Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-16 / 88. szám
1933, április 16. mmmmmtmmmmn KFlETîUjsm 5 Amíg a sérelem eljut az orvoslásig* Irta í Sándor Jőzsef szenátor, a Magyar Párt alelnöke. Az országgyűlési ülésszak berekesztése után nem lesz érdektelen, ha megemlékezem a Magyar Pártnak csak a legutolsó hetekben elért eredményeiről és azoknak kivált szenátusi részéről. Itt talán a legnehezebb a munka, mert a Magyar Párt reprezentánsainak száma itt a legkisebb, viszont a szenátusnak is meg van törvéjnykezdeményezési joga. A valódi munka a szakosztályi és bizottsági üléseken folyik. Amit itt ki tudunk vivni, az már a mienk, mert a plénumban a legszebb és leghat- hatásosabb beszéddel is nehéz változtatni a dolgokon s még afölött is őrködnünk kell, hogiy el ne rontsák, amit a bizottságokban sikerült kivívni. Egyik legkomolyabb eredményünk, hogy a békekötés tizenötödik évében végre tető alá juttattuk a volt osztrák-magyar rokkant katonatisztek nyugdíjügyét. Ezt a kérdést minden állam rendezte már, csak nálunk nemi tudott dűlőre jutni. A nemzeti-parasztpárt első uralmának végén képviselőházi magánkezdeményezésre keresztülment az errevonatkozó törvény, de a szenátushoz csodálatosan és sajnálatosan, csak 1931 április elsején került el, amikor már a kormány megbukott s a félig megszavazott törvény levéltárra került. Ettől kezdve több beszédben és a kormánynál való eljárással próbáltam az ügyet életrekelteni, kivájtam a levéltárból a csonka javaslatot, letettem a szenátus asztalára s a helyzetet a román Desteaptette ismert sorával végeztem: „Ébredj fel halotti álmaidból!“ Emiatt az egyik örökjogu nyugalmazott tábornok tettleges inzultussal fenyegetett, hogy miért csu- folkodom a szenátussal, hiszen ők nem alszanak. A javaslat azonban csakugyan alva maradt. Amikor a szenátus levéltárából kivájtam az Írást, még az irodaigazgató részéről is ellenállásra találtam. Azonban kezet fogva Vlad Sándor, volt osztrák-magyar ezredessel, később román tábornokkal és élére állva a rokkant tisztek nagy bukaresti küldöttségének, eljártunk az illetékes kormány tényezőnél, a szenátus elnökénél, a szenátus tábornoktagjainál, főpapoknál és más vezetőszemélyeknél, eljutottunk odáig, hogy nagyhét szerdáján azon az ülésen, amely délután négy órától egyhuzamban reggel négy óráig tartott, a törvényjavaslatok özönében mindössze 7 fekete golyóval szemben törvénnyé vált a javaslat. Ezzel nyugvópontra jutott a kérdés és most a párt irodáinak, illetve tagozatainak feladata, hogy részletekben is segítségére legyen a szegény rokkantak, valamint özvegyeik és árváik ügyének. Fontos eredmény, hogy hosszú stagnáció után a leglelkiismeretesebb hajszolással odáig jutott a királyhágómelléki református püspökség törvénybeiktatásának kérdése, hj201J átment a királyi előzetes hozzájáruló aláíráson s most már csak az időtől vált függővé a véglegesítés. Jellemző, hogy a kérdés ügyiratcsomója közben úgy eltűnt, hogy a vallásügyi minisztérium levéltárában nemi lehetett megtalálni, mig aztán vadászszenvedéllyel fel nem lehetett verni s le nem lehetett teriteni a vadat egy más minisztériumban. A pénzügyminiszter a püspökség anyagi segélyét is megígérte, miután — mint kijelentette, az adók tekintetében ezúttal jó hónapja volt. Sikerült töröltetnünk a szociális biztosítások szervezetének egységesítéséről szóló törvényjavaslatnak azt a lealázó pontját is, amelyet egy orvosprofesszor indítványára vettek fel s amely szerint a régi szociális, tehát ipari és kereskedelmi szervezetekben, a legidősebb magyar, vagy német iparosnak is kizárólag románul szabad beszélni. A szenátusban nem lehetett megküzdeni a so vén áramlattal, sikerült azonban meggyőzni a munkaügyi minisztert, aki a kamarában ezt a betoldást elejtette s a szenátusban aztán sipián és szinte észrevétlenül törölték a szakaszt. Egyesek később észrevették a változtatást, de már elkéstek a sovinizmus szólamaival. Nehézség merült fel a közművelődési egyesületek országos tanácsának törvényjavaslatánál is. A szakosztályban megkérdeztem a közoktatásügyi minisztert, hogy a törvény a kisebbségi közművelődési egyesületekre is vonatkozik-e? A miniszter tagadólag válaszolt, dr. Anghelescu, volt közoktatásügyi miniszter azonban rögtön kapott az alkalmon és a kisebbségi kulturegyesületek alárendelése mellett foglalt állást. Nagy szerencse, hogy végül a 12. paragrafusnak eredeti szövege maradt meg és eszerint egyesületeink csak a jogi személyekről szóló törvény rendelkezései alá esnek. Még több példát is hozhatnék fel, de eny- nyi talán elég lesz annak bizonyítására, hogy mennyi diplomáciával, taktikával kell dolgoznunk, főleg a szakosztályok és bizottságok, valamint a kormánytényezők műhelyeiben, hogy lépésről-lépésre célt érhessünk. Ha a vesszőkö- teget egyszerre nem tudjuk eltörni, legalább a vesszőkkel egyenkint birkózzunk meg. Anghelescu volt miniszter Nagycsütörtök napján megszólított: „Egy magyar testvéred azt mondta rólad, hogy te jó, de nagyon ravasz ember vagy“. Én megköszöntem az aposz- trofálást s a szentirást idéztem, amely a jámbor vallásos emberről ezt jegyezte fel: „És megáldá őt Isten minden jóval, mert nagy ravaszságu férfi vala!“ Nehéz viszonyaink között óh bár valóban igy volna ez reám és mindnyájunkra nézve! ELEGÁNS és DIVATOS férfi és női tavaszi szövetek, szabókellékek legnagyobb választékban, legolcsóbban DÁNIEL CLUJ, CALEA REGELE FERDINAND No. 21
