Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)

1933-03-12 / 59. szám

XVI ÉVF. 59. SZÁM. Kuetiüjskg A rózsát is másolják »* szépségéi, ragyogó szineil... de a művirág sohasem éri el a rózsa pompáját így van ez az ELI DA Lanolin-szappannal is. Utánozzák, másoljak, igyekeznek ugyanolyant eldállítani. De nem minden Lanolin­szappan EL IDA Lanolin-szappan. A különbség a használatnál de rül ki. Rendkívüli minősége csak egynek van. Ez § valód] ELI DA LANOLIN SZAPPAN — ■ ■ - ■ ■ 1 — ■ ■ ................ ............................. Két gróffal, egy román elnökkel s a szigurancával járja toborzó útját a Bárdos-párt Miitrágya illata árad szét a programmnyilafkozaton, amit a parlamentben felolvastak s amit kivittek a faluba (Kolozsvár, március 11.) Két megyéből ér­keznek jelentések arról, hogy a Magyar Párt elleni akcióra, a magyarság egységének a meg­bontására különös szervezkedési kísérleteket tesznek. Erre a célra a magát magyar gazda­sági szövetségnek nevező jól ismert politikai alakulatot használják fel. Talán nem is szük­séges a magyar tömegeket óva inteni a testvér- harc szitására vállalkozó embereknek arra a felelőtlen kísérletezésére, amelynek célja a ma­gyar összetartás aláaknázása, mert hiszen a józan itélőképességü magyar ember megfelelő módon eltudja Ítélni e törekvéseket. Bizonyos jelenségeket azonban nem lesz felesleges meg­említeni, hadd lássa a mi közönségünk, hogy milyen munka folyik. Két gróf az élen. A két megye közül: Szatmármegye az egyik, ahol nem kell félteni a magyarság józanságát és Udvarhelymegye a másik, ahol különböző kormányok támogatásával régóta folyik nagy erőfeszítésekkel ez a kísérlet. Mind a két me­glét megáldotta a rossz sors egy-egy tekin­tély nélküli gróffal, akiről nem akarunk mást inti, csak annyit, hogy nagyon érzik: a magyar ügyekből mindenütt kimaradtak. Kihagyták őket. Az egyik: gróf Lázár Dénes, udvarhelyme­gyei s minden foglalkozás hijján lett a Bárdos Péterek vezére. A néphez nincsen semmi köze. összeköttetést a dolgozó magyar tömegekkel nem tud szerezni, összeköttetése van azonban a hasonló kvalitású barátjával, a szatmármegyei gróf Teleki Ferenc fiatalemberrel, aki Költőn lakik. Tgy került az udvarhelymegyei magyar egységeiíenes munka palántája Szatmármc- gyébe, jobban mondva Költő faluba. Nem veszé­lyes az, hogy a gróf néhány béresét felvonul­tatja Koltó faluban Bárdos Péter fogadtatására s e' béresekkel, más lekötelezettjeivel csinál gyű­lést a magyarság nemzeti kisebbségi szerve­zete, tömörülése, egysége ellen. Hanem bizony van ezen szégyelni való, mert sirjában fordul meg a magyar szabadságküzdelemnek egy tör­ténelmi jellegzetes alakja, aki költői Teleki volt s akinek az emlékét tiszteli az egyszerű magyar nép még akkor is, amikor a grófi utód ilyen emlékromboló szeresre vállalkozik. A harmadik: román „dzsentri* A két gróf számára Szatmármegyében a „tekintélyét egy román birtokos szállítja, Lá- poshidegkut faluból. Barbul Miklósnak hívják s ő elnököl, bizonyára azért, mert nem kaptak magyar embert erre a szerepre a megyében. A gróf és a román „dzsentri“ barátsága révén meg volt a kapcsolat. Milyen „magyar“ gazda sági szövetség az, amelynél Barbul Nicolae el­nököl? S miért kell, hogy ilyen román ellen őrzés alatt, gyülésezzenek? Mert Nagybányáira úgynevezett megyei alakuló gyűlést hívtak össze, amelynek a meghívójába belenyomtatták ezt a mondatot: — Tekitettel arra, hogy vitát nem szeret nénk ■ ■ . igy a hozzászólást kérjük mellőzni. Mindenki tudja, hogy ez mit jelent. Fél­tek, hogy a nagybányaiak megtalálnak jelenni a gyűlésükön és ledorongolják őket a felszóla Sásokban. Két nagybányai embert kaptak a verbuválásra, akiket a gróf állított be erre a szerepre, gondolhatjuk, hogy milyen embereket. A gyűlésen voltak vagy tizenötön bámészok s kivülök többen jó magyarpártiak, akik egy­általában nem mutatkoztak türelmes hallga­tóknak, amikor a magyarság nagy_ ügyeinek szent érdekeit sértettek. Az elnöki tisztségei Barbul Nicolae töltötte be. A negyedik: a sziguranca A nagybányai becsületes polgárság általá­nos és gúnyos mosolya, a nevetségesség fejezte be ezt a „megyei“ gyűlést, amely nem vert fel komoly hullámot. Bárdos Péter és Mátis And­rás akartak valahol beszédet mondani s ehhez igy kívántak néhány hallgatót szerezni. Mel't a gyűlés után megjelent a színen a két gróf és a román dzsentri negyedik segítőtársa, sőt a tervük főtámasza: a sziguranca. Tekintélyes és derék nagybányai polgárakat. citálták be szigu- rancára, egyfelől kérdőre vonva, hogy a gazda­sági szövetség gyűlésén miért mertek kifeje­zést adni magyar lelkűk becsületes magatartá­sának, másfelől meggyurni igyekeztek őket arra, hogy ne bántsák, hanem támogassák azt a „gazdaságidnak nevezett pártot. A szigu­ranca vette igy a kezébe a nem sikerült tobor zást. A sziguranca nagyon ajánlotta, hogy néz­zek Bárdosékat is magyaroknak is, inért a Ma­gyar Párt panasszal fordul Genfbe is, ezért kell ellene valamit csinálni. Beszélt a sziguranca irredenta vádakról, revízióról is. A sziguranca ilyen vádjai nem érdekelnek, a tény azonban az, hogy a mozgalom mögött nyíltan megnyi­latkozott a sziguranca. Nézzünk bele a programba. _ Udvarhelyről átvitték az alakulat program- nyilatkozatát Szatmármegyébe. Felolvasták, sokszorosították. Ha a magyarság mai súlyos helyzetében tudnánk nevetni, azt lehetne mon­dani, hogy mulatságos olvasmány. A magyar szenvedésből ilyen nevetséges programdeklará­ciót csak a tudatlan butaság tud csinálni. A deklaráció néhány mondatból áll, de rá van nyomtatva, hogv ezt olvasták fel a parlament­ben, a trónbeszédre adott válaszként és rá van nyomtatva az is, hogy a szerzője a deklaráció­nak gróf Lázár Dénes. Ha jól emlékezünk, egy ilyen udvarhelyi Lázár gróf néhány évvel ez­előtt Győri Ernő barátjával végigházalt az er­délyi magyar portákon, egy olyan top alapítá­sára gyűjtve pénzbeli hozzájárulásokat, amely lap sohasem jelent meg, Tényleg igen fontos, hogy Károly király trónbeszédjéíe visszhang fakadjon Lázár Dénes agyá­ból és akadjon valaki, aki a parlament­ben felolvassa. Aki felolvasta, aki vállalkozott ez irásmii fel­olvasására, bizonyára azért, mert ő nem tudta volna még igy is megírni, azt természetesen a karikás listán a kormány ajándékozta meg par­lamenti tagsággal. Mütrágyaharácsolás a knltnr- program. A deklaráció értelmesnek nem mondható első mondata ezt mondja: a m. g. szövetség ..együtt akar működni az ország minden polgára iavára“. Kivel akar együttműködni? Ezt ki kell találni, mert nem mondja meg. Egy szóval sem. Ellenben ha nem tévedünk, olyan elkenés van ebben a mondatban, ami nem akarja a magyar­kodást. a magyar ügy szolgálatát vádolni. A többi báirdolatlan pont között például az ötödik pont szószeirint a következő mondatból áll: „Várja a magyarnyelvű gazdasáai oktatás kiterjesztését és a műtrágyagyárak állami keze­lésbe való vételét.“ Ez a „gazdasági“ szövetség kulturális, sőt kulturgazdasági programja. Van ebben állás- foglalás amellett, hogy a gazdasági oktatás állami legyen. Az kellene még a magyarságnak, hogy elvegye az állam azt a kevés ilyen isko­lánkat is, ami van. Terjessze ki?'Honnan, hova? Mindezt pedig egy mondatba keveri a műtrágyával. De ha utána­gondolunk annak, hogy az iskolaállamositással egy szuszra a műtrágyát is áüamosittatniok sikerülne, akkor hogyan jutna ebből a magyar gazdának? Nekik ez mindegy, valakinek azonban az az ér­deke, hogy a műtrágyagyárakra rátehesso az állam kezét s akadt egy alakulat, amely fő- nrogrampontjába bevette. És ez kisebbségi po­litika koncepciója. A kisebbségi jogok ellen. A mindössze 8—9 pontból álló eme jeles programdeklaráció, amit gróffal Írattak, parla­mentben felolvastak, aminek alapján nyájat akarnak szervezni maguknak, azzal a befejező mondattal végződik, hogy a szövetség nem for­dul külföldi fórumokhoz. Az egész alakulatnak a lényege van ebben a mondatban. Tiltakozás a kisebbségi jogok nemzetközi biztosí­tása ellen. A mütrágya-ügy csak itthoni kis magánérdeke­ket szeretne szolgálni, a nemzetközi fórumok elleni tiltakozás azonban már a hatalom kí­vánsága szerint való. Ez az ő utasításuk, ez az igazi színük. Ezért áll mögöttük a sziguranca s ezért áll a vezérkar azokból, akikből áll. Sze­gény Népszövetség, meg fog ijedni most ettől a hadüzenettől. És mi is milyen nagyon félünk. Ülést tartott a Nemzeti Bank igazgatósága Bukarestből jelentik: A Nemzeti Bank igaz­gatótanácsa ülést tartott. A Marmorosch Bank Ügyét tárgyalták. Ismeretes, hogy a jegykibo­csátó intézet a kényszeregyezség alatt álló pénz­intézetnek nagyobbmennyiségü váltóját számí­tolta le. Az igazgatóság magáévá tette a Mar- morosch Bank javaslatát, de a végleges döntés előtt kikéri a kormány és a pénzügyminiszter véleményét.

Next

/
Thumbnails
Contents