Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)

1933-03-12 / 59. szám

4 KuEnUjsm XVl ÉTT. S3. SZÁM. 7lzötvenéves Kodály Zoltán Scfjós szekérrel járta tk a Székelyföldet, (jogig a székely nép költészet-világát megismerje — 71 „Jjáry János“, „Székely fonó“ és a „Psalmus Tjungaricus“ zseniális zeneköltője A 71 magyar Xonzervatóium Kodály-estélyén elmondott ünnepi Beszéd A nagy klasszicizmus hagyományait élkor - csositó epigonok stilusvergődéseivel párhuza mosan már a mult században bekövetkezett a romanticizmus csődje és — amint az a nagy stí­lusok hanyatlásakor elkerülhetetlen: a zenei al­kotóművészet irányai egyszerre csak zsákuccá- ban találták magukat. Megkezdődött tehát az uj utak keresése. — Ugyanakkor indult meg az a hatalmas, ujitó áramlat, mely foglalkoztatni kezdte eauszerre és minden téren az emberiség szellemi erőit. Ez a roppant sodrású lavina befoiysáolta az ösz- szes szépmüveszetek szellemi erővonalait — és a képzőművészetek után a zeneművészet kilá­tástalan stiluserőlködésci közt is csakhamar fel­merült a kérdés: „evolúció vagy: — revolú­ciós“ Mint minden szellemi forrongásban, úgy a zeneművészet terén is bekövetkezett a szélső­ségesek kora. Zenei forradalmárok léptek fel, reformokra törtető, s ezekben mint öncélban ki- olégdlő akarnokok. — Mindjárt akadt számos teoretikus, kik tudományos szijnbe öltöztetett újításokat hirdettek a zenei szerkesztés terén és saját erőltetett és célttévesztett elveik pro­pagálására kompozíciókat készítettek. Ennek a korszaknak „izmus“-ok közt ful­dokló. ólmos ködökbe merülő zenei horizont­ját tündöklő íistököskéint szelte át Claude De bussu művészete. Csakhogy a Debussy csodála tos, apart lelki világa annyira lezárt stiiusegy- ség, hogy az ő vevre-je nem lehetett további fejlődések reményére jogositó kiindulás kút­feje. — Az ő művészete egy örökké világossá got és meleget sugárzó magános égitest marad a zenei ulniversumban, amely vonzásával más irányba téríthet bár bolygókat,— de nem lehet egy uj naprendszer középpontja. A zenei válság tehát tobzódott tovább, sőt ~~ mint nj infekció: hatását kezdte éreztetni a „jazz" ,’is. A zejnei kháosz már-már kilátást» • laniná tette a kibontakozást és akadtak pesszi­misták! akik. azon aggodalmaskodtak, hogy a dallami és ritmikai permutációk és kombiná­ciók művészi értékű lehetőségei, valamint a harmóniai funkciók kimerültek s hogy igy: a zeneművészet csődje várható. A zenei „reyolució“ tehát nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. * Erre az időre esik Kodály Zoltán pályájának a kezdete. A hatalmas zenei tehetséggel megáldott lángeszű ifjú, ki 23 éves korában már a filozó­fia doktora, bámulatos éleslátással figyelte meg kortársainak végzetes tévedéseit. Nagyon korán felfedte azokat a rejtett, valódi okokat, melyek évtizedek óta a zeneművészet hanyatlását idéz­ték elő­Érezte és tudta, hogy: a zeneművészet egye­düli célja és értelme: az emberi érzelmek kife­jezése, s hogy mint ilyen: a zeneművészet orga­nikus kapcsolatban van az érzelmi világunk tör­vényeivel; — hogy ezek örök és állandó tör'vé- hyek s igy a zenének is örök, állandó törvényei vannak: hogy az érzelmi világnak formái is állandóak s csak a megnyilvánulási modor változik korok és egyének szerint, követke­zésképpen: a zenei formák is állajndóak lénye gileg s csak módosulnak, de nem változhatnak. Látta tehát, hogy a zenei forradalmárok formatörekvései: — szélmalomharc. Érezte és tudta, hogy: érzelmeink lehetnek differenciáltak, de a differenciáltság még hem jelent érzelmi értéket, s hogy hasonlóképpen: a zenei kifejezés lehet magasrendü technikájú, de a zânei szerkesztés virtuozitása magában nem érték, ha nem áll arányban a művészi tar­talommal. Látta tehát, hogy kortársai szerkesztési kü­löncködéseikkel próbálták elfogadhatóvá tenni müveik tartalmi sivárságát. Figyelme most már igen korán a lényed tanulmányozására terelődött. Roppant szorgalommal végzett zeneszerzési tanulmányai idején, a klasszikusok tanulmá­nyozása révén feltárult előtte a klasszicizmus örökérvényiiségének lényege, — mely abban áll, hogy az általános emberit kifejező érzelmi ele­mek a zenei elemekkel teljes egyensúlyban álla­nak a szerkesztési tökéletesség színvonalán. Te­hát: minél inkább örök, állandó emberi érzel­meket fejez ki a zene, — annál közelebb áll a klasszikumhoz. Most már nem volt hosszú az ut a nagy felfedezésig. Még mélyebbre kellett hatolnia. Lefejteni az egyéniség érzelmi és kifejezésbeli differenciált­ságát: s egyszerre tündöklő fénnyel, a maga utolérhetetlen tökéletességében előtte állt: — a Megdöbbenve eszmélt rá a. népdal kristály­tiszta klasszikumára: a legkisebb, legegysze rübb, de legtökéletesebb zenei forma, a legálta­lánosabb, tehát: örök emberi érzelmek a leg­tisztább homofon szerkesztésben: soha el nem avulható klasszikám. j Kodály megtalálta tehát a népdalban a ze­nei szerkesztés őssejtjét, melyen mindén maga mejlodika, ritmika és liarrnó- Megtalálta általa az evő- soha le nem tért róla. sabb zenei torma, niai funkció épül. — lució helyes- útját és Ha az elmúlt két évtized alatt szellemszár nyakon bejártuk volna Székelyföld tűin déri vi­lágát, — bizonyára találkoztunk volna valahol a Hargita alján egy rozoga echos szekéren az ifjú mesterrel, — ki igy vándorolt faluról-fá- iura fonográfjával húsz hosszú esztendőn at gyűjtve az ősi népdalokat. Feláldozta ifjúságát, egészségét, tjürte a zenei smokkok éretlen gúnyolódását — s ami egy művésznél a legnagyobb áldozat: tudmt várni karrierjének kibontakozásával. Ilyen ál­dozatokra csak olyan lángelme képes, aki utjá­nak felismerésében tévedhetetlen. Közben pedig gyűltek a szebbkiél szebb fo nográfhengerek ezrei, — melyeknek tudomá­nyos lejegyzése és rendszerezése még most is tart­Folklorisztikus tevékenységével párhuzamo­san ernycdetlen szorgalommal saiátitpttá el minden korszak zenei müvelségét és bámulatbe ejtő emlékezőtehetsége révén az egész világon jelenleg páratlan zelnei tudásra és technikára tett szert. Kodály szintetikus tehetség. Minden korok kultúráit egyesitő hatalmas egyénisége a ma­gyar zenei népművészet őserejével telítve: meg­teremtette nagyszerű stilusát: a KodálvHstilust, mely eredetiségével fascinálta a világ minden hangversenytermének közönségét­* A magyar népzenéinek örök diadalt és so­lia el nem múló világsikert szerzett Kodály Zol tán a Háry Jánossal és a Székely ionéval­. Mint Háry János, más is ábrándozik az ellenség csatavesztéséről, a győzelmi ünnep­ről, melyen erősebbek vagyunk a Sorsnál, egy hercegkisasszony tündéri szeméről, édes ajká­tól. Álmában minden ember és minden nép egyforma. Ez a zene, mely az örök álmokat meg értette, — faji, szülőföldi elemei dacára is — mindenütt otthon vau. Tehát: — világzene“ — Írja dr. Molnár Géza, a Zeneművészeti Főiskola esztétika-professzora a Háry János cimü daljá­tékról. Aki pedig látta és hallgatta a Székely fonó c. daljátékot, az Kodály Zoltán lelkén át meg­ismerte a székely nép tündérszép költészetvilá­gát s hallott olyan kórustcchnikát. a müveim Orlando di T asso és Pierluigi da Palestrina óta nem volt példa hegy évszázad zeneirodalmában A népművészet s különösen a székely nép­művészet általános művészi értékére jellemző, hogy a „Székely fonó“, melyet kizárólag népi dalokból-és népballadákból állított össze, a Mes tér — megjelenésének első évében a világ leg­első operaszinpadán, a hires milánói „Scala“- ban került sorozatosan előadásra s olyan nép­szerűségre tett szert, hogy a mű fontosabb szín­padi jeleneteiről levelezőlapok készültek­A Háry Jánost pedig- Némitországban egyetlen szezon alatt százötvenszer adták.elő. Kodály Zoltán legfenségesebb költői diadala a „Psalmus Hunparicusmelynek szövege Kecskeméti Vég Mihály XVI. századbeli költő pap mestermüve s egyheti a 16-ik század bap di­vatos költői zsoltárfordítások legremekebb ter­méke. — Ezt a müvet a maga apokaliptikus fenségében — hallani kell. mélta'ni profán do­log lenne. Hallani kell a tenor solo, nagyzenekar, vegyeskar, gyermekkar lélekbemarkoló hang­áradatát, magunkon érezni és ezrekre menő hall­gatóság arcain látni kell a sáppadt megdöbbe­nést annál a résznél, amidőn a zsoltáriró négv évszázad előtti fájdalma Kodály fenséges zené­iében újra fellángol, amint a magyarság mindig aktuális bűneit ostorozza: . . ,.Egész ez város rakva haraggal Egymásra való nagy bosszúsággal Elhiresedett az gazdagsággal , Hozzáfogható nincsen álnoksággal. ‘ Gyakorta köztük gyűlések vannak Özvegyek, árvák nagy bosszút vallnak Isten szavával ők nem gondolnak Mert jószágukban felíuvalkodtanak. • Keserűségem annyi nem volna, Ha ellenségtől nyavalyám volna Bizony könnyebben szenvedtem volna. Magamat attól mególiattam volna. De barátom az kit vélek volt, Nagy nyájasságom kivel együtt volt, Jó hírem nevem, tisztességem veit. Főellenségem most látom, hogy az volt. . . " Kinek nem szorul el a lélegzete, mikor a zsoltárénekes felhördülő átkára a hatalmas mé­retű énekkar szövegnélküli, fájdalmas felkiál­tásában fölzua az ostorozott nép marcangoló bűntudata ezeknél a szavaknál: „ . . . Keserű halál szálljon fejére Ellenségemnek ítéletére Álnokságának büntetésére, Hitetlenségének kijelentésére! . , És kinek nem oldódik fel enyhítő könnyek­ben felkorbácsolt idegzete, midőn a kórus és ze­nekar pokoli íájdalomtobzódúsára megdöbben­tően ható generalnauza után első Ízben szólal meg a hárfa, többszörösen osztott csellók, szor- dinált üvcghaiigjainak kiséietepeii, — majd mi­dőn a később belépő orgona csodálatos szépségű harmóniái az égi kegyelem fenséges megnyilat­kozását hirdetik: ..........Te azért lelkem gondolatodat, Istenbe veszed bizodalmadat Rólad elveszi minden-minden terhedet És meghallgatja te könyörgésedet .... S aki valaha tágranyilt ozenmkk. 1 és vissza­fojtott lélegzettel hallgatja a nagy raü utolsó, —- végtelen pianisszinóba vesző hangjait, —. az nem csodálkozik azon, hogy â hallgatósíig visz- szafojtott izgalma a szokatlan, de halk fenségé­ben döbbenetes hatású befejezés után elemi erő­vel tör ki, — hogy az emberek felugranak he­lyükről és olyan tomboló lelkesedésbe törnek ki, rfieTyben megrezegnek a hatalmas . csillárok. Nem csodálkozik azóta. hogy midőn nevének hosszas kiáltozására a dübörgő tapsban végre — szerényen, elfogódottan megjelenik a pódiu­mon a Mester s a zenekari tagok tiszteletök je­léül felállva fogadják: a hatalmas terem mea- remeg a felzugó éljenzésbefa. Az emberélet utjának felén álló Mestert öt­venéves születésnapja alkalmából Budapest négy hatalmas méretű est keretében ünnepelte, Kecskemét díszpolgárává választotta hagy szü­löttét s az Andrássy úti palota földszinti sza­lonja megtelt a virágok és koszorúk tömegétől. Boldog vagyok, hogy Kolozsvár is két ünnepi esttel bizonyította be, hogy hű maradt nagy ze: nekulturális hagyományaihoz. Ar kolozsvári Magyar Kofeizervatórium fáradságot és doza- tot nem ismerő vezetősége pedig a Kodály-est megrendezésével tanúságot tett arról, hogy a nagymultu intézet hivatásának korszerűen is magaslatán áll. irt levelét a Mester „Mi újság Erdély ­A legutóbb Milánóból ezzel a kérdéssel végezte: beM“ . , . Ugyebár, megírhatom a Mesternek: — az az uiság. hogy Kolozsvár egész üurerdő közön­sége kívánja: „tartsa meg az Isten Kodály Zol­tánt mindnyájunknak . • . édes viszontlátásul! Viski János. ENGLISH. FROM BORN LONDONER, EXPERI­ENCED. RAPID METHOD. LETTERS: Thomtson, care or „LEPAGE“ BOOKSELLERS. Misäozsvürt inoz^é szinh&zak itiiis©r»î • c omo Előadások 3, 5, 7 cs 9-kor DACIA (Színkör) Előadások fél 3, 5, fél ? és 10-kor EDISON Előadások 3, ő cs 9 «kar ROYAL Előadások 3. 5« 7 s i i •»> • Vasárnap Mit ér a szerelem? Vigoperett. Jenny Jugo, Max Hansen Are Caesar. (A kereszt jegyében.) Minden idők leggrandi- ózusabb filmremeke. A főszerepekben: Friedric March, Elissa Landi, C.oudette Colbert, Charles Laucbton. Két hangos, németül beszélő filmcsoda egy­szerre : 1. Románc. Mélyen megható dráma. Greta Garbo, L. S'one. 2. Szabad a csók, rendkívül mulattató vígjáték. Schaerer, R. Moo<yomprv. Hamüsoo Paul Wegener első han­gos filmje és legerősebb alakítása, az Öngyilkosok klubja Vasárnap d. e. 11-kor matiné; Asszonyok bolondja. Vígjáték. 10 és 15 leie" helyé rak

Next

/
Thumbnails
Contents