Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-02 / 50. szám
» ö» « * UQ&Z Előfizetés belföldön: Egy évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivataU telefon: 508. XVI. ÉVFOLYAM 50. SZÁM. Előfizetés Magyarországon: / Egy évre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 20 fillér. Uj élet a romokon? Egész Európa feszült érdeklődéssel lesi, hogy _a német parlament felgyujtása után minő események következnek be Németországban. Már is akadnak egyes nézetek, _ hogy a parlament felgyujtása talán nem is á kommunisták munkája — maguk a nemzeti szocialisták követtették el herostrátesi tettet, hogy ezzel is alibit találjanak a kommunizmus-ellenes harcnak. Teljesen valószínűtlen azonban, hogy a nemzeti szocialisták még közvetve is részesek volnának a megdöbbentő méretű tüzkatasztró- fában. Sőt, jóhiszemüek vagyunk és föltételezzük, hogy maga a német kommunista párt vezetősége sem részes a cselekedetben és ha' gyújtogatás történt, úgy az mindenre elszánt brá- vók felelőtlen munkája volt. A nemzeti szocialistáknak ugyanis ahhoz, hogy a hatalom teljes birtokában megrendsza- bályozzák a kommunistákat, nincs szükségük, hogy,.a parlament épületének fölgyujtásával vagy fölgyuj tatásával keressenek maguk számára igazolást. A józan ész szabályaival is teljesen ellenkezne, ha a kommunisták, akik körül egyre szorul a hurok, egy ilyen abszurd bűnténnyel próbálnánaü maguk számára defenzív helyzetükben provokálni és igy stratégiai előnyöket teremteni. Akárhogy is történt ennek a tervnek kiagyalása, fordulópont következett be Németország életében. Hitler és Göhring valóban el vannak szánva arra, hogy megtisztítják Németországot a kommunizmus kigyó- fészkeitől, sőt akciójuknak sodróerejénól fogva seperni fognak mihden olyan mozgalmat, amely nem igenli százszázalékosan Göhring és Hitler merész célkitűzéseit. Amit eddig folytonosan emlegettek: vagy a kommunisták, vagy a hemzeti szocialisták, de két kard nem fér meg egy hüvelyben, a két fél közül valamelyiknek pusztulni kell — ez az elvi kijelentés most véres valósággá vált. A nemzeti szocialistáknak tényleg igazuk van. Ha pem állának az üg5rek élére olyan forradalmi lendülettel, amilyent a nagyügyek követelnek, akkor Németországot semmi sem fogja föltartóztatni a tökéletes elboisevizálódástól. Németországban tarthatatlanná vált a helyzet, páriámén tar isztikus utón nem lehetett kormányozni és az ősz Hin- denburgfnak két lehetőség közül még mindig inkább azt a lehetőséget kellett megragadnia, amit a nemzeti szocialista párt akciója a számára, ha nem is nyújtott, de igér. A jelek azt mutatják, hogy egy-két hónapon belül Németországban nem lesz kommunistamozgalom és ha lesz is, oly mélyen húzódik a föld alá, hogy még egy diktatúrának sem lehet utánanyulni. A választások nem kelthetnek meglepetést, a kormány tagjai jóformán mindennap elismétlik, hogy nincs hatalom, amely elmozdítsa őket a helyükből, I)e hát mi történik azután? A nemzeti szocialisták azzal, hogy felégették a kommunista mezőket, még nem tették termékennyé a talajt uj élet csírázása számára, Mussolijainak, Kemalnak, akik tiz, sőt tizenöt évvel ezelőtt kezdték meg forradalmaikat, könnyű volt a dolguk: aránylag nyugodt világ- gazdasági helyzetben cselekedtek és nem voltak még oly tragikus függvényei a világot átható dekonjunktúráinak mint ma. Németországban hat- és félmillió a munkanélküliek száma, Hitler autark gazdasági politikát hirdet. Amit eddig láttunk tőle, az csak annyi, hogy erős kézzel megrázza a bolsevista építmény pilléreit. De amitől félünk, hogv ez az összeomló épit- méjny esetleg Németországot is a romok alá te meti, esetleg maga után vonja a német állam tagállamokra való szétesését, esetleg érvényre juttatja azokat a centrifugális erőket, amelyek mindig fenyegettek. Minderre a német esemé- liyek eddigi menetéből nem találunk sem vigaszt, sem megnyugvást. A német parlament felgyujtása jeladás akart lenni az általános kommunista felkelésre Merrlot lapja kétségesnek tartja, hogy a kommunisták gyújtották fel a birodalmi gyűlés épületét A berlini városházába égő fáklyát dobtak (Berlin, március 1.) A birodalmi miniszter- tanács ülése után kihirdették az uj szükségren- deletet, amely az alkotmány egyes szakaszainak hatályon kivül való helyezésével halálbüntetést ír elő a vasutak meg. otígálóira, a gyujtógátokra, a halált okozó terrorcselekmények _ elkövetőire, a kutmérgezőkre, az elnök és miniszterelnök élete ellen törőkre, azokra a lázadókra, akiket fegyverrel a kézben fognak el. A szük- ségrendeíet felfüggeszti a levéltitok szentségét, lehetővé teszi hivatalos személyek részére a telefonbeszélgetések kihallgatását és egész, sor korlátozást hoz be az egyéni szabadságjogok gyakorlatába. A házkutatások és letartóztatások az egesz országban folynak. A hatóságok egyre több támpontot szereznek abban az irányban, hogy a kommunisták a birodalmi gyűlési választásokat követő éjszakán általános fegyveres lázadásra készültek elő. Berlinben ma reggelig újabb kétszáz kommunistát tartóztattak le, köztük olyan külföldieket, akik tartózkodási engedély nélkül tartózkodtak Németországban. A letartóztatottak között nemcsak kommunisták vannak, de polgári politikusok is, akiket azzal vádolnak, hogy Németország biztonságára veszedelmes pacifista mozgalmat folytattak. A letartóztatottak között van Thdllménn, a német kommunista pártnak elnöke is, a többszörös elnök-jelölt. Számos letartóztatás történt Szászországban, ahol riadókészültséget rendeltek el. Ötszáz embert tartóztattak le, eddig Poroszország számos városában. Dr. Punck birodalmi sajtófőnök kijelentette, hogy a történtek után szó sem lehet a parlamentarizmusra való visszatérésre. Abban az esetben, ha a nemzeti szocialisták törvényes utón visszavonulni vólnának kény- •telenek, csak a legféktelenebb bolsevizmus kö- vetkezhetik. A kormány ezt minden körülmények között meg fogja akadályozni és éppen ezért a választások után is tartani fogja a helyét. Lappének feltétlenül voltak bűntársai Marius Van der Lüppét az est folyamán helyszíni kihallgatásra vezették a birodalmi gyűlés épületébe. El kellett mondania, hogyan juttatta be a palotába az épület felgyujtásánál használt nagymennyiségű égést tápláló anyagot. Általános a vélemény, hogy segítőtársak nélkül a rendelkezésre állott rövid idő alatt a tettes a roppant mennyiségű égőanyagot be sem hozhatta és el sem helyezhette annyi különféle pontra. A hágai kommunista párt vezetőség egyébként megtagadja a közösséget a tettessel. Hangoztatja, hogy Lüppe nem tagja a pártnak. Ezzel szemben megállapítást nyert, hogy a fiatalember már 16 éves korában a leydeni Lenin-ház őre volt s államellenes cselekményekért több- ízben Ítélték el szabadságvesztés büntetésekre. Kiszabadulása után útlevelet szerzett s ki akart menni szovjetterületre, de Berlinből, mint nemkívánatos idegent visszaírányitolták a holland határra s áttették a határon. Hir szerint három héttel ezelőtt a tettes újra Leydenben járt. Lüppe egyébként ma bevallotta, hogy a berlini városháza ellen is merényletet akart elkövetni, szombaton égőfáklyát dobott az épületbe, de a tüzet eloltották és igy akciója nem sikerült. (Berlin, március 1.) A hivatalos noi’osz sajtó szolgálat a birodalmi gyűlés palotájának égésével kapcsolatban megejtett vizsgálatról a következőket közli. Van der Lüppe tettes helyszíni kihallgatása során megállapitást nyert, hogy a gyújtogatást egyedül, társak nélkül nem követhette el. Legalább hét személy volt szükséges ahhoz, hogy a gyujtóanyagot bejuttassák az épületbe és legalább tiz ember annak elosztásához és egyszerre történő meggyújtásához. Ebből hivatalosan arra következtetnek, hogy olyan személyek voltak a kommunista Van der Lüppe bűntársai, akik hosszú hónapokon, sőt éveken át szerezték meg helyszíni ismereteiket a birodalmi gyűlés épületében és a tett elkövetése után akadálytalanul távozhattak az épületből- Ezért hárul a gyanú birodalmi gyűlési képviselőkre. És pedig különösen Torgler és Köchnen törvényhozókra, a kommunista birodalmi gyűlés tagjaira, akiket a tűz kitörése előtt félórával, egynegyed tiz’órakor a birodalmi ülés egyik folyosóján együtt láttak beszélgetni Van der Lüppével. A porosz hivatalos sajtószolgálat megcáfolja azt a beállítást, hogy Torgler képviselő önként jelentkezett volna a rendőrségen, miután ellene letartóztatási parancsot adtak ki. Az igazság ezzel szemben az, hogy a képviselő látva, hogy egyre összébb húzódik körülötte a gvürii, ügyvédje utján salvus konductust kért. de ezt nem kapta meg s később a rendőrségnek sikerült őt tényleg elfognia-
