Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-29 / 72. szám
XVI ÉVF. 72. SZÁM. ES KUETtüJSKG 3 Nógy év alatt 19 millió lejt kaptak a többségi és csak 1 millió 399 ezer lejt a kisebbségi iskolák Kolozsvár városától Egy statisztika, amelynek megdöbbentő számadatai beszélnek (Kolozsvár, március 28.) Most készül Kolozsváron a városi költségvetés. Különböző reszortok összeállítják a költségvetési tételeket és Detleu interimárbizottsági elnök a városháza dísztermében a nagy nyilvánosság előtt akarja letárgyaltatni a folyó évi büdzsét. A nyilvános tárgyalás néhány nappal késik, mert a reszortok nem tudtak elkészülni munkájukkal. Holnap, vagy holnapután azonban megkezdődik a nyilvános tanácskozás. Időszerű tehát, ha Kolozsvár város közvéleménye elé bocsátunk egy rendkívül érdekes és beszédes statisztikát arról, hogyan osztották meg mostanig a kolozsvári iskolák között a városi segélyeket? Kimutatásunk szerint Kolozsváron a többségi iskolák 19 millió és a kisebbségi iskolák mindössze egymillió 390 ezer lej segélyben részesültek. Tegnapi cikkünkben kifejtettük, hogy Kolozsváron a kisebbségek még ma is „többség“ jellegével birnak, tehát nyilvánvaló, hogyha a lakosság számarányának megfelelően állapították és fizették volna ki az iskolai segélyeket, akkor a kisebbségi iskolák '■észére kellett volna nagyobb segélyt megállapítani. Nem akarunk túlzásokba bocsátkozni, de az egyenlő elbánás elve alapján nyugodtan kérhetjük és követelhetjük, hogy a segélyezés legalább is egyenlő arányban történjék meg. Mi nem azt állítjuk, hogy a többségi iskolák nagyon sokat kaptak, mert nincs az a magas összeg, amelyet a kulturális segélyezés szerint kifogásolni lehetne. Csak az a jogos kívánságunk, hogy a kisebbségi iskolák és intézmények is hasonló elbánásban és segélyezésben részesüljenek. Különben beszéljen helyettünk a statisztika. Csak négy esztendőre tudtuk megszerezni az iskolai segélyezés cimén kiutalt kiadási tételeket. 1932-ben a többségi iskolák részére három- és félmillió lejt, ugyanakkor pedig a kisebbségi iskolák részére 250 ezer lejt utaltak ki. 1931- ben a többségi iskolák ötmillió lejben, a kisebbségi iskolák pedig 550 ezer lejben részesültek, 1930-ban az öt- és félmillió lej többségi segéllyel szemben csak 300 ezer lej jutott a kisebbségi iskoláknak. Azelőtt pedig a román iskolák ötmillió lejt, a kisebbségiek pedig csak 200 ezer lejt kaptak. Eddigi megállapításaink és információink szerint az itt felsői oltakon kiviil a kisebbségi iskolák a város kulturális segélyében egyáltalában nem részesültek, de azt sem sikerült megállapít-; ni eddig még, hogy az uj impériuiu első éveiben a többségi iskolák milyen támogatásban részesültek. Pedig véleményünk szerint az iskola segélyeket a nemzetiségi arányszám szerint kellene szétosztani, mert nyilvánvaló a törvény tendenciája, hogy az adózók által befizetett összegekből a kulturális segítséget a befizetők számának és a befizetés arányának megfelelően kellene a gyermeknevelés céljaira elosztani. Mindezt azonban a segélyek szétosztásánál nem vették figyelembe és a kisebbségi iskolákkal és intézményekkel szemben égbekiáltó igazságtalanságok és aránytalanságok történtek. Még azzal sem állhatnak elő többségi oldalról, hogy aránytalanul több iskolát tartanak fenn. A tényállás az, hogy Kolozsváron a románságnak két elemi iskolával van több iskolája, mint a kisebbségeknek. Van tizenöt elemi és kilenc kisdedévé intézetük, viszont a kisebbségeknek tizenhárom elemijük és öt kisdedóvó intézetük van. Tehát semmiféleképpen sem indokolható, hogy a román iskolák a négy utolsó évben 19 millió lej segélyben, ugyanakkor pedig a kisebb ségi iskolák még egy tizedrész segélyben sem részesültek. Mindezeket most mondtuk el a költségvetés tárgyalása előtt- s bizonyára a kolozsvári városházán is be fogják látni, hogv a régi rendszert és feltűnő aránytalanságokat meg kell szüntetni s a mostani költségvetésben egyenlő és igazságos kézzel kell szétosztani a város adózói által befizetett adókból kiutalandó kulturális segélyeket. Budapest Svábhegyi Szanatórium Speciális kezelések, speciális berendezések asthma, migrén, ssénalázas betegek részére. Mobile« Ä' (Medium B0(y ''■Mm* ou „i™ _ z Universul egyik professzora szerint nincs is Székelyföld Csak legenda a székely néptömb s a békeszerződések készítőit is csak a magyarok tévesztették meg (Kolozsvár, március 28.) Abban az Univer sul-íjan, amely olyan felelőtlenül hoz nyilvánosságra napról-napra hajmeresztő szenzációkat és képtelen felfedezéseket, anélkül, hogy a valósággal sokat törődne, most megjelent egy különös felfedezés. A cikket G. Popa-Llttcanu nevű tanár irta alá s az övé a felfedezés: a székely néptömb nemi létezik. Nincs. Csak a magyarok találták ki, hogy ez a székely lakosság egyáltalában létezik. Kitalált legenda az egész. Hiába engedélyeztek a békeszerződések bizonyos kulturális és vallási autonómiát — amit még a cikkírója is elismer —, mert ez a masszív magyar néptömeg, amelyről a magyarok beszélnek, sőt tájékozatlan román ember is tud róla, hogy Románia kellős közepén mintegy „félmilliónyi“, egységben élő magyarság van -- a valóságban nem létezik és a békeszerződések csak úgy Írhatták elő ezeket a jogokat, hogy tévesen voltak informálva róluk. De nézzük magát a cikket. „A valóságban nem létezik székely blokk és mégkevesbé úgynevezett Székelyország, Terra Siculorum és csak a valóság meghamisítása és a nemzetközi vélemény misztifikációja által érhették el a magyarok, hogy úgy állíthatták be a helyzetet, mintha a székelyek Románia közepében külön blokkot képeznének és akiknek részére a magyar, vagy idegen írók. akik a magyarok szolgálatában állanak, ha nem is az anyaországba való haladéktalan bekebelezést, de egy korridor, létesítését követelik, amely összekösse őket az anyaországgal. A székely blokk az 18-18. utáni modern idők találmánya, amelyet azzal a tendenciával ta- , láltak ki, hogy azt a benyomást keltsék, mintha egy székely hatalom létezne és hogy ezzel egyidőben valóságos hatalmat létesítsenek Erdély belsejében és a románság közepében, amely lerázva magáról a jobbágyság jármát, fenyegető veszedelem volt Magyarország és Erdély nemrég létrejött egyesülésére nézve. Egyébként ugyanilyen találmány volt hajdan az úgynevezett Terra Siculorum, amelyben a románok, minden joguktól megfosztva, jobbágyságra voltak kényszeritve és minden kiváltságokkal megáldott székelyek szolgálatába voltak állítva. Nem létezik a székely blokk, mert nincs az egész Erdélyben egyetlen vidék, egyetlen község, amelyet teljesen szászok laknának és ne lenne benne több vagy kevesebb román is, ugyanúgy nem létezik egyetlen székely falu sem, amelyben valaha ne lakott volna, vagy jelenleg is ne lakna román is.“ Ilyeneket ir a felfedező, aki professzor. Amilyen tudományos alapra fekteti a leleplezését, amivel évezredes köztudomású tényt változtat meg, valami nagy kitüntetésre tarthat számot. Ezenkívül uj Kolumbus-tojás metódusával is szolgál a világnak, illetőleg a román politikának. Nem kell sokat törődni a székely autonómikus és kisebbségi jogokkal. Egyszerűen ki kell mondani, hogy a székelység nép- tömbje nem létezik. Nincs. Az egész csak ezeréves legenda volt. S ezzel el van intézve minden. Éppen ilyen igaz az az állítása is, hogy minden faluban laktak, vagy laknak románok. A valóság az. hogy csak most szivárgott be egy-egy család a legtöbb faluba. De ilyen részletekkel nem foglalkozunk. A lényeg érdekel minket, hogy mi nem létezünk.
