Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-24 / 69. szám
‘'pvisel őház BUDAPEST V. Sí 242 56 Előfizetés belföldön: ént 880, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 701* _____ Egyes szám ára 3 lej. Előfizetés Magyarországon: Egy évre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedénél 1>B R Egyes szám ára 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 508. XVI. ÉVFOLYAM 69. SZÁM, Skodáék Bukarestben Csehszlovákiának hatalmas értékű öröksége a puseni Skoda-müvek is. Abban a gazdag utodállami örökségben, amit a csehek a volt monarchia országaitól kaptak, jelentős tétel ez a gigantikus^ méretű üzem. amely igen nagy részében hadianyag gyártására van berendez* kedve s amely — amint a bukaresti leleplezésekből kiderül — szállítója a román hadseregnek is. Lehet, hogy szállit más egyebet is Romániába, talán vefnatkerekeket. talán gépeket, de polgári szállításokból a leleplezés anyagának csak az árrésze származik, amely adóeltitkolási eljárás alá tartozik. A másik rész. amit a parlamentben feszegetnek, nem polgári természetű, hanem katcínai. S éppen mert katonai természetű ügyekről van szó, a nagyközönség nem kaphat ilyen irányban felvilágosítást, sem a parlamenti interpellációkra készült miniszter- elnöki válaszban, sem máskóppeín. S ezt nem is :ió feszegetni. A pilscui gyártelepnek gigantikus méreteihez igen kicsi Csehszlovákiának a felvevőképessége. Ezek a méretek a volt monarchia katonai szükségleteihez nőttek fel s el lehet képzelni az üzemnek a nagyságát abból az egy tényből, hoáy huszonötezer munkással dolgozott. A világháború muníciójának egy jó részét ott gyártották s különösen két speciális gyártmánya tűnt fel: a 30-as feles hatalmas mozsár és a gyárról elnevezett Skoda-tarack. Különösen az elsőnek volt igen nagy tekintélye a frontokon, ahol az áttörések ostromainál mindig mindenütt megjelentek ezek a mozsárágyuk, amelyeket a németek is mindenütt igénybe vettek s amelyek nemcsak a nagy kaliberrel, hanem a motorikus szállíthatósággal és célszerű szerkezetükkel is félelmetesekké váltak. A tizenötcentimét&res Skoda-tairackok pedig a világ legmodernebb ágyutipusainak volt egyike. Ezekről a speciális pilseni gyártmányokról nem volt tudomása a közönségnek azelőtt, mielőtt a frontokon megszólaltak. Az ilyen gyárüzem a világtól elzárt terület, ahova nem lehet belátni s nem tudható az sem, hogy most mit gyártanak ott, milyen meglepetések készülnek háború esetére. Nem tudható, hogy tulajdonképpen mit szállítanak Romániába. De Csehország nem tudja felhasználni mindazt, amit ez a hatalmas üzem gyárt. Könnyen adó dik azonban számára az alkalom, hogy a kis- antant többi államainak is szállítója legyen. Ez a magyarázata annak, hogy Skodáék expezi- turát tartanak fenn Bukarestben s a mostani leleplezésnél derült ki, hogy ez expozitura vezetője tulajdonképpen nem cseh, hanem osztrák állampolgár. Akárki legyen s akármilyen állampolgár, érthető, hogy a Skoda-gyár képviselőjének nagy összeköttetései lehettek a román fővárosban. Hogy mit titkolt el az adózási kötelezettségeiből, azt nem tudja még a közönség, de ezt az adószenzációt túlnőtte már az a titokzatosság, ami alól a parlamenti interpellációk valamilyen nagyon nagy érdekességet akarnak kipiszkálni. Aki a hadseregnek szállit — ha szállit —, bizonyára ismerőjévé lesz ezen az alapon is bizonyos katonai titkoknak. Mert az is titok, hogy mint és milyen mennyiségben 6zállit. Hiszen ezek a gyárak katonai célokra termelnek meglepetéseket is, amiket hét lakat alatt őriznek az arzenálban. Ezek közös titkok. Hogy ezeken felül mit tudnak a beavatottak, azt nem tudhatjuk mi. A főkifogás, ami elhangzott, az ellen szól, hogy az osztrák állampolgárra bízták az ilyen titkokat, aki hogy megmentse titkait, feltörte a hatóságilag lezárt szekrényéről a pecsétet is. Az interpellációkba sok politika vegyült bele és Skodáékat nem a belpolitika érdekli, ők szállítani akarnak és szállítanak. Tffiittiafer francia képviselő a román-barát francia képviselők nevében táviratozott Károly királynak és leszögezte a békeszerződések sér the tétlenségét A kisant^nt szakit Franciaországgal, ha a Mussollni-tervhez csatlakozik (Genf, március 23.) A Mussolini-terv érthető nyugtalanságot keltett a kisantant államainak körében. A kisantant képviselői Géniben értekezletet tartottak és Massipli delegátusnak nehéz munkájába került, hogy a kisantant politikai nyugtalanságát lefékezze. Massigli intervenciója bizonyos tekintetben eredménytelenül is maradt, mert a kisantantnak az az álláspontja, hogy abban az esetben, ha Franciaország csatlakozik a Mussollni-tervhez, ez egyértelmű Franciaországnak a kisantant- tal kötött szerződésének felbontásával. A szerződések felbontása pedig mélyreható változásokat idéz elő majd a kisantant politikájában. Párisból jelentik, hogy a francia románbarát képviselők csoportja Cesianu párisi román követnél értekezletet tartott, amelynek eredményeképpen Taittinger képviselő táviratot intézett a román királyhoz, hangoztatva, hogy a románbarát francia képviselők elleneznek minden olyan politikát, amely a békeszerződések megváltoztatásához vezet. Mussolini és MacDonald tárgyalásáról újabb részletek derültek ki. A Mussolini-féle tervben benne van, h-oo.u Németországának vissza kell adni a keletafrikai gyarmatokat, ezeken kívül a Karolina-, Mária- és Marschall-szigeteket, Sir Joliin Simon e gyarmatadásra való ügyet sajátkezűiig húzta ki a javaslatból. Géniből jelentik, hogy a leszerelési főbizottság dacára az angol-olasz indítványnak, nem ment bele a leszerelési kérdésnek husvét utánig való elhalasztásába és azonnal napirendre tűzte ki az angol leszerelési javaslatot. A szavazás eredménye meglepő volt, mert pár nappal ezelőtt még az a felfogás uralkodott, hogy a főbizottság április végéig el fogja halasztani tárgyalásait. A kisantant sajtó éleinken foglalkozik a Mussolini-féle terv eshetőségeivel. Alábbiakban közöljük a vezető román sajtónak és a jugoszláv Novostinak álláspontját: „A megyaló^thatatlan program“ (Bukarest, március 23.) „Miért megvalósíthatatlan a római program“ címen az Universul a következőket írja: A. MacDonald római útjáról szóló egyébként szűkszavú jelentések alapos megvizsgálása után, beavatott köröknek az a véleménye, hogy a római javaslat célja a következőképpen áll: 1. El akarják szigetelni Franciaországot természetes szövetségeseitől, azaz a kisantanttól és Lengyelországtól, hogy ezáltal egy „zárt klubba“, kisebbségbe helyezzék. 2. Elejét akarják venni az orosz-francia közeledésnek, amely úgy látszik sok nyugtalanságot okoz egyes távirati irodáknak. 3. Angliának azt az illúziót akarják nyújtani, mintha a békebirói szerepe megnö- vekedett volna Európában. 4. A békebirói játék az olasz-német blokk javára folyik. 5. Meg akarják fosztani a Népszövetséget attól, ami még neki politikai befolyásként megmaradt. Ezzel szemben áll a következő tétel: a) Nehéz elhinni, hogy Franciaország elállna az ő természetes szövetségeseitől. b) Ki vau zárva a lehetősége, hogy Francia ország beleegyezzék a békeszerződések revízióját elősegítő akcióba és hogy felbontsa a status quot. c) A nagyhatalmak direktóriuma lehetetlen lenne Európában ama nagyhatalom részvétele nélkül, amely a kisantant és a másik nagy hatalom nélkül, amely Lengyelország lenne, ha a balti államok hozzácsatiakoznának. d) Végül a római tervezet nem ismeri Oroszország álláspontját, amely azonban a Balti tengeren és Fekete tengerein levő hatalma révén, szintén európai nagyhatalom. Következésképpen Bukarestben nem lehet nagy reményeket fűzni a római program sorsához. De látva a tényeket, román körök annál nagyobb örömmel fogadják, hogy őfelsége, TI. Károly király és Sándor jugoszláv király közreműködésével letették az uj kisantant alapkövét. Jugoszlávia álláspontja. Belgrádból jelentik: A zágrábi Novosti kommentálja a római tárgyalásokat s mai vezércikkében azt írja, hogy a nagyhatalmak direktóriumának megalkotása, amint azt Olaszország világosan megjelölte, azt a szándékot fejezi ki, hogy a Népszövetséget kisajátítsák minden nemzetközi politikai szerepéből és minden diplomáciai tárgyalásból. A lap azt mondja, hogy ez az első és kevésbé
