Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-10 / 33. szám
XVI. ÉVF. 33. SZÁM. KeietiOjsug 3 <an Erdélyi emlékek Apponyi nagy életében Áll még a kolozsvári őrökemlék — Diadalmenet a pályaudvarról A nagy erdélyi probléma szónoka ('Kolozsvár, február 9.) Az egész világ áfára azit a mélységes gyászt, amibe Apponyi Albert halála a magyar nemzetet borította. A világ közvéleménye az ő szellemi nagyságán, kristálytiszta személyiségén keresztül ismerte meg az utóbbi időkben a magyarságot, amelynek megtisztult gigantikus egyéniségeként állott a kontinensek érdeklődésének nézőtere előtt. Halálának hire minden erdélyi magyar ember lelkét mélységes megilletődéssel töltötte el s a részvét általános hangulatában mindenfelé felidézik az emlékeket: ki, mikor látta utoljára, ki, mikor, hol hallotta beszélni? Mert, aki egyszer hallotta, az olyan szónoklatot hallott, amit soha elfeledni nem lehet. Minden politikától teljesen függetlenül is, feledhetetlen emlékként vésődött be az ő ékesszólásával kiejtett magyar szó a lelke. S ha a magyar nemzetnek nem lett volna olyan szónoki világhatalmassága, mint amilyen Kossuth Lajos volt, azt lehetne mondani, hogy senki magyarul úgy nem beszélt, mint ő. Ebben az erdélyi újvilágunkban élnek még regi magyarok, jó öreg férfiak, akiknek szivük vagya volt feljutni Budapestre, hogy még egy- szer hallhassák Apponyit. Akik ebből az elszakadt eleiből azzal a vágyakozással gondoltak Budapestre, hogy ott látni és hallgatni lehet ezt az „emberi müremek“-et, aki mindenek előtt magyar volt. Az elszakadt lelkeknek külön fájdalmas csapást jelent ez a magyar gyász. De sokan vannak, akiknek nem adatott még a szerencse, hogy hallgathatták és most reményük sem lehet hozzá. Apponyi Albert egy időben bejárta az erdélyi városokat. Az emlékezetes magyar nemzeti ellenállás idején volt ez, amit az ő hatalmas ereje vitt politikai győzelemre. Kolozsvár pedig sokszor látta vendégül, minden látogatása mély nyomokat hagyott a polgárság lelkében. Késő őszi, vagy évvégi borús napnak a kora hajnali órájában érkezett Apponyi Albert Kolozsvárra. Izgalmas éjszaka előzte meg ezt a fogadtatást. Ä függetlenségi polgárság az előkészületek lázában töltötte ezt az éjjelt, felkészülve különböző eshetőségekre. Ilyen esbetőség volt, hogy mi történjék akkor, ha karhatalmi fedezet alatt tüntetéssel akarnák szocialisták megzavarni a fogadtatás ünnepélyességét. A hóstáti részeken, a polgárság különböző köreiben nem aludtak az emberek, hanem készülődtek s az egyetemi körben az ifjúság álmatlanul töltötte az éjszakát. Olyan felfegyverkezések voltak, amikről a mozgalom vezetőségének nem volt tudomása. Sötét hajnalban futott be a vonat a pályaudvarra Apponyival és hatalmas kíséretével. A pályaudvar környékét már órákkal az érkezés előtt ellepte a tömeg, amelyhez fogható ritkán szokott itt összegyűlni. Az üdvözlő, fogadó beszédek, a tömeghez intézett szónoklatok sok időt vettek igénybe s már világos volt, mire a menet elindulhatott. Az Apponyi kocsijából kifogták a lovakat. Hiábavaló volt minden felvilágosítás arról, hogy a nemzeti hódolatérzésnek ilyen megnyilatkozására nincsen szükség, hiába való volt Ápponyinak minden tiltakozása, a tömeg nem akart ettől elállni. Habár olyan em- berzsufoltság volt a kocsi körül, hogy egy talpalatnyi hely sem volt, ahová a kocsiról le lehetett volna lépni, Apponyi le akart szállani. A tömegből erre azzal válaszoltak, hogy akkor a vállukon viszik be a városba. Nem volt más mit tenni, mint a rajongók seregével kialkudni, hogy egy darabig az emberek viszik a kocsit. Az ellen tüntetés sehol sem mutatkozott, a karhatalom készültségéből csak a magyar rendőrséget és csendőrséget lehetett látni. Közös hadseregbeli katona aznap nem járt az uceán. A hatalmas tömeg a Főtérnek a Mátyásszobor felőli oldalára nyomult ós addig nem Követelje határozottan és kérie mindenütt a csodás C08 mm A legerősebb szakáll és legérzékenyebb bőrnek mozdult, amig az ólmos, borús kora reggeli órákban Apponyi meg nem jelent a Newyork- szálloda erkélyén és eí nem mondotta nagyon érdekes beszédeinek egyikét. A Főtér másik oldalának házfalai visszaverték gyönyörűen csengő mély hangját és szónoki páratlan ereje egyetlen lélekké fogta össze az embersereget, amit magához emelt és odavitt, ahova akart. Azt csinálhatta a tömeggel, amit jónak tartott. Megnyugtatta és feloszlatta. Ebben az órában történt egy incidens, amit az akkori időkben sokat, emlegettek Kolozsváron. A szálloda bejárata előtt egy közismert krakéter fiatalember viselkedését a rajongó tömegből valaki gyanúsnak találta. A nagyszerűen működő rendőrségnek alig sikerült megmentenie az életét. Aznap nagyszabású gyűlések voltak, a polgárság nagy beszédet hallott Apponyitól. Nem is egyet, többet is. Éjfél felé volt az idő, amikor elutazott. S a polgárság a második éjszakán is künn volt a pályaudvaron, a környékén. Apponyi az uccán mondotta el a kocsi tetejéről búcsúszavait. Az erdélyi problémák szónoka Élő emlék Kolozsváron. Van Kolozsváron Ápponyinak olyan örökbecsű emléke, amin egyetlen egy sor felirat nem beszél arról, hogy az ö alkotása, de amelynek élő értéke van ma is, tudományos rendeltetése kiszámíthatatlan hosszú időkre szól. A régi botanikus kertben áll ma is az egyetemhez tartozó állattani intézet, ami a világ egyik legmodernebb tudományos intézményének" készült s amit nemcsak európai, de más világrészbeli, amerikai, japán tudósok is megcsodáltak. Ennek az intézménynek a megteremtője Apáthy István tudós professzor volt, akinek a személyes kvalitásai adták meg az intézetnek a méreteit is és azt a rendeltetését is, hogy a világ minden részéből járnak ide tudós kutatók. Azonban az is igaz és a háboruelőtti idők eseményeire visszaemlékezni tudó magyarok nagyon jól tudják, hogy ez az intézet nem épülhetett volna úgy fel, ahogyan épült és nem kapott volna olyan nagyszerű berendezést, amilyenre büszke volt az egyetem, ha az a magyar nemzeti ellenállás nem ért volna el győzelmet s e győzelem után nem Apponyi Albert vette volnpj Magyarország kulturális ügyeinek intézését a kezébe. Az a politikai barátság, ami Apponyi Albertet a kolozsvári magyar polgárság ellenzéki mozgalmainak vezéralakjához. Apáthy Istvánhoz fűzte, ebben a tudományos intézetben nyert megörökitést. Sokan emlékeznek mpg a nagy nyilvánosság előtt lejátszódott egy jelenetre, amelyben Apáthy István az intézet befejezésének ügyét Apponyi Albertnak, mint miniszternek a lelkiismeretére bizta. Ma már mindketten távol vannak az élők világától, de közös küzdelmeik eredményének élő emlékeként áll a kolozsvári botanikus kertben ez az intézet, amelynek nagy hivatása van az erdélyi kultúrában. Diadalmenetben a pályaudvarról. Aki emlékszik még a da rabont-világnak kolozsvári eseményeire, annak a számára emlékezetes egy nap, amelyen a kolozsvári nép Apponyi Albertet fogadta. Olyan fogadtatásban aligha volt része politikusnak a kolozsvári polgárság körében. Igazi polgári fogadtatás volt, amely egyfelől tüntető felkészülést jelentett a hivatalos hatalommal szemben, másfelől demonstrativ megnyilatkozás a proletariátus legszélsőbb szervezeteinek akkori magatartása ellen. A bécsi központi hatalom a nemzeti törekvésekkel szemben ültette kormányra Magyar- országon a darabontokat, akiknek taktikája a polgársággal szemben a szocialista szervezetekkel kereste az együttműködést és az a különös helyzet adódott, hogy a nemzeti akarat a bécsi hatalmi önkény oldalán találta a szocialisták hivatalos szakszervezeteit. Apponvi minisztersége alatt is többször volt Kolozsváron s általában az egyetemi intézményekre nagy gondot fordított. Volt itt sub auspiciis regis avatáson, mint királyi ember és annak a hadseregnek disz-százada tisztelgett előtte német kommandóval, amelynek magyar vezényleti nyelve az ő programjába tartozott. Már ez a jelenet is érdekes monumentuma annak, hogy’valami nem volt egészen rendjén abban az időben. ‘ , A nemzeti ellenállás mozgalmaiból hajtott ki annak az erdélyi szövetségnek a. gondolata, amit később Bethlen István és Apathy István meg is alakítottak. Ennek a szövetségnek a ko: lozsvári alakulásánál is, mintegy a keresztapai tisztet töltötte be Apponyi Albert, olyan beszéddel, amelyben az akkori politikai irányzatok között az erdélyi magatartás szerepét emelte ki. Tie a mai időkben igen érdekes visszaemlékezés témája lehet az a nagy beszéde Apnonymak. amit az Emke negyedszázados jubileumának diszgyiilésén mondott. A háboruelőtti idők magyar politikája, főként Budapesten, teljesen észrevétlenül hagyta az akkori Bomániának erdélyi aspirációit. Mondhatni Ápponyinak ez a beszéde volt az első megnyilatkozás, amely — legalább is a nyilvánosság előtt — igyekezett ideforditani a figyelmet, természetesen a béke álláspontját szögezve le, a kolozsvári Mátyás- szobor és a bukaresti Vitéz Mihály-szobor szimbólumainak összehasonlitásával. Az Emke-nek különben Apponyi igen odaadó felkarol ója volt. Az említett erdélyi szövetség révén kapta különben Apponyi azoknak a beszédeinek a témáját, amiket osztrák-magyar delegációban az erdélyi kérdés előtérbetolásáról mondott S a sok emlék között meg kell még egy ilyen futólagos visszaemlékezésben is emliteni azt, hogy Ápponyinak egyik legnagyobb megértője, leglelkesebb hive és odaadó barátja Benedek Elek volt, életének végéig, aki egv időbein mint parlamenti képviselő titkára is volt az Anponyi nemzeti pártjának, de aki a kultúrpolitikában nagy segitséget is igyekezett nyújtani. üerriot feitünéstkeltő leleplezései a külügyi bizottságban Hitler készülő terveiről (Páris, február 9.) A francia kamara külügyi bizottsága ülést tartott, amelyen Herriot feitünéstkeltő módon adott képet Európa helyzetéről. Szerinte Németország a felszerelési kon ferencián követelni fogja, hogy az egyenrangúság elvének megfelelően éppen annyi embert tarthasson fegyverben és annyi tankot, ágyút állíthasson fel, mint amennyivel a többi nyugati nagyhatalmak rendelkeznek. Ebben az esetben Németország militáris- tább állam volna, mint bármikor. Herriot szerint Hitler a legközelebbi hetekben szövetséget fog felajánlani szomszédainak a bolsevizmus ellen. Ez a szövetség azonban — mondja Herriot — nagyon is meggondolandó, mert Hitler számára csak ürügy, hogy adott esetben fölléphessen revans-terveivel. A külügyi bizottság egyik tagja megkérdezte Herriotot. hogy igaz-e, hogy Olaszország, Magyarország és Németország titkos katonai szövetséget kötöttek, hogy Németország meg akarja szerezni a danzigi kikötőt és hogy Németország fegyveresen támogatja Olaszországot Jugoszlávia ellen Dalmácia visz- szaszerzésében. Herriot a következőket mondotta: A német-olasz titkos szerződés megkötésére irányuló tárgyalásokról tudomásom van. de a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtam kinyomozni, hogy a szerződő felek szerződéseiken az aláírásokat kicserélték volna. Végül Herriot egy kétes értékű megállapítással fejezte be beszédét, azt mondván, hogy Hitler mozgolódása csupán arra jó, hogy Franciaország és Oroszország között megszilárdítsa a barátságot. Félrevezetik, ha „OLLA“ helyett silány utánzatot ajánlanak.
