Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1933-02-05 / 29. szám

e KelbtiUjsxg XVI. ÉVF. 29. SZÁM. Men delet, amelyet a magyar kisebbség­nek nem szabad ismernie • • Miért nem kapják meg a magyar iskolák a 14 százalékos iskolaadóból az őket megillető részt ? A Magyar Párt parlamenti csoportja folytatja a harcot a magyar iskolák jogaiért! (Bukarest, február 4. Saját tud.) A romá­niai kisebbségi iskoláknak, főleg a magyar nép­kisebbség iskoláinak régi és még mindig meg­oldatlan sói elme, hogy a 14 százalékos iskolai adóból, amelyet a községek szednek be a lakos­ságtól, a kisebbségi iskolák vagy semmit nem kapnak vagy csak nagyon keveset és a 14 szá­zalékos adó címen befolyó összeget — az egyéb­ként is jelentős állami támogatást élvező — ál­lami iskoláknak juttatják, mig a kisebbségi is­kolák, főleg a magyar nyelvűek a létfenntartás kegyetlen gondjaival és nehézségeivel küzdenek. E kérdés körül a legnagyobb bizonytalan­ság és tájékozatlanság uralkodik, mert mig Iorga — miniszterelnösége idején — rendeletet adott ki, hegy a 14 százalékos iskolai adót a tényleges szükséglet arányában osszák szét az iskolák között, — ami természetesen a kisebb­ségi iskolákat sújtó jogtalanságokat és vissza­éléseket eredményezett, — addig Gusti profes­szor, — a jelenlegi közoktatásügyi miniszter — olyan értelmű utasítást adott ki, hogy a 14 szá­zalékos adóból befolyt összegeket az iskolák nö­vendékeinek, illetve tanerőinek számaránya szerint kell szélosztani. Gusti miniszternek ez az utasítása, illetve rendelete azonban sehol sem található meg A magyar kisebbségi iskolák ezen régi sérelmének orvoslása érdekében a Magyar Párt parlamenti csoportja már több­ször interveniált» legújabban pedig Hegedűs Nándor, a kiagyar Part bihari képviselője járt el az illetékes fórumoknál, hogy megszüntesse a magyar iskolákat ért jogfosztást és biztosítsa a magyar iskoláknak a 14 százalékos adóból őket jogosan és törvényesen megillető részesedést. Hegedűs Nándor képviselő intervenciója so­rán azt az érdekes megállapítást tette, hogy a közoktatásügyi minisztériumban működő isko- laigazg .tóság (Casa Scoalelor) bizalmas ren­deletid intézett a prefektusokhoz, hogy a 14 százalékos iskolai adóból befolyt összegeket Gusti miniszter rendeletének szellemében osz- szák szét, tehát az iskolák növendékeinek, il­letve tanerőinek számaránya szerint, a jó szán­dék tehát nem hiányzik a kisebbségi iskolák sú­lyos panaszának elvi orvoslására, a gyakorlati megoldás azonban mégis késik, sőt hiánya": mert ezt a rendeletét a kisebbségi iskolák kér­désében legelsősorban érdekeltek nem ismerik és nem is ismerhetik éppen a rendelet bizalmas jellege miatt. A tényleges és szomorú helyzet ma az, hogy végre kiadtak Romániában egy rendeletet a kisebbségek jogainak tiszteletbentartására és érvényesítésére, ezt az egyetlen rendeletet azon­ban a magyar lakosságnak, tehát a legnagyobb romániai kisebbségnek nem volt és nincs al- kFíima megismerni az őt megillető jogot gya­korlatilag érvényesíteni, mert titokban tartot­ták és tartják előtte ezt a rendelkezést! Ennek a bizalmas rendeletnek, amelynek jellege és tartalma valóban nem követeli meg a „hivatalos titok“ féltve őrzött kezelését, az lett a gyakorlati eredménye, hogy mig a romániai szász községek valahányszor megfellebbezték a helyi iskolaszéknek a 14 százalékos iskolai adó helytelen és igazságtalan elosztására vonatkozó határozatát és döntését, a közoktatásügyi minisz terium iskolaigazgatóságától (Casa Scoalelor) mindig olyan kedvező döntést kaptak, amely a 14 százalékos adó jelentékeny’- hányadában ré­szesítette őket, addig a magyar községek — nem tudhatván erről, a kisebbségek jogait biz­tositó és a prefektusoknak kiadott . bizalmas rendeletről, — tovább kénytelenek nélkülözni, szenvedni és lürniök kellett, hogy a 14 százalé­kos iskolaadóból, — amelyhez a magyar kisebb­ség számarányát és teherbiróképességét gyak­ran meghaladó mérőkben járult és járul hozzá — nekik semmi, vagy legjobb esetben csak na- <’>n kevés jusson! Súlyosbítja a helyzetet, hegy mig a szász községeknek a 14 százalékos iskolandó helytelen rtalan szétosztása miatt beadott fel­lebbezéseit a közoktatásügyi minisztérium rö­vid idő alatt és érdemben letárgyalta és a leg­több esetben kedvező döntéssel intézte cl, addig néhány magyar községnek. — amelynek veze­tői kísérletképpen fellebbeztek, — hasonló ter­mészetű fellebbezése még mindig elintézetlenül porosodik a minisztériumban. A magyar kisebbségnek ez a súlyos sérelme eredményesen és radikálisan csak úgy orvosol­ható, ha az összes magyar községe.1!,:, amelyek jogsérelmet szenvedtek ebben a tekintetben, — az összes elsőfokú határozatokat, amelyek a 14 százalékos iskolaadót igazságtalanul osztották fel, sorozatosan meg fellebbezik a Casa Scoalelor- hoz, amely remélhetőleg — ha már a prefektu­sok nem respektálták n közoktatásügyi miniszter bizalmas rendeletét, — érvényt fog szerezni a miniszteri akaratnak és a kisebbségek jogait a magyar iskolák részére is biztosító rendeletnek. Kettős szerelmi dráma Nagyváradon Egy meiőieSegdi vasúti rakiimok a visszaküldött Jegygyűrű mist! lelőtte hűtlen menyasszonyát s azután öngyilkos lett (Nagyvárad, február 4.) Ma délután két órakor kettős szerelmi dráma játszódott le a Szent János ucca 34. szám alatti ház konyhájá­ban. Cercetecar Károly 27 éves mezőtelegdi CFR raktárnok egyetlen revolverlövéssel megölte fel­tűnő szépségű menyasszonyát, Platt Emmát s azután pedig maga ellen fordí­totta a fegyvert, halátékon lőtte magát és egy óra alatt a kórházban kiszenve- dett. A kettlős szerelmi tragédia hire nagy szen­zációt keltett és megindult a találgatás, hogy mi idézte elő a fiatal pár tragédiáját. Cercetecar Károly néhány hónappal ezelőtt megkérte a szép fiatal leány kezét. A lány igent mondott s nemsokára ütnnepélyes formák kö­zött megtartották a® eljegyzést. Az esküvő idő­pontját 1933 február 18-ában állapították meg. A napokban nagy meglepetés érte Cercete- cart: menyasszonya visszaküldte a jegygyűrűt. A fiatalember az első pillanatba)« azt hitte, hogy valami rossz viccről van szó s érdeklődött, hogy tényleg a menyasszonya küldte-e vissza a mátkaság szimbólumát Csakhamar meg is tudta a valóságot. Meny­asszonyának uj udvarlója akadt egy biztosítási tisztviselő személyében. Tegjnap reggel a vasúti j raktárnok vonatra ült, előzőleg azonban maga-; hoz vette szolgálati revolverét. Déli két órakor nyitott be menyasszonyának Szicjnt János uccai lakására. A lány egyedül volt otthon, éppen a,' konyhában foglalatoskodott. Az elhagyott vőle-j gé)ny néhány szemrehányó kifejezés után élő-' rántotta revolverét, Platt Emma ki akart ro­hanni a konyhából, mielőtt azonban a kilincsre’ tette volna a kezét, eldördült a fegyver. A golyó szivén találta és holtan esett össze. Cercetecar ezután maga elle)n fordította a' fegyvert és halántékon lőtte magát. A fegyver-’ dörrenésre összefutottak a szomszédok, a fiatal-1 ember kórházba szállítása után azonnal meg-; halt. Kabátjának zsebében jnégy búcsúlevelet találtak. Az egyik helyen ezt Írja: „Őrizkedje­tek a szerelemtől.“ Basch professzor halál-készülődése * Egy budapesti orvosprofesszor, dr. Basch Imre, a Szent Isván-kórház egykori igazgató­főorvosa. néhány hónappal ezelőtt súlyosan megbetegedett. Fájdalmakról, légzési nehézsé­gekről panaszkodott, de orvos barátai meg­nyugtatták, hogy mindez csak a korral járó ér- elmeszesedéses tünet. A professzor azonban megérezte, hogy barátai titkolják a bajt és amint már nem először történik meg az orvosok között, kegyes cselhez folyamodott. Levelet int Pfinsterer professzornak, a hires bécsi orvosnak közölve benne, hogy a napokban egy betege dr. Ljsznyay Sándor, aki rákra gya­nús, föl fogja keresni. Kéri a professzort, hogy vele, mint kezelőorvosával írásban közölje a he­lyes diagnózist. Basch természetesen nem tette postára a levelet, hanem személyesen jelentke­zett a levéllel a bécsi professzornál és bemutat­kozott, mint Lisznyay Sándor. A bécsi profesz- szor alaposan megvizsgálta, megveregette a vállát, a levelet pedig elküldte Budapestre Baselinak címzetten, megirva benne, hogy a nagyfokú érelmeszesedés mellett súlyos rákoso­dat,: folyamatot konstatál és hogy a betegnek legfeljebb két hónapja van még hátra. Rettenetes érzés lehet halálraítélten jönni- menni a világban; tudni, hogy az életből hetek, vagy hónapok vannak hátra. Azt, hogy az em­ber halandó, mindenki elismeri, mégis úgy él, mintha ő volna az egyetlen, aki ki fogja ke­rülni a halált. De más az, ha ehhez az elvi bi­zonyossághoz egy megfellebbezhetetlen időpon­tot is megjelölő bizonyosság járul. Ha egy hires orvostanár adja ki a diagnózist egy másik ugyancsak hires orvosnak. A halál bizonyosságának tudata a legtöbb emberben a kétségbeesés paroxizmusát váltja ki. Minden napjában, minden ötpercében le­száll abba a siri börtönbe, amelyet fölizgatott képzelete ágyaz meg magának. Nines egy nyu­godt pillanata sem, hogy ne számítsa ki: még csak ennyi nap és aztán... Bizonyára ez az em­beri természetnek a rendje. Ha ellenkezője tör­ténik, az a kivétel. Az irodalom, természetesen erre az utóbbi álláspontra is helyezkedhetik. Klingelein, egysöerü könyvelő a Grand-Hotel eimü darabban, miután megmondták neki, hogy meg fog halni, egész élete folyamán összekupor- gatott garaséit szórta szét utolsó hónapjaiban. Ez azonban irodalom. Irodalmilag is: egy jelen­téktelen templom-egere, egy örökké koplaló kis- hivatalnok, akinek egyetlen lázadása a végzet­tel szemben, hogy beköltözik egy világhotelbe és szórja a pénzt. És most Bosch Imre doktor is a Klingelein- fóle receptét követte. A szolid agglegény, aki egész életében a tudományoknak élt, doktriner ember vmt. nem voltak szenvedélyei, nem vol­tak „kilengései *, amióta megtudta, hogy meg kell halnia, vénülő fővel belevetette magát az éjszakába. Basch, aki soha nem élt alkohollal, most éjszakáról éjszakára pezsgőzött és uezsgőz- tetett. Az emberek, paciensek csodálkozva néz­ték e szokatlan változást. Hajlandók voltak már a hanyatló kor értelmi tunyaságának betudni. Orvos barátai gyöngéden csóválták a fejüket, megbocsátották neki, hiszen ők tudták, hogy ez egy ember kísérteties haláltánca. Basch pedig kettéhasadt lélekkel táncolt az éjszakában, azon a vékony kötélén, amely az életet elvá­lasztja a haláltól. Bizonyára nem a Klingelein- féle okoskodással „habzsolta“ az életet, nem ama szorongató érzéssel, hogy most egyszerre mindent behozzon, amit egy életen keresztül el­mulasztott — erre Baschnak nem volt szüksége. Lehet, hogy narkózisból tette, hogy önmaga elől meneküljön. Lehet, hogy puszta kíváncsi­ságból, most mán felelőtlenül, nem tartozva semmi kötelezettséggel a társadalom iránt, egy privát ember érdeklődéséből: hogy is fest az a másik élet, amelyet eddig madártávlatból is­mert. lenézett, korholt és az általános egészség szempontjából kártékonynak tartott. Ha hivő ember lett volna... Egy vallásos em­ber a buzgó vallásosság klasszikus értelmezésé­ben. De ő elsősorban tudományos ember volt. Tudományos ember, aki rájött a tudomány tehe­tetlenségére. Már nem volt ideje hozzá, hogy megtegye az átmenetet az exakt vizsgálgatások világából abba a világba, amelyet egyedül Isten tölt be. De élete és megdöbbentő halála ta­lán igv még megrázóbban példázza az esendö- ségeket. amely éppen annyira jellemzője az em­bernek, mint múlandósága. fl.) Töltőtoll javításokat gyorsan és pontosan készítünk. Rossz töltőtollakat újakkal be- w cserélünk. FEHÉR ibógépvAllalat Cluj. Sir. Reg. Maria 2. Telefon: 11-09

Next

/
Thumbnails
Contents