Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-21 / 42. szám
KeietiUjskg 3 XVI. ÉVF. 42. SZÁM. A Magyar Párt tiltakozik az adóterhek törvényi a vaslatai ellen Heged'is Nándor parlamenti beszéde kimutatja, hogy a polgárok jövedelme nem birja el a közterheket Az adózói börtönbe vethetik, de a magas adót fizetni nem tudja (Bukarest, február 20.) A kamara szombat esti ülésén mondotta el a Magyar Párt n evében j?«£redtís Nándor képviselő a kormány uj adó törvényeinek javaslatáról a beszédét A beszéd kimutatja, hogy a tulmagas irreális adóterhek nemcsak tönkreteszije az állampolgárokat hanem olyan állami követeléseket rónak a poll gárok terhére, amikinek eleget tenni ţjem tudnak. Ilyen javaslatokat a Magyar Párt el nem fogadhat, sőt a legerélyesebben tiltakozik azok effen. Nagyobb az adó a jövedelemnél. . Hegedűs Nándor a következőket mondotta: —7 A Magyar Párt, amelynek nevében beszélni szerencsém van, az egyenes adók reformjáról szóló törvényjavaslatban bizonyos adónemek kulcsának leszállítását sziveseu üdvözli. Bármilyen szomorú is az államháztartás helyzete és bármennyire elismerjük, hogy az államnak jövedelmi forrásokra van szüksége, nem lehet mégsem elzárkózni az elöl a tény elöl, hogy az ország lakossága nem birja el a mai közterheket. Nem túlozunk, ha megállapítjuk, hogy az ország lakossága jövedelmének 40 százalékát fizeti közteher cimén, sőt vannak közgazdászok, akik szerint a közteher a nemzeti jövedelemnek a leiét teszi ki. — El lehet-e ilyen óriási terhet viselni? Az adók magassága nem használ az államnak, mţrt a magas adó tönkreteszi az adózó egzisztenciákat, A román államnak már régen rá kellett volna térni a radikális adómérséklés politikájára. A gazda adója — Kétségtelen, hogy elsősorban a mezőgaz dasági adó leszállítása feltétlenül indokolt. A mezőgazdasági adózás még igy sem fog arányban állani a megcsökkent rentabilitással, mert hitzen kétségtelen adatok bizonyítják, hogy a gazdálkodás hozadéka legalább 75 százalékkal csökkent az utóbbi két évben. — A gazdaközönség országszerte azt kívánta, hogy áz adóalapot kell a valóságos helyzetnek megfelelően megállapítani, ezzel szemben számos vármegyében nemhogy meghagyták a mezőgazdasági adó alapját, hanem még fel is emelték azt. Pártunk képviselői ez ellen a pénzügy- miniszter urnái tiltakozásukat jelentették be. A'.mezőgazdaság a jelen törvényjavaslatban foglalt adókulcs leszállítás után is még mindia javaslat intézkedései, amelyekkel az uj házak építését akarja a kormány megnehezíteni. — Nem lehet károsnak minősíteni a közgazdasági életre, ha az emberek a rendelkezésükre álló tőkét építkezésre fordítják. A törvényjavaslat indokolásának idevonatkozó fejtegetései teljesen elhibázottak. Az építkezés az építőiparban foglalkoztatott ágak tömegeinek ad munkát és igy enyhítené a rettentő munkanélküliséget. Sokkal jobb tehát, ha a heverő pénzt, ahelyett, hogy a ládafiába tartják, ezen az utón hozzák forgalomba. Furcsa világot vet a kormány felfogására, amely az építkezést nem tekinti a közgazdasági tevékenység örvendetes tényezőjének. Az uj építkezések kedvezményének megszorítása károsan fog visszahatni az ipar boldogulására. A halódó kereskedelem és ipar. — Megdöbbentő az a mostoha bánásmód, amellyel a törvényjavaslat a kereskedelmet és ipart részesíti. Ez a társadalmi osztály viseli az állami és községi terhek túlnyomó részét és egyetlen alkalommal sem gondoltak szeretettel reá. amikor az adózás rendszerét reformálták. A kereskedelem és ipar roppant hanyatlása és az óriási fiskális terhek között fel kell ismerni az összefüggést. Nem csoda, ha az ország keresICövetelje határozottan és kérje mindenütt a csodás borotvapengét NEHGIE 0*08 mm. H legerősebb szakáll és (egérzékenyebo bő/nak kedelme tele van elkeseredéssel és a bukaresti kamara legutóbbi közgyűlésén, amelyen magam is jelen voltam, viharos hangokban tört ki a fájdalom és a felháborodás a jelen törvényjavaslat mostoha szelleme felett is. A devizakorlátozás, a kompenzációs-pénztár és a kontingen- tálás halálos döfést adtak a kereskedelemnek és mig a kartellek virágoznak, addig ezer és ezer kereskedő és iparos ment tönkre. A kereskedőket sújtja a legmagasabb fokú állami adó, a bélyegilíeték, a luxusadó és őket nyomják kibírhatatlanul a községi taxák. Any- nyira köztudomású ez, hogy felesleges ezt statisztikai adatokkal is bizonyítani. Elvárhattuk volna tehát, ha az egyenes adó reformja végre rájuk is némi javulást hozott volna. Ehelyett velük szemben az adórendszer változatlanul fennmarad, sőt az adókivetési eljárás megváltoztatásaival még rosszabbodik az adóeltitkolás ellen felvett újabb intézkedések pedig valóságos bűnösökként kezelik őket. Patenta fixa, és más abszurdumok legalább 100 százalékkal fizet magasabb adót.* u^n adózhatna. A patenta fiza értékhatárai is mint amennyi a valódi jövedelmezőség utáq .járna. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, különösen a mezőgazdasági adónál, hogy eekkal több eredményt ér el az állam, ha reális adót vet ki és azt be is szedi, mintha irreális az adó, de azt nem tudja inkasszálni. — A mezőgazdaság ma teljesen pénz és hitel nélkül áll, a tavalyi termés rendkívül rossz volt a termények értékesítése valósággal megakadt, tehát a rentabilitás a mélypontra zuhant. Az adókulcs leszállítását természetesen szívesen fogadjuk. de a gazdaközönség ezt is csak abban az esetben tudja megfizetni, ha az állam lehetővé teszi, hogy az ország gazdaközönsége hitelforrások megnyitása folytán mai rettenetes nehéz helyzetéből ki tud gázolni. Ez alkalommal ismét fel kell említenem, hogy a kincstár a földadó-kivetésnél vegye szigorúan figyelembe a gazda adósságainak kamatterheit. még akkor is, ha a kamatokkal a gazda_ meg van terhelve, vagy nem fizette ki, annál is inkább. mert a konverziós törvényben foglalt moratórium ezt meg is engedte, f , V,, A házadó. .— Á házadó kulcsának leszállítása egyáltalában nem felel meg a mai viszonyoknak. A ház vagyon jövedelmezősége katasztrofális módon megcsappant. A lakások bérlők nélkül állanak. a meglevő bérlők sem fizetnek, a házakat terhelő kamatok ugyanekkor ma is magasak. A megtörtént házadó-alap felvételénél a kincstár az ország legtöbb részében a bórértéket a reális értéknél jóval magasabban állapitotta meg, úgyhogy az adókulcs lényegtelen leszállítása ezt nem képes ellensúlyozni. A házakat nem javítják, nem tatarozzák, a bázvagyon omlik és pusztul. Feltétlenül helytelenek a törvény— A különböző kereskedelmi és ipari testületek memorandumai részletesen feltárják a ke reskedők kívánságait és i**y a kormány ismeri azokat. Sajnos, ezeknek a memorandumoknak semmi hatásuk sem mutatkozott. Az adótörvény 30. szakaszát a kormány csaknem teljes egészében változatlanul fenntartja és ezt azzal indokolja, hogy a patenta fixa rendszere még nincs kipróbálva. A patenta fixa azonban a kereskedőkre súlyos igazságtalanságot foglal magában, mert hiszen az 1929—1930. és 1931. esztendők jövedelmeit veszi az adózás alapjául, tehát azokat az esztendőket, mikor még bőséges konjunktúra uralkodott. Azóta a forgalom mindenütt legalább 50 százalékkal esett, tehát a patenta fixa semmiképpen nem reális. Nincs olyan kereskedő, aki az emlitett három év jövedelme n-ey vannak megszabva, hogy az adóátlagban jövedelem 25 százalékát jelenti még az elmúlt évek jövedelméhez képest is, hát még a maihoz! Természetes tehát az volna, ha a patenta fixa alapján kivetett adót legalább 25 százalékkal mérsékelnék. Ezenkívül, amint a bukaresti kereskedelmi és iparkamara memoranduma javasolja, a patenta fixa határait ki kell bővíteni. Hasonlóképpen abszurdum, hogy a törvényjavaslat fenntartja a minimális adózás rendszerét, amelynek skálája is elfogadhatatlan, azonkivü’ adóval sulytja azt a kereskedőt is. aki kétségte lenül be tudná bizonyítani, hogy veszteséggé' dolgozik. Hogy ennek a rendszernek a fenntartása a kereskedelem további pusztulására, s igv az adóalanyok további apadására fog vezetni az kétségtelen. — Ezt a szomorú sorsot alig-alig enyhíti a globális adó mérséklése, amelyet egyébként üdvös rendelkezésnek tartjuk és igy szívesen fogadjuk. Kiszolgáltatva a hajszának — A törvényjavaslat a legmegdöbbentőbb fejezete az, amely drákói intézkedéseket hoz be az adóeltitkolás megakadályozására. Etekintetben mindenképpen osztjuk, magunkévá tesszük a bukaresti kereskedelmi és iparkamara véleményét, amely kifejti, hogy az eddigi rendelkezések súlyosbítása teljesen felesleges, mert ezek üldözésekre és visszaélésekre vezetnek, a. kereskedőkkel és iparosokkal szemben. A feljelentések és besugások rendszerét táplálja a törvény, mert hiszen egyes szakaszok olyan zavarosak, mintha szándékosan akarnák megkönnyíteni a kereskedelem és ipar ellen a rendszeres hajszát. Jellemző erre például a 106. szakasz egyik beba törkezdése, amely akkor is büntetést szab ki, valaki „passzív magatartásával“ tér el a vény betartásától. Ebből a két szóból kiszámíthatatlan veszedelem és kár zúdulhat a kereskedőkre, hiszen ki fogja eldönteni, hogy mi az a passzív magatartás, vagy ki fogja tudni bebizonyítani, hogy nem igaz az a vád — ha ilyet emelnének ellene —, hogy megtagadta a Hekusnak a kért információkat. Vagy lehet-e elfogadni azt az intézkedést, mely nemcsak súlyos birsággal, de bűnvádi eljárással is fenyegeti azt a kereskedőt, aki a leltárában nem vett fel minden árukészletet! Hiszen akkor a legkisebb áru kimaradása a leltárból borzasztó következményekkel járhat. A kereskedők kíméletlenül és védhetetlenül lesznek kiszolgáltatva az üdözé- seknek. — Teljesen illogikus az, hogy akkor is megbüntethessék a kereskedőt adóeltitkolás címen, ha ő maga azt ajánlja fel, hogy az adókivetőbizottság saját becslése szerint vesse ki az adót, amint ezt az adótörvény 39. szakasza megengedi! A 106. szakasz b) pontját tehát erre az esetre semmiképpen sem lehet alkalmazni. Ha a kincstár követeli ezzel szemben a könyveimet és más adóalapot állapit meg, ebből még adó- eltitkolás nem következik. Adóeltitkolásról csak akkor lehet szó, ha én állitanám, hogy a könyveim alapján mennyi volt a jövedelmem és a fiskus ezt nem találná a valóságnak megfelelőnek. Börtön, vagy egzisztencia, — A törvénynek az az intézkedése, amely elrendeli, hogy a kiskereskedő és iparos nem köteles könyveket vezetni, teljesen ijlnzórius, amikor a bélyegtörvény erre viszont kötelezi őket. Be kell vallanunk, hogy nálunk az adózó, de különösen a kereskedő és iparos rettenetes dilema előtt áll: Ha bevallja minden jövedelmét, akkor a magas kulcs miatt elviselhetetlen terhet kell cipelnie, ha pedig eltitkol valamit: a börtönbe kerül. Mi sem _ természetesebb, minthogy mi is elitéljük a kincstár becsapását, de ezt nem ilyen borzasztó bírságokkal kell elhárítani, hanem az adózás enyhítésével. — Mikor a törvényjavaslat módot ad arra, hogy a büntető szakaszok laza megfogalmazásával bárkire rácsaphat a katasztrofális birság, amely egzisztenciáját akkor is kettétörheti, amikor adóeltitkolást el sem követ, akkor lehetetlenség fenntartani azt a rendelkezést, hogy az elsőfokú birság végrehajtható. Ezt feltétlenül meg kell változtatni és á birság végrehal- tását, csak a másodfokú birói ítélet Titán lehet elrendelni. Egv egyszerű proces verbal alapján nem lehet embereket tönkretenni. — A törvényjavaslatot a felhozott elfogadhatatlan rendelkezések folytán nem fogadjuk el.
