Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-21 / 42. szám
4 KumBjsm XVI. ffiVF. 42. SZÁM. j INFLUENZA gl. fertőtlenítő Szt-László toilette szappan! Ripacsok a Í)ó6an A kis állomáson szerfölött sokáig állott a vonat, de még ez sem volt elég hosszú idő arra. hogy az a társaság, amely nagy kosarakkal, ládákkal vonult ki, fel tudott volna cibelödni. Nem is csoda, hiszen legalább is nyolc nagy családi kosár volt velük, amelyeket csak hárman-négyen tudtak a vonat felé cipelni, mert nagyságuk mellett még túlságosan meg is voltak rakva, azonkívül egy csomó kisebb kézikoffer, amelyeket a társaság nötagjai emelgettek. Végül a vonat mégis elindult, de a lent sürgölődő férfiak, akiknek ugylát- szik, még mindig lett volna elintézni valójuk, csak az utolsó pillanatban tudtak felkapaszkodni. A küküllőmenti kedves lankán döcögött velünk a vonat, jó messze már az állomástól, amikor a folyosóra szorult utazótársaság egy heves jelenettel ismét felkeltette az utazók figyelmét. — Látja, ezt is magának köszönhetjük...! — mondja egy kétségbeesett női hang. — De Rózsika, én igazán nem tehetek róla... En úgy cipeltem, mint egy barom... Egyszerre két nagy koffer volt a kezemben... — védekezett a férfi. — Igen, két koffert... Fölhozza a maga csomagját és a többivel nem törődött. Az utolsó szavaknál már megjelent az ajtóban a hölgy maga is, akinek eddig csak a hangjában gyönyörködhettünk. A szép szemek vasvilla módra szorítják a sarokb? a fiatalembert, aki időközben szintén láthatóvá vált r- most azt szeretné, ha legalább is öt nagy koffert cipeli volna fel egyszerre a vonatra. Mert a vitát egy láda okozta, mely a vonat elindulásakor is ott pihent mozdulatlanul a perronon, holott az is a társasághoz tartozott. — Szólni kell a kalauznak,- vagy valamelyik állomásról visszatelefonálni és reggel utánuk küldik — próbált egy utas egy okos szót megkockáztatni. De ez csak még nagyobb elkeseredésre adott okot, hogyne, mikor este szerepelni kell és a kellékláda volt, ami elmaradt a társaságtól. így aztán lassanként megtudtuk, hogy a véletlen egy szinésztruppal hozott össze, amely még a színészet gyermekcipőiben jár, hiába utazik vasúton és hiába játszik operetteket. Mert, ahogy megindult a beszélgetés, nyomban kijelentették, hogy mindig operetteket játszanak, csak a legújabb slágerek érdeklik a küküllőmenti falucskák közönségét. így már érthető volt maga a társaság is. Mert az első pillanatban, ahogy betelepedtek a kocsiba, az elképzelhetetlenül vegyes öltözetük tűnt legelőbb fel. Száz évvel ezelőtti divat keveredett el a legújabb divat- kreációkkal. Csak egyedül az előbbi hölgy szorongott kifogástalan svájci sapkával és divatos kurta bundával az óriási ládák közt, amelyek még megmozdulni sem engedték. A társaság egyik férfi tagja (jó falusi csizmában legújabb angol szabású csikós kabátban és báránybőr sapkában) készségesen szolgált magyarázattal minden kérdezés nélkül, mert neki is mulatságosnak tűnt fel a nagy összevisszaság. — Hát kérem, a praktikusság kedvéért magunkra szedtünk minden lehető ruhát, mert igy is akkora a csomagunk, hogy egy negyedóra som elég felhurcolkod- ni vele a vonatra, amint a példa is mutatja. — Amiben a színpadon játszani szoktak? — Természetesen, azért vagyunk ilyen tarkák... Mert úgy nézzék, magunkkal hordjuk mindenünket, a, függönyhuzogaíó spárgától kezdve. •— És aztán meg lehet ma élni a szineszkedésböl? Minden arcfintoritást mellőz, ami az ilyen kérdésekre kisérni szokta a feleletet, határozottan és készséggel vágja ki: — Meg. Nagyon jól. Erre már mind érdekesebb kezd lenni a dolog. Hogy lehet ma „nagyon jól“ megélni a színészetből ilyen kicsi és a hóba beléveszö nyomorúságos falvakban, amikor a nagyvárosi színházak a százezer lakósok mellett is üresen játszanak és egymásután buknak me ? — Közönségük van mindég? Már látom, megint olyan határozott és biztos feleletre készül, mint az imént, csak kissé vidámabban, — Ojjé, van jnindég. Teltház... Mintha a közönség-kérdés volna az, ami a legkevésbé okoz gondot. De nekem egyre érthetetlenebb kezd lenni a dolog, bővebb felvilágosításokat szeretnék kapni. És a teltház mögé úgy elbújik, hogy lehetetlen belekötni, vagy onnan kihúzni. Teljes biztonságban ée fölényben beszél: — Most Eonyhára megyünk... Négy héttel ezelőtt voltunk ott és már ismét megyünk vissza. — Ilyen hamar lesz már közönségük? — Úgy hívtak kérem, mosolyog, levelet küldtek utánunk, hogy menjünk már vissza, mert nem bírnak sz'nház nélkül élni. Azelőtt bejártuk Dicsöszentmárton környékén a községeket. Micsoda mulatások, hogy telik az idő a nagyszerű küküllőmenti mellett. — Lakást, élelmezést, engedélyeket, mindent ki tudnak fizetni baj nélkül? — Ez a legkevesebb. Mindenhol úgy fogadnak, hogy jóformán semmiről sem kell gondoskodnunk. Ebédelni, meg vacsorázni sokszor három felé is meghívnak, hogy azt sem tudjuk, hová ígérkezzünk el. Most már a társaság igazgatója után érdeklődtem, hogy gratuláljak neki a nagyszerű vezetésért, amire azonban azt a meglepő választ kaptam, hogy nincs igazgató, nincs semmi vezető, mindent közös határozattal csinálnak és igy osztozkodnak a jövedelmen. Igaz, ezen könnyen meg tudnak osztozni, mert készpénz kevés jut a kezükbe — vallja be végre szerényen, — de hát erre, mint az előbbiekből is kitűnik, nem nagy szükség van. Es megint nem győzte eléggé dicsérni a falusi intelligencia készségét, amellyel ügyüket felkarolja. Amíg elbeszélgettem az egyikkel, az idő eltelt és közeledtünk Bonyha felé, de azt tapasztaltuk, hogy az este még nálunknál is jobban közeledik és talán hamarabb oda is ér, mert a szép szőlőhegyek kétoldalt már kezdtek belevesz?.’, a szürkületi homályba. Sokáig cihelődtek, amig megint lerakhatták a nagy ládákat s mi nyomban indultunk is tovább. Még sokáig elnéztem a vonat ablakából, amint megindultak a Influenza ellen megóv a valódi 99 diana te sósborszesz falu felé. Gyalog. Úgy éreztem, hogy a színházi világ hőskorszakában élek, amikor a színészet tud hódítani, nemcsak azt a pár ideálista embert, akik a szolgálatába szegődnek, hanem tömegeket, egész falvakat, vidékeket, ahol örömhírként fut szét, hogy „megérkeztek a színészek!“ De ezek iránt az örömöt hordozó emberek iránt mégis valami szánalom fogott el. Mentek, mentek a nagy havas mezőn keresztül, megrakodva nagy csomagjaikkal, mert bizony pénzük nem volt arra, hogy bevitessék podgyászukat, A divatos hölgy a'primadonna, egy férfi karjába kapaszkodva, vágott neki a havas útnak, mindkettőjük kezében egy- egy koffer. Akit pedig a. rágalmak illettek, hogy nem cipelt eléggé, most is szegény, két óriási láda alatt gör- nyedezett leghátul. Végül már csak fekete foltoknak látszottak. Mintha színpadon lettek volna, valahol messze. Felettük nagy szürke hófellegek lógtak lepedőként s ők játszották a maguk életük történetét. Most az egyszer nem operettet, — tragikomédiát. B. Jakab Gyürgy. Miért hozott a kolozsvári Magyar Párt személyi áldozatokat? A magyar iparos a saját egzisztenciája ellen tör, ha a pártbontókra hallgat A kolozsvári községi választásnak most indulnak a mozgalmai s a magyar polgárságra olyan eredményt hoz, amilyen öntudatos magatartást ez a polgárság tanúsítani log- A kartell- megállapodásnak a célja az volt, hogy olyan városházi rezsimnek a megteremtéséhez adja meg a lehetőséget,., amelyek az életbevágó polgárérdekek védelmének, képviseletének a zavartalanságát biztosíthatja. Hogy a botrányos viharjelenetek helyett meg lehessen kezdeni már egyszer azt a munkát, amely a polgárság •számára megkönnyíti a városi közösség terheit. Éppen ezért a kartellmegállapodásnál nem arra fektette a fontosságot a Magyar Párt, hogy az úgynevezett nagytanácsban minél több helyet biztosítson magának, mert ezeken a ritka tanácsüléseken nem dőlnek el a problémák s egy-két ember személyi hiúságának a kielégítése nem lehet irányadó akkor, amikor ezzel szemben nagyjelentőségű elvi és gazdasági kérdések tisztázását lehet elérni. Aki a városi közigazgatás polgárságra háruló terheinek a visszásságait ismeri, az nagyon jól tudja, hogy mit jelent például a te- lepadónak nevezett városi közteher a magyar egzisztenciák számára. \ városok magyar törzspolgárságát. az iparost és kereskedőt olvan tehertétellel nyűgözték le ennek az adónak a törvényes bevezetésével,, hogy ha ezen könnyíteni nein tudnak, akkor a polgárságnak ez a rétege az igazságtalan meg- nvomoritással nem tud megküzdeni. A Magyar Párt belső életében is nagyfontosságu feladni ez igazságtalan tehertétel elleni küzdelemnek az előtérbe tolása, mert egyfelől a városi magvar polgárság jövőjének a védelmét jelenti, másfelől a foglalkozási rétegek közötti ellentétek lelketlen szitásával szembeni magatartásnak is ez a következménye- A kartellmegálla- nocfásnál rendkívüli fontosságét tulajdonítottak annak, hogy ennek a nrold 'mának a megoldására a pártok között jöjjön létre megegyeMoSozsvári inoxgfé színházak insNora: CORSO Előadások 3, 5* 7 és9-kor DACIA (Szinkör) Előadások 3, 5 és 7-kor EDISON Előadások 3, 6 és 9-kor ROYAL Előadások 3, 5. ; és )-o Ketíd KISMET. Bűbájos keleti mese. Gustav Fröhlich és Dita Pario, 1. VarázshegedQ Magda Sonja, Hans Fehér. l’.HurrA, apa vagyok Fritz Schultz, Lucis Englisch ) Ma, kedden Marid? grólBö i Kálmán Im>’e világhírű operettje. Premierülm. Holn-ip „Quick" sláger- operett Lilian Harwey-c! zés s ha a kartellista eléri a teljes győzelmet, akkor a megegyezés végrehajtására sor kerülhessen. A karteUmegállapodásban. leszögezték a pártok írásban, hogy kötelezettséget vállalnak az iparos- és kereskedő-rétegre nehezedett ez igazságtalan tehernek az arányosítással való elosztására, az ipari és kereskedelmi élet e súlyos akadályán :k az elhárítására* Hogy ennek és más fontos feladatoknak a. teljesítése ne merüljön ki közgyűlési felszólalásokban, amelyeknek a gyakorlati értékével valamennyien tisztában vagyunk. hatáskört kell biztosítani a Magyar Párt képviseletének benn a városházán, _ az ügyek intézésénél, a költségvetés összeállításánál is, de a végrehajtásánál is. Ezeknek a biztosítása vezetett a kartellmegállapodáshoz, aminek sikeréhez reményt csak abban az esetben lehet fűzni, ha mos! a polgárság a megfelelő választási magatartást nem hanyagolja el. Amint látható, a Magyar Párt éppen az iparosok és kereskedők fontos, egzisztenciális életcrdekeinek a védelmére hozott a tanácstagságoknál számbeli és személyi áldozatokat. Hozta ezt azért, mert a magyar iparos és kereskedő egzisztenciájának a védelme, a pártnak elsőrangú feladata kell hogy legyen- Ha ezt megértik azok az iparosok is. akik még mindig külön listára verbuválnak jelölteket, akkor felhagynak a maguk olyan kíilönalakulatainak a kísérletezésével, amellyel ők egy-két ember sértett személyi ambícióját tudják csak támogatni, de eredményt elérni nem tudhatnak. Viszont a magyar iparosréteg közé ha éker vernek ezen a választáson, akkor veszélyeztethetik annak a kartell istának a teljef győzelmét. amely az iparosérdekek köveUdu^pveinek a teljesítésére megegyezést foglalt; tr.Vsrf.T. Veszélyeztetik azt, hogy ez az egyezmény megvalósuljon. A külön iparoscsoportosiiíás nem tud bejutni a városházára, de ahány szavazatot elvisz a Magyar Párttól, annyival erősíti azt a soviniszta szélsőséges román alakulatot, amelynek pedig ez egyezmények .felbontása, keresztülvitelének a megakadályozása a célja- Az iparos a maga egzisztenciáját támadja, az iparosok egzisztenciájának a védelmét gáncsolja, ha ebben a helyzetben a különcsoportosulás mellé találna állani. Hinni kell a kolozsvári magyar iparos intelligenciájában és öntudatosságában és számítani lehet arra, hogy nem lesz ebben a hitben csalódásunk. Az iparos erdei: közös magyar érdek és ;tz vét ellene, aki el talál állani a Magyar Párttól, hogy bontsa a magyarság sorait*
