Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1933-02-21 / 42. szám

4 KumBjsm XVI. ffiVF. 42. SZÁM. j INFLUENZA gl. fertőtlenítő Szt-László toilette szappan! Ripacsok a Í)ó6an A kis állomáson szerfölött sokáig állott a vonat, de még ez sem volt elég hosszú idő arra. hogy az a társa­ság, amely nagy kosarakkal, ládákkal vonult ki, fel tudott volna cibelödni. Nem is csoda, hiszen legalább is nyolc nagy családi kosár volt velük, amelyeket csak hárman-négyen tudtak a vonat felé cipelni, mert nagy­ságuk mellett még túlságosan meg is voltak rakva, azonkívül egy csomó kisebb kézikoffer, amelyeket a társaság nötagjai emelgettek. Végül a vonat mégis elindult, de a lent sürgölődő férfiak, akiknek ugylát- szik, még mindig lett volna elintézni valójuk, csak az utolsó pillanatban tudtak felkapaszkodni. A küküllőmenti kedves lankán döcögött velünk a vonat, jó messze már az állomástól, amikor a folyosóra szorult utazótársaság egy heves jelenettel ismét felkel­tette az utazók figyelmét. — Látja, ezt is magának köszönhetjük...! — mond­ja egy kétségbeesett női hang. — De Rózsika, én igazán nem tehetek róla... En úgy cipeltem, mint egy barom... Egyszerre két nagy koffer volt a kezemben... — védekezett a férfi. — Igen, két koffert... Fölhozza a maga csomagját és a többivel nem törődött. Az utolsó szavaknál már megjelent az ajtóban a hölgy maga is, akinek eddig csak a hangjában gyö­nyörködhettünk. A szép szemek vasvilla módra szorítják a sarokb? a fiatalembert, aki időközben szintén láthatóvá vált r- most azt szeretné, ha legalább is öt nagy koffert cipeli volna fel egyszerre a vonatra. Mert a vitát egy láda okozta, mely a vonat elindulásakor is ott pihent moz­dulatlanul a perronon, holott az is a társasághoz tar­tozott. — Szólni kell a kalauznak,- vagy valamelyik állo­másról visszatelefonálni és reggel utánuk küldik — próbált egy utas egy okos szót megkockáztatni. De ez csak még nagyobb elkeseredésre adott okot, hogyne, mikor este szerepelni kell és a kellékláda volt, ami el­maradt a társaságtól. így aztán lassanként megtudtuk, hogy a véletlen egy szinésztruppal hozott össze, amely még a színészet gyermekcipőiben jár, hiába utazik vasúton és hiába játszik operetteket. Mert, ahogy megindult a beszélge­tés, nyomban kijelentették, hogy mindig operetteket játszanak, csak a legújabb slágerek érdeklik a küküllőmenti falucskák közönségét. így már érthető volt maga a társaság is. Mert az első pillanatban, ahogy betelepedtek a kocsiba, az el­képzelhetetlenül vegyes öltözetük tűnt legelőbb fel. Száz évvel ezelőtti divat keveredett el a legújabb divat- kreációkkal. Csak egyedül az előbbi hölgy szorongott kifogástalan svájci sapkával és divatos kurta bundával az óriási ládák közt, amelyek még megmozdulni sem engedték. A társaság egyik férfi tagja (jó falusi csizmában legújabb angol szabású csikós kabátban és báránybőr sapkában) készségesen szolgált magyarázattal minden kérdezés nélkül, mert neki is mulatságosnak tűnt fel a nagy összevisszaság. — Hát kérem, a praktikusság kedvéért magunkra szedtünk minden lehető ruhát, mert igy is akkora a csomagunk, hogy egy negyedóra som elég felhurcolkod- ni vele a vonatra, amint a példa is mutatja. — Amiben a színpadon játszani szoktak? — Természetesen, azért vagyunk ilyen tarkák... Mert úgy nézzék, magunkkal hordjuk mindenünket, a, függönyhuzogaíó spárgától kezdve. •— És aztán meg lehet ma élni a szineszkedésböl? Minden arcfintoritást mellőz, ami az ilyen kérdé­sekre kisérni szokta a feleletet, határozottan és kész­séggel vágja ki: — Meg. Nagyon jól. Erre már mind érdekesebb kezd lenni a dolog. Hogy lehet ma „nagyon jól“ megélni a színészetből ilyen ki­csi és a hóba beléveszö nyomorúságos falvakban, ami­kor a nagyvárosi színházak a százezer lakósok mellett is üresen játszanak és egymásután buknak me ? — Közönségük van mindég? Már látom, megint olyan határozott és biztos fele­letre készül, mint az imént, csak kissé vidámabban, — Ojjé, van jnindég. Teltház... Mintha a közönség-kérdés volna az, ami a legke­vésbé okoz gondot. De nekem egyre érthetetlenebb kezd lenni a dolog, bővebb felvilágosításokat szeretnék kapni. És a teltház mögé úgy elbújik, hogy lehetetlen bele­kötni, vagy onnan kihúzni. Teljes biztonságban ée fölényben beszél: — Most Eonyhára megyünk... Négy héttel ezelőtt voltunk ott és már ismét megyünk vissza. — Ilyen hamar lesz már közönségük? — Úgy hívtak kérem, mosolyog, levelet küldtek utánunk, hogy menjünk már vissza, mert nem bírnak sz'nház nélkül élni. Azelőtt bejártuk Dicsöszentmárton környékén a községeket. Micsoda mulatások, hogy telik az idő a nagyszerű küküllőmenti mellett. — Lakást, élelmezést, engedélyeket, mindent ki tudnak fizetni baj nélkül? — Ez a legkevesebb. Mindenhol úgy fogadnak, hogy jóformán semmiről sem kell gondoskodnunk. Ebédelni, meg vacsorázni sokszor három felé is meghívnak, hogy azt sem tudjuk, hová ígérkezzünk el. Most már a társaság igazgatója után érdeklőd­tem, hogy gratuláljak neki a nagyszerű vezetésért, amire azonban azt a meglepő választ kaptam, hogy nincs igazgató, nincs semmi vezető, mindent közös ha­tározattal csinálnak és igy osztozkodnak a jövedel­men. Igaz, ezen könnyen meg tudnak osztozni, mert készpénz kevés jut a kezükbe — vallja be végre szeré­nyen, — de hát erre, mint az előbbiekből is kitűnik, nem nagy szükség van. Es megint nem győzte eléggé dicsérni a falusi intelligencia készségét, amellyel ügyü­ket felkarolja. Amíg elbeszélgettem az egyikkel, az idő eltelt és közeledtünk Bonyha felé, de azt tapasztaltuk, hogy az este még nálunknál is jobban közeledik és talán ha­marabb oda is ér, mert a szép szőlőhegyek kétoldalt már kezdtek belevesz?.’, a szürkületi homályba. Sokáig cihelődtek, amig megint lerakhatták a nagy ládákat s mi nyomban indultunk is tovább. Még so­káig elnéztem a vonat ablakából, amint megindultak a Influenza ellen megóv a valódi 99 diana te sósborszesz falu felé. Gyalog. Úgy éreztem, hogy a színházi világ hőskorszakában élek, amikor a színészet tud hódítani, nemcsak azt a pár ideálista embert, akik a szolgálatába szegődnek, hanem tömegeket, egész falvakat, vidékeket, ahol örömhírként fut szét, hogy „megérkeztek a színé­szek!“ De ezek iránt az örömöt hordozó emberek iránt mégis valami szánalom fogott el. Mentek, mentek a nagy havas mezőn keresztül, megrakodva nagy csomagjaikkal, mert bizony pénzük nem volt arra, hogy bevitessék podgyászukat, A diva­tos hölgy a'primadonna, egy férfi karjába kapaszkodva, vágott neki a havas útnak, mindkettőjük kezében egy- egy koffer. Akit pedig a. rágalmak illettek, hogy nem cipelt eléggé, most is szegény, két óriási láda alatt gör- nyedezett leghátul. Végül már csak fekete foltoknak látszottak. Mint­ha színpadon lettek volna, valahol messze. Felettük nagy szürke hófellegek lógtak lepedőként s ők játszot­ták a maguk életük történetét. Most az egyszer nem operettet, — tragikomédiát. B. Jakab Gyürgy. Miért hozott a kolozsvári Magyar Párt személyi áldozatokat? A magyar iparos a saját egzisztenciája ellen tör, ha a pártbontókra hallgat A kolozsvári községi választásnak most in­dulnak a mozgalmai s a magyar polgárságra olyan eredményt hoz, amilyen öntudatos maga­tartást ez a polgárság tanúsítani log- A kartell- megállapodásnak a célja az volt, hogy olyan városházi rezsimnek a megteremtéséhez adja meg a lehetőséget,., amelyek az életbevágó pol­gárérdekek védelmének, képviseletének a za­vartalanságát biztosíthatja. Hogy a botrányos viharjelenetek helyett meg lehessen kezdeni már egyszer azt a munkát, amely a polgárság •számára megkönnyíti a városi közösség terheit. Éppen ezért a kartellmegállapodásnál nem arra fektette a fontosságot a Magyar Párt, hogy az úgynevezett nagytanácsban minél több helyet biztosítson magának, mert ezeken a ritka tanácsüléseken nem dőlnek el a problé­mák s egy-két ember személyi hiúságának a kielégítése nem lehet irányadó akkor, amikor ezzel szemben nagyjelentőségű elvi és gazda­sági kérdések tisztázását lehet elérni. Aki a városi közigazgatás polgárságra há­ruló terheinek a visszásságait ismeri, az na­gyon jól tudja, hogy mit jelent például a te- lepadónak nevezett városi közteher a magyar egzisztenciák számára. \ városok magyar törzspolgárságát. az iparost és kereskedőt olvan tehertétel­lel nyűgözték le ennek az adónak a törvényes bevezetésével,, hogy ha ezen könnyíteni nein tudnak, akkor a polgárságnak ez a rétege az igazságtalan meg- nvomoritással nem tud megküzdeni. A Magyar Párt belső életében is nagyfontosságu feladni ez igazságtalan tehertétel elleni küzdelemnek az előtérbe tolása, mert egyfelől a városi ma­gvar polgárság jövőjének a védelmét jelenti, másfelől a foglalkozási rétegek közötti ellenté­tek lelketlen szitásával szembeni magatartás­nak is ez a következménye- A kartellmegálla- nocfásnál rendkívüli fontosságét tulajdonítot­tak annak, hogy ennek a nrold 'mának a meg­oldására a pártok között jöjjön létre megegye­MoSozsvári inoxgfé színházak insNora: CORSO Előadások 3, 5* 7 és9-kor DACIA (Szinkör) Előadások 3, 5 és 7-kor EDISON Előadások 3, 6 és 9-kor ROYAL Előadások 3, 5. ; és )-o Ketíd KISMET. Bűbájos keleti mese. Gustav Fröhlich és Dita Pario, 1. VarázshegedQ Magda Sonja, Hans Fehér. l’.HurrA, apa vagyok Fritz Schultz, Lucis Englisch ) Ma, kedden Marid? grólBö i Kálmán Im>’e világhírű operettje. Premierülm. Holn-ip „Quick" sláger- operett Lilian Harwey-c! zés s ha a kartellista eléri a teljes győzelmet, akkor a megegyezés végrehajtására sor kerül­hessen. A karteUmegállapodásban. leszögezték a pártok írásban, hogy kö­telezettséget vállalnak az iparos- és ke­reskedő-rétegre nehezedett ez igazságta­lan tehernek az arányosítással való elosztására, az ipari és kereskedelmi élet e súlyos akadá­lyán :k az elhárítására* Hogy ennek és más fontos feladatoknak a. teljesítése ne merüljön ki közgyűlési felszólalásokban, amelyeknek a gya­korlati értékével valamennyien tisztában va­gyunk. hatáskört kell biztosítani a Magyar Párt képviseletének benn a városházán, _ az ügyek intézésénél, a költségvetés összeállításá­nál is, de a végrehajtásánál is. Ezeknek a biz­tosítása vezetett a kartellmegállapodáshoz, aminek sikeréhez reményt csak abban az esetben lehet fűzni, ha mos! a polgárság a megfelelő választási magatartást nem hanyagolja el. Amint látható, a Magyar Párt éppen az iparosok és kereskedők fontos, egzisztenciális életcrdekeinek a védelmére hozott a tanácstag­ságoknál számbeli és személyi áldozatokat. Hozta ezt azért, mert a magyar iparos és keres­kedő egzisztenciájának a védelme, a pártnak elsőrangú feladata kell hogy legyen- Ha ezt megértik azok az iparosok is. akik még mindig külön listára verbuválnak jelölteket, akkor fel­hagynak a maguk olyan kíilönalakulatainak a kísérletezésével, amellyel ők egy-két ember sértett személyi ambí­cióját tudják csak támogatni, de ered­ményt elérni nem tudhatnak. Viszont a magyar iparosréteg közé ha éker vernek ezen a választáson, akkor veszélyeztet­hetik annak a kartell istának a teljef győzel­mét. amely az iparosérdekek köveUdu^pveinek a teljesítésére megegyezést foglalt; tr.Vsrf.T. Ve­szélyeztetik azt, hogy ez az egyezmény meg­valósuljon. A külön iparoscsoportosiiíás nem tud bejutni a városházára, de ahány szavazatot elvisz a Magyar Párttól, annyival erősíti azt a soviniszta szélsőséges román alakulatot, amelynek pedig ez egyezmények .felbontása, keresztülvitelének a megakadályozása a célja- Az iparos a maga egzisztenciáját tá­madja, az iparosok egzisztenciájának a védelmét gáncsolja, ha ebben a helyzetben a különcsoportosulás mellé találna állani. Hinni kell a kolozsvári magyar iparos in­telligenciájában és öntudatosságában és számí­tani lehet arra, hogy nem lesz ebben a hitben csalódásunk. Az iparos erdei: közös magyar ér­dek és ;tz vét ellene, aki el talál állani a Magyar Párttól, hogy bontsa a magyarság sorait*

Next

/
Thumbnails
Contents