Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-19 / 41. szám
XVI. ÉVF. 41. SZÁM. KeietiUjskg 3 Három délután a kamarában (Bukarest, február 18.) Korántsem mulatságból, kötelességszer üen három napot töltöttem el a kamarában. A parlamenti tudósítók számára, akik úgy járnak be ide, mint a hivatalba, ez nem újság, kényszerűség, őket »nem lepi meg már az elnök céltalanul kopogó, csendet és rendet hiába könyörgő kalapácsa, a viharcsengő, amely úgy vész el az ülésterem zsibvásáréban. mint a világvárosok monoton hangzavarában a villamosok csengőinek szüntelen berregése, őket már semmi sem lepi meg. Hizel- gek azonban magamnak azzal, hogy én, a ritka vendég valahogy tisztábban láttam meg ezalatt a három nap alatt a mai parlamentarizmus lényegét és értelmét — amennyiben erről lehet beszélni — és megpróbálom azt, amit tapasztaltam, mások számára is érthetővé tépni. A román kamara élete, azt lehet mondani sokkal inkább a folyosókon zajlik és hullámzik, itt szövődnek a politikai intrikák, itt beszélik ki magukat többségiek és ellenzékiek, néha sétaközben a falhoz állított kényelmes fotelekben va"v a biiffé fehér asztalai mellett. Tagadhatatlan, hogy a folyosói tónus a párbeszédek halk szavaival, diszkrét suttogásaival sokkal jobban hozzá simul ahhoz, amit eddigi fogalmaink parlamenti harcmodor és stilus alatt értettek. Amig azonban a folyosó szordinós vitái arra vallanak, hogy a román kamarában az európai modor uralkodik, addig egy lépéssel beljebb, az ülésteremben egészen más világ tárul a páholyból szemlélődő semleges idegen tekintete elé. Ugyanazok, akik a folyosón leckét adhatnának az illemtanból, akik szinte túlozzák az udvariasságot és figyelmességet, az ország kormányzására és törvények alkotására hivatott monstruózus teremben egyszerre megváltoznak Nem szólnánk semmit, sőt egyenesen impo nálna nekünk, hogyha a szenvedélyek viharát nagy elvi kérdések, honmentő problémák, az ország sorsa feletti komoly aggodalmak váltanák ki. Az életben csakugyan vannak pillanatok, amikor az idegek felmondják a szolgálatot a fegyelmezettséggel szemben, amikor felszaba- dúlnak a higgadtság és a® intelligencia zsilipjei s alóluk olyan alantas indulatok keresnek kiutat, amelyek elsodorják a kulturember fölényét és átadják a helyet az elvakult temperamentumnak, a gátat nem ismerő dühkitörésnek. Lássuk azonban, hogy mi az, .ami az artikulátlan hangok káoszát kiváltja, mikor a durva, a nyers erő lép a parlamentárisztikusnak hirdetett tárgyalási modor helyébe, amikor csak a háznagyok sztentori hangja és ha kell, testi ereje akadályozza meg a különböző pártokhoz tartózó képviselők közelharcát, pofonok csattogását, korcsmái duhajkodások látványosságát. Először látom Kobut A szónoki katedrán Cuza vágja magát pózba, Nem kell azt hinni, hogy Cuza a parlamenti színjátéknál* • csak mellékszereplője, aki pártjának számarányához alkalmazkodva csak elvétve nyitja ki a száját. Ez a? apró emberke hegyes, — akárhogy csűrjük és csavarjuk a dolgot, szemita jellegű — hajlott orrával, pápaszemével, minden pillanatban élet jelt ad magáról. Vékony, határozottan kellemetlen hangja helesüvit e rossz akusztikájú terem állandó morajába, megakasztja a miniszteri expozét, ezerszer elmondja, hogy a Nép- szövetség a zsidók bűnszövetkezete, a'talmudból idéz szemétnek mond minden zsidót és beszédébe olyan szavakat kever, amelyek nem bírják el a nyomdafestéket. Miután egy félórán keresztül szapulja a zsidókat, a balközép hátsó padsoraiban felemelkedik egy cingár, cvikkeres ember, Landau zsidó képviselő és odakiált a szónoki emelvény felé: — A leányát azért zsidó orvos mentette meg a haláltól! Cuza visszaordit: — Hazudik! Landau riposztozik s közben előremegy, hogy a szónok nehógy elveszítsen valamit a szavaiból. Ebben a pillanatban pedig lassan felemelkedik az első padban a zömök, nemzetiruhás M. Robu és egyetlen szót sem szólva, elindul Landau felé. Szinte nesztelenül, a tigris CORSO ţ SKORPIÓ a chicagói gangszte- rek rémuralma:::: Wallace Berry Clark Gable Főszerepben: Jean Harlow Levis Stone óvatos lépéseivel, măr csak két lépés választja el a zsidó kollegától, már emeli fel a kesét, amikor közbevetik magukat az ülésterem rendőrei, a kvesztorok s elválasztják a dühösen gesztikuláló Landauf és a mészáros-öklét mutató Kobut. Mindez szinte észrevétlenül történik, ki törődne ilyen bagatellekkel? Cuza pedig zavartalanul folytatja tirádáit. Pattognak a közbeszólások, különösen a túltengő tempera- mentumu mpu vezet ebben, a cuzlsták tapsolnak, parlament pedig kitünően mulat. Nevetnek a Cuza h moros idézetein, nevetnek a közbeszóló szellemesked sein s mindenképpen demonstrálják, hogy aminthogy Cuza sem veszi komolyan a dolgokat, öt sem tekinti senki másnak, mint bohócnak. Liberális attak. Madgearu védi a fizetésleszállitásról szóló törvény- javaslatot. Róla igazán nem lehet azt mondani, hogy nem veszi komolyan a feladatát. A számsorok légiójával labdázik, érveket sorakoztat fel, látszik rajta, hogy megszeretné győzni a kamara minden tagját. Angyali naivitás! Egy ember, aki elég vakmerő ahhoz, hogy elhigyje, vagy elhitesse magával: itt meggyőzéssel is lehet operálni. Próbálja valaki meggyőzni az állást, kereső embert arról, hogy az állam anyagi helyzete nem engedi meg újabb tisztviselők alkalmazását. Es pró bálja valaki érvekkel lefegyverezni a hatalomra éhes liberálisokat, akik ismét el szeretnék árasztani az ösz- szes lehető szinekurákat, a minisztériumi stallumokat, a külföldi kiküldetések irigyelt pozícióit: olyan kísérlet ez, amely már eleve komikusnak látszik. Ráadásul a liberálisoknak speciális okuk van rá, hogy gyű löljék Madgearut, aki lehet, hogy párt-elfogultságból de lehet, hogy jóhiszeműen annyi borsot tört már a liberálisok orra alá, hogy ezt sohasem tudják megbo- csájtani neki. Rendeznek is egy olyan tüntető koncertet, amelyről csak egy sikertelen olasz opera-premierrel kapcsolatban olvashattunk. Madgearu összefont karokkal, cinikus arccal néz szembe a baloldal legnagyobb pártjával, amellyel szemben Vaida miniszterei miMMW ES ÖREGNEK erSaitS lápszere, az egészség megtartásén - k biztos eszköze: a reggeli és uzsonnatejhez 2—3 kávéskanál nők is csatasorba állítja a maga szempontjait, persze hiába. Amikor már a liberális front harcias orditozói berekedtek és amikor Tatarescu a sértegetések özönéből kifogyott, a liberálisok azzal fejezik ki megvetésüket, hogy egyszerűen hátat fordítanak a szöpck-mi- niszternek. Aki ezekután aztán szenvtelen, monoton hangján be is fejezi beszédét megelégedve a többségiek lelkes mameluk-tapsalval. Szavaznak. Ez még némileg érdeklődést támaszt. Elrendelik a névszerinti szavazást, a tisztviselői fizetésleszállitás törvényjavaslata fölött. Jón a nyilt színvallás. A többségiek -szeretnének valahogy láthatatlanokká válni, de az argus-szemü kvesztorok nem engednek senkit sem megszökni. A folyosóról pedig úgy hajtják he a nem- zeti-parasztpárti képviselőket, mint a pulikutya a csordát. Nincs kegyelem senki számára. A napidijakat meg kell szolgálni. Az elnök, Pop Ciclo látja, hogy megvan ugyan a többség, de imponáló szavazatarányt szeretne produkálni s ezért el szeretné tolni a szavazást szünettel. Madgearunak azonban nincsenek ilyen skrupulusai Neki csak az fontos, hogy megszavazzák a javaslatot, hogy milyen arányban, az lényegtelen. Rácsördit tehát az elnökre, aki erre szabad folyást enged az eseményeknek. A többség győz, amin senki sem csodálkozik. — Az még nem fordult elő a román parlamentben, — mondja valaki, — hogy a többség leszavazzon egy kormányjavaslatot. Kobu képviselő ur bucsufellépése. Még ezen az ülésen zajlik le a másik szenzáció: Kobu harmincnapos kitiltásának megszavazása. Ez annak rendje és módja szerint meg is történik. Vaida miniszterelnököt ez az aktus már nem érdekli, sietve elhagyja az üléstermet. Stan Vidrighlnnel tárgyal kerek másfélóra hosszáig. Egyszerre bömbölő orditozás veri fel a folyósó előkelő csendjét. Robu a kitiltás után ki- támolyog az ülésteremből és elkezd ordítani. Hogy vele milyen igazságtalanság történt, ö nem fenyegette le- lövéssel Luput, de nem is veszi tudomásul a harminc- napos kizárást és most már igazán megöli Luput, hogyha nélküle be meri tenni a lábát a kamarába. Mindezt olyan hangon, hogy a hatalmas épület legtávolabbi zuKövetelje határozottan és kérje mindenütt a csodás 0*03 mm. fi legerősebb szakáll és legérzékenyebb bőrnek gában is visszhangoznak keserves óbégatásai. Közben pedig potyognak a könnyei, hiába fogja karon és igyekszik csititani pártvezére, Cuza tanár ur: Robu ordit é3 zokog, mint egy négyéves gyermek, akitől elvették a vajaskenyerét. Igaz viszont, hogy egy hónapi képviselői napidijból nagyon sok vajaskenyérre telik. Valaki Vaidát hívja segítségül, akinek már az a kötelessége, hogy minden zavart elimináljon, mindenféle helyzetet megmentsen. Odamegy Kohuhoz, aki nagynehezen elhallgat, Vaida pedig nem is hozzá, hanem Cuzához intézi a szavait: — Engem is kitiltottak annakidején a magyar kép- viselőházböl busz napra és bele kellett törődnöm. Mint miniszterelnök pedig nem avatkozhatom bele a parlament jogaiba. Igazam van, professzor ur '! — Igaz, — mondja Cuza. — Köszönöm professzor ur, — fejezi be a diskurzust Vaida s már megy Is be az ülésterembe. Robut azonban nem nyugtatja meg az analogia és rendületlenül handabanclázik tovább. Végül azzal nyug tátják meg a cuzisták, hogy azonosítják magukat az ügyével és ha nem korrigálják, kivonulnak a parlamentből. Karonfogva viszik be egy szobába a nagyhorderejű nemzeti ügy még alaposabb megvitatására. íme, ez történt a kamarában három nap alatt. Közben pedig egy magyar képviselő. Hegedűs Nándor tíz nap óta várakozik arra, hogy elmondhassa komoly, alapos hozzászólását az adókérdéshez. Erre már nem telt az időből, mert három napon keresztül idézett Cuza a tal- mudból és Kobu sem hagyta magát, kieki is meg kellett mutatnia időnként az izmait. Amiben nem maradt el tőle Lu-pu sem, aki a Robu-féle szavazás előtt szintén erőmű vésze ti gyakorlatokat mutatott be a tőle öt lépésnyire álló Robu- nak. De miért is nem mejntek el egy boxmérkő- zésre? Ennek a parlamenti „vitának“ sokkal inkább, sokkal méltóbb helye volna egy tornaterem. Ott aztán kvesztori beavatkozás hőikül intézhetnék el a maguk ügyét, sokkal alaposab- ben és anélkül, hogy az országnak milliókba kerülne. , _ —_á_—----:----------Hétfőn újra tárgyalja az amerikai képvise’öház az alkoholtilalom felfüggesztésének kérdését (Washington, február 18.) Az amerikai képviselőház hétfőn újra napirendre tűzi a prohi- bició korlátozására irányuló javaslatot, mert a szenátusban a javaslat kétharmad többséget kapott. A javaslat decemberben nem kapta kapta meg a szükséges kétharmad többséget, de mindössze 6 szavazat hiányzott a képviselő- házi többséghez. Most a szenátusi döntés után bizonyosra veszik, hogy a képviselőházban is lesz kétharmad többsége a prolxibició korlátozásának. A képviselőházi kedvező szavazás után az egyes államok törvényhozásai fogják a javaslatot letárgyalni, de a proli ibició felfüggesztéséhez még ezek kétharmadának, tehát 32 ál- lam kedvező döntésére lesz sgükség.^^^ _____ Társadalmi JLexikon a régi 1500 Lei helyett 144 Lei. (700 oldalon, 16 színes táblával, számos képpel és grafikonnal) Függelékül: A szociális mozgalmak krónikája 1750—1923-lg. Egész vászonkötésben. — Ezenkívül sokezer ‘rodalmi, tudományos és műszaki könyvakció. Lepagenál Kvár. — Kérje az óriási akció teljes jegyzékét. Pl. Bébel: A nő és szociálizmus 270 lei helyett 72 lei. Knuht Hamsun: Éhség 130 lei helyett 21 lei. stb. stb. — Postán utánvéttel 25 lei. Beküldve portómentesen. Kérje a nagy jegyzéket (N. O. A.) Legagetól azonnal. Car ne val bevonulására többször tisztítom, festetem át Î
