Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-06 / 5. szám
Kfi előház ORSZÁGOS MAQ&ARPÂRII LAP Szerkesztősig! és kiadóbivatali telefon: SOS. XVI. ÉVFOLYAM 5. SZÁM. BUDAPSST V. CIuf-Koíoxsv tf r, 1933.fanudr 6, SBlőfieetés belföldön: Egy évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám á/a'3 lei. Előfizetés Magyarországon i Egy évre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre 12.50 P, Egyes szám ára 29 fiilés Késő bánat Mi. kolozsvári benszülöttek régóta nagy aggodalommal és baljós előérzettel figyeljük, liogy nincs rendben a dolog Kolozsvár úgynevezett fejlődése és városrendezése körül. Ami ezen a téren, tizenöt év óta történt, az a hanyag- sf,g.?ak’ a baklövéseknek, a város-rendezés ellen elkövetett merényleteknek halmozása volt. Most a városi főmérnök szájából ugyanazt halljuk, amit lokálpatrióta aggodalmaink már régóta harsognak, még pedig siket fülekre találva. Kolozsvár városias fejlődése a ma élő generáció szemeláttára az impérium-változást megelőző liusz-harminc év alatt történt. Az uccák akkor kaptak aszfaltruhát, lebontották a főtért elék- telenitő apró és dísztelen házak tömegét a Szent Miháiy-templom körül, elkészitették a város- rendezési tervet, amely szigorúan megszabta nemcsak a belvárosi, hanem a külvárosi uccák irányvonalát, amely háztömböket Ítélt halálra s a következetes városi program meg is kezdte, ha lassanként is. az uj uccavonalakból kiütköző épületek kisajátítását és lebontását. Az impériumváltozás után egyszerre megakadt ez a tervszerű városrendezési koncepció. Ami a belvárost illeti, a szabályrendeletek világos tilalma ellenére a legfőbb útvonalakon, földszintes és minden építészeti elvet megcsu- iojó, alacsony egyemeletes házak építésére adtak ki lelkiismeretlenül engedélyt, de még ennél is veszedelmesebb volt, mert nemcsak város- szépitési szempontokba, hanem ennél sokkal fontosabb elvekbe ütközött, hogy nem akadályozták meg a külvárosi építkezések túltengő el- harapózását, illetve szabad teret engedţek a kontar-módra össze-vissza építtetőknek. A városi főmérnök most köntörfalazás nélkül mutat rá ennek az indolens városvezetésnek súlyos következményeire. Az történt ugyanis, hogy a tizenöt évvel ezelőtt még 1600 holdon elterülő Kolozsvár térfogata 8000 holdra emelkedett, szóval a mai Kolozsvár majdnem kétszer akkora területen fekszik, mint az impériumváltozás előtt. Mi következik ebből? A városi vizvezeték hálózatát meg kellene kétszerezni és ugyanez a helyzet a csatornázással is. De azt is tudjuk, hogy a városi vizüzemeket nem háromezer hold területű városra méretezték, ami a gyakorlat- ban azt jelenti, hogy ha a vízvezetéket a perifériák minden részébe bevinnék, megakadna a vízszolgáltatás és a város kellős közepén levő lakásokat sem tudnák vizzel ellátni. De a főmérnök azt is kimutatja, hogy Kolozsvár lakossága anyagilag sem birna el ilyen megterhel-1 tetőseket, mert a városrendészet szabályai szentit Kolozsvár mai területén éppen háromszor annyi embert kellene elhelyezni, mint amennyi ezidőszerint él a palacsintaszerüen kinyúlt és ellaposodott Kolozsváron. Örülünk, hogy végre egyszer már a városi hatóságok is észretértek, de meg kell állapitanunk azt is, hogy mindez annak a várospolitikának a következménye, amely a pártpolitikának szolgáltatta ki a városházát és felforgatta azt a régi és bevált rendet, amely á városi polgársággal az autonómia meghamisitatlan módszereivel kormányoztatta a városokat. Azokat a bűnöket, amelyeket a váltakozó kormányok elkövettek a nyugatias városvezetéshez hozzászokott erdélyi városokon, most kell levezekelnünk. Most gondolkozunk azon, hogy pályázatot írjunk ki város-fejlesztési program elkészítésére, pedig egyebet sem kellett volna tennünk, minthogy ragaszkodnunk kellett volna a magyar városi rezsimnek város-rendezési programjához, ahelyett, hogy rábízzuk vályogvető építőmesteriek Ízlésére Kolozsvár perifériális építkezését. Es ne hagyjuk ki az okok felsorolásából azt sem, hogy ugyancsak a városházán osztogatták azokat az ingyen telkeket a város külső határain, amelyek szintén lényegesen járultak hozzá a rendszertelen és elszórt város-terjeszkedéshez. Persze mindez késő bánat, de a mi elégtételünk, hogy a városháza urai ugyanazt mondják 1933-ban, mint amit mi már 1920-ban hirdettünk. Most azonban már ne csak tervezgessünk, hanem valóban csináljunk is valamit! Mamu ittasra hantja at a genfi egyezmény megkötésének feladatát Kibúvót keres» hogy lemondhasson - Az olaszokkal Julius 18-áig áll fenn az ui barátsági szerződés — Goga és lunlan nagy terveket főznek a csúcsai kastélyban (Bukarest, január 5.) A Keleti Újság tegnapi száma beavatott helyről szerzett információi alapján megírta, bogy Maniu Gyula a genfi pénzügyi egyezmény feltételei miatt a lemondás gondolatával foglalkozik. A miniszterelnöknek ez a szándéka egészen komoly. A Képszövetség pénzügyi szakértőinek minden bizonnyal komoly okai vannak arra, hogy az együttműködés feltételeit barátságos alapon, de körülírják, viszont itthon már régebben igyekezett a pártpolitika e feltételeket érzelmi alapon megbélyegezni. Aki a reális konszolidáció alapján kivánja az ország pénzügyeinek a szanálását, feltétlenül a genfi egyezmény megkötése mellett van, azonban a népszövetségi feltételek népszerütlenitése miatt került a kormány kellemetlen helyzetbe. Maniunak az a kívánsága, hogy az egyezményt aláírja a kormány, de ne az ő kormánya, hanem az utódjáé. El kell fogadni a feltételeket, mert mást nem lehet csinálni, de ő áthárítja ezt a feladatot másra és távozik. Maniu kifér az egyezmény aláírása elöl Maniunak a visszavonulási szándékáról ir a bukaresti Cuvântul dimii lap is, amely a genfi pénzügyi egyezménynek feltételeit rendkívül súlyosaknak mondja. Túlzás nélkül meg lehet áliapitani — Írja — hogy ez az egyezmény nem egyéb, mint Romániának pénzügyi gyámság állá való helyezése. De tehetetlenségi bizonyítvány is lesz az egyezmény annak a kormánynak a részére, amely ezt aláírja. . Maniu nagyon jól tudja, hogy az egyezmény aláírásával elveszítheti népszerűségét, éppen ezért kibúvót keres és vissza akar vonulni. Ez a visszavonulási szándék nem uj és egyes beavatottak véleménye szerint már a posta és vasút igazgatóinak a leváltását is ürügyül szerette volna felhasználni a lemondásra. Azt hitte ugyanis, hogy az uralkodó nem fog hoz- ájárulni a tábornokok leváltásához s előter- esztésének visszautasításával meg lesz a kikerülhetetlen ok a lemondásra. Ez a terv nem sikerült, mert a király hozzájárult az igazgatóknak az eltávolításához. Lugoşeanu miniszter különben pénteken a királyhoz járul audienciára és az uralkodó közvetlen beszámolót fog kapni tőle a pénzügyi tervek külföldi kilátásairól. A király különben Szinajából beutazott Bukarestbe, hogy részt vegyen a vizkereszti ünnepségen. Látszatok elkerülése -végett hosszabbítják az olasz barátsági szerződést. A Dimineaţa megerősítettnek mondja azt a hirt, mely szerint az olasz-román barátsági egyezmények csendben való meghosszabbítása be fog következni. Az egyezményt azonban csak ideiglenesen s mindössze julius 18-áig tartó hatállyal hosszabbítják meg, azzal a céllal, hogy ez idő alatt mindkét kormánynak alkalma legyen az egyezmény további sorsát előkészíteni. Ez ideiglenes rneg- hosszabbitással egyúttal el akarják kerülni a két álláspont közötti ellentét látszatait. Nagy terveket készítenek a csúcsai kastélyban. (Kolozsvár, január f>.) 1933 kétségtelenül szenzációs politikai eseményeket igér. A kisebb politikai alakulatok vezetői hosszabb ideje beható tárgyalásokat folytatnak s a különböző nagy pártok disszidenseiből, Stere, Iunian, Goga és Lupu pártjainak az összehozásából kormányképes pártot szeretnének alakítani. Tegnap este Kolozsváron át Csúcsára utazott Iunian, egyik politikai hivének, Gică Stefa- nescu képviselőnek a társaságában. A csúcsai perronon Goga Octavian várta őket. Az első nap lázas tárgyalások voltak a csúcsai kastélyban. Iunian előreláthatólag még egy napig Goga vendége marad. A megbeszélések során természetesen az esetleges fúzió lehetőségeit mérlegelték'. Tegnap egy újságíró felhívta telefonon Gogát, aki természetesen azt válaszolta, hogy Iunian jó barátja s ebben a minőségben látogatta meg. Más helyről nyert értesüléseink viszont arról számolnak be, hogy a Goga és Iunian között folyó tárgyalások komoly formát öltöttek. Nem lehetetlen, hogy a napokban politikai meglepetéssel szolgálnak a román közvéleménynek, a-i—ii», in« i ii i ■ aasiSSSiMEBSMBM^i Athir a magyar kormány pártiának szétválásáról (Budapest, január 5.) Az az ellenzéki csoport, amely tehetetlenségén nem tud segíteni, olyan híreket igyekszik kitalálni és kiiinditani, melyek szerint a nemzeti egység nagy pártjában belső ellentétek merültek volna fel. Ennek az ellenzéki csoportnak a lapja most azt a fantasztikus hirt közli, hogy Bethlen István gróf a maga híveinek nagy csoportjával és az Ernszt Sándor vezetése alatti keresztény párttal együtt ellenzékbe akarna vonulni, így a mostani kormánypárt két külön politikai szervé alakulna, mert Bethlen István gróf állítólag nem volna megelégedve a Gömbös-kormány egyes ténykedéseivel. Mivel tanácsai csak részben nyertek meghallgatást, ezért uj pártalakulás zászlóját bontaná, ki. Aki ismeri a magyar kormányzópártnak az összetételét s terveit, az tisztában van entnek a hírnek a képtelenségével. Bethlen Istvánnak nincsen oka, sem szüksége arra, hogy pártbontásra gondoljon s a kormányzópárt egysége sokkal mélyebb és erősebb, semhogy ilyen ellentétek felmerülhetnének. —o—
