Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-06 / 5. szám
2 KeuTtUjsjíG XVI. ÉVF. 5. SZÁM. Felajánlotta-e Rákosi Jenő Rothermere lordnak a magyar koronát? Rákosi Jenő magántiíkárának könyve körül még mindig zajlanak a nyiialkozat-hullámok — Baltazár püspök hazugságnak bélyegzi Schiller állításait, a Magyar Revíziós Liga tiltakozik az „elintézett kérdés“ léha feszegetése ellen (Budapest, jatnuár 5.) A magyar sajtóban napok óta élénk vita folyik arról, hogy felajánlotta-e Rákosi Jenő Rothermere lordnak a magyar koronát ? A polémiának az adott aktualitást, hogy Schiller József dr., Rákosi Jenő magántitkára könyvet adott ki, amelyben érdekes intimitásokat közöl Rákosi Jenő életéről, leveleket bocsát a nyilvánosság elé. amelyeket i'észint Rákosi Jenő irt, részint hozzá intéztek és amelyekből a magyar politikai életnek, mindezideig rejtve maradt eseményére derül világosság. Mit mondott Mussolini? Rákosi Jenő, aki hosszú ideig köztudomásúlag legitimista volt, pár évvel ezelőtt ezt az álláspontját módosította. Miniden valósr. inii ség fczerint a Rothermere lorddal való összeköttetései és tárgyalásai indították Rákosit más elhatározásra, azonkívül, hogy erre vonatkozólag Mussolinivel is beható eszmecserét folytatott. Rákosi felkereste Mussolinit — természetesen Schiller állitása szerint — és előadta neki tervét, amely Rothermere lordnak trctaraemelését célozta. Schiller ugyan úgy akarja beállítani a dolgot, mintha Mussolini lelkesedett volna a tervért, azonban a könyvből mégis az derül ki, hogy Mussolini meghallgatta ugyan az előterjesztést, nem érvelt azzal szemben, sőt lehetségesnek mondotta ezt a megoldást, azonban _ a könyv olvasójának mégis az az impressziója, hogy Mussolini hozzájárulása, illetve langyos nyilatkozata inkább a nagytekintélyű ujságfejedelem respektálásának, mint Rothermere személyének szólt, Rákosi Jenőnek azonban úgy látszik ennyi is elég volt, mert amikor Londonban felkereste Rothermere lordot, római látogatásáról azzal számolt be, hogy Mussolini minden tekintetben helyesli a magyar királyi trónnak ilyefa módon való betöltését s lelkesedik a tervért. Rothermere igent mond. Ugyancsak Schiller mondja el, hogy Mussolini megkérdezte Rákosi Jenőtől, beszélt-e erről a kérdésről Rothermere lorddal; — Beszéltem, — válaszolta Rákosi Jenő. — És mit mondott a lord? — Azt mondta — felelte —, az a magyarok dolga, kit választanak királlyá. Erre én egy drámai, izgalmas beszélgetés végén egyenesen és határozottan feltettem a kérdést a lordnak: „És ha a magyar nép önt választaná királynak, elfogadná?“ Amire lord Rothermere hosszas hallgatás után, de erélyesen kijelentette: „I say, yes. (Azt mondom, igen.) Mussolini itt a fejével kétszer, háromszor biccentett. Apponyi levele Rákosihoz. Schiller közli könyvében. Apponyi Albert grófnak Rákosi Jenőhöz intézett levelét is, amelyben Apponyi, aki köztudomásúlag vezére a magyar legitimstáknak, a legélesebben szembefordul Rothermere királyságainak eszméjével. A szószerinti szövegében közölt levél igy szól: „Hogy Mussolini mit mond a Habsburgokról, az nekem esetleg kínos benyomást tehet, mert nehézséget okoz, de a legkevésbé sem mérvadó, mert hogy Magyarországnak mi keli és mi nem, azt én jobban tudom, mint ő és illetékesebb vagyok' megítélni: erről én tartok neki előadást és nem ó nekem. Ha éppenséggel igaz volna, hogy Harinsworth-ban látód a megfelelő királyjelöltet, amit én nem hihetek, akkor egy olyan kaland eszméjét pendíted meg, mely csak világkacajba fulladhat meg. Odáig még nem jutott Magyarország, hogy egy operett-királysággal kísérletezzen.“ Baltazár püspök hazugságnak bélyegzi Schiller állításait. A Schiller-könyvnek itt közölt részletei körül természetesen nyilatkozatok özöne indult meg a magyar sajtóban. Nyilatkozott többek A legújabb sportszenzádó. A Sport Enciklopédiája (Sport és játék). Két hatalmas lexikonkötet, 784 oldal, űOU illusztráció. 50 mümelléklet, egészvászon kötés, a ró-r 1 iOJ lei helyett tokban 218'— lei Lepagenál Kvár, Postán utánvéttel noríómeutesen. között Baltazár Dezső debreceni református püspök is, aki a könyv állításait valótlanoknak és hazugoknak nevezi, Schiller vakmerő kitalálásának. Baltazár különben kétizben is meglátogatta Rothermere lordot, akivel a magyar kérdésekről hosszasan tárgyalt. Schiller a budapesti lapokban részletesen válaszol Baltazárnak és minden tekintetben fenntartja azt, amit irt. Különösen azzal a beállítással száll szembe, mintha ö Rothermere lordot olyan emberként állította volna be. aki nem teljesen önzetlenül vállalkozott arra a szerepre, amelyet Magyar- orszug érdekében kifejtett. „Senki értelmes ember nem vádolhatja meg — Írja Schiller nyilatkozatában — Rothermere lordot egoizmussal csak azért, mert végső esetben hajlandó lett volna a magyar nép szerelete és lelkesedése előtt meghajolni és kívánsága szerint cselekedni.“ Baltazár Schillernek adott viszontválaszában azt mondja, hogy ő ezek után is fenntartja, amit mondott s most már Rothermere lordon a sor, hogy nyilatkozzék és elmondja, kinek van igaza, Schillernek, vagy neki, Baltazár püspöknek? A Magyar Revíziós Liga az „elintézett kérdés“ Séha feszegetéséröl. Az ügyben megszólal a Magyar Revíziós Liga is és a következőket mondja: S EJLECT Sene! Tánc! Ének! i7igság! MA NAGY PREMIER! SZERELEM-ÉS MBIT9SZI) KIVÁLÓ UN I FOR- MISOS VtGOPERETT. Főszerepekben: Eggerth Martha Georg Alexander Felix Bressart Verebes Ernő Bans May zene Richard Elchberg rendező. „A Magyar Reviziós Liga aggodalommal szerzett tudomást arról a méltatlan eljárásról, amely egy végleg elintézett kérdés léha fesze- geíésével és célzatos beállításával árnyékot iparkodott vetni a magyarság két fényes nevű és önzetlen külföldi barátjára. A Magyar Reviziós Liga tiltakozik az ilyen eljárás ellen, amelynek egyetlen eredménye csakis a nemzet nagy érdekeinek megkárosítása lehet.“ Csak a lapokban adják le az adókedvezményekről szóló rendeletet, a gyakorlatban nem hajtják végre Egy lelkiismeretes adófizető kálváriáiárása (Kolozsvár, január 5.) Nehány nappal újév előtt jelent meg a Keleti Újságban egy, az adófizetésekkel foglalkozó cikk, amelyben szó volt arról a pénzügyminiszteri intézkedésről is, amely tiz százalékos leszállítást biztosít azoknak az adófizetőknek, akik január 1-ig kiegyenlítik 1932. évi adóhátralékukat. Vincze György kidéi nyugdíjas tanító a lapokból értesült őrről a rendelkezésről- Összesen 2751 lej adóhátraléka volt 1332-re. Jelentkezett a borsai adóhivatalnál s kérte, hogy tiz százalékot leszámítva hátralékából éppen akkor kifizetésre kerülő decemberi nyugdijából vonják le adóját. A borsai adóhivatal vezetője erre kijelentette Vincze Györg5mek, hogy semmi ilyen intézkedésről nem tud, őt nem értesítették erről a kedvezményről s nem hajlandó tiz százalékot leírni adójából. Ezzel szemben azt a tanácsot adta Vinczé- nek, hogy jöjjön be Kolozsvárra, a pénzügy- igazgatóságon szerezze meg .a rendelet szövegét s hogyha ezt bemutatja neki, akkor hajlandó lesz javára irni a tartozás tiz százalékát. Vincze György be is utazott Kolozsvárra s megjelent a pénzügyigazgatósági főnöknél- Előadta kérését s intézkedést kert. hogy a borsai adóhivatal is alkalmazza a pénzügyminiszter rendeletét. Itt sem sikerült azonban elintéznie ügyét, mert a pénzügyigazgatóság nem bocsáj- totta rendelkezésére a hivatalos szöveget s igy anélkül megy vissza, hogy bármit is tudott volna csinálni sérelme dolgában. A kolozsvári pénzügyigazgatóság már karácsony előtt megkapta a pontos adófizetőknek járó kedvezményről szóló rendelkezést s igy nem tudjuk megérteni, mi akadálya van annak, hogy a pénzügy igazgatóságok hatáskörébe tartozó adóhivatalokat ne értesítsék ilyen irányban. Vincze György mindenesetre fenntartja igényét a tíz százalékos mérséklésre, mert ö idejében sietett kifizetni adóját és önhibáján kívül hiúsult meg szándéka. Vinczének különben egyéb panaszai is vannak. így nem akarják alkalmazni vele szemben azt a pénzügyminiszteri rendelkezést sem, amely kimondja, hogy az 1931. évi nyugdíjhátralékból be lehet tudni az adóhátralékot. 12.240 lej követelése van 1931-ről Vinczének, ezzel szemben 4828 lej adótartozása. Tehát jelentős pluszban van az állammal szemben s mégse akarják kifizetettnek venni adóját. 1932-ben 15-990 lejre gyűlt fel a követelése s hogy ennek ellenére első gondja volt decemberi nyugdijából kiegyenlíteni 2751 lejt kitevő adótartozását, azt csak dicsérni lehet. De azt már nem lehet dicsérni, hogy maga az állam akadályozza meg abban, szándékát végre is hajtsa. utazási vállalat egy olcsó kirándulást rendez a látra legszebb pontjára, TáSra-Szépiakpa» indulás tiujrdíi 1933. január 14.-én este 7 57. — Érkezés Tátra- Poliankara 15.-én délelőtt. Vi ís:aínduiás a Tátrából: 24.-én este, érkéz i s C.ujra 25,-én délelőtt. Ára. If, osztályait Lel 5700'— Ára IML ószt&lyon. Lei 4900'— Fenti árakban benníogialtatik: utazás o la és vissza, kitűnő teljes ellátás 10 napon át, vizűin, fűtés, borravalók és egyéb dijak. JcJenlkeaési határidő leg késői»b Jairaár 5. A clu|i irodánál: 0îiij«âCoi©2:swâr,î Piaţa Unirii I«
