Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-05 / 4. szám

CIujf-KoI©**« 1 r, 1933. fa©«dr 5 * CslltörföH K‘i p V i s e 1 őh á z BUDAPEST V. KuetiUiskú ’Előfizetés belföldön: Egy évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MÁGYARPdRTl LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 508. XVI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM. Előfizetés Magyarországon t/ Egy évre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre 12.50 P, Egyes szám ára 20 fiilés Az inkasszó rejtélye A decemberi állami inkasszó hatalmas vég­összege nagy örömet keltett. íőkénnen a pénz­ügyminiszter dolgozószobájában. Milliárdokat, pontosan kettőt, sikerült az esztendő utolsó hó­napjában behajtani az államkasszába s ez min­denesetig fontos eredmény az után a pangás után, amivel az állami bevételezés a mult év­ben indult. Bizonyos, hogy ennek az eredmény­nek a kimutatásában megmutatkozott a techni­kai ügyesség is. de az is bizonyos, hogy nagy összegű pénz folyt be a valóságban is az állam­kasszákba s volt miből tisztviselői fizetéseket és nyugdijakat fizetni. Ennek a valóságnak meg van az a tanulsága, amit alkalmazni lehet a jö­vőbeni bevételek reményeinek a realizálásához. A technikai ügyesség kitolta a költségvetési évzárót három hónappal s igy a decemberi in­kasszóból nem kellett az évi deficitet kiszámí­tani, nem kellett az évi deficit összegét mér­legbe állitani. Az évvégi deficit nagyon lemi- nositette volna a december hónapi bevételek milliárdjainak a jelentőségét. Ez az ügyesség azonban semmit sem von le a tanulságnak az értékéből. A bevétel sikerült felemelésének titka item olyan rejtélyes, hogy azt meg ne lehetne fejteni. Nagyon egyszerű a magyarázat. A de­cember előtti hónapokban az állam fizetett. Fi- zeţâst adott a tisztviselőinek, nyugdijat a nyug­díjasoknak és ezzel pénzt hozott forgalomba, amiből az adózók — úgy ahogy — tudtak va­lamit behordani az adóhivatalokba. Az állami bevételeknek ezek a havi kimutatásai minden­nél fényesebben igazolják azt a különben köz­tudomású. de olyan szivesen elfelejtett tételt, hog3r_ amilyen mértékben tud az áílam eleget tenni fizetési kötelezettségeinek a polgárokkal sze mben, annál .nagyobb mérvű igényeket nem támaszthat, annál nagyobb arányú fizetéstelje- sitést nem várhat a polgáraitól sem. A decem­beri inkasszóra talán kedvező hatással lehettek azok a moratóriumok is, amelyek a polgárság nagy rétegének a magántartozásaira adtak ha­ladékot és még egyéb kedvezményt is és ezzel köztartozásaik rendezését könnyítették meg. Ennek a hatásnak a realitását azonban igen pontos, egyelőre még el sem képzelhető igaz statisztika tudná csak felmutatni, mert a ked­vezményben részesitettek adózóképességének az emelése a másik oldalon igen bő adóforrásokat dugott be s ennek az eldugulásnak a következ­ményei még ebben az esztendőben fognak mu­tatkozni. Egyelőre az a momentán valóság áll előttünk, hogy az állam felnyitotta a pénzfor­gásnak nehány sovány csatornáját s a forgalom érhálózatában megindult az a cirkuláció, ami bevételekhez juttatta az államkasszákat- Nem­csak ezt a tényt jelenti azonban a decemberi in­kasszó. amiben a pénzügyminiszter olyán nagy örömet lát. hanem megmutatja, hogy milyen katasztrófa származott volna az állami fizetések további megtagadásából. Az a cinikus kiéhez- tetési politika, amely a tengerbeugrást aján­lotta annak az elkeseredett tisztviselőnek, aki fizetés nélkül nem tud megélni, el tudta képzel­ni. hogy a kincstári követelések drákói szigorá­nak a folytonos fokozásával elő lehet teremte­ni. ki lehet szivattyúzni a pénzt onnan is. ahol már régóta nincsen. Ez a mondhatni fantaszti­kus pénzügyi politika nemcsak a polgárság tönkretételét készítette elő, hanem az állami be­vételeknek. tehát az államháztartásnak a ka­tasztrófáját is. A decemberi inkasszónak az előz­ménye az őszi hónapokban teljesített állami fi­zetés. Egy hónapi mérleg azonban nem hozza a megoldást, de még csak a várva-várt nagy for­dulatot sem. Hanem meghozta az intő figyelme?, tetőst arra, hogyan és milyen utón lehet elin­dulni a félelmetes pénzügyi ingovány átlábólá- sára- Ha a pénzügyminiszternek az érdemét je- lrnti e tanulság felmutatása, számot tarthat az elismerésre. De az igazi, komoly eredményt csak akkor tudjuk elismerni, ha a tanulság lé­nyegéhez lesz következetes. Az adófelhaj fások drákói szigora a fizetésképtelen polgárokkal szemben kicsiholhat valamilyen látszat-bevételt, de csak az adózás katasztrófáját sietteti. Ellen­(Kolozsvár, január 4.) Maniu miniszterelnök tegnap utazott vissza Bukarestbe, hogy a nép­szövetségi pénzügyi egyezmény ügyében össze­hívott sürgős tanácskozásokon részt vegyen. A miniszterelnök bizalmas szűk környezetében egyáltalában nem néznek olyan optimizmussal a genfi döntés elé, mint ahogyan azt általában a bukaresti lapok napról-napra Írják. Sőt meg­erősítik azt a felfogást, amely a helyzetet igen kritikusnak látja. Ebből a körből kapta a Keleti Újság munkatársa a következő, igen ér­dekes felvilágosítást: — A kincstári bevételek katasztrofális sü- lyedése sodorta az országot abba a helyzetbe, hogy a tisztviselők és nyugdíjasok hátraléka ro­hamosan nőtt. A lorga-rezsím bukása után a tarthatatlan helyzet valamilyen megoldása után kutattak, A francia kormány segíteni kívánt és a Népszövetség közreműködésével akarta sza­nálni Románia pénzügyi helyzetét. Természete­sen nem altruista célok vezették a franciákat, hanem főleg az, hogy szanálva adósukat, bizto­sítsák a Romániának kihitelezett tőkét. Mad- gearu és Lugoşeanu miniszterek első genfi ütjük alkalmával a Népszövetség jóindulatú elgondo­lásairól győződhettek meg, de a metódus tekin­tetében nézeteltérések merültek fel. — Abban az esetben, hogyha a Népszöveit- ség magáévá teszi a román kormán_y álláspont­ját* és hogy ha Maniu szintén hozzájárul a Nép- szövetség megfogalmazott feltételeihez, a kül­földi töke-érdekeltségek a Névszövetség garan­ciája mellett újabb kölcsönt folyósítanának. Ez volna a Népszövetség pénzügyi támoga­tásának a lényege. Karácsony előtt újból Genf- ben járt Lugoşeanu. Tanácskozásairól a minisz­terelnököt mindenben informálta. Az eddig ki- szivárgott hírek szerint a Népszövetség pénzügyi bizottsága ki­tart eredeti álláspontja mellett, vagyis szigorú ellenőröket akar Romániába kül­deni, akik minden fontosabb költségvetési tétel felhasználását tanulmány tárgyává tennék. A kormány most foglalkozik a "kérdéssel, Lugo­şeanu újból külföldre utazik. Abban az esetben, hogy ha a két álláspontot nem sikerül közös nevezőre hozni, úgy Maniu nyomban tá­vozik és helyét Titulescunak, esetleg Mihalachenek akarjft átadni. A fenntiekböl Ítélve tehát, a Maniu-kor- mány sorsa Genfben dől el. Vaida és Goga találkoztak a kórházban Informátorunk elmondotta, hogy különösen Vaida Sándorral kapcsolatosan jelennek meg egyes bukaresti lapokban majdnem naponta kiszínezett tudósítások. Napokkal ezelőtt egy levélváltásnak a szenzációjáról Írtak. Vaida és Averescu marsall közötti levélváltásból magya­rázták ki, hogy a tábornagy vissza akarna vo­nulni a politikától. Az egészből annyi igaz, hogy Averescu szenátusi ájulása után Vaida — udvariasságból — levelet irt Averescu mar­sallnak, melyben örömét fejezte ki, hogy fel­épült. A konvencionális sorokra egyszerű köszönő válasz érkezett, amelyben szó sem volt Averescu visszavonulásáról. Egy másik bukaresti lap, a Curentul hirül adta. hogy Goga Octavian közvetíti Vaida volt miniszterelnök és Titulescu külügyminiszter között a békét s Vaida meg is látogatta volna csúcsai otthonában a költő-politiküst. Erre vo­natkozólag kérdést intéztek Vaida Sándorhoz, aki kijelentette: nem is kell cáfolnia, hogy Csú­csán járt, hiszen ez úgy is hihetetlenül hangzik. Bukaresti tartózkodása alkalmával az egyik szanatóriumban meglátogatta Cădere Victor varsói követet, aki vakbélgyulladásos operáción ment keresztül. Amikor Vaida belépett a Cădere ben az államnak gondoskodnia kell arról, hogy teljesítse mindenkivel szemben a belföldi fizeté­si kötelezettségeit s akkor számíthat az adóbe­vételek realizálására, ellenkező esetben csak a vegzaturák nehezítik az életet. A tisztvise­lőknek. nyugdíjasoknak is nagyon sokkal tarto­zik meg a kincstár, de. ezenfelül rengeteg a más polgárok követelése. Ezek az összegek hiányoz­nak abból a pénzforgalomból, amely szükséges szobájába, ott találta a látogatók között Goga Octavian feleségét is, aki elmondotta, hogy férje a másik szobában fekszik. Vaida mindjárt át is ment baráti látogatásra Gogához. Félóráig beszélgettek s főleg arról csevegtek, hogy az utóbbi időben sok volt a politikus vak­bél operáció, amelyeknek sorát Mihalache bel­ügyminiszter kezdette meg. Vaida kijelentette, hogy e beszélgetés alatt szóba sem került Titu­lescu. A pártvezérek feltételeket. elé vitték a genfi A Maniu környezetéből kapott ez informá­ciót megerősíti a bukaresti legvnabb jelentés iS. A miniszterelnök megbízásából csütörtökön Lugoşeanu miniszter sorra felkereste vahv mennyi román párt vezéreit és informálta őket a genfi feltételekről, a külföldi hitelezőkkel folytatott tárgyalásokról. Mielőtt a miniszter­tanács összeülne, tájékoztatták a pártelnököket és kikérték véleményüket. Ez a tény is azt bi­zonyítja, hogy a kérdés kritikus helyzetbe hozta a kormányt, mert a népszövetségi feltéte­leket a genfi pénzügyi bizottság nem hajlandó megváltoztatni. mindenkinek az életéhez,_ de szükséges ahhoz, hogy adót tudjunk fizetni. Van azonban az inkasszó-statisztikának egy igen fontos törvényszerűsége: nem lehet többet követelni, mint amennyit tényleg meg tud az adózó fizetni. Ha nagyobb a követelés, az in­kasszó felborul. A pénzügyminiszternek ezzel kell már egyszer számolni, ha a bevételeket i-ealizálni kívánja. Maniu kormányát kritikus helyzetbe hozta a genfi válási A Népszövetség nem akar változtatni a régi feltételeken s Maniu szeretné átadni a helyét Titulescunak. vagy Mihalachenak

Next

/
Thumbnails
Contents