Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-21 / 17. szám
KépviselŐház BUDAPEST V. Cluf~Kolox*vlr, É 1933.fanudr 21, KELÉ TlUrSKG 'Előfizetés belföldön: Efy évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGYARPARI1 LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: 60S. XVI. ÉVFOLYAM 17. SZÁM. Előfizetés Magyarországom Egy évre 50 pengő, félévre 25 pengd, negyedévre 13J* P< Egyes szám ára 20 fülé» „Buy American“ Buy American — ez a jelszó, ha nem is népszerű, de éppen olyan általánosságra törekszik, mint annakidején a keep smiíling. Az előbbi annyit jelent, hogy „vásároljatok amerikai árut“, az utóbbi pedig, hogy „tessék mosolyogni.“ Nyilvánvalóan ez az utóbbi inkább az amerikai lélek sajátosságából fakad. Az amerikai optimizmus törhetetlen derűje szikrázik e két szóból, a pionirek hagyományos szívóssága, akik nem riadtak vissza az őserdő fenyegető homályától, nem keseredtek el sem gaz dasági, sem technikai nehézségektől. A pionirek utódai még egykét évvel ezelőtt is csak mosolyogtak, ha estek a papírok a tőzsdén, ha Ford hetenként csak kétszer nyitotta ki gigantikus méretű boltját, ha a kávékereskedők hajórakomány számra dobták tengerbe termelvé- nyeiket, csak mosolyogtak és változatlanul hittek a testvér-jelszóban, a Drosperityben. amelyet Hoover köztársasági elnök hangoztatott, olyan szívóssággal, mint ahogyan a Galileiek és a Luther Mártonok hangoztatták a maguk megmásíthatatlan törvényeit. Azóta Hoover mer mkott, az amerikaiak elfelejtettek mosolyogni, a kapitúlium leié „amerikai" méretű éhség-demonstrációkat vezetnek, a nyomor példátlan, ami érthető is, mert az európai népeknek volt bizonyos nyomor-iskolázottsága, energiái fokozatosan morzsolódtak föl, evek hosszú sora állt rendelkezésükre, hogy hozzáhasonuljanak az élet szomorú tényeihez. Sőt, Túlságosan jól akkor sem ment az európaiaknak, amikor azt hitték, hogy virágzanak; mindig küzködtek. Egyszóval ejtőernyővel estek le a magasból, nem mint az ame rikaiak, akik egy máról holnapra felrobbant repülőgépnek lettek az áldozatai. Az átlag amerikai ember élete a jó napi keresetekre volt berendezve. E kereset folytonosságának reményében egy túlméretezett ipar ügynökei ellátták az amerikai munkást a részletre vásárolható dolgok minden gyönyörűségével. Igaz, nálunk is vásárolhatott részletre a munkás, varrógépet, remekírókat, hatlövetű revolvert vagy fényképező masinát, de az amerikai munkás két heti munkája után részletre már házat, asitót, farmot, szóval még a polgári életében is a legnagyobb dolgokat szerezhette meg magának. Most hogy nem keres, mindent elszednek előle, összecsomagolják a házát, elviszik a bútorait, a párnáját a feje alól és pszihológiai szem pontból nezve a nyomornak még söfetebb éjszakájára ébred, mint az európai nyomorgó. Amerika kétségbeesetten küzködik, hogy valamilyen megoldást találjon a maga számára és igy született meg az autarkiának ez az uj zavaros jelszava, amelybe mindent bele lehet olvasni, csak azt nem, hogy megfelel az amerikai gondolkodásnak. Amerika egész gazdasági életét az expansióra rendezte be. Nem elégedett meg azzal, hogy Európát gazdasági jobbágyává tette, de módszeresen leigázta mindazokat az amerikai államokat, amelyek kivíil estek az Unión, elsősorban Dél-Amerika latin országait. Az amerikai gazdasági gondolkozás, egyben politikai gondolkozás is, abban csúcsosodott ki: nehogy az Istenért más országok saját lábukon álljanak meg, a maguk erejéből kuzdjék föl magukat és ha netalán eszükbe jutna, hogy feleslegessé tegyék más államok „jóakarata“ beavatkozását, úgy a pénzügyi és a gazdasági eszközök minden felké- szültsegevel kell megakadályozni ezt az önállósági és öneliátási törekvést. Amerikában először fölháborodással emlegették azt az európai merényletet, hogy e^yes európai államok mesterségesen ekzigetelik magukat a világpiactól és hogy itt-o't hangok emelkednek, hogy az Genfben megkezdődött a román egyezmény tárgyalása Titulescuék formulákat kerestek az ellen* őrzés szigorú szavainak az elkerülésére A kormány bízik az eredményben, de izgatottan várja a telefonértesítéseket (Bukarest, ^ január 20. A népszövetségi egyez ménynek a tárgyalását végre megkezdették Géniben és ennek a tárgyalásnak az eredménye döntő fontosságú az ország mai helyzetében. A kormány minden figyelmét és minden igyekezetét arra irányítja, hogy a pénzügyi egyezmény szövegében ne használják az ellenőrzésnek a rideg szavait, a gazdasági élet szempontjából azonban a lényeg nem ebben van, hanem a népszövetségi támogatás megadásának és mértékének, jobban mondva miként-jének a kérdésében. Ha nem jön létre az egyezmény, akkor rnipden eddigi szanálási terv kilátásai felborulnák s a N'épsíöVetség pénzügyi bizottsága számára talán nem fontos, hogy az ellenőrző közegeket tanácsadóknak nevezik-e, vagy ellenőröknek, az ellenőrzést a valóságban kiván- ja gyakorolni s nem a szavakban. Megkezdődött a tárgyalás. Genfi híradás szerint a Népszövetség pénzügyi bizottsága megkezdette Románia pénzügyeinek megvizsgálását. Lugoşeanu ipari és kereskedelmi miniszter képviseli az országot a genfi fórum előtt. A kormány reméli, hogy a ma meginduló tárgyalások teljes sikerre fognak vezetni és Románia együttműködési szerződést fog köthetni a Népszövetséggel, ami maga után fogja vonni a külföldi hitelezőkkel való megegyezést is. Tanácsadók és nem ellenőrök A kormány pénteken egész nap kiváncsi érdeklődéssel várta Lugoşeanu miniszternek a telefonértesítéseit. Lugoşeanu csütörtökön este már Genfben volt s az est folyamán' érintkezett Avenol népszövetségi főtitkárral. _ Egyes bukaresti lapok egészen biztosra veszik, hogy ezek a tárgyalások kedvezően alakulnak ki s a Cuvântul értesülése szerint Titulescunak, valamint Mihalachenak a sugallmazására találtak olyan formulákat, amelyek az egyezmény megkötését nagymértékben megkönnyítik s amikről hiszik, hogy sikerül a genfi szakértőkkel elfogadtatni. Ezekkel a formulákkal azt kívánják elérni, hogy a népszövetségi szakértők munkáját ne ellenőrzésnek nevezzék, hanem tanácsadásnak. Lugoşeanu olyan utasításokat kapott Bukarestből, hogy a legkisebb ellentétnek, a legelső nehézségnek a felmerülésénél azonnal keressen telefonösszeköttetést Bukaresttel és kérje ki a kormánynak az utasításait. Abból a tényből, hogy pénteken délelőtt semmilyen telefonértesítés nem érkezett, azt következtetik, hogy ellentétek, sőt nehézf>ígek még nem merültek fel. A kormány biztosra számítja az egyezmény megkötését s a tárgyalások nem, vehetnek több időt igényibe, mint két-három napot. Termelési program. Az Epoca hivatalosnak jelzett forrásból közli, hogy a román pénzügyek tárgyalása Genfben a napokban befejeződik. Az egyezmény a kollaboráeió elve alapján jön létre. A kormánynak a külföldi szakértőkkel egyetértőén kell programot kidolgozniok, a romániai gazdasági értékek és kincsek intenzív értékesítéséről s e program végrehajtását az arra legkedvezőbb időpontban fogják megkezdeni. A lap szerint Lugoşeanunak sikerült meggyőznie a_ népszövetségi szakértőket arról, hogy Románia pénzügyi szanálásához feltétlenül szükség van a Népszövetség effektiv támogatására, A külföldi pénzügyi tárgyalásokkal kapcsolatosan Stefan Stanescu, a monopol vezér- igazgatója is megbízást kapott, hogy sürgősen Párisba utazzék. Az ő feladata az, hogy a franciaországi hitelezőkkel január 23-án kezdődő párisi tárgyalásokon kell résztvegyen. Okok. amiket nem lát még a közönség. Az Adeverul körinterjut tervez az összes román politikai pártok vezéreivel. Azt a kérdést tette fel, hogy milyen körülmények idézték elő a Maniu-kormány bukását? A lap elsőnek Averescu marsall nyilatkozatát közli. A volt miniszterelnök ezeket mondotta: — Már a második nemzeti-parasztpárti rezsim első napjaiban sejteni lehetett, hogy a kormány nem lesz hosszuéletü. A távozás körülményeiről nem mondhatók véleményt, mert ha elfogadom a hírlapokban napvilágot látott európai államok maguk között kössenek kedvező vámszerződéseket és a maguk kontinentális vagy részkontmentális egymásrautaltságukban tekintsenek el az amerikai áruk behozatalától- Az európai államok ezt a tervbevett aularaiat nem valósították meg, annál az egyszerű oknál fogva, mert nem is tudják megvalósítani. Az európai államok legtöbbje képtelen szei vezkedesre, hiányzik polgárainak véréből az organizáció hagyományos ereje, Amerika ellenben megkísérli megvalósítani azt az au- tarkiát, amelyet mindig kárhoztatott, ha más népek politikai törekvései között jelentkezett. Nem lehetetlen, hogy az amerikaiak meg is csinálják, mert sok mindent elfelejthettek, de tudnak organizálni. Megorganizálták annakidején a racionális termelést, amely a világnak amerikai zsoldba való állítását célozta, bele is buktak. De megcsinálták. Most meg akarják szervezni a világ egyik legnagyobb gazdasági bojkott-mozgalmát. Talán sikerülni fog nekik. De ebbe is bele fognak bukni, mert az a gazdasági politika, amely mindig csak önmagára van tekintettel, akár aktív előtörésről legyen szó, akár passzív '* visszavonulásról, már önönmagában hordozza a büntetését. (1.)
