Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-11 / 285. szám
6 KnmujsXQ XV. ÉVP. 285. SZÁM. » 0 Arpádházi hordák“ és „havasi mócok“ ivadékai beszélgetnek... Déli tizenkét óra. A kávéház ilyenkor csendes■ XJgy fest, mintha nem is kávéház, hanem melegedő volna. Az emberek nem kávéznak, hanem télikabátban ülnek és újságot olvasnak. Drága a kávé, drága a ruhatár és drágák az újságok. A kávés türelmes ember. Néhány fizető és fogyasztó vendégért elnézi, hogy a többiek ingyen melegedjenek, újságot olvassanak vagy a sakk, romi és billiárd mellett kibiceljenek. Két újságíró ül egy asztal mellett- Az egyik magyar, a másik román. Megférnek egymással és egymás mellett. Az atmoszféra ugyan az utóbbi hetek eseményeire való tekintettel feszült nek mondható. A revízió és antirevizió jelszavai a kedélyek vizein hullámokat vertek. Román és magyar lapok hetek óta hadakoznak egymással. A román lapok támadnak, Arpádházi hordának neveznek bennünket. A magyar lapok csak védekeznek, igyekeznek kivédem a támadásokatA káveházorn átrobog egy fiatalember. — Szervusz, — mondja a román újságírónak, reám pedig vasviilaszemeket vet. — Szervusz, — mondja halkan az asztaltársam. Hosszasan hallgatunk. De mindketten arra gondolunk, hogy ez a fiatalember napokkal ezelőtt inzultált egy magyar újságírót. A román kolléga szólal meg először: — Mikor lesz háború? A kérdés zavarba hoz■ Mit akar ezzel a kérdéssel Aztán eszembe jut, hogy az antirevi- zionista nagygyűlésen hangzatos frázisok puf- fogtak arról, hogy a magyarok háborút akarnak. Kolozsvár főterén, a decemberi borulatban ilyen szavak hallatszottak: Utolsó csepp vérig harcolunk és védjük a határainkat! Hátha az asztaltársam valamit meg akar tudni tőlem? Mintha én jobban tudnám, mint ő. — Háborúi Ugyan ki gondol háborúra? Kenyér és fa kell ma, nem háború! — mondom. És a szegénységről kezdünk beszélgetni. í) azt mondja, hogy Romániában nincs statisztika a munkanélküliekről és éhezőkről. Itt nálunk még ma is, — moyiúja — jólétről szólnak a frázisok és ki tudja, milyen óriási a munkanélküliek és éhezők száma? Én azt mondom, hogy nemcsak itt, hanem. Magyarországon is nagy a nyomorúság és oda lyukadok ki, hogy odaát nem akarnak háborút- Érveket sorakoztatok fel, miniszterelnöki és külügyminiszteri nyilatkozatokat idézek. Ekkor a legnagyobb meglepetésemre román kollégám kijelenti: — Mi tudjuk ezt. A meggyőződésnek olyan kétséget kizáró hangján beszél, hogy önkénytelenül robban ki belőlem a kérdés: — Akkor miért verik lapjaikban félre a harangot, miért izgatnak, miért lázitanak a ma gyarok ellen? Ha tudják, hogy Magyarország nem akar háborút, a revíziót is békés eszközökkel sürgetik, akkor miért engedik, hogy lelket len izgatok a jámbor román parasztok közé a gyűlölködés tüzcsóvájál dobják. Miérté — Ez nálunk politika. — Talán külpolitika? — javítom ki. — Mondjuk, hogy külpolitika. — De belső és külső használatra, amelynek mi isszuk meg a levét, itt élő magyarok, — füzöm tovább a gondolatmenetét, — mert minket riasztgatnak, fenyegetnek s ellenünk szítják a hangulatot, pedig mi kétségbeejtő passzivitásra vagyunk kárhoztatva. — Ebben igaza van. De nekünk mégis csak fontosabb a külföldi, illetve a külföldre szóló propaganda, mint az önök nyugalma. Tömegeket pedig máskép nem tudunk megmozgatni, csak nagygyűlésekkel és jelszavakkal. Most egy fiatalember ül az asztalunkhoz, egy német lapot mutat, amelynek hatalmas melléklete Szovjet Oroszország orvosi kultúráját mutatja be írásban és képben. Fizetett szovjet propaganda. Nayg figyelemmel nézzük végig• Utóbb megszólal a román kolléga: — Tudják, mi volna érdekes? Ha az crosz szovjet a hadseregerői, hadi gépeiről, háborús felkészültségéről adna ki ilyen propaganda számot. — Nehány nappal ezelőtt, — vettem át a szót, — cikket olvastam arról, hagy Szovjetoroszor- szágban állandóan másfélmillió ember áll fegym " verben, bármikor mozgósíthat ötmillió embert, tehát viszonylag még Franciaország, amely a fegyverkezés terén vezet, sem tart lépést Szov- jetoroszország háborús felkészültségével. És mi beszélünk háborúról? — fűztem még hozzá, mint egy válaszolva a legelső kérdésre, hogy mikor, lesz háború. A román kolléga megértette a nyilvánvaló célzást, sőt tovább fűzte a gondolatot: — Borzalmas még elgondolni is, ha egyszer csak Kolozsvár fölött megjelenik pdrszáZ repülőgép s percek alatt mérges gázokkal és bombákkal megölnek itt mindenkit és összerombol- nak mindent. Lássa kolléga ur, én erre a háborúra gondolok és ettől félek■ Mi lesz akkor ve- lütik románokkal és magyarokkal? Mi lesz akkor Romániával cs M ay arg or szaggal ? — Na lám. És Önök lapjaikban mégis ellenünk uszítanak, holott az árpádházi hordák es havasi mócok ivadékai évszázadok óta élnek ezen a földön együtt és történjek bármi a jövőben is, együtt kénytelenek élni. Még jó, hogy a szovjet eszme egyelőre távolkelet felé tekint. — Ma még igen, de talán holnap? — tette hozzá még a román kolléga és azután a Stânga című szélsőbaloldali román hetilap tanulmányozásába mélyedl el. (-S.) velünk téli sporthétre a Gyilkostóhoz“ Első nagy téli sport és turista kirándulásunkat az „Erdélyi Svájcba“ rendezzük Idős január 3—10* Áras 1220 lej. A napokban mondotta egy tisztviselő: — Szabadságomnak csak a felét vettem ki. Telire spóroltam. mert néhány nao ..téli nva ralas' úgy felfrissít. hogy egész évre való energiatartalékot halmozok fel magamban. Lz így is van. A havas tán megnyugtató csendje, a csillagos téli^ „csikorgó havas“ él- szaka varázsa — a legjobb pihenés. — Nem beszélve arról, ha ez a pihenés kellemes szórakozással és téli sportolással párosul. Olvan gyönyörű természeti keretben, mint a Gyilkos-tó. A Székelyföld messze földön híres büszkesége nemrég tűnt fel a belföldi idegenforgalomban. Hamarosan népszerű lett és páratlan szépségét máris elismerték az „Erdélyi Svájc“ kitüntető jelzővel. Nem is nyújthatnánk olvasóinknak jobb téli programot: Á Gyilkos-tóhoz rendezzük meg az első nagy snort- és turistakirándulást. A Keleti Újság, az Ellenzék utazási osztályával karöltve rendezi meg ezt az érdekesnek és értékesnek Ígérkező utat. mégpedig január 3. és 10-ike között. Ez a kirándulás nemcsak Erdély egyik legszebb sarkába viszi olvasóinkat, de a pihentének, szórakozásnak és téli sportolásnak is gazdag lehetőségét nyújtja. Si-turák, kezdő sizők- nek tanfolyam, ródlipálya s a Gyilkos-tó befagyott tükrén kitűnő korcsolyapálya várja ttta sainkat. A tavalyi nagysikerű országosigru műkorcsolyázó tréning is megismétlődik a Tdrándu las kereteben. Kománia korcsolvabainokai és legjobb korcsolyázói gyűlnek össze, hogy So- mocli András dr. vezetésével közös tréninget tartsanak. A kirándulás árának megállapításánál tekintettel voltunk arra, hogy mindenki számára lehetővé tegyük a résztvételt. 1220 lei a résztvételi dii, melyben az oda-vissza utazás, a Gyilkos-tóhoz ki- és beszállítás szánon, teljes ellátás, jég- és ródlinálva használata és a borravalók is bentfoglaltatnak. A Keleti Újság és az Ellenzék utazási osztályainak kipróbált és elismert rendezésében bonyolitódik le az ügy. mig a sportrész megszervezésére a Sportkurir lapot nyertük meg. Jelentősebb anyagi áldozat nélkül vehet részt tehát mindenki ezen a kiránduláson, amelynek részleteit ismertető hirdetéseinkre már most felhívjuk olvasóink figyelmét. Most még csak annyit: „Jöjjön velünk téli suorthétre a Gyilkostóhoz!“ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ Ügyvédi határidőnapló 1933, Lepage- íiyomhan nál, Kolozsvár, rendelve 300 lel, később 400 lel utánvéttel vagyelőrefízetve frankó
