Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)

1932-12-11 / 285. szám

XV. ÉVP. 285. SZÁM. KnittUjsífö 7 HETI GLOS Hagyjuk most a politikát, ámbár a mi sajátos viszonyaink mellett volta­képpen valahogy mindennek vannak érintkezési felületei a politikával. Próbálkozzunk meg ez­úttal valami vidám históriával. Akármennyire igyekszünk azonban kerülni a politikát, bűnbá­nóan be kell vallanunk, hogy a történet kiiduló pontja politikai aktualitás. Az Universul immár hírhedté vált három akasztófájúról és arról a vérbemártott címlappal ékeskedő füzeikéről be­szélgettünk egy úrral, amely ugyancsak az Uni­versul béke-politikáját hirdeti es amely többek között a jósikafalvai forradalmi kilengést igyek szik nem tudni hányadszor az erdélyi magyar­ság teherszámlájára imi. Asztaltársam volt ka­tonatiszt, aki az összes frontokat bejárta a vi­lágháborúban, most azonban békés polgár, aki­nek tudomásom szerint egyetlen gyengéje, hogy szívesem ragad meg minden alkalmat arra, hogy háborús kalandjait elmesélje. Jósikafdívára is volt egy analógiája, és ezt akarjuk most az ol­vasónak tovább adni, — A háború vége, illetve a béke „kitörése“ — mondotta — Kolozsváron talált. Eredetileg egy bosnyák ezredben szolgáltam s mellékesen azt is elmondom, hogyan vitatkozott egy negyed órán keresztül egy osztrák és egy magyar ka­tonatiszt Szabadkán, ahol a káderem volt, arról a fontos problémáról, hogy tipikus bosnyák va­gyok-e, vagy nemf A vitára az a piros fez adott alkalmat, amit a bosnyák ezredek idegen szár­mazású tisztjeinek is viselniök kelleti. Különö­sen az osztrák erősítette az én hamisítatlan bos­nyák voltomat. Végül is hozzám lepett és ud­variasan megszólított — szerbül. Persze, két- három szerb szónál ő sem tudott többet, de gondolta — egy bosnyákkal mégis csak köny- nyebben megérteti igy magát. A szerb megszó­lításra magyarul válaszoltam, demonstrálva ez zel, hogy magyar vagyok cs aztán németre for­dítva a szót, felvilágosítottam leforrázott tiszt­társamat tévedéséről. — Így állanánk tehát a fajelmélettel1 — szóltunk közbe csendesen. — Ilyenformán. De nem is erről akarok be­szélni. Volna egy forradalmi epizódom. Amikor még én is „különitményi“ tiszt voltam. Nem Pesten, hanem Kolozsvárt. A forradalom alatt parancsot kaptam, hogy a mellém adott húsz emberrel menjek ki Csúcsára és vagonokba rak­va, szállítsam be Kolozsvárra az ottani, még mindig tekintélyes mennyiségű katonai élelmi­szer-raktár egész készletét. Olyan hírek érkez­tek ugyanis, hogy az élelmiszereket lassanként mind elhordják a környékbeli falusiak, ha nem sietünk. Húsz embert adtak mellém s én egy rendelkezésemre bocsátott szerelvénnyel azon­nal útnak is indultam. Megérkeztünk Csúcsára. Amikor példás katonai rendben bevonultunk a faluba, amelynek később olyan fontos szerepe lett, a székely hadosztály harcainál, 'nem volt nehéz megállapítani, hogy nem valami nagy örömmel fogadnak bennünket. A lakosság ki- gyűlt a házak elé, a községháza előtt pedig na gyóbb férficsoport sereglett össze, szemmellát- hatóan leszerelt, vagy szökött katonák. Egyik­másiknak még a vállán volt a Manlicher. Fe­nyegető, sőt harcias ábrásatok meredtek felenk, én azonban azzal a nyugodt öntudattal halad tam a csapat élén, hogy húsz, mindenre elszánt edzett sorkatona sorakozik mögöttem. Útköz­ben azonban megállított egy briccseszes, szép­szál ember s mint a csúcsai nemzetőrség pa­rancsnoka mutatkozott be. Magyarul beszélt■ El­mondta, hogy Ő nemcsak a nemzetőrséget kép­viseli, hanem az egész falu népét. Előadása sze­rint a falusiaknak az élelmiszer-raktár legutób­bi parancsnokával, egy őrnaggyal „megállapo­dása“ volt, amely szerint az arra rászoruló csu- csaiák bizonyos fejadagokat kapnak a katona­ságtól. Az őrnagy, egy kissé aggodalmasnak lát­va a helyzetet, eltávozott, de a nemzetőrség telj­hatalmú vezére szerint ez mitsem változtathat a megegyezés lényegén. Nyomban azt válaszol­tam, hogy én nem tartom magamra nézve köte­lezőitek az állítólagos őrnagy állítólagos ígére­tét, nekem végre kell hajtanom a parancs A- A nemzetőrség feje fenyegető arccal sarkon for­dult és faképnél hagyott. A szakaszomnak éppen indulást akartam vezényelni, amikor kilép a sorból egy káplár, kaptákba vágja magát elöt- ; tem s megszólal: — Főhadnagy ur, mi eljöttünk ugyan, de ha csata lesz, álékor már itt sem vagyunk! ^KARÁCSONYI NAGYVASAK* rendkívüli olcsó Arai: vAszonAko osztály 1 mtr. mosott vászon . . . . Lei 13 1 „ ing seffir .............................. 13 1 „ fehérnemű vászon. . . „ 25 1 „ fehérnemű tussor . . . „ 25 1 ,, kelengye vászon . . . „ 2H 1 „ alsó lepedő vászon . . „ 6ü mosó OSZTÁLY 1 mtr. sima crepp....................Lei 19 1 „ mosó detain mintás . , „ 25 1 , sima pongyola flanel . n 25 1 „ mintás flanel ruhára . . „ 29 1 „ pongyola fianel mintás . „ 36 1 „ mintás ruha bársony . „ 58 SZÖGET OSZTÁLY 1 mtr. női ruha szövet . . .Lei 29 1 „ dupla széles ruha szövet „ 48 1 . gyapjú voil szövet. . , „ 95 1 „ 140 %i női kabát szövet . „ 125 SZŐNYEG OSZTÁLY 1 „ 125 % bútor szövet . , „ 150 1 „ futó szőnyeg . . . . „ 39 1 drb. 2/e ebédlő szőnyeg . . „ 550 3 „ ágy garnitur .......................... 650 FÉRFI DÍVA 1 drb, férfi ing 2 gallérral . . Lei 135 1 „ férfi hálőing ....................„148 1 drb. zsebkendő ........................ 6 T OSZTÁLY 1 drb férfi dupla gallér . . . Lei 19 1 pár férfi socni ..... „ 9. 3 drb. crepe de chin nyakkendő „ 35 Minden vásárlónak WAÄÄW QíARAnÍ'17 W Á fii Á H2 * Minden vásárlónak ajándékcsomag!! ri'A,w* MAKÄBUB. ajándékcsomag!! i Szabó Jenő dhraftnagy áruházában, Cluj« Á részeg mezőőr borzalmas halála Mulató társa agyonütötte, felénél fogva a földbe ásta, ruháját meggyujiotta — Kutyák marcangolták a holttestet, amikor rátaláltak (Bukarest, december 10.) A Tuicea és Baba­dag regé.ti városok közötti országúton borzal­mas gyilkosság történt. Az ut mentén egy em­beri holttestet fedeztek fel. amelyet a kutyák már félig összemarcangoltak. A tetemen fekete gyapjuruha volt. több helyen megperzselve, szénné égett cipői körül pedig mag is találták a deszkadarabokat, amelyekkel a tüzet keltették. Az áldozat teste egyébként kint volt a föld fel­színén, csak a leiét temették be földdel. A rendőrség nyomban megindította a nyo­mozást, hogy fényt derítsen a borzalmas bűn­tény elkövetésének a részleteire, valamint a tet­tes kilétére. Rövidesen sikerült megállapítani az áldozat személyazonosságát, mert felismerték benne az egyik közeli falu. Satunou mezőőrét- A bűntény elkövetőjének neve is nemsokára a hatóság tudomására jutott, aki nem volt más, mint Haralambie .Marcu Condrea. a falu egyik gazdája. Ezek után rendőrök jelentek meg a gyilkos lakásán, letartóztatták es bekísérték a városba, ahol áldozatával szembesítették. A te- temrehivás olyan borzalmasan hatott a gyilkos­ra, hogy mikor meglátta összeégeti és összemar­cangolt áldozatát, ájulton esett össze■ A rend őrök későbbi kérdéseire is csak zokogással tu­dott felelni s csak nagy későre gyűjtött össze annyi erőt, hogy el tudta mondani a gyilkosság borzalmas lefolyását. A gyilkos vallomásából a következőképpel lehet rekonstruálni az esetet. A mezőőr most a napokban kapta meg egész évi munkája után iáró fizetését, ami bizony igy sem sokkal ha­Erre mert az őr haza Besszarábiába. A korcsmába bucsumulatásra. akart menni családjához korcsmában leitta magát. Haralambie. aki együtt volt vele a korcsmában, azt az ajánlatot tette, hogy üljön fel az ö szekerére és majd elviszi Tulceaig. Útközben azonban eszébe jutott, nogy társának pénze van, mire megszületett benne a gyilkosság gondolata. Útközben megállította a szekeret, társának azt mondta, hogy valami baj történt a kerekek* kel, meg kell igazítania. Ekkor tette meg elő­készületeit a gyilkossághoz. Lovait jó szorosan odakötözte a kerekekhez, nehogy elfuthassanak, ha a borzalmas gyilkosságtól megijednek, majd fejszét ragadott és három csapást mórt a sze­kérben ülő őr fejére. De még ekkor sem volt bîk tos benne,^ hogy meghalt-e áldozata s ezért kési szúrt a szivébe, s miután már nem lehetett sem­mi kétsége, kifosztotta áldozatát, minden nén- zét elvette, majd levonszolta a halottat a sze­kérről és arra a helyre vitte, ahol most menta': iálták. Itt deszkadarabokkal és földdel födte el. de még most is kételyei voltak, hegy talán nem halt meg véglegesen, magához tér. kiabálni; kezd ét őt elfogják. Ezért a fejét a föld alá ásta, hogy ne tudjon lélegzetet venni, testét vedig rneggyujlolta, hogy teljesen megsemmisüljön, A deszka azonban nedves volt. minek az lett a következménye, hogy a hulla ott maradt á me­zőn egészben, a kutyák marcangolták, mig a já­rókelők fel nem fedezték. A gyilkost a tulceai ügyészségnek adták át. ahol megindították ellene az eljárást. Első érzésem az volt, hogy a renitens altisz­tet azonnal vasra kell veretnem, de megakadt a szó a torkomon, amint végig néztem rajta. Lo­bogó fekete üstöké, hollófekete, csillogó szemei és sötétbarna arcbőre világosan mutatták, hogy derék káplárom Earaó hires nemzetségének köz­vetlen leszármazottja. A káplárról a legénység többi tagjára esett, a tekintetem s megdöbbenve láttam, hogy egytűl-egyig barnuképűek, egylől- egyig — minek szépítsem a dolgot, — cigányok. Be azért megkérdeztem: — Kicsodák maguk? — Mi, kérem scpen a cigányzenések sakser- Vesetének katonai különítménye vagyunk. Most már megértettem, hogy miért nem le­het „csata“ a csúcsai élelmiszer-depó birtokáért. A csata valóban el is maradt. Kényszerhelyze­temben béketárgyalásokat kezdtem az előbb em­lített nemzetőrségi parancsnokkal, a konfcren­pontokba foglalt békeszerződést kötöttünk. Ezek szerint a csúcsaink szabad elvonulást bizfosiia- nak a cigány-különítménynek, áe mi se boly­gatjuk meg az élelmiszer-depó tulajdonjogát, — Mindezt, — fejezte be elbeszéléséi az : gy- kori főhadnagy — csak azért beszéltem el, hogy megértessem, nem minden magyar forradalmi különítmény szerepelhetne az Vniver sutban. Ami, pedig a jósikafalvai sajnálatos incidenst illeti, anól azt tudom mondani, hogy óit csak­ugyan veres események zajlottak le, azonban az is tény, hogy akkor húsz-harminc katona egy lángbaborult óriási vidék egész parasztságával állott szemben. Könnyen megeshetett volna, a történtek fordítottja is, hogy a jósikafalvai kü­lönítmény parancsnoka egész legénységével együtt a népharag áldozata lesz. Még talán jó is, hogy cigány-különitménnyel küldtek rendet csinálni Csúcsára... cia színhelye az Ady-kastély volt és formális jiimiiBraHmniBraimniHniHilinjnininiDUiiimnMiiiiiHiinflDiuffliKJMHiiiiHitJunmMHaminmmnHiimmii™ A karácsonyt örömmel élvezi, ha ruháitCZiHiC rendise teszi!

Next

/
Thumbnails
Contents