Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-25 / 297. szám
KnrnUjsm XV. ÉVF. 297. SZÁM. feláUott, levetette fővegét és összetette darabos, nagy kezeit. — Dicsirtessék az Urjézus Krisztus, aki abbéké jbe megszületik! ... Hát ezt jelentette^ az oktalan állat. A többiek is felállottak, de nem tudták, hogy ilyenkor mit is kell csinálni. Csak érezték, hogy egyszerre körülöttük megváltozik a világ, a vihar egy utolsó füttyel megszűnik, s a hó békésen ragyog köröskörül. Udő Márton most azt mondotta: — Megszületett, hát ünnepeljük meg! Erre letérdepeltek a. tűzrakás körül. Márton a zsebéből elővette a fél imakönyvet, felütötte a könyörgést. — Ide ügyeljetek! — Hó! Várjatok! — tiltakozott Vz Bence, ö is elkezdett a zsebében kotorászni, s előhúzott egy kis Jézus-szobrot. — Ezt te hol szőrözted? — lepődött meg a másik kettő. — Lengyönországban, még a háborúban. Egy meglőtt templomban kaptam. Kézről késre adják, úgy gyönyörködnek benne. — Baj van! — üti fel a fejét Márton, — No? — Ennek most ótár, s gyertya kéne! — De ha nincs! Elszomorodtak, de a legény diadalmasan kiáltott: — Nem kell ehhez semmi. Betlehembe se volt, csak pásztorok voltak, s barmok. Az ének is úgy mondja, hogy ökör szamár reája lejtőinek■ Pásztorok vagyunk mi is, s baromnak itt van a Kormos-bika.., — Az igaz! — hagyta helyben Márton. Mindjárt oda is tartották Jézuskát a bikának, hogy reája lehöljon, majd a Bence sapkájából meleg ágyat vetettek neki és Márton elkezdett olvasni a vén könyvből. „Krisztus urunk születésin. Verset mondjunk szent ünnepin“ . . . Megállott, a két szegény pásztor utána mondta: — Versöt mondjunk szent ünnepin . . . A tűz felvidult, a bika komor szemeivel figyelte az együgyű misztériumot. „Születésed nekünk kedves — szillabizálta vén Márton — Szemünk a könnytől nem nedves" . . . Bizony örömben úsztak valahányon. Meleg áhítattal dajkálgatták Jézust a tűz mellett. „Szállást, hálást adok néked Szivem szélied Nyugodjál bit! Nállam jobb vendég nem szállhat"... A Csedő szolgája örömében nagyot kurjantott, vén Mártonnak is könnyes lett a szeme a meghatottság tói és simogatta a kicsi szobrot— Oh lelkem gyermekem! Szent révület szállott rájuk. Nem érezték a zord telet, az ólálkodó, vad halált, hanem mintha a tavasz megérkezett volna, a fák leveleznének, mezők illái óznának, szellők lengedeznének. A tűz parazsai odagyüjtötték a kis test közelébe, hogy ne fázzék és nézték ragyogó szemekkel, mig elálmosodtak és angyalokat kezdtek látni a levegőben. Elhatározták, hogy egész éjszaka felváltva fogják őrizni Jezuskát. Az első őrállás a legényre esett. A többiek szépen elcsendesedtek. A legény — Ugrai Laji nevezetű — keményen kifeszitette magát és ügyelte a tüzet, erdőt, nehogy valahonnan veszedelem támadjon. Telt, mult az idő baj nélkül, a szél megszűnt, s az erdő orgonája, is elhallgatott. — Idáig Betlehembe és vége az ünnepségnek! — gondolta Ugrai Laji. Ült magában, csendesen, csak a lelke röpködött. Hirtelen azonban merev arca felragyogott, mintha az angyalát látná. Fájós gondolata támadt. Meggyőződött, hogy a többiek alszanak, majd bizalmasan odahajlott a kicsi Jézushoz és sugdozódni kezdett. — Nem azért mondom, tudod-e, hogy születésed után mindjárt dolgot adjak, de ha egy jó szót szólnál mellettem Emri Julisnak, bizon meghálálnám . . . Alig mondotta ki, mindjárt meg is rettent, de a kisded bátorítóan nézett rá. Egészen ösz- szeszoktak, a legény bizalmasam felsóhajtott: — Hej, ha te azt tudnád, milyen szép leán! Jézuska mosolygott, a havas erdő szikrázva ragyogott ... ENGLISH. FROM BORN LONDONER, EXPERÍ- ENCED. RAPID METHOD. LETTERS: Thompson, care op „LEPAGE .. BOOKSELLERS. Emlékezés egy téli napra Debrecenben Debrecen, — szoba, nagy kemencés voltál te gyermek-képzetemben, nagy hideg szoba, hol Petőfi ül, versel dús füstfellegekben. Szobában, füstben ültünk mink is reggel óta, lapot terveztünk, hideg volt ott künn, hókuszálta a város, az ország köröttünk. Vasárnap délelőtt volt, ittuk a homoki bort, egyikünk fölsóhajtott, nem terem itt fű a szellemnek már, minekünk. Mint száz éve, oly lent a nemzet, a nép ügye. az ősi nyelv, — kociníottunk, süteményt rágtunk, egyikünk folyton énekelt. Kimentem aztán, jártam az utcákat, melyek a város szélei felé egyre tágulnak, mint a baromjárás érdeke hajdan rendelé. Mig megszólalt egyszerre három torony is, csöngve, mintha ezer kést, villát, tányért dobtak volna a földre. Visszaindultam, mosolyogva hallgatva ahogyan az órák minden házból a tizenkettőt más és más hangon kidalolták. Sőt a szagokból még megtudtam azt is, hogy itt és ott mit főztek, majd* mindenütt káposztát főztek, egy-két helyen birkapörköltet. Ez hát a város, hol mindenki oly zordan, konokan keresztyény, rámtörnének tán, ha megtudnák, itt járok, egyedül, keresztény. Ebéd után folyt a szó ismét a lapról, lelkesen, noha lelkünk mélyén tudtuk mindnyájan, hogy nem születik meg soha. Megszületik vagy nem születik, születik-e uj Magyarország. — fontuk, csak fontuk győzedelmünk tervét és gyöngyös koszorúját. Ó ez a furcsa, csaló szép láng, ez a ml életünk, gondoltam — az ablak párájába búsan nagy halálfejeket rajzoltam. Kinéztem rajtuk, künn az utcán nevetgélve két apró kislány szaladt s utánuk egy ijedt eb: meg-megcsuszott a jeges járdán. Nyilatkozat. r. SCHMIDTHAUER Igmándi kcserüviz-forrástulajdonos urnák Î Alulírott szent kötelességemnek tartom, hogy nyilvánosságra hozzam, szenvedő emberiség segítségére lehessek, megmentsük őket életnek és szenvedésektől. Alábbiakban részletezem: Érelmeszesedésben szenvedtem, 1918-ig Lipiki fürdőbe jártam, addig is fentartottam karlsbadi kúra segítségével egészségem, de mikor annek- tálták Lipiket, többet nem mehettem át. Érvágással tettem eleget, hogy agy- vagy sziv- szélhüdést nem kaptam, 4 és fél hónapig ágy- baníekvő beteg voltam és naponta Igmándit vettem magamhoz, 1926 év szeptember hónaptól naponta egy jó decit veszek be, utána ugyanannyi ivóvizet és ezt naponta használom, mig élek. Fejfájásom volt, szédültem, 200-ig volt vérnyomásom és ma 125 vérnyomásom van, korom 69 év.. Én bárkivel találkozom, barátaimmal és ismerőseimmel, az Igmándit ajánlom. Rugékony- ságot, étvágyat hoz, egész fiatallá teszi az embert. Következő uraknak ajánlottam: Bozsó János titkár, Csikós János pénztárnok, Végh Gábor tisztviselő vasútnál, Vékes Bertalan iparkamarai titkár, bankelnök uraknak, vagy húszat tudnék még felsorolni, ezek mind korosabb egyének, legnagyobb köszönettel vannak a viz irányában. Sem csikarást nem csinál, 20 perc alatt megvan hatása. Tisztelettel SZŰCS BÉLA magánsö, Szeged, Somogyi ucca 9. szám. I i Ne hagy el Te vagy, Te vagy az élet, Te vagy, Te vagy a hit: fogd össze sorsom bomlott, széthulló szálait. Vigyél, vigyél magamhoz, a kezed szent selyem: cirógasd, simogassad égő, bolond fejem. Ne hagyj, ne hagyj'. Tisztára mély szándék árja mos: férfi, makrancos, nem volt soha ily ájtatos. Te vagy, Te vagy az élet, Te vagy, Te vagy a jel: segíts, segíts a csúcsra ismét vágyódni fel!... Bárd Oszkár. Alkonyait aztán, a homályban eltörlődtek a fák, a tervok, nőtt a hőség, a kedv, — daloljunk hallottam s rá: na Jóska kezd meg. fujtuk máris, hogy megrezegtek az ablakok és szapora kövér könnyeket eresztettek. ILLYÉS GYULA. Az összes emberi ismeretek tár« háza az egykötétes Génius-Lexikon, 40.000 cikk, 110.000 sor, 1.600 hasáb, 800 ábra és mellékletek, űzve, prop. kiadás, 120 lej, vászokötésben 150 lej Lepagenál, Kolozsvár. Beküldve portómentes, után- éttel portó 23 lej. Nagy karácsonyi vásár Sí 00 5000 oiesó maradék Cluj, Calea Regele Ferdinand 15
