Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-25 / 297. szám
* Vasárnap Kí pTÎs e l BűtJtPEST W* Előfizetés belföldön: Csyíirc 600. félévre 400, negyedévre 200, egy bóra 70 I» ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: £08. Előfizetés Magyarországon t Egyévre 50 rengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 13ö6P< Karácsonyi memento Szinte fátumszeríien kapcsolódik össze a karácsony gondolata nálunk azzal a fájdalmas emlékkel^ amely az erdélyi magyarság sokváltozósát jelképezi. Tragikus asszociáció. Ez a nap kereszténység legnagyobb ünnepe, Szent István óta a nyugati civilizációba bekapcsolódott egyetemes magyarság megváltásának is jelképe, tizenöt esztendő óta az erdélyi magyarság történelmi dátuma is egyúttal. Tizenöt éve ugyanis annak, hogy az impériumváltozás első pozitiv tényeképpen Neculcea tábornok csapatai bevonultak Kolozsvárra, egyelőre csak mint a megszálló hadsereg előőrsei, a megszálló csapatból azonban automatikusan a román im- périum fegyveres erői váltak, a megszállásból a román király felségjogainak Erdélyre való kiterjesztése. nos, néhol már csak a romokat védhetjük. Fegyverünk azonban — akármennyire állítják is az ellenkezőt — nem a harci szablya, a gyűlölet, hanem igazságunk megszentelt ereje. Ezt az igazságot pedig soha önérzetesebben, hangosabban nem kiálthatjuk oda a világnak, mint Szent-Karácsony ünnepén. Annak a Megváltónak születése napján, aki minden ember számára egyenlő sorsot hirdetett a szeretet nevében. Joggal kérhetnek tehát a szeretet nevében igazságot Románia magyarjai is. Igazságot lántalmak helyett, méltányló elismerést, azokért az áldozatokért, amelyeknek meghozatalánál épugy az egyenlőség elve szenved, mint a jogok osztogatásánál. Mert ki tagadná, hogy az adókivetésnél megsokszorozzák a kulcsot a kisebbségekkel szemben és még a románra is hátránnyá válik nem egyszer, ha erdélyi. Ennek az egyenlőtlenségnek az elsimítására tizenöt év nemcsak, hogy nem volt elegendő, hanem sokszor úgy érezzük: az évek múlásával megárad az elfogultság folyama, amelybe hiába vegyülnek el keserves könnyeink. És mégis nem fogy el, nem fogyhat el a reménység pislogó fénye és ilyenkor, karácsony táján mindig fellobog a bizakodás lángja. Hátha egyszer magukra eszmélnek odaát is, hátha a szeretet átfogó sugara kipusztitja a gyűlölet mérgét! így fonódik össze a tizenötéves karácsonyi memento: a szeretet ünnepe a magyar bánat jobb jövőben bizó megenyhülésével. A Megváltó születésnapja megerősíti bennünk azt a hitet, hogy lesz idő, amikor meg fog születni a kisebbségi népek jogegyenlősége is amikor nem ellenségként, hanem hü és együttérző bajtársakként tekintenek reánk. Ez lesz az erdélyi magyarság igazán boldog karácsonya! Svász Endre. Nincs okunk tagadni, hogy a tizenöt évvel ezelőtt szemünk láttára lezajlott események égő sebei ma sem gyógyultak még be. Egy világ omlott össze a lelkűnkben, hogyan heverhettük volna ki tehát ezt a csapást másfél évtized alatt, hogyan felejthetnénk el, hogy Karácsony szentünnepe olyan évforduló minden erdélyi magyar szemében, amelyen a szeretet diadalának öröme összekeveredik kisebbségi sorsunk meg- pecsételésének fájdalmával. Az erdélyi magyarság karácsonya tehát örömünnep, mint minden keresztényé, de az emlékezés, magábaszállás napja is, amikor számot kell vetnünk azzal, amiben talán hibáztunk a múltban és aminek következményeit érezzük tizenöt hosszú esztendeje s programcsinálás a jövőre, hogy ne kövessünk el többé olyasmit, aminek átkát esetleg egész nemzettörténelmünkben hordozhatjuk. Mert a többségi nemzetnek más a szerepe, mások a célkitűzései, elsősorban azonban mások a lehetőségei és eszközei, mint a kisebbségi nemzetnek. Mi már tizenöt éve tudjuk és minden elmúló évvel mind jobban megtanuljuk, hogy ezentúl csak önmagunkra számíthatunk, a mindenható állam a mi számunkra többé nem a szerető, egyben azonban megbocsátó atya, aki, ha bajba jutunk, ott áll segitő kezével, melengető érzéssel. Mert ha atya is, csak a szigorú, dorgáló tekintetét tartja fenn a mi számunkra, nehogy valahogy félre lep j'ünk: állam-atyánk inkább büntet, mint megbocsát. A hiba, a félrelépés most végzetes bűn önmagunk, nemzetünk ellen. Hogyha ellanyhulunk, hogyha nem igyekszünk minden erőnket összegyűjtve megtartani kulturértékeinket, nyelvünk tisztaságát, gerinces magyarságunkat, hogyha feladunk valamit abból, ami a mienk, akkor az elvesztett értékeket talán sohasem szerezhetjük vissza. Ezért óvjuk, ezért őrizzük műveltségünk, gazdasági erőink minden tégladarabját becsületes, hajlithatatlan sáfár módjára. Már is sokat, rengeteget, szinte helyrehozha- tatlant veszítettünk. Három oldalról vettek ostrom alá. Legelőbb az a többségi gondolat pusztított mindenben, ami magyar érték, hogy a multat kell levezekeltetni velünk. Ezért vették el iskoláink, más kultúrintézményeink egész sorát, egyes társadalmi osztályainknak birtok- állományán is ezért ütöttek érzékeny rést. Ami pedig megmaradt, arra katasztrofális súlyával ránehezedett a gazdasági válság lavinája. Ráadásul pedig a váratlan támadástól megtorpant erőink sem fejtették ki azt az ellenállást, amit alapos nekikészüléssel kifejthettek volna. Ma itt állunk, igaz, hogy a súlyos harcban megedzetteu, megmaradt őrhelyeinken, de saj-, A totón tagjai ist tótó a Mytil, BOfniásfá és ÉW iinnspehii (Bukarest, december 24.) Ma este minisztertanács volt, mely nyolc órakor ért véget. A minisztertanács foglalkozott a munkanélküliek segélyezéseinek problémájával is és információink szerint komoly megoldás következik a karácsonyi ünnepek után ebben az ügyben. Maniu miniszterelnök köszönetét mondott a kormány tagjainak eddigi tevékenységükért és kérte további közreműködésüket, lelkes munkásságukat a jövőre is, hogy a vállalt felada tuknak eleget, tudjanak tenni. Az utálja megállapították a miniszterek szabadságait. Mihalache belügyminisztert, ki Görögországba és onnan Kairóba megy, Vodcu Nitescu földmivelésügyi miniszter helyettesíti és amikor ő is elutazik, ; • kor Mirto közlekedésügyi miniszter. Popo- v' i Mihail igazságügymiluiszter Pécsbe megy, távoíiétében Mironescu helyettesíti. Lugoseanu ipari- és kereskedelemügyi miniszter, ki már is külföldön van, Madgearu fogja helyettesíteni, Gusti Rómába utazik, lmlyeíte Sauciuc Se- veanu intézi az ügyeket. D. R. Ioanitescu Genfbe megy és a helyettesítését Crisajn erdélyi miniszter látja el. A minisztertanács tagjai ezután a pályaudvarra hajtattak, honnan a király külön vonaton Szinajába utazott. Az uralkodó meleg búcsút vett a kormáiny tagjaitól. Maniu miniszterelnököt pénteken délelőtt meglátogatta Mircn Cristea pátriárka és boldog ünnepeket kívánt. Maniu szombaton reggel Kolozsváirra utazott, onnan pedig Badacsonyba megy, hogy ott töltse az ünnepeket. A miniszterelnök elutazása előtt egy gazdabizottságot fogadott, amelyet Camarasescu volt miniszter vezetett és a mult likvidálását kérte. Maniu a következő kijelentést tette: — A múlt likvidálása a kormány egyik főcélja — mondotta a miniszterelnök — egészséges jelent és biztató jövőt csak úgy képzelhetünk el, ha végrehajtjuk azokat az intézkedéseket, melyek lehetetlenné teszik, hogy a mult továbbra is kisértsen. Az olasz sajté szériát Jng'oszláfiát cseriben hagjriák a kis- antant konferencián szövetségesei (Róma, december 24.) Az olasz lapok hosz- szasan foglalkoznak a kisantant-konferencia eredményével. Megállapítják, hogy sem Fraga, sem Bukarest nem fogadták el Jugoszlávia olasz-ellenes politikáját és hogy Jugoszláviát cserben hagyták a szövetségesei. A Giornale de Italia szerint a kisantant államok között más külpolitikai kérdésben is kevés volt a szolidaritás és a megnemtámadási politika kérdésében Jugoszlávia és Románia között messzemenő álláspont különbségek voltak észlelhetők. A három állam egységes akciója a revíziós politika kérdésében megdőlt. Románia magatartásán, amely nem akarta feláldozni ióvíszonyaít Olaszországgal. Egyébként sem lehet megvádolni, írja a lap — egyedül Olaszországot revíziós törekvésekkel- A jóvátételek eltörlése és az egyenrangúság elismerése mutatják, hogy most már Anglia ési Franciaország is a békeszerződések revíziója mellett vannak. Ami Olaszország belpolitikáját illeti, rá kell mutatni a Littoria város alapítására, amely bizonyíték amellett, hogy Olaszország népét mezőgazdasági gépekkel, nem pedig ágyukkal óhajtja ellátni. Ugyancsak e lap párisi jelentést közöl, amely szerint Titnlescu kisantant kollégáinak tudtára adta volna, hogy az olasz-ronuin egyezményt nem niitják meg, ha Mussolini egy olyan záradékot alkalmazna, amely Romániát Olaszország és egy harmadik állam között való konfliktus esetén kötelezné a semlegességre. Az olasz lap azzal zárja be fejtegetését, hogy előbb-utóbb könnyen konfliktusok állanak elő és hogy csak egy olasz-francia egyezség tudná csökkenteni a konfliktusok hatását.
