Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-17 / 290. szám
XV. ÉVF. 290. SZÁM. Keleti-Újság 3 38 E> Egy fogaraşmegyei község különös éjszakája A falu lakossága félreverte a harangokat és botokkal támadt a fináncokra, akik ,,feketeszesz“-razziát rendeztek (Fogaras, december 16.) Voevodeni, fogaras-' megyei községben a napokban különös esemény történt. A fináncok csendőr-fedezettel kiszállottak, hogy megvizsgálják, mennyiben felel meg a valóságnak az a feljelentés, hogy a községben több helyen^ feketeszeszt gyártanak gabonából. Amint a tizenhárom finánc és három csendőr a községbe ért, a falu lakossága botokkal támadt reájuk, félreverték a harangokat, majd az éjszaka sötétjében több pisztoly-lövést adtak le. Az eset előzményei több hónapra visszanyúlnak. amióta a brassói fináncok több névtelen feljelentést kaptak, hogy Voevodeni községben több falusi embernek van szeszfőző kazánja, ahol leginkább éjszaka gabonából engedély nélkül szeszt főznek. Megelőzőleg már négyszer tettek vizsgálatot a fináncok az ügyben, de tetteseknek mindig sikerült elejét venni annak, hogy felfedezzék tiltott munkájukat. Tegnap újabb feljelentésre szállottak ki és már hat szeszfőző kazánt koboztak el, amikor váratlanul kitört a falusiak lázadása. Ugyanis Tololui Miklós házához, amint beléptek, a gazdát éppen munkában találták, aki felháborodva a váratlan rajtaütésen, fejszét ragadott és a fináncokra támadt. Ebben az időben mintegy adott jelre a templom harangjait is elkezdték félreverni s pár perc alatt az egész falu lakossága össze volt csődülve a ház körül. Heves verekedés támadt az éjszaka sötétjében. melynek folytán több pisztolylövés hangzott el és a fináncok a csendőrökkel együtt kénytelenek voltak a túlsúly elől meghátrálni s futásra vették a dolgot. Egyenesen a fogarasi ügyészségre futottak, ahol jelentést tettek a támadásról. Innen bizottság szállott ki. Stimioneseu járásbiró. Fráncu prefekturai igazgató és Jonescu csendőr-kani- tány személyében, akik bevezették a vizsgálatot, melynek folytán megállapítást nvert. hogy a falu fellármázásában Totolui a főbünös, akit nyomban le is tartóztattak. Hogy ki verte félre a harangot és kinek a kezében volt a pisztoly, az eddigi vizsgálat még nem tudta megállapítani. „Ez magyar bál* hogy tőié kérték a diákok a román táncot és ő eleget is tett kérésüknek. .— Hallottam, hogy Tisza Pista nevét emlegetik a darabban — mondja ezután az előadott egyfelvonásosra vonatkozó kérdésben. Ciucudeanu ügyész tartja most meg vádbeszédét. — Semmi bizonyíték sincs arra — mondja —, hogy úgy történt volna a páncélcsehi incidens, amint azt a Naţiunea cimü lap megirta. Ennek a cikknek alapján az ügyészség megindította az eljárást, a tárgyalás folyamán azonban az tűnt ki, hogy semmi bűneset nem történt s nem lett volna szabad ebből az ügyből kifolyólag senkit sem bíróság elé állítani. Az irredenta-pereket inscenáló túlzott nacionalizmusról beszélt Ciugudeanu ügyész egy nemzetgyalázásl ügy tárgyalásán A páncélcsehi bál epilógusa a törvényszéken (Kolozsvár, december 16.) Egy nemzetgya- lázási ügyet tárgyalt pénteken a kolozsvári törvényszék II. szekciója. Az ügy vádlottjai természetesen magyarok voltak. Négy páncélcsehi magyar ember, köztük a község református panja, akik ellen azt a vádat emelték, hogy ogv a községben rendezett jótékonyeélu bál alkal mával sértő kifejezéseket használtak a románsággal szemben. Jóleső eseménye a tárgyalás nak az, hogy az ügyészi széket elfoglaló Ciugudeanu ügyész felelősségteljes helyéről megállapította, hogy azok, akik felfújt ügyekből túlzott nacionalizmusok alapján legsúlyosabb vádat emelik józan állampolgárok ellen, nem tesznek mást, minthogy aláássák az állam tekintélyét. Ez év januárjában a Naţiunea cimü, azóta megszűnt kolozsvári liberális lapban egy cikk jelent meg, amely feltűnő cimek alatt a felhá bor cdás hangján adta tudtára a román közön r'-:nek, ho"y Páncélcseh községben a magyarok valósággal terrorizálják á románságot, állandó sértéseknek és inzultusoknak vannak kitéve, habár a község lakosságának túlnyomó része román anyanyelvű. Ezeket a megállapításokat a lan egy bál alkalmával történt incidensből szűrte le. Január 10-én a páncélcseh-' református egyházközség miikedvelő előadássá összekötött táncmulatságot rendezett az egyház javára. Az előadást követő tánc alkalmával r mulatságon megjelent páncélcsehi egyetem' hallgatók sárbát és hórát követeitek. A zenekar el is játszotta a kívánt darabokat. Ekkor néhány magyar legény kiabálni kezedett, — Ez nem román bál, ez magyar bál. A román táncok abba is maradtak, a dolgot az egyetemi hallgatók jelentették a csendőrség nek. A esendőrség megállapítása szerint Sebes tyén Gyöirgy, Gulyás Mihály és Budai_ Berci voltatk a lokiabálók. Ezen kivül azt is megállapították. hogy a műkedvelők által előadott Egérfogó cimü e^vfelvonásosban sűrűn előforudl Tisza Pista neve, ami kétségkívül igazolja a darab irredenta tendenciáját. A Naţiunea cikke alapján az ügyészség megindította az eljárást nemzetgyalázás miatt a három legény ellen, Nagy Gábor református papot pedig azért helyezték vád alá, mert ő volt az estély rendezője és ő felelős az előadott darabért. A tárgyalás lefolyása. A pénteki tárgyaláson az összes vádlottak megjelentek. Sebestyén György, az elsőrendű vádlott előadta, hogy ő valcert akart játszatni a zenészekkel, azok azonban éppen ekkor kezdtek egy hórába. — A hóra után sárbát, majd az ardeleana! húzták. Erre megmérgelődtem s ott akartam hagyni az egész mulatságot. Mikor kiértem az ajtón, az utánam jövő Dioşan nevii diák, aki a román táncokat rendelte, kétszer fejbeütött. Tagadja, hogy sértő szavakat használt volna a románsággal szemben. Gulyás Mihály elismeri, hogy mondta, hogy ez nem román bál, hanem magyar bál. — Igazam is volt, mert mi rendeztük a bált a reformátusok, tehát magyar bál volt. Budai Berci semmiről sem tud, mig Nagy Gábor református lelkész előadja, hogy a műkedvelők által eljátszott darabot előzőleg bemutatták a főszolgabírónak, aki abban az időben éppen a jelenlegi kolozs- megyei alispán Fetche Victor volt. A főszolgabíró elolvasta a darabot, azon semmi kifogásolni valót nem talált s megadta az engedélyi az előadására. A koronatanú semmit sem tud Ezután hallgatja ki a törvényszék Dioşan joghallgatót, a vád koronatanúját, aki az egész ügynek a létrehozóba. Ö rendelte a román táncokat, ő tett jelentést a csendőrségen s ő tudósította a Natiunea-t is a nem mindennapi csemegéről. Elmondja, hogy mikor a román dalokat játszották, többen kiabálni kezdtek, hogy ez nem román bál, hanem magyar hál. — Kik voltak a kiabálók? — kérdi az elnök. — Azt nem tudom. — Itt nem lehet általános vádakat emlegetni, személyekről van szó, tehát mondja meg, hogy kit hallott kiabálni. A diák nem tud válaszolni. Ezután Ciucudeanu ügyész kérdésére elmondja, hogy a bált a református egyház rendezte. Ciucudeanu ügyész: Hiszen akkor nincs semmi bűn abban, ha azt mondták, hogy ez nem román bál, hanem magyar bál, mert valóban magyarok rendezték, magyar célokra a mulatságot. A diák erre azzal válaszolt, hogy ők mindig elmentek a magyar mulatságokra, a magyarok is az övékre s általában jó barátságban éluek együtt a magyarokkal. Dénes István, a bái cigányvajdája előadja. Ehhez annyira túlzott nacionalizmus kell, amely valósággal hibának számit. Tiz embert hoztak ide be minden ok nélkül s ki kell jelentenem, hogy az ilyen esetek aláássák az állam tekintélyét. Az ügyész ezután arra kérte a bíróságot, hogy rendelie el az előadott darab engedély- okiratának bemutatását, mert ebben az irányban még nem történt vizsgálat. A biróság rövid tanácskozás után kötelezte Nagy Gábor lelkészt az engedély és egyben az „Egérfogó“ cimü darab szövegének bemutatására. A tárgyalás folytatását december 23-ára halasztották. Magyarországot az anarkia és a bolsevizmus melegágyának nevezi a Patria egyik cikke Magyar meny ország a Duna és a Tisza közölt (Kolozsvár, december 16.) Dr. Sabin Muresan Magyar menyország címen vezércikket irt a Pátriában, gúnyosan aposztrofálva a magyar- országi állapotokat. — Hallottak-e a bűnbánó kandúrról? Szomorú, de nevetséges figura. Ezt a szerepet alakítja most Bethlen István, a kegyetlen reáli- tásokra ébredt magyarok nevében megjátszva a bűnbánót, hogy ilyen utón megközelítsék cs birtokukba vegyék a prédát. — A magyar vezetők szomorú revíziós harcának uj megnyilatkozási formája ez, azt remélve, hogy visszaállíthatják azt az államot, amelyben hcje-huja életmódot folytattak a román, szlovák és szerb elnyomott milliók számlájára. Hiábavaló fáradozás, mert a felszabadultak „eine mintye“ természetűek és hogy ha menyarszágot varázsolnak a Duna és Tisza- közti pusztaságra, még akkor sem fogunk együtt lenni a volt elnyomóinkkal. A cikkíró véleménye szerint Magyarország a siralom völgyéhez hasonlít, ahol még az állati egzisztenciáért is kemény harcot vivnak. Majd statisztikát közöl arról, hogy Magyarországon hétszázezer földönfutó szegény ember lakik, akiknek sem földjük, sem házuk. — Ez a proletáriálizálódó állam — folytatja — súlyos veszedelmet jelent a szomszéd államokra nézve, hiszen az anarchia és a bolsevizmus melegágya. A cikkíró azt a következtetést vonja le az általa ismertetett adatokból, hogy a magyarországi nyomor nem a békeszerződéseknek tulajdonítható. — Nekünk is fáj — fejezi be cikkét — a magyar parasztok végtelen nyomora és hogyha a sors úgy akarja, lehet, hogy Petru Opincă (Bocs koros Péter) és Jón Valahul (Oláh János) részéről fog jönni a megváltás.
