Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-17 / 290. szám
4 KeietiUjsxg XV. ÉVP. 290. SZÁM. A közönség táuolodoít-e a színháztól, vagy a színház a közönségtől? Egy veterán színész jubileumi előadásának margójára Erezzük, hogy a téma kissé kényes, Es mégis foglalkozni kell vele. Kétségtelen tény, hogy a magyar közönség egy idő óta fád közönnyel nézi a magyar színészet vergődését. Hiába minden hírlapi akció, hiába a hangos reklám, a közönség nem akar felmelegedni. Legutóbb Kassay Károlynak, a derék veterán színésznek a jubileumi előadását tartották meg a Magyar Színházban. Az öreg, délceg, szegénységében és elha- gyatottságában is büszke művész, midőn a rivaldán megjelent és a színház ürességtől tátongó nézőtéren szétnézett, szemeiben könnyek jelentek meg. Ki tudná érzékeltetni a kimondhatatlan fájdalmat és keserűséget, amely a búcsúzó színész müvész-lelkén átviharzott? Ezt érdemelte ő? Lehetséges volna, hogy Kolozsvár magyarsága, amelynek valaha ünnepelt kedvence, daliás bonvivántja volt, ma teljesen megfeledkezett róla? Nemcsak róla, az értékes művészről, hanem a válságba és nyomorba sodródott emberről is. Egyik délutáni lapban fiatal kollégám megható riportot Irt a magyarság részvétlcnségéről. Ha egy véletlenül idevetödött idegén olvasná el a riportot, köny- nyen azt hihetné, hogy a kolozsvári magyarság Csak Kassay Károly jubiláris előadásával szemben közönyös. Vigasztalódjék meg Kassay bátyám, ha egyáltalában az ö helyzetében meg lehet vigasztalódni, a kolozsvári magyarság nemcsak az ö jubileumával, hanem általában a magyar színházi előadásokkal szemben elzárkózó magatartást mutat. Mi ennek az oka? Nem lehet ezt az ügyet tisztán a gazdasági válság rovására írni. Valami más, érthetetlen szakadék állott be a közönség és a színház között. A magyar áldozat- készség és kulturaszeretet még ma sem pusztult ki teljesen. Ha Kolozsvárra érkezik egy külföldi társulat akkor a nézőtér megtelik. Ha valamelyik mozi, úgynevezett slágerfilmet hozat, a közönség kapkodja a jegyeket. De ne álljunk meg itt. Kolozsváron időnkint jótékonycélu műkedvelő előadások vannak. A társadalom érdeklődése és szive mindig megmozdul, a jegyek elkelnek és az úgynevezett, régi magyar társadalom ünnepi gálába vágja magát és megjelenik a műkedvelő előadáson. Legutóbb a Mária Valéria árvaház-egylet rendezett jótékonycélu bazárt. A ruhatárban emberölés volt. Nem lehetett jegyet kapni. Az Iparkamara uj helyiségének dísztermében Kolozsvár magyarságának szine- java együtt volt. Lelkesedett, tapsolt és főleg szorongásig megtöltötte a nézőteret. A különben kedves és naiv műsor nem tévesztette el hatását és akik jelen voltak, egyöntetűen meg kellett állapitaniok azt, hogy Kolozsvár, város mai közönsége is a legdrágább a világon, csupá rajongás, szeretet és lelkesedés. Sőt a műsor végén a pezsgős-sátor előtt olyan jókedv, vigság és igazi hamisítatlan békebeli hangulat uralkodott, amiről még hónapok múlva is beszélni fognak Kolozsvár magyar társadalmának úri köreiben. Azt is láttuk a jótékonycélu bazáron, hogy ez a leszegényedett, nyomorgó magyarság, ha a szivéhez tudnak férni, ha a kedélyét fel tudják villanyozni, ak kor áldozatkész is tud lenni. Itt van a Székely Társaság is, amelyik időnkint szintén műkedvelő előadásokat tart és a közönség állandó érdeklődése és pártolása mellett az elöadftsok pompásan sikerültek. A magyarság még nem veszítette el teljesen önmagát s a mai rossz, kiábrándítóan züllött gazdasági viszonyok között is a mindennapi élet hamvazó-Ezerdái Után, szívesen ragadja meg ar alkalmat, hogy időnként áldozzon akár jótékonycélra akár a magyar kultúra oltárára. Miért viseltetik mégis közönnyel a Magyar Színház előadásaival szemben? Felmerül az önkényt előreugró kérdés: melyik távolodott el a másiktól, a színház, vagy a közönség? Valamikor széttéphetetlen kötelék, láthatatlan érzelmi fluidum kötötte és fűzte őket egymáshoz? Kolozsvár városa kimondottan szinházkedvelö város volt. Jobb a kifejezés, ha azt állítjuk, szinház-rajongó. Ünnepnapja volt, ha a színház premierjére az estélyi ruháját fölvehette és ott szerepelt a jelenlevők között. Társadalmi kötelezettség, kulturális kényszer volt a szinházba-járás. Szégyelte az ember, ha hiányzott egy premierről. A szó hamisítatlan értelmében színház- és színész-kultusz volt. Ha egy színész végigment az uccán, akkor az emberek utána fordultak és babonás tisztelettel suttogták a nevét. Mindenki a kedvenc színészéről beszélt: milyen ruhát Viselt, mik a szokásai, hogyan köti meg a nyakkendője csokrát, milyen ruha volt legutóbb a pri■i----mii-------Timn-------iifnfr—: ■tt&mtsgf*:! —~—jiti—; _ Moravetz—Bárdi Karácsonyi | Zenealbnin * I i tartalomban jobb, mint valaha volt. Kapható minden könyvkereskedésben és MoravetznélTimisoara ü madonnán, melyik cégnél vásárolta a szubrett a harisnyáját és boldog voit a háziúr, ha eldicsekedhetett vele, hogy nála magyar színész, vagy magyar színésznő lakik. Külön örömet jelentett, ha a neves színészt, vagy színésznőt meghívhatta vacsorára s valóságos nimbusz vette körül azt a gavallért, aki a primadonnának, vagy szubrettnek udvarolt. Jó társaságban állandó beszédtéma volt a színház, mindenkinek meg volt a kedvenc színésznője és színésze, egyik a primadonnáért, másik a szubrsttért, harmadik a buffóért lelkesedett és mindenki úgy beszélt a színházról és annak minden egyes tagjáról, mintha az az övé, saját kizáró’'’-^-! tn'ajdonn volna. Hol vannak ezek a szép idők? KI beszél ma színházról? Es íki beszél, az csak kézlegyintéssel és ajkbigyesz- téssel és a leghüvösebb kritika és tárgyilagosság hangján emlegeti a Magyar Színházat. Vájjon a közönség távolodott el a színháztól? Nem és ezerszer nem. Itt valahol máshol van a hiba. Valami olyasfélét érzünk, mintha a kolozsvári Magyar Szinház egy olyan gyárüzem volna, amelynek vannak nevesebb és kevésbé neves tagjai. Az üzem rosszul megy. A mai időkben általában az üzemek rosszul mennek, de ki kesereg azon, ha egy gyárüzem a bukás szélén áll. Azok, akik a gyárat vezetik és a gyár alkalmazottai. Azontúl az emberek egy gyárüzem bukásával érzelmileg nem sokat bíbelődnek. Futó gondolatok ezek, de megközelítik a valóságot. Nem hinnök, hogy egyedülálló és teljesen szubjektív az érzésürik, hogy a Magyar Szinház vezetősége, talán hibáján kívül, de elveszítette a kontaktust a magyar kö- sönséggel. Mert kétségtelen, hogy a magyar közönség, ma még tisztán nem precizirozhatő okok miatt, a Magyar Színházat rosszulmenö üzemnek nézi és nem érzi nagy sikerrel fül rendkívüli drámája A SELECT Mozgóban GLIVE BROOK Az elfelejtett ember azt, hogy az erdélyi magyar színpadi kultúra, a magyar nyelv, a tradíciókban gazdag magyar színjátszás jutott katasztrofális csőd elé. A színház iránti közhangulat és rajongás melegsége jutott fagypontra s a szinház mai vezetősége, ügylátszik nem tudja a közöny jégpáncélját az előadásokban megnyilvánuló ma- gasfoku lelki és művészi feszültséggel és lelkességgel feloldani. A magyar közönségnek sohasem volt olyah drága és értékes a magyar kultúra, a magyar nyelv és a magyar színjátszás, mint amilyennek éppen napjainkban lennie kellene. Túl a gazdasági válságon, pénztelenségen és nyomoruságor. mégis érezzük azt, hogy a me.gyar közönség ma is áldozatkész, lelkes és az utolsó fiilérét is odaadja nemes magyar célokra, csak éppen a Magyar Színház volna az, amely lránt Indokolatlan közönnyel viseltetik? ! Nem tartjuk valószínűnek. A jóindulat nemes lencséjén át nézve is a dolgokat, azt kell hinnünk, hogy nem a magyar közönség távolodott el a Magyar Színháztól, hanem a szinházveZetés útja hajlott el a magyar közönség érzelemvilágától. Amíg ez az érzelmi harmónia nem áll helyre, amíg a magyar közönség nem érzi, hogy a Magyar Szinház előadásait lelkesség és a színpadi művészet lángja füti át, addig — nem a magyar színészet, hanem a mai szinházvezetéS válsága — tovább fog tartani.,. Olajos Domokos. RavaM-boíráns pattant M Kolozsváron Egy méramarosszigctí csetapészUrsaság Kolozsváron értékesítette a csehszlovákiai kovaköveket Ötvenezer lefes pénzbírság, amit nem tudnak kifizetni (Kolozsvár, december 16.) Kovakő botrány pattant ki tegnap délben Kolozsváron. A rendőrség bűnügyi osztálya hetek óta tartó nyomozás után négy embei't vezetett elő. akik kovako- esemp és zéssel és dudással foglalkoztak . . Nemrégiben jelentés érkezett Dräghici Aurélhoz, a bünügyiosztály főnökéhez, hogy a hetivásárok alkalmával kovaköveket árusítanak. Nyomban detektiveket hivatott magához, akik immár három hetivásáron figyelték az embereket. Tegnap aztán váratlan < fordulat állott be az ügyben. Az egyik detektív előtt gyanúsnak tűnt fel két uccai bobszelet-árus viselkedése- Figyelni kezdte őket s ekkor szenzációs felfedezésre bukkant. Fülöp Sándor ötszáz darab kovakövet vett át egy máramarosszigeti lakóitól. Fülöp ezután más emberekkel lépett érintkezésbe. Mindenekelőtt egy Waxmann Izidor névül besztercei üveges és képkeretező munkanélkülivel találkozott, akivel beható tárgyalásokat kezdett a kovakövek értékesítésére vonatkozólag. A detektív úgy Fülöpöt. valamint Waxmannt elővezette a rendőrségre, ahol kihallgatták őket. Kovakő a bobszeletes ládában Fülöp először tagadni kezdett s azt mondotta, hogy nála nincsen kovakő. Kiürítették a bobsieletes ládát, melynek fenekén megtalálták az ötszáz darab kovakövet.-- Honnan szerezte? — kérdezte Drăghiciu Aurel.-- E;?y .n áramai ősi zsidó emberfői akivel Was maim hozott össze. Most Waxmannra került a sor. aki elmondotta, hogy Fóliák Fischert még Besztercéről ismeri. Á Markovits-lele vendéglőben találkozott össze vele, de neki nem tett említést kovakövekről. Kedden elhagyta Besztercét, hogy állást keressen Kolozsváron és szerdán este bement a Kádár uccai zsidótemplomba. Egyszer csak ismerős hangot hall. Hátra tekint és Pollák Fischert pillantotta meg. — Fülembe súgta Pollák. hogy nagyobb kovakő mennyiséggel rendelkezik és szerezzek neki értékesítőt. Én nyomban Fülöp Sándorhoz utasítottam. — Fülöp azt áliit.ia. hogy mindössze 475 da rabról tárgyaltak- Mi az igazság? Waxmann Izidor bevallja, hogy ő ötezer darabot akart közvetíteni. — Pollák hova távozott? — Besztercére. — Mikor? — Tegnap délután négy órakor az autóbuszszal. A rendőrség telefonon utasította a besztercei rendőrséget, hogy Pollákot azonnal tartóztassák le, hallgassák ki és szállítsák Kolozsvárra. A délutáni órákban aztán házkutatást tartottak 1: ülőn Kajántó uccai lakásán, ahol szintén nagyobb mennyiségű kovakövet találtak. A rendőrség jegyzőkönyvet vett fel az esetről és megállapította a büntetés összegét, amely ötvenezer lejt tesz ki. Arra való tekintettel, hogy Fülöp nem tudja kifizetni, a néuzbűnteiés fogházzá változik át. A bűnügyi osztálynál az a feltevés alakult ki. hogy jól megszervezett esempésztársaság dolgozik, amely Csehszlovákiából hozza át a evul tó követ. ^ csodaosomag Harácsonyra Kisgyermekeknek : 1 képes verses könyv kemény lapokkal, 6 iv fényes színes papír, 1 sorozat préselt kép, 1 notesz, 1 doboz 6 drb. pasztellkréta, 1 finom beosztásos vonalzó. összesen 17 darab. 48 lel. évícüsehaaK : 1 A’latos verses képeskönyv, 6 iv színes fényes papír. 1 kockajáték fagombáb&n, 1 sorozat kivágókép, 1 sorozat préselt kép, 1 24 cm. hosszú mulatságos ugri figura, 1 notesz, 1 finom beosztásos vonaző, 1 doboz fi darab színes pasztell irón. Összesen 20 darab. 98 lel. Iskolásoknak: 1 szép nagy mesekönyv, 1 rajzfüzet, 2 drb. Staedt- ler irón, 1 finom tollszár, 1 fémdoboz finom iró- toll Í10 drb,), 1 finom radirguml. 1 csiszolt üveg tustálka, 6 gombíes^ék, 2 finom hajecset, 1 finom irónhegyző, 1 beosztásos vonalzó, összesen 29 drb. 128 lel. Mindenkinek: 11-a töltőtoll valódi 14 kar. aranyheggyel, 1 mappa levélpapír (10 papir, 10 boriték), 1 Block notesz, 1 I-a fémcsavarirón 6 rezervabetéttel, 1 I-a kék. vörös irón Faber Kosmos kopir írón, 1 finom ra- dir, 1 csiszolt üvegtálka. 1 fenyőág, össz. 17 drb. 188 lel. Utánvéttel portó 20 lei pénzbeküldve portó 15 lei Lepage, Cluj
