Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)

1932-11-13 / 262. szám

4 KUETlUjsSG XV. ÉVF. 262. SZÁM. Megmentettem kisfiámat a halála áránl“ Az any® könyörgésére húga, a flata! orvosnő lelőtte a kis diakgyereket, aki vegyi kísér- Befőzés közben megvakult — Az egész cseh közvélemény a tragikus eset hatása alatt áll (Prága, november 12.) A prágai társaságo­dat, kül>' , en pedig orvosi köröket ma is élén­ken fog itatja az a rendkívüli megdöbbentő dráma, , uelynek főszereplői Pochobradsky Pé­ter tanár felesége és húga Klafter Paula dr. prágai orvosnő. Az orvosnő nővére könyörgé­sére revolverével megölte a kis Pochobradsky- fiut, aki középiskolai tanuló volt s vegyi kísér­letei közben súlyos szemsebesülést szenvedett és a megvakulás küszöbén állt. Úgy Pochobradskynét, mint az orvosnőt letartóztatták s mindh tton vizsgálati fogságban vannak. Apa és anya tragikus találkozása. l íoi.obradsky Péter tanár a részvétből meg­gyilkolt kisfiú édesapja ma megjelent a chrudi- rni vizsgálóbirúságon. hogy feleségével beszél­hessen. * Az idegileg teljesen összeroppant férj. Nó­rák László vizsgálóbíró szobájában várta meg. runig a fogház cellájából elővezetik feleségét- Már negyedik éjszaka nem hunyta be szemét ez az asszony s fid halála óta nem nyúlt ételhez. Foghází'eiügyielönő vezette be. Halotti csend lett, de aztán- felzokogtak és egymás nyakába borultak . a házastársak■ . A tanár azt jött bejelenteni feleségének, hogy délután félötkor ten étik kisfiúkat a kremató­riumban. Az asszony nem -ziint meg zokogni, olyannyira, hogy a közel félórás találkozás alatt a házastársak alig néhány s: >t váltottak■ A férj igyekezett az asszony fájdalmát enyhíteni s megkérdezte tőle, mit üzen kisleányának. Az asszony egy ideig hallgatott, aztán sírva felelte: — Ne félj. tudom, Szása még él s ezért is élek még én is eddig, csak érte akarok « ni. Aztán visszavezették céllá iába, A gyilkos orvosnő idegileg tsszeroppánt, Húga, Klafter dr.-né, aki feláldozta magát nővéréért, szintén nem tért még magához. Kért ugyan könyveket cellájába s azokat meg is kapta, de hozzájuk sem nyúlt s mozdulatlanul ül naphosszat és éjhosszat cellájában, mereven a le,vegőbe nézve. Volt iskolatársnői túlságosan érzékeny nőnek mondják s hozzáteszik, hogy mint diákleány kitűnő médiumnak bizonyult spiritiszta ^szeánszokon és hipnotikus mutatvá­nyoknál. Visszaemlékeznek egv incidensre, ami­kor egy Kodén nevű hipnotizőr évekkel ezelőtt a ehrudimi Bida-száilóban tartott előadásán el­altatta az asszonyt, de alig tudta feiköltem hip­notikus álmából. Klafter dr. né 1917 Sión érettségizett a chru- dimi hatosztályos leán.vliceumban. Amikor ké­sőbb orvosi tanúimé tíyökat akart folytatni, le kellett még tennie a kiegészítő gimnáziumi érett ségit, 1921-ben érettségizett s iskolatársnői azt állítják, hogy revolverrel a zsebében ment'el a maturara, azzal az eltökéltséggel, hogy öngyil­kos lesz, ha megbukik a vizsgán., Tanulmányait aztán nagy szorgalommal folytatta, de a legki­sebb sikertelenség esetén teljesen elvesztette nyugalmát és bátorságát. Ez erős fépyt dérit legutóbbi, végzetes elhatározására is- A védők, akik még nem beszélhettek a két asszonnyal, hogy ennek az egyedülálló esetnek a vizsgálata ne szenvedjen zavarást, indítványozni fogják, hogy a hatóságok vizsgáltassák felül a két nő lelkiállapotát. Különösen annak a megállapitása lesz fontos, hogy milyen lelkiállapotban leled. íele. amikor a megcsonkított kisfiú életéről határoz­tak és döntöttek. A végzetes vegyi kísérlet. A kis Pochobradsky-fiu tudvalevőleg vegyi- kisérietezés közben sértette úgy meg a szemét, hogy megvakulás előtt állott. Pochobradsky tanár meglátogatta Kalandra reálgimnáziumi igazgatót, annak az intézetnek a vezetőjét, amelynek kisfia a látogatója volt. Elmondotta, az igazgatónak, hogy kisfiát min­dig lebeszélte vegyi kísérleteiről. A úrikor egy­szer szintén igyekezett erről lebeszélni, a fiú ezt a választ adta: „Ha eltiltanál kísérleteimtől, semmi örö­möm vem lenne ezen a világon s inkább kivetném magám az ablakon.“ Ameddig az apa felügyelni tudott a kísérletek­re, .ezek csak ártatlan játékok voltak;. A kis éter valóságos kis laboratóriummá változtatta át inuiikaa^zta1 • t m-ml n~ - italnál t^Pötte ,«"<szebb.óráit, de itt érte utói élete tragédiája is. Az apa n kisleánnyal..elköltözőif a,lukasból, mert valahányszor tudéntok abba a szobába, amelyben a robbanás történt, állandóan ott vél­ték látni Pétert véres munkaasztala mellett. A megrémült osztály, Péter osztálytársai is sok gondot okoznak a tanároknak. Az egész ősz tál^ a tragikus eset óta úgyszólván csak Pocbobradsky Péter emléké­nek éh Minden ajtónyilásra megrezzen az egész osztály, mintha csak azt várná, hogy Péter nyit A kis kofa Irta: Bodor Aladár. — Tudjátok — mondotta Sanyi jegyessége első hetében —, ahogy a fejére felköti a kis pi­ros kendőjét aztán ahogy a két csípőjére teszi kackiásan a két kezét s ahogy aztán a cseléddel rendelkezik, hát az hihetetlenül ennivaló. — Nono majd ha enni fogsz belőle... — dörmögte csöndesen Kálmán barátunk, a meg- áporodott agglegény. — A hl a kofa, igy hívja az apja is, meg az 'ősanyja is Gizikét, mikor igy látja. Pedig egyébként csupa ártatlanság, dehogy is, veszeke­dős, Hiszen ismeritek Gizi nénit is, az anyját, hát azt is kenyérre lehet kenni. Csakhogy kitűnő háziasszony. Mi lenne Gizi nélkül Lajos bácsi­ból1?! Még a fülét is lelopnák! Én is annak örü­lök, hogy lesz valaki, aki a reális gondokkal tö­rődjék és értsen az ilyen háztartási meg cseléd­ügyekhez. Mert látjátok ha én a takaritóasszo- n,vömtől akarok valamit, én mindig csak igy kez­dem, hogy: Nézze csak, tisztelt Králikné, kérem, lássa be, miszerint... Látjátok, emiatt a szamár miszerint miatt nem mozdítja rá Králikné a füle- botját sem. Hát lehet eredménye egy olyan fel­szólításnak, amelyben miszerint van? Megszokj tam a hivatali életből, pedig higyjétek el, a hiva­tal és az állam élete is éppen a miszerint miatt nem tud szuperálni. Ebben Sanyi barátunknak igaza lehet, én legalább eddig nem is tudtam más kézzelfogható okát a hivatali és állami élet sikertelenségeinek. Sanyinak nagyon helyes lesz megházasodni, álla­pítottuk meg mindnyájan távozása után. Giziké csakugyan jámbor, amellett életrevaló teremtés, negyedik polgáriiskolás koráig elég sok verset másolt egy füzetbe, attól kezdve nem olvasott verset, egészséges, házias leányka. Az is sze­rencse, hogy alig mult tizenhat éves. Sanyiék házassága csakugyan a legkedve­zőbb módon indult. Giziké hü, szorgalmas, gondos feleség lett, olyan feketekávéval mutatkozott be az első látogatások idején, hogy el voltunk tőle ragadtatva. Nekem, meg Kálmánnak megmu­tatta a konyháját is, hát csak úgy ragyogott a rendtől. Giziké olyan ügyes volt, hogy a kontinens legkitűnőbb háztartási alkalmazottját sikerült segéderőül megnyernie, elcsalta az igazgatóék hat éve szolgáló Zsuzsiját. Sanyi nem sokat avatkozott bele a háztartás­ba, egypárszor megpróbálta irányítani Zsuzsit egy s más tekintetben, de mindig megérkezett odáig a szavában, hogy miszerint, erre aztán sie­tett abbahagyni az irányítást. Elintézte azt Gi­ziké tökéletesen. ügy a második hónap vége felé esett, hogy Giziké elvitte Sanyit is a piacra, befőzni való őszibarack bevásárlása végett. Hogy vesznék majd vagy tizenöt kilót. — Zsuzsira nem lehet bizni az ilyesmit. Az ilyen Zsuzsi-félék féligmeddig a falusiakkal meg a kofákkal tartanak. A kofák pedig undok nép­ség, azokkal alkudni kell. De kell ám! Csakhogy az alkuváshoz nem ilyen tutyi-mutyi alakok kel­lenek, mint te is Sanyikéin, mert titeket becsap­nák és nincs bennetek elég erély hozzá. Majd meglátod, hogy én tudok alkudni! Sanyi mosolyogva nézte hadba induló kis gazdaasszonyát, ahogy az kardját harcra köszö- rülVAz egész asszonyka nem lehet több negyven­nyolc kilónál, föl tudná kapni a kezével. — Hogy a barack néni? — vetette oda Gizi az egyik kofának, csak úgy félválla fölött visz- szanézve, ahogy elhaladtak már előtte. — Ez! Szép barck ez kérem... Éppeg be­főzni való. — Ez? Szép barack? Ez befőzni való? Csak nem gondolja, hogy ilyet akarnék befőzni?! Csak éppen megkérdeztem, na. — Kilója hetvenöt, kérem szépen. — Kilója het-ven-öt?! Hallod Sanyi?! Hogy ezek mit el tudnak- kérni ilyen vacak, rongy sze­métért! — Ez rongy?! Ez vacak?! Nahát látszik, hogy a nagysága nem ismerős benne! — mon­dotta a kofa megsértődve, mert látta, hogy ez a I MINDEN VÁROSBAN és minden faluban tudják, hogy milyen kellemes és elő­nyös megszállani Budapesten a Bristol Szállóban. Előzékeny kiszolgálás. Kitűnő ellátás. Kellemesen fűtött szoba. Naponként és személyen­ként 12 P. ért be rajta s csendesen beül padjába, amelyben most virágok tornyosulnak. Két fiúnak látomása is volt már: vilá­gosan látni vélték Pétert, amint ott ül a helyén. mintha pénteken és szombaton mi sem történt volna. A kisfiúk nem engedték, .hogy P-ocho- braclsky holttestének elhamvasztásánál ne lehes­senek jelen. Ott volt a temetésen a tanári kar is 3 az osztály fehér koszorúkat helyezett el Péter •hér koporsójára. Ott volt a hetvenéves nagy­anyja is. aki csak tegnap szerzett tudomást a történtekről. Beszédek nem hangzottak el. De egyetlen szem sem maradt szárazon s az embe­rek végigkönnyezték a krematóriumból a város­ba vezető utat is. Abban az időpontban, amikor a koporsót át­adták a lángoknak, anya ismét megjelent a vizsgálóbíró előtt s kijelentette, hogy vallomá­sán nincs mit változtatni, az eddig felvett jegy- ókönyvek a tiszta igazságot tartalmazzák. „Bűnös vagyok abban, — mondotta,— hogy megmentettem a kisfiamai, meg­mentettem a halála árán. Egyéb bűnöm nincsen.“ Ekkor már azonban hangos, hosszas zokogásban tört ki- . . A védők hir szerint indítványozni fognak. Hogy az esetet még a tél folyamán tárgyalja le • külön esküdtszék. cm*» nagysága komoly vevő, aki most már alkudni akar. — i>> 1 -zen, Giziké, nem csúnya ez a gyü­mölcs — v>'l-:» Sanyi is őszintén csodálkozva. — Mit értesz te hozzá!? hördült föl Gi­ziké a Sanyi ügyetlen élhetetlenségén, ahogy az ő alkudását rontja — az ilyen bugyutának akármi­lyen célét hulladékkal ki lehet törölni a szemét! Menjen innen az utamból, ez az én dolgom! Hátra is húzódott Sanyi mentén, rettentően szégyenkezve. Hogy lehessen igy alkudni! — Hogy van arcbőre hetvenötöt kérni ezért a — na de gyerünk tovább, hiszen kell a csudá­nak! És megsértődve indult tovább. — Nagysága kérem hatvanötért, utolsó ár. mert csak ennyim van egészben, hogy mehessek haza! — Hatvanöt? Ingyen se kell, tudja? Fele ....vi zö'ö. másik fele meg rothadt, szotyogós. Mit csináljak vele? Negyedét se lehet eltenni. Az én kamrámba! — Sohse yolt a nagyságának ennél különb a kamrájába! Hatvan! — Nekem meri mondani? Na nézd a szemte­lent! — és a szeme kidagadt a fölindulástól, a szája meg szinte eltorzult. Sanyi elcsodálkozva nézte a bájos kis Gizi elképesztő elváltozását, ahogy ez a ráeső élet­harcot, a gazdasszonyi alkucsatát verekszi... Vájjon o maga is igy eltorzul, amikor a felekkel alkudozni, küzködik a garasért? No nem is ga­rasért, azok legalább számottevő összegek, hanem ezekért a rongyos kis garasokért igy kijönni va­lakinek a sodrából, a nőies finomságból .. — Negyvenet megadnék érte. de azt se ma­gamnak venném meg, én ugyan szégyenleném, hanem... — Ne tessék mán elmenni! ötvennyolc! Az Isten úgy segítsen meg. magamnak is ötvenötbe áll. Ahogy itt ülök! Ne lássam a gyermekemet... — Maga akar engem becsapni?! Negyven­ötért különbet kináltak nekem ma reggel, agy éljek! Sanyinak majd leesett az álla. Hiszen mag«

Next

/
Thumbnails
Contents