Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)

1932-11-12 / 261. szám

2 KzutíUjs&g XV. ÉVF. 261. SZÁM. iz erdélyi Etatltilicizmus halártsöséné! A státusi jelentés búcsút vesz a múlttól és uj tör­ténelmi fejezetnek a lapjait nyitja meg — Megalakul az egyházmegyei tanács (Kolozsvár, november 11.) A vatikáni egyez­mény ismeretes rendelkezései értelmében a há­romszázéves erdélyi római katholikus Státust feloszlatták, hogy életrekeljen az Egyházmegyei Tanács. A szervezetet nem sikerült lerombolni, hanem uj néven újból alakul s a megtartott vá­lasztások után november 17-ére ül össze alakuló gyűlésre. A státusi igazgatótanács évi jelentésé­nek előterjesztései alapján történik meg ez az alakulas és a jelentés megilletődött hangon vesz búcsút _a múlttól, hogy uj korszak történelmi fejezetének nyissa meg a lapjait- Eövid vissza­emlékezésben hódolattal fejezi ki háláját az ősök, az elődök nagy munkája és építményei előtt, az átalakulás alkalmából, amely — amiint a jelentés mondja — „történelmi határkő az er­délyi katholicizmus hányatott életében.“ Búcsú a múlttól. A múltra vonatkozólag minden szó az elis­merésé. A katholicizmus életérdekeinek erdélyi felismerése hozta létre a státust. — Felismerve a történelmi pillanatok je­lentőségét, észrevették az időknek legmegfele­lőbb eszközöket, az összetartásban, egyetértés­ben rejlő roppant erőt. Önzetlenül dolgozó, áldozatkész férfiak mun­kássága és odaadása hozta létre az eredménye­ket. „Miként hegyre épült város, igy áll lelki sze meink előtt a történelmi határkő távlatánál az erdélyi római katholikus Státus a múltban.“ A megpróbáltatások aggodalmas időszaká­ban a jövőre nézve biztató erő az ősi összetartás szellemének a megmutatkozása, ami a Státus el­leni hajsza és hadjárat alatt tapasztalható volt. Minden remény meg van arra, hogy a régi intéz­mény uj, frissült erővel fogja tovább folytatni az üdvös tevékenységet. De $gy mondat beszél az előre nem látható megpróbáltatásokról: — A jövő? Ebbe csak az idők mindentudó ura pillanthat bele­A múltból örökségképpen veszi át az újjá alakulás a hűség, összetartás, áldozatkészség szellemét, az édes anyanyelvhez, a hitvallásos iskolához, mint a szülői házhoz való rendület­len ragaszkodást. Nagy küzdelem után. A jelentés határozott mondatokban szögezi le a ténymegállapításokat arról, hogy a Státus­nak az életére törtek s a vagyoni alapokat akar ták elvenni. Ennek az akciónak a fejezeteit ösz- szefoglalva, elmondja a Vatikánban kötött egyezménynek az előzményeit, ismerteti az egyezményt és történelmi dokumentumként közli a hiteles szöveget, mint az uj korszaknak az alapkövét. Az eredmény jelentőségét ebben szögezi le: — Bármily szerénynek is látszik talán egye­sek szemében ez az eredmény, bizonyos az, hogy pem is szólva a szélsőséges, megsemmisítő állás .fontról, a kormány eredeti pontjaitól az Egyez­ményig nagy az ut; ennek átívelése nem volt kis feladat. Szervezett szövetkezéssel, mesterségesen ,csinált hangulattal, s egyes állami tényezők el­lenséges magatartásával szemben kellett intéz­ményeink védelmében sikra szállni; az Egyez­mény meghiúsulása alapjaink lefoglalását, in­tézményeink megsemmisítését eredményezhette volna. A tények e vilgánál vereségről beszélni — nem volna igaz, győzelemről beszélni — nem volna jogos. A bensőséges megnyugvás érzeté­vel egyelőre csak azt mondhatjuk: „Róma lo­cuta, causa finita’4. Az Apostoli Szentszék meg­védett. A nagy feladatok. Az Egyezmény tudvalevőleg a megállapodás tiz pontjából és a megállapodás szerinti átalaku­lás alapelveinek 21 pontban történt leszögezésé- ből áll. Az alapelveken a szervezeti élet szabály­zatát ügyviteli szabályzatban dolgozta ki az igazgatótanács és a kész tervezet e jelentésben kerül az alakuló gyűlés elé. Ez a szabályzat Írja körül a tanács, az igazgatótanácsnak, az irodának, a tisztikarnak hatáskörét, ügyrendjét, jogviszonyát, a vagyonkezelésnek a rendjét. Kü lön szabályzattervet visz a jelentés a középisko Iák rendtartásáról, a tanárok szolgálatáról, a hivatali személyzet szolgálati és fegyelmi rend jéről. Szóval alkotmányozó munka ez, a régi alapra az uj fundamentumköveknek a lerakásá­val. A további életnek a törvényeit hozzák meg s amint e javaslatokból megállapítható,, az uj törvények nem tartalmaznak lényeges különb­séget a régiektől a belső rendtartásra vonatko­zóan. Az állami és az Egyezményben előirt ér­seki ellenőrzés s felügyelet a vagyoni jövedel­meknek az alapok céljai szerinti felhasználá­sára vonatkozik. Minden jog és felelősség a püs­pöki kezekben összpontosul. A tanács jövendő­beli életére, a most kezdődő uj korszakra a tá­volabbi jövőnek mindig fontos kérdése lesz majd a püspök személye. Az uj nemzedék apró seregei A régi Státus igazgatótanácsát újraválaszt Hahotába fulladt ják. A régi igazgatótanács 197 elemi iskolát visz át az uj korszakba, már ismertettük,_ hogy milyen nehézségek között. Hat státusi főgimná­ziuma közül háromnak a fenntartását vállalta volt a Státus, a többieknek is viszik tovább az életét, mert az átalakítás más intézetekké, aka­dályokba ütközött. A fiúnevelő intézetekben 1023 növendék volt, 52 ingyenes, 223 alapitvá- nyos- A Terézárvaház nagy részét még mindig lefoglalva tartja az állam, bár a tulajdonjog tisztázása érdekében jelentős lépés történt. A kolozsvári Marianumnak hétszáz növendéke volt, közöttük 500 katholikus, 131 református, 8 örmény katholikus, 14 lutheránus, 39 unitárius, 8 izraelita. A nagyszebeni leányintézetnek 556 növendéke volt, valamennyien magyar anya­nyelvűek és volt 64 református, 9 lutheránus, 12 unitárius közöttük. A polgári iskoláknak 813 növendéke volt, az elemi iskoláknak több mint huszonkétezer. Ha semmi egyebet nem tekinte­nénk, az uj nemzedék e nagy seregének a neve­lése nagy gondot ad az uj szervezet vezetőségé­nek, amit az alakuló közgyűlés választ. Trebitsch Lincoln berlini előadása A kalandor azt hirdeti, hogy meghalt és mint lelkes buddhista támadt fel újra (Berlin, november 11.) Tisztelt hölgyeim és uraim, figyelmeztetnem kell önöket mindenek­előtt arra, hogy Trebitsch-Lincoln meghalt. Akit Önök maguk előtt fognak most látni, az egy jámbor szerzetes, Chao Kung, „a világ ér­telméről fel világosított.“ Ne veszítsék ezt pilla­natra sem szem elől, amikor az ő életében be­állott nagy változásról beszél majd, mert énei­kül nem érthetik meg! Ezzel a rövid bevezetéssel ajánlja a nagy hangversenytermet zsúfolásig megtöltő közön­ség figyelmébe a berlini buddha hitközség el­nöke a kalandoemultu előadót. Beszél a buddhista „szerzetes". A következő pillanatban megjelenik a pó­diumon maga a Chfu. A Chfu — ez a szó annyit tesz, hogy mes­ter — hosszú fehér alsónadrágot visel, ami a bokánál szépen máslira van kötve. A lábán fe­kete filcpapucs van, viszont a vállára vetve bő sárga köpenyt hord, amit a mellén keresztbe­vetett karokkal maga fog össze. A fejét simára borotváltatta. A közönség lélegzetvisszafojtva figyel. Tre Bitsch Lin Coin leül egy karosszékbe. Szúrós szemeit végigfuttatja a tömött padsoro­kon. Keselyü-arc. Ilyen egy buddhista szerzetes? S már beszél is: — Tudom, hogy önök azért jöttek ide, hogy szemtől-szembe lássák az érdekes embert, akiről annyit olvastak az újságokban, annyi hazugsá­got, annyi rágalmat. Én azonban nem arról fo- fog beszélni, amiért önök idejöttek, hanem egé­szen másról, valamiről, amiért érdemes volt idejönni. Még a légy zümmögését is meg lehet hal­lani, olyan csönd van. Mindenki kiváncsi, hogy mi az, amiért érdemes volt idejönni, ha nem azért, hogy a század legnagyobb kalandorát (valamikor Trebitsch adta önmagának ezt a cimet) szemtől-szembe lássuk. A Chfu a boldogságról beszél. Sajnos, ez az ut nem az a „nemes nyolcszo­ros ösvény“, amit a Sakiamuni tanított. Sőt a Dhammapada. a bölcs mondások könyve, amit Buddha hátrahagyott a tanítványainak, az sem áll teljes összehangzásbnn a paksi születésű Chfu előadásával. Buddha azt hirdette, hogy „ne gyűlölködj a gyűl öl ködőkkel“ s ez meglehe­tősen lényeges része a tanításának, ezzel szem­ben Trebitsch Náci előadásában nyoma sincs a jóságnak, a szelidségnek, a megbocsátás szelle­mének. A rossz tulajdonságok, amelyeket a buddhista kolostorban — állítása szerint — le­vetett magáról, meglepően elevenen élnek még benne. Az a buddhista szerzetes, akit Chao Kung mester alakit a dobogón, goromba. A ke netteljes frázisok darálása közben _ ugyanis Trebitsch minduntalan megfeledkezik arról hogy ő most jámbor buddhista szerzetes és úgy káromkodik, meg szitkozódik, mint egy sörös-kocsis. Az angolokat piszkolja és a sajtót. — A világ szerencsétlenségének legfőbb oka a sajtó — jelenti ki rikácsolva. — És a biciklisták — teszi hozzá hangosan egy hallgató. Derültség. Elismeri, hogy kalandor. Innen kezdve a nevetés vógigkiséri az elő­adást. _ Trebitsch valóságos nagyzási hóbort hangján beszél önmagáról. Neki sikerült el­jutni „az erkölcsi nagyság legmagasabb csú­csaira44. Mostani európai kiküldetését „első­rangú kulturesemény“-nek minősiti. „Az volt a célom, hogy az angolokat megsemmisítsem“ —• és igy megy két órán keresztül. — Nem azért jöttem ide — mondja dühö­sen — hogy kinevettessem magam, hanem hogy megmutassam nektek, szegény németek­nek, akik annyit szenvedtetek, az igaz utat. Rólam azt mondják, hogy kalandor vagyok, sőt hogy én vagyok a legnagyobb élő kalan­dor. Ez igy is van! Én csakugyan a legna­gyobb kalandor vagyok, ha nem is abban az értelemben, mint ahogyan azt azok gondolják, akik rólam ilyesmiket firkálnak. Én azért va­gyok a legnagyobb kalandor, mert -a legna­gyobb. a legszentebb kaland sikerült nekem, megtaláltam az utat a tudatlanságból a megis­meréshez. Ez 1925-ben történt. Nem tudtam, hogy merre és hova! Kétségbeesve álltam Hongonkban, hét napon keresztül és nem tud­tam, hogy mit csináljak. Hajóra ültem és Tientsenbe utaztam. És a hajón ért el a meg­ismerés. Néhány hónap múlva bevonultam egy ceyloni kolostorba, ahol fogadalmat tettem. És ezt a fogadalmat mind a mai napig meg is tartottam. Derültség. Trebitsch dühbe jön: — Meg tudom érteni, hogy olyan emberek, >kik erkölcsileg teljesen el vannak zülve, ezt nem tudják megérteni, nem tudják elhinni, hogy valaki száznyolcvanfokos fordulatot te­hessen. Hát tessék csak tovább kételkedni! Az állandóan meg-megujuló derültség egyik oka, hogy Trebitsch, a német nacionalis­ták bizalmas tanácsadója, meglepően rosszul beszél németül. A köztudat szerint Trebitsch nyelvzseni, aki a magvar nyelven kívül- amit i szülői házban tanult, periektől beszél ango­lul. németül, franciául, sőt néhány hónán alatt i kínai nyelvet is elsajátította. Hát lehet, de akkor azt is kerékbetöri. «S« LEES fcf SEGEfcYEK FAYARD : SZERETNI GYÖTRELEM 32 L. SZEDERKÉNYI ANNA ; FELSZABA­DULTAK --------- - 32 L. KÖRMENDI : VIA BODENBACH - - 32 L. KAPHATÓK A Cluj-Kolozsvár, Str. Reg. Maria (Deák F. u.) l.

Next

/
Thumbnails
Contents