Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)

1932-11-11 / 260. szám

i KeietiüjsXg XV. ÉVF. 260. SZÁM. Elnapolták a temesvári monstre-pört| ki is sugni kell< végre ő is ki tud:ia mon* 1 Tn íTrr»v\í 1 1 1 A 3 hatalmas állam MM állítja oda a iiasaíi szmncsétienség iÉÉfáa ás milliúhat hivetsl pajta Megrázó jelenetek a temesvári főtárgyaláson . (Temesvár, november 10.) Tegnapra tűzte ki a temesvári törvényszék Ganea-tanácsa a múl: hónapban történt temesvár-józsef városi vasúti katasztrófa iövádlottja: Csernák András ügyében a tárgyalás napját. Már a kora reggeli órákban benépesült a törvényszék környéke: Be- j egszóról, Szakálházáról, Zsombolyáról fájdal- mas arcú özvegyek,, szülők, gyermekek, néma rémület ég a szemeikben, a halálvonat víziója, mely ma ismét elrobog szomorú emlékükben... Pontosan tiz órakor nyitotta meg Ganea el­nök a tárgyalást. — Vezessék elő a vádlottat... Kopott, gyúrt, vasutas köpenyben előlép a xegyörrei Csernák_ András. A nagy erős ember gornyedten áll a bírói emelvény elé, erősen lefo­gyott, rettenetes lelki tusáról beszélnek beesett szemei, pár hét alatt megfonnyadt arca, busz esztendőt öregedett Csernák András pár hét aiatt. Személyi adatok, formalitások, Csernák András valahonnan igen távolról, színtelen han­gon válaszol a kérdésekre, csak arra a kérdésre kap erőre a hangja, hogy bűnösnek érzi-e ma­gát: — Nem, egyáltalában nem vagyok bűnös, nem erezhetem magam bűnösnek, mert... — Jól van Csernák. Ezt majd később... , . Az elnök felolvassa Cserpáknak a vizsgáló­bíró előtt tett vallomását. — Fenntartja-e vallomását? — Kiegészítem azzal, hogy az utolsóelőtti vaaon, az, amely pozdor­,-láva zúzódott, kétizben siklott ki az utolsó hónapban. Egyetlen hónap alatt kétizben siklott ki, olyan helyen, ahol nem volt váltó, ahol a többi vago­nok baj nélkül átmentek. Én a szabályzat értel­mében j artam el, attól egy hajszállal el nem tértem,,tudtam azt, hogy a váltás nem történ­hetik meg, amíg a feloldást meg nem kapom... .. ,£z elnök ezután felhívja azokat, akikjnek kár t“™« igényük van, jelentsék be a biróság előtt összegszerűleg. Elsőnek Marcus Vasile ügyvéd a vasút ma- gánnogi igényeinek képviselője szólal fel és be­jelenti, hogy Csernák András ellenében: tönkre­ment kocsikért, megrongált pályafelszerelósek- ert, palya helyreállításáért, a katasztrófa egyéb Karaiért, továbbá az áldozatok hozzátartozóinak netalán iizetendő kártérítési igényekért összesen harmincmillió lei iránt támaszt követelést Csernák Andrással szemben. Fekete hárászkendős, gyászfátyolos asszo- iiyok sora következik most, az áldozatok özve- gyeit szólítják egyenként a bírói emelvény elé. Linszter József özvegye az első, özvegy Linsz- terné Katalin, zsombolyai lakos, gyászfátyol, suttogó hang, arra, hogy mennyi kára van. ér­telmetlenül néz maga elé: — Kérem, nekem meghalt a férjem, én úgy maradtam... — Tessék pontosan megmondani, mennyi a kára. Erre nem tud válaszolni özvegy Linszterné, Imgy mondja meg lejben, mennyit ér neki Linszter József, melegségben, szeretetben, biz­tonságban, gyöngelségben, mint élettárs, eat most mind megmondani, átszámítani lejbe, nem tudja-, tanácstalanul áll, néz. kibuggyannak könnyei, hogy lehet Linszter Józsefet lejbe át­váltani, képtelenség... Az elnök vár türelmesen, majd mégegyszer Minden árleszállítást akcióban részt vesz, éppen ezért kitűnő és olcsó regény és szakkönyvekért form már sürgeti özvegy Linszternét, akinek most az ügyvédek súgják: — Kétmillió, hárommillió... — Kétmillió... mondja özvegy Linszterné, mintha azt mondaná: rongyos kétmillió Linszter Józsefért, általában van-e annyi pénz a vilá­gon, amiért Linszter Józsefet oda lehetett volna adni... Henner Zsuzsanna, aki most özvegy Henner Jánosáé, szintén nem érti a kérdést, meg kell neki magyarázni: Henner János halála által kára volt. hiányzik munkaereje a gazdaságban, otthon... Henner Zsuzsanna szava is zokogásba Egymillió... Drágán Anna férjét Drágán Vasilét vesz­tette el. a hatalmas parasztasszony megremeg egész testében, mikor a vallatásra is meg kell, hogy mondja, mit kér Vasilért­— Egymillió­A délután folyamán további tanúkihallga­tások folytak. Kihallgatták a temesvári állo­más józsefvárosi pályaudvarának főnökét, ki a szerencsétlenségről azonnal értesítést kapott és az elsők között ment ki a helyszínére- Az ügyész és a védő között vita volt, mert a tanúvallomás­ból azt akarták megállapítani, hogy Csernák, amikor a zsombolyai vonat elment, hogyan ál­lott: féloldalt, vagy szemben a vonattal? Az állomásfőnök kijelentette, hogy a szabályzat azt nem Írja elő, hogy álljon, az a fontos, hogy lás­sák az őrt, amikor elmegy a vonat, hogy azon­ban a váltóőr hogy lát jobban, azt eb határozza meg. A tárgyalást este 6 órakor a törvényszéki elnök elhalasztotta jövő szerdára és akkorra el­rendelte a tanuk közül hatnak a kihallgatását. Csak ezután kerül majd sor a szakértők kihall­gatására. Előreláthatólag még egy-két hétbe be­letelik, mig Ítéletet hoznak. A védő kérte, hogy Csernákot helyezzék szabadlábra, a biróság azonban úgy határozott, hogy továbbra is fogva tartják. A tárgyalás után a börtönőr visszaki- sérte Csernákot cellájába. Hogyan tette tönkre Balassa Sándor magyar gazdát a hivatali slendriánság és könyörtelenség? 250,000 lejt Slzefett ki egy cséplőgépért és motorért s a szásziekencei percepem az eladó tartozásáért lefoglalta és harmincnyoicezer lejért elárverezteIte a gépeket — A kolozsvári tábia elégtételt adott a tönkretett gazdának ekért üljön a MINERVÁHOZ Cluj-Kolozsvár, Reg. Maria (Deák F. u.) (Kolozsvár, november 10.) Magas, tiszta és rendes kék zekébe öltözött falusi gazdaember kopogtatott be a szerkesztőségbe. Az első im­presszió, amit kelt bennünk: igazi szép szál ma­gyar ember. A gazda megszólal és elmondja a maga kálváriáját, amelyre még a mai viszo­nyok között is alig találunk példát. Balassa Sándornak hivják, a beszterce- naszódmegyei ös községből való. Magyar em­ber, tehát mivel is foglalkozhatna mással, mint földműveléssel? A földje azonban évek óta csak deficitet produkál haszon helyett, úgyhogy Balassa uram elhatározta, hogy megpróbálko­zik mással is. Ha már a saját termésű gaboná­jából nem tud megélni, hátha megél a másoké­ból. Cséplőgépet akart tehát vásárolni. Meg is vette és ebből keletkezett azután az a drámai összeütközés, amiben a kolozsvári tábla most mondta ki a maga Ítéletét. Kétszázötvenezer lejt izzad ki Balassa uram. Balassa a cséplőgépet a Román Gépkereske­delmi Rt. kolozsvári fiókjától vásárolta 1092 dollárért. A dollárok valorizált értéke fölött nézeteltérése támadt a céggel, mig végre a biró­ság 183.456 lejben állapította meg a tartozás összegét. A gépet ugyanis részletfizetésre vette s a részleteket megközelítő pontossággal fizette is. A cséplőgéphez szükséges motort a nagyvá­radi Phöbus cég szállította 132.000 lejért. Ezt is részletre. A kettős vásár 1927-ben történt s évek folyamán mintegy 250.000 lejt fizetett ki a két cégnek. Közben azonban beütött a gazdasági válság, amire persze Balassa Sándor sem szá­míthatott. Aminthogy nála sokkal nagyobb ka­pacitású diplomaták és miniszterelnökök sem tudták előre megmondani, hogy mi lesz itt? A cséplőgép-vásár természetesen minden anyagi erejét igénybe vette Balassának. Kis birtokából eladott néhány holdat, ezenkívül a megmaradtra bankkölcsönt vett fel, mert kellett a kamatokra. A cséplőgép sem nagyon vált be, mint üzlet. 1931-ben valami munkát vállalt Balassa, tehát a gépeit el kellett szállítania, Fel is rakta a vonatra, a falujához legközelebb eső vasúti állomáson, Szászlekencén. A vasúti állomáson foglalják le t a gépeket. Itt következik aztán a drámai fordulat. A szászlekeneei perceptor lép be a történet kellős I közepébe és lefoglalja a vasútra rakott cséplő­gépet és motort. Azt is megmondja, illetve hi­vatalos Írást mutat fel, hogy a gépre 32.747 lej tőkekamat-illeték van betáblázva, amelyet a Román Gépkereskedelmi Rt. nem fizetett meg. Balassa kézzel-lábbal kapálózott a követelés ellen, elmondta, hogy ő a gépvásárlással kap­csolatban nem lehet felelős az eladó tartozá­sáért, hajtsák fel azt a kolozsvári cégen. A per­ceptor azonban kijelentette, hogy Szászlekence messzi esik Kolozsvártól, az ő hatásköre nem ter­jed túl Balassa a falu határán, tehát nem tágíthat. akkor azt mondta, hogy legalább a Nagyváradon vásárolt motort hagyják ki az obligóból, mert erre nem is vonatkozik a köve­telés. A perceptor azonban hajthatatlan volt s reátette a kezét a cséplőgépre és a motorra is. Balassa amikor nem sikerült visszaszerezni a gépeit, bejött Kolozsvárra és itt végre meg­tudta, hogy voltaképpen miről is van szó? Balassa a megegyezés szerint 12 százalékos dol­lár-kamatot tartozott fizetni a cégnek, a ki nem fizetett részletek után és erre a kamatra szabott ki a nénzügyigazgatóság 20 százalékos tőkeka- mat-iíletéket. A cég megtagadta az összeg kifi­zetését, azzal érvelve, hogy amúgy is igen ma­gas adót fizet és ilyen címen nem kényszerít­hetik külön fizetésekre. A pénzügyigazgatóság erre fordított egyet a köpönyegen és a fizetési meghagyásban nem a gépkereskedelmi vállala­tot, hanem Balassa Sándort szerepeltette. Ezen az alapon történt meg azután a foglalás a szász- lekencei állomáson. A háromszázezer lejes értéket harminezer lejért árverezik el. Nemsokára meg is tartották az árverést, ami újabb meglepetésül szolgált úgy a vevőre, mint az eladóra nézve. Az árverést ugyanis 1931 május 4-én tartották meg anélkül, hogy erről a gép tulajdonosának tudomása lett volna. Balassa ebben az időben Kolozsváron tartózko­dott és az árverési hirdetést neki május 12-én kézbesítették, tehát nyolc nappal azután, ahogy azt ténylegesen meg is tartották. Ilyenformán nem jelenhetett meg és hasonlóképpen járt a Gépkereskedelmi Rt. is, amely szintén érde­kelve lelt volna, mivel a gépet Balassa a tulaj­donjog fenntartásával vásárolta. így távollétükben a pénzügyigazgatóság nemcsak a Gépkereskedelmi Rt-tó! vett cséplő­gépet adta el, amelynek részleteire szólott csak a követelés is, hanem Phöbus cégtől vásárolt motort is. A két gépet 38,000 lejért fecsérelték el, holott a vételáruk azelőtt két évvel 336.090 lejt tett ki, A táblán végre Balassa győz, A törvényszék elé került a dolog és a besz­tercei járásbíróság elutasította Balassa kérését és a pénzügyigazgatóság eljárását jogosnak je­lentette ki. A fellebbezés alapján a kolozsvári tábla most tárgyalta le Balassa ügyét és amint előrelátható volt, jogtalannak jelentette ki úgy a besztercei járásbíróság határozatát, mint a percepcia eljárását és helyet adott Balassa fellebbezésének. Ilyenformán az ügy végre tisz­tázódott s most a jogtalanság egész sorozatát elszenvedett vevő, akinek csak a perköltségek több mint 140.000 lejét emésztették fel, kártérí­tési pert fog indítani a kincstár ellen, hogy jog­talanul tönkretett vagyonát megtérítsék.

Next

/
Thumbnails
Contents