Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-25 / 272. szám
Cluf-Koloxsv if r, 1932. november 23, n.e pyiselőház BUDAPEST V Előfizetés belföldön: VteyéYTe 800, félévre 400, negyedévre 200, egy bóra 70 L | Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: £08. XV. ÉVFOLYAM 272. SZÁM. Előfizetés Magyarországom Egyévié 60 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 1&5BK| Egyes szám ára 26 fillér Hindenburg ereje . Ha a jelek nem csalnak, Hitlerből mégsem lesz kancellár. Miután a tanácskozások Hitler és Hindenburg között négyszemközt történtek, a közvélemény majd csak későbben fog pontosan értesülni ennek az izgalmas entrevuének a részleteiről — vagy soha. A német politika ben- íentesei azonban ismerik úgy Hindenburgnak. mint Hitlernek az álláspontját és rekonstruálhatják. azokat a kérdéseket, amelyek fölött a köztársasági elnök és az ellenzéki vezér napok óta szóbeli és Írásbeli tárgyalásokat folytattak. Hindenburg mindenesetre a következőket kötötte lei Hitlerrel szemben: nem lehet változás a hadügyi politikában, tehát a Reichswehr élére nem kerülhet nemzeti szocialista, változatlanul meg kell maradnia a függő nemzetközi tárgyalások sikere végett Németország jelenlegi külpolitikai irányzatának is. tehát a külügyi tárca vezetője sem kerülhet ki a nemzeti szocialista párt embereiből; a gazdasági szanálási íolyamatot, amelyet Papén kezdeményezett, változatlanul folytatni kell az uj rezsimnek is, eppen ezért a gazdasági szükségrendeletek nem függeszthetők fel — holott a Hitler-párt ezt akarna. Kerülni kell a valuta experimentumokat, különben ez is káros hatással lehet a német gazdasági helyzet további alakulására. Folytatni kell az alkotmányreform reorganizálását az egységes politikai vezérlet gondolatával, éppen ezért nem lehet változtatni azon a kapcsolaton. amely helyreállott a poroszországi és az osszbirodalmi politika között. Végül nem 'ehet korlátozni a birodalmi elnök hatáskörét újabb alkotmányreform igénybevételével, amint ezt a Hitler-párt többizben hangoztatta. . Egyszóval Hindenburg be akarta biztosítani magát minden meglepetéssel szemben. Hitler pedig szeretett volna néhány mélyreható reformmal bizonyságot tenni amellett, hogy Ő egészen másként gondolkozik, a világ állásáról, mint a köztársaság elnöke. Igaz ugyan, hogy Hitler számára megmaradtak volna a belügy. más hatalmas terrénumok, más tárcák munka- területein is, ahol a nemzeti szocialisták temperamentumukhoz és eszmemeneteikhez hiven reformálhattak volna. A lényegbevágó különbség azonban ott volt. hogy Hitler gyűlöli a parlamentarizmust minden formájában, idejétmúltnak tartja és elvileg sem_ tudna beleegyezni abba, h?gy N émetország uj kormánya a pártok töhh^gé’.e támaszkodva kormányozzon. Pre- sideális kormány, az más. A presideális kormány kizárólagos pártkormány, amely a nemzeti szocialisták támogatásán nyugszik és nemzeti szocialista diktatúrát gyakorol — Hindenburg megbízásából. Hitler egy pillanatra megint elfelejtette, hogy. Németországban vannak más eszmények is, mint a dritte Reich eszmeköre és hogy elsősorban Hindenburgnak van meg a maga vasbeton alapon nyugvó politikai elgondolása, amely bői egy jottányit sem enged. A most lefolyt izgalmas entrevue kapcsán meg tudta a közvélemény nemcsak azt, hogy Hitler mit akar. de azt is. hogy Hindenburg, mit akar. Az ősz köztársasági elnök elsősorban hűséget akar az alkotmányhoz; a parlamentáris szokások és hagyományok tiszteletét. Rendet. Méltányosságot. Belső fegyelmet. Ellenben nem akarja a kísérletezéseket, a gyors felíorgatást. Nem akarta, hogy beüljön a nemzeti szocialista párt a bársonyszékbe azzal a szándékkal, hogy véglegesen ott maradjanak. Soha még Hindenburg oly felelősségteljes feladat előtt nem állott, amikor úgyszólván egymagában, elnöki vétő jogával élve a körömszakadásig megvédte Hitlerrel szemben az alkotmányosságnak a gondolatát. Hindenburg magatartásából nemcsak Hit- lerék tanulhatnak, de a német polgáriak is. Megtanulhatják, hogy milyen erkölcsi ereje van a törvénytiszteletnek, megtanulhatják, hogy nekik is mi a kötelességük, megtanulhatják, hogy azért nem volt sikerük eddig, mert hiányzott bennük, belőlük a görcsös ragaszkodás az elvekhez, mert nem volt meg a bátorságuk, hogy legyőzve önmagukat, az összbirodalom érdekeit helyezzék önös pártérdekeik fölé. Titulescu beszédére válaszol Vaida Sásidor A parlamenti vitát elnyomta a pártfegyelem, de más utón kifejezésre jut a kritika — Varsóban közönyösen fogadták a bukaresti jelentést és két orosz egyezményt irt alá a lengyel kormány (Bukarest, november 24.) Titulescu parlamenti beszédének a hatásai nem ültek eh Titulescu a maga tevékenységét a nemzeti érdekek kizárólagos képviseleteként tüntette fel s ebben nem értenek vele egyet, különösen a Vaida Sándor hívei és barátai. A vitát azonban elnyomta a pártfegvelem. Az orosz paktum meghiúsulásának ügye aktuálissá teszi ismét a kérdésnek a tárgyalását Két egyezményt írtak alá a lengyelek. A Gazeta Poiska, a lengyel kormány hivatalos lania, a tegnap Moszkvában aláirt egyezménnyel kapcsolatban megállapítja, hogy olyan egveztető egyezményről van szó, amely döntőbíróság helyett egyeztetés formájában fogna elintézni a lengyel-orosz differenciákat. Döntőbíróságot ugyanis Oroszország nem fogad élt nem vetvén magát alá burzsoa döntőbírói. ítéletnek. Az újabb egyezményt a megnemtámadási szerződés tette szükségessé és ismét csak a békét van hivatva szolgálni. Varsói jelentés szerint Titulescu nyilatkozatát az orosz megnemtámadási szerződés újabb meghiúsulásáról. Varsóban közönyösen fogadják. Londoni lapvélemény szerint dacára a lengyel-román katonai szerződésnek. Lengyelország keleti politikája teljesen elvált Románia keleti politikájától. Lengyelország a legrövidebb időn belül ratifikálni fogja az Oroszországgal kötött egyezményt. Amit Titulescu elhallgatott Titulescu tegnapi beszéde során nagy feltűnést keltett, hogy Vaidáról és a Vaida-kormányról beszédében nem tett semmi emlitést, sőt még célzást sem. Titulescu beszéde után a felszólaló szónokok nyíltan megérdeklődték, hogy milyen ellentét volt közte és Vaida között? Titulescut láthatólag idegesítette ez a kérdés. Cuzának arra a kérdésére, hogy miért mondott le Vaida, ha köztük a megnemtámadási szerződés ügyében teljes volt az egyetértés. Titulescu a következőket mondotta: — Nekem felajánlották a külügyminiszteri tárcát, amelyet elfogadtam. Mit akarnak még tőlem? Honnan tudjam én, hogy miért mondott le Vaida? Megállapítható volt az is, hogy a nemzeti- parasztpárt erdélyi tagjai a pártfegyelem hatása alatt nem mutatták az ellenséges magatartást Titulescuval szemben, de kétségtelen, hogy Titulescu és Vaida közt az ellentétek ma is fenn- állanak és politikai vélemény szerint Vaida nem sokáig fog a jelenlegi rezer- váltságában megmaradni, hanem már a napokban válaszolni fog Titulescu tegnapi hatalmas expozéjára és pedig vagy a parlamentben, vagy más utón. Természetes, hogy a politikai kíváncsiság most Vaida felé fordul. A kritika nem hallgat. Már válasz-jellege van annak a hirlapi közlésnek is, amely nyilvánosságra hozza Vaidá- nak azt a memorandumát, amiben az uralkodó előtt megindokolta lemondását. Titulescu ugyanis úgy tünteti fel a történteket, hogy ő képviselte az igazi román álláspontot. Vajdának a memoranduma szerint ez az elismerés nem Titulescut illeti meg, mert ő személyes okokból is rontotta a román-orosz viszony kialakulását. A memorandumban azt állapítja meg Vaida, hogy a külpolitikai semmitevés teremtette a kedvezőtlen helyzeteket. Külpolitikai téren jó idő óta nem történ: semmi, csak annyi, hogsr egy román professzor könyvet irt a nemzetközi büntetőjogról. A német és angol uj helyzet — állapította meg Vaida — a lengyeleknek és franciáknak az oroszokkal szemben megváltozott politikája nem váltott ki román részről semmi iniciativát s e negativ magatartásával Géniben életjelt sem adott magáról. Mintha nem létezett volna. így tornyosultak fel a kedvezőtlen helyzetek. A Vaida memoranduma éles kritika a Titulescu működéséről. Ez a kritikai hang a parlamentben csak annyiban talált kifejezést, hogy többen megmondották: pusztán csak pártfegyelemből nem reflektálnak a Titulescu beszédére. Retorzió az import csökkentése miatt. A minisztertanács felhatalmazta az ipáit? és kereskedelemügyi minisztert, hogy kivételesen ő állapítsa meg a Romániába importálható cikkeket. A határozat alapján az ipar- és kereskedelemügyi miniszter fogja kiadni a behozatali engedélyeket, melyeknek az elbírálását speciális 18 tagú bizottság végzi. A 18 tagból 10 állami tisztviselő és kereskedői körökben azt mondják, hogy így az import-kereskedelem monopolisz- tikus jelleggel az állam kezébe megy át és félni lehet, hogy az újítás maga után fogja vonni a kivitelnek a hasonló monopolizálását is. Azok a külföldi államok ugyanis, amelyek Romániából exportáltak valószínűleg retorzióval élnek azért, mert a tőlük való behozatalt a kormány csökkenti. Ennek tanujelét adta már Olaszország, amikór közölte Romániával, hogy kénytelen lesz a román cikkek olaszországi bevitelét megtiltani. Az olasz delegátusok jelenleg itt vannak és tárgyalnak a román kormánnyal, hogy kompenzációs és kliring-egyezményt kössenek. Valószínű azonban, hogy ebből nem lesz semmi és Olaszország felé a román export egyre csökkeni fog. Tulajdonképpen pedig visszatérnénk a Bra- tianu-féle régi prin noi insine elvhez, mely elvet a nemzeti-parasztpárt tudvalevőleg mindig élésen ellenezte. Éppen ezért meglepő, hogy a Maniu-kormány fogja követelni a behozatali kereskedelem főleg állami és monopol jellegét.
