Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-25 / 272. szám
2 KCUTlUjSS6 XV. ÉVF. 272. SZÁM. Megsemmisítették az Aradi Victor Ítéletét (Bukarest, november 24.) Abban a kommunista kémkedési pörbcn, amelynek vádlottai között kolozsvári kommunisták is szerepeltek, n bukaresti törvényszék tizenöt évi kényszer- munkára ítélte Aradi Victort, a román megszálló hadsereg volt budapesti cenzorát. Aradit a régi erdélyi román politikusok mindig úgy tekintették, mint aki nagy szolgálatokat teljesített a román ügynek s az első kommunista würben, amikor Kolozsváron került a vádlottak padjára, maga Vaida Sándor tett mentő tanúvallomást a főtárgyaláson, amely akkor az Aradi felmentésével is végződött- Ez a második pőre sokkal súlyosabb volt, mert itt nemcsak államellenes szervezkedésekkel, hanem az orosz szovjet érdekében kifejtett katonai kémkedés konkrét vádjaival is volt terhelve- A kémkedést bebizonyitottnak vette a bíróság és ugyanebben az ügyben egy őrnagy és több katona kapott súlyos Ítéletet- Aradi Victor, aki emigránsként a román csapatokkal jött Budapestről Erdélybe, nevét annyiban románositotta, hogy keresztnevében a k betű helyett c-t ir. Bizonytalan nem zetisége azonban nem volt sokáig fontos a számára. Oroszul jól tud. mert sokáig volt orosz hadifogságban s hadifogságának idejéből voltak oroszországi összeköttetései. Az orosz levelezésével hívta fel magára a figyelmet s amikor külföldön, Becsben járt. a sziguranoa közegei ott is állandóan figyelték, ami levelet postára adott itthon, az mind sziguranca-kézen ment keresztül. E levelezés megfigyelése révén került sor a nagy kommunista por vádlottjainak az elfogására s igy vezettek a nyomozás szálai egy román őrnagyhoz, akit azóta lefokoztak, elítéltek és aki megkapta súlyos büntetését. Az Aradi Victor 15 esztendős hadbirósági Ítéletét a fellebbviteli bíróság tizenkét évre szállította le. Azonban az ő érdekében uiabb akció indult meg és semmiségi eljárást indítottak a katonai bíróságnál. A legfőbb katonai Semmitőszék tegnap tárgyalta a semmiség! port s Aradinak két védője, Gheorghescu ügyvédnő és Schreier ügyvéd terjesztették elő a semmiség! okokat, amelyeknek alapján az ítélet megsemmisítését és uj főtárgyaiás elrendelését kérték. Az okok perrendtartásba ütköző, többnyire formahibák. Többek között: tanúként hallgatták ki a pörben szerepelt egyik védőt- A legfőbb katonai Semmitőszék az előterjesztésnek helyet adott, az Ítéletet megsemmisítette és uj íőtór- gyalásra a jasii IV. hadtest badbirósácát delegálta. Sokan néznek rendkívüli érdeklődéssel a jasii főtárgyalás elé, mert nincsen kizárva, hogy olyan szempontok mérlegelése kerül most a hadbiróság elé. amelyeknek alapján esetleg fel is mentik Aradi Victort. Harc?; az önálló Mandzsúriáért Japán és Kína szemtől-szemben viaskodnak egymással a népszövetségi tanács előtt — A bírói döntést» előreláthatólag a Népszövetség teljes ülése fogja meghozni (Genf, noV&hber 24.) A mandzsuriai konfliktus elintézésére a genfi tárgyaló asztalnál ismét nagyszámban gyűltek össze miniszterek. De Valera az 'elnök, ott vannak az angol, francia, német, cseh, lengyel, norvég külügyminiszterek, Olaszországnak és Spanyolországnak egy- egy nagykövete. Japán Matsuokát küldötté el, Kina pedig egyik legtekintélyesebb reprezentánsát, Wellington Koot, hogy együttesen tárgyal ják meg a LVttön-bizottság jelentését és deba- tirozzanak a kftiai-iiapán konfliktusok fölött, amelyeket még^eddig elintézni nem lehetett és továbbra is szüntelen nyugtalanítják távolkelel békéjét. . VTi A mandzsuffai konfliktus tárgyalásai i"ou nagy érdeklődés mellett zajlanak. A japán delegáció 75 személyiségből áll. a kínai 60-ból, ren geţeg újságíró van itt, akiknek jelenléte is érezteti, hogy e hátország konfliktusán túlmenő nagyszabású külpolitikai eseményekről is iehet szó. Matsuoka — a vádlott. Matsuoka egyórás beszédében ismertette a Képszövetség előtt Japán álláspontját. Kínában teljes a rendetlenség — mondotta. Mandzsúriá éiigpetlenségét nem Javán forszírozta ki, hamm maga a mandzsuriai név. Kínában az utolsó esztendők alatt nemhogy nem fejlődtek az állapotok központi irányban, de számos tartomány, igy Mongol ország, Tibet, Turkesztán visszautasították a kinai kormánv szuverenitását. Kínában veszedelmes lett a Kommunizmus és a kuomintang szereplése óta Kina kapcsolatai az összes államokhoz megromlottak. Nem^ véletlen, hogy a külföldi hatalmak követei Kínában állandóan csapatok védelmét kénytelenek maguk mellé kérni. Kínában a kétmillió főnyi katonaság a polgárháborúnak a katonasága, nem pedig az ország védelmére szolgáló hadsereg. f Ami Mandzsúriát illeti, Kina Japán jogait (■ területen már évek óta tartósan megsértette. Japán nagyon természetesen nem adja fel mandzsuriai jogait, mert Mandzsúria számára gazdasági és sztratégiai szempontból egyaránt rendkívül fontos. A mandzsuriai vasutak ellen elkövetett merénylet más időkben nem lett volna olyan jelentős, de az 1931 őszi hónapok- ban az állandó kinai támadások következtében oly• feszültté vált a légkör, hogy Javán kénytelen volt védeni magái. Matsuoka beszédének e részénél a Kellog-jegyzékre hivatkozik, amely szerint minden államnak joga van ahhoz, hogy veszélyeztetett ízű verénitását megvédje. Japán egyedül biró a vele szemben történt nyilt ellenségeskedések megtorlásánál, annál az oknál fogva, mert Japán csak önvédelmére használt fegyvert- Arra a kérdésre, hogy Japán miért nem hozta a mandzsuriai ügyet a N épszövetség elé. Matsuoka a következőket mondja: — Japán nemzeti érzése tiltakozott az ellen, hogy a mandzsuriai kérdésben kívülről jövő intervenció történjék: egy hosszas népszövetségi eljárás a napán állampolgárokat a legnagyobb veszélynek tette volna ki; a japán és a nyugati mentalitás teljesen különböző Végül Japán delegátusa kijelentette, hogy Javán, a legcsekélyebb mértékben sincs megelégedve a Lytton-jelentéssel és hogy a Jelenlegi rezsimnek az elismerése épp annyira ki nem elégítő, mint a régi állapothoz való visszatérés. Egyetlen helyes megoldás: a mandzsuriai allémnak a létesítése. Japán kevés türelmet kér a népszövetségi tanácstól. Matsuoka e szavakkal fejezi be beszédét: Kém akarunk háborút egy országgal sem. nem anaruak területeket, nem vagyunk támadok. Wellington Koo indul. Wellington Koo kinai delegátus emelkedett ezután szólásra és kijelentette a következőket: — Ha azt, amit Japán tesz, önvédelemnek mondjuk, úgy nemcsak a népszövetségi egyezmény, de a Kellog-egyezmény. a washingtoni kilenc hatalmi egyezmény és minden egyezmény fölöslegessé válnaE szerződéseknek célja évven az, hogy megakadályozzon egy olyan eljárást, mint amilyen a Japáné volt. Japán állandóan Kina állítólagos dezorganizációjára hivatkozik, elfelejtve, hogy ugyanokkor mindig a kinai nép organizált egységes akaratával találta magát szemben- Japán minden törekvése arra megy ki, hogy Kina egységi fej- ’ódésót megakadályozza. Ä Lytton jelentéssel kapcsolatosan Kínának lesz még mondanivalója, egyelőre csak annyit állapit meg. hogy nagyjában egyetért a jelentéssel és azzal az alapvető követeléssel, hogy minden megoldásnak a népszövetségi szellem határozatai, a párisi egyezmény és a washingtoni kilenc hatalmi egyezmény szellemében keil történnie. Wellington Koo azután megállapítja, hogy a japán kormány az előbbi évben folytonosan ígérte a Népszövetségnek a mandzsuriai csapatok visszavonását, de ennek sohasem tett eleget. Kina követeli a tárgyalások további folyamán a szenvedett károkért a jóvátételtA genfi tárgyalások hosszulejáratuak lesznek — a kérdés természeténél fogva. A legközelebbi ülésen lord Lytton fogja megtenni javaslatait. De még senki sem tudja, miképp fejlődnek a dolgok. Miután a népszövetségi tanács ezúttal elmulasztotta, hogy tigv az Uniót, mint a Szovjetet meghívja a konfliktus elintézésére Géniben úgy latolgatják, hogy a népszövetségi tanács alighanem az egész ügyet reá fogja bízni a Népszövetség teljesítésére. Keresztes bácsi halála Egyszerű gyászjelentés régi emlékek egész raját mozgatja meg bennem. Nem valami magae méltóság, régi előkelőség, a néma halott, akiről a család néhány keresetlen szóval azt mondja el a szomorú jelentésben, hogy rövid szenvedés után, 72 éves korában elhunyt. Idősebb Keresztes József polgári rangját a családi értesítés két szóban fejest ki: „volt kávés“. Sőt, ha őszinték vagyunk, némi ícimhéjázás is van ebben a címben, mert Keresztes József, akire többen fognak ráismerni, ha Keresztes bácsinak mondom, eredetileg is, életének utolsó szakában is pincér volt. Ami azonban korántsem szégyen, mert hiszen Gundeltől és a kolozsvári Nagy Gábortól elkezdve minden hires vendéglős pikolóságon kezdte és fokról-fokra emelkedett azon a ranglistán, amely némelyiket a milliomosságig emelte. Keresztes bácsinak azonban alighanem sohasem voltak ilyen álmai. Az ő ambícióit kielégítette a Szentegyház uocai Keresztes-kávéház, amelynek ritka beesü- letességü és szorgalmú gazdája volt éveken keresztül. A békeidők utolsó és a háború első éveire esik a Ke- resztes-kávéház fény- és árny-kora. A Szentegyház ucca és a Bolyai ucca sarkán volt a kis kávéház, amelybe három, vagy négy lépcsőn át lehetett feljutni és az apró márványasztalok mellett békén elfogyasztani a bablevest kolbásszal, az igazi házi disznózsírral készült rántottét s meginni hozzá a kis fröoosöt és sár- torosünnepeken, az elsejei diákpénzek érkezése Idején a Sziklai-bort. Ez azonban vajmi ritkán került terítékre. Inkább disznek szolgált a körbenfutó polcokon. Lehet, hogy a gondosan ledugaszolt üvegekben nem is volt bor. A Keresztes-kávéház hosszú ideig fogalom volt Kolozsvárt. A lumpok itt tartották utolsó stációjukat, mielőtt végre a hazatérésre szánták el magukat, itt gyülekeztek a Haviár-íiuK, amikor valami nagy muri után még egy pohár pezsgőt akartak kiüríteni, itt vitatta meg a bácskai szerb diák-kolónia a Balkán-háború esélyeit. Estétől hajnalig rengeteg ember fordult meg a Keresztes-kávéházban és valahogy mégis az volt mindig az impresszióm, hogy Keresztes bácsi arcát súlyos gondok ráncai redőzik be, minél jobban megy a kávéház, annál rosszabbul áll a gazda. Igaz is, hogy az öt és tiz krajcárokból a legnagyobb forgalom Idején sem igen gyűlhetett több össze néhány forintnál, mert a Keresztes-kávéház sikerének titka mégis csak az olcsóság volt. A pezsgő ára alig multa felül valamivel a bolti árat és a ki3 bablevest olyan nevetségesen csekély árért szervírozta a horihorgas, már akkor Is öregnek számító tulajdonos, hogy mi sohasem tudtuk megérteni, hol találja meg a számításait. Könyvet talán nem is vezetett. A kasszírnő ugyan, a kis kávéház primadonnája, szorgalmasan jegyezgette a tételeket a pulpitus márványlapján, de amikor Lazarovlcs Férő, a bácskai ösjogá3z Halmozta el széptevésének áradatával, a kisasszony figyelme gyakran elkalandozott az előtte fekvő árkus papírról és ilyenkor a feketekávé hat krajcárja nem jegyeztetett fel az örökkévalóság számára. Valahogy úgy gazdálkodhatott a derék Józsi bácsi, mint az Unió ucca sarkán levő virsli-árus, a jámbor Szabó, aki, amikor a háború folyamán elkezdtek ugrásszerűen emelkedni az árak, csodálkozva állapította meg, hogy nem érti, mi történt, ő pontosan beszedi a virsli régi árát, de már három külvárosi viskóját kellett eladnia, hogy a sertéspiacon beszerezze a bódéban kimért disznókat és ki tudja fizetni Lévai ,hsnte3 számláját. Az öreg virslls ugyanis hónapokon keresztül elfeledkezett arról, hogy a drágulás mérsé- kóhez idomítsa a saját árait. Persze, hogy tönkrement., Alighanem igy ment tönkre Keresztes bácsi is. A legviharzóbb konjunktúra idején zárta be a kávéházat 3 mondott búcsút nekünk, az éjszaka javíthatatlan kópéinak é3 a kávéslparrak, amelyért jobban nála senki sem lelkesedhetett. Es azóta sem tudott talpraállani. Miből is élhetett a kis kávéház összeomlása óta? Talán az emlékeiből? Mert azokat becsülte a legtöbbre, ezekből táplálkozott haláláig. Egy kis időre még visszahódította a kávéház bűvköre. A hetven év küszöbön ismét pincérnek szegődött cl, ezúttal a Newyorkba és kora délutántól késő estig hordta ki a rumos és rumtalan feketéket, néha, a rántottét, ami újra csak a Keresztes-kávéház pompás és Ízes rántotta-adagjait juttathatta eszébe. Néha megállt az asztalom előtt é3 egy nagyot sóhajtott. Maga3, hajlott alakja ilyenkor még törödöt- tebbnek látszott, az arco, még beesettebbnek, a szomorúságot lehetett volna lemintázni róla. Egyikünk sem szólott, de jól tudtuk, hegy mire gondolunk. En az elrepült ifjúságra, ö pedig azokra a szép napokra, amikor az öreg pincér még önálló kávéháztulajdonos volt Ó3 a kasszában báró-kisasszony trónolt. Aztán végleg eltűnt a szemem elől. A lábal nem bírták már a kávéházi stafétát, egyszer még megpróbálkozott azzal, hogy a kávéház bejáratánál újságokat áruljon, de második üzlete éppúgy csütörtököt mondott, mint az első a Szentegyház uccában. Ekkoriban mondta egyszer nekem: — Hiába, nekem nem való az üzlet. En csak dolgozni tudtam, amit birram. Megpróbáltam másokat dolgoztatni, mint gazda, de nem ment. Most meghalt az öreg pincér. Pénteken délután négy órakor temetik a köztemetői kápolnából. Ha régi vendégei tudomást szertznének a haláláról, tudom, lélekben mindenki ott volna, hogy megadja az utolsó végtisztességet ennek a talpig becsületes, kedves öreg bohémnek. (h.)
