Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)

1932-11-24 / 271. szám

Kénviselőház BUDAPEST V. 1932. november 24, * CaUiUríöU BtiUrsKú Előfizetés belföldön: IGgyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L, Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: £08. XV. ÉVFOLYAM 271. SZÁM. Előfizetés Magyarországom Egyévre 60 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévi» 12J18P« Egyes szám ára 20 fillér Hitler válaszolt Hindenhurgnab, de elfogadhatatlan feltételeket szabott Parlamentáris kormányzás helyett parlamenten kívül álló kabinet megalakítását ajánlja, amelynek vállalja a vezetését Híndenburg egyelőre szakított Hitlerrel (Berlin, november 23.) Ma délután három és négy óra között Hitler átnyújtotta Hinden- burgnak a birodalmi elnök kikötéseire adott válaszát. Hitler kijelentette, hogy nem tartja helyesnek parlamentáris kormányzat megalakítását, mert az a jelen helyzetben nem kívána­tos. Hitler álláspontja ezek szerint Híndenburg álláspontjának visszautasítását jelenti. Beava­tott körökben úgy tudják, hogy Hitler ezzel nem zárta el a további tárgyalások _ lehetőségét, mert határozottan kijelentette, hogy prezideális kormány esetén a nemzeti szocialista párt tel­jesen Híndenburg rendelkezésére áll. Hitler válasza azonban olyan természetű, hogy Hinden- burg egyelőre megszakítja Hitlerrel a tárgyalásokat és más irányban tájékozódik. Ezek szerint a német kormányválság megoldása tekinţeteben a mai nap_ sem hozott for­dulópontot. Beavatott körök erős kételkedéssel fogadják Hitler kormányalakításának lehető­ségét. Hitler ezúttal sem utasította vissza mereven Híndenburg megbízatását, de olyan felté­teleket szabott, amelyek Híndenburg számára elfogadhatatlanok. Híndenburg mindenesetre igazolni tudta magát a német közvélemény előtt, ámikor megkísérelte Hitler kezébe juttatni a kormányzás vezetését, de amennyiben Hitler taktikázása következtében e terv is meghiúsul, úgy haladéktalanul ma vagy holnap más politikus biz meg a kormánv megalakításával. Uf kölcsön nincs, de milltárdok tűnlek el az állambevéf eleiből A vámbírságok és jövedéki kihágások elszámolását nem találják a pénzügyminisztériumban — Tárgya­lások a külföldi hitelezőkkel Letörhető-e a korrupció? . A korrupció ellen kell sürgősen tenni vala- mit — ezt látja_ szükségesnek a kormány s a pénzügyi mentőintézkedéseket kénytelen is itt kezdeni, mert ha ezen a téren nem történik semmi, akkor a népszövetségi tárgyalások új­bóli felvétele is hiábavaló. De fordulhat ez a pénzügyi krizis akármerre, a mi szanálásunk ügyére hatalmas kígyóként csavarodott rá a korrupció úgy, hogy ennek a legyőzése, * vagy legalább is szűk korlátok közé való elszigetelése • * i j a el sem képzelhető. Ezért is feladata a kormánynak, hogy az állami pénz­ügyek adminisztrációját átszervezze és átala­kítsa s a pénzügyminiszter már karácsonyira meg akarja szavaztatni e törvényjavaslatoknak egesz sorozatát. Csakhogy olyasok legyenek ezek az uj törvények, hogy tényleg a korrupció fojtogató kígyóját tegyék lehetetlenné s ne té­vesszék el a célt. A Pénzügyi átalakulás, vagy átszervezés terveiben az ellenőrzés menetének a biztosítása, az ellenőrzési rendszer eredményes metódusá­nak a bevezetése a főcél. Ezt a célt azonban csak egy módon lehet elérni s ehhez az eddigi hivatali szellemnek a gyökeres, tökéletes meg­változtatása szükséges. A pénzügyminisztérium­ban most is megállapították hivatalosan, h'ö^y például a vámbírságokként kirótt milliárdo- kat nem szolgáltatták be az államkasszába és ezeknek az elszámolásáról nincsenek is meg a pontos kimutatások. Az a spionázs-rendszer, amivel az állami alkalmazottak számára fize- tésenkivüli nagy jövedelmet igyekeztek bizto­sítani, megalázása a polgárnak és egyik ál­lami alátámasztása a korrupció életének. A hi­vatalos közegeknek ez a spionázs-jövedelme is abból a felfogásból indul ki, amely a polgárok­ban folyton bűnöző gazembereket lát, akik fö­lött a pénzügyi közegeknek különös hatalmat ad, sőt pénzszerzési lehetőséget nyújt. Általá­ban a korrupció azért burjánzott el. mert a pol­gárokban akarta büntetni és üldözni a vesztege­tési hajlamot, amely hajlamnak azonban a kor­mányzása, fékezése, vagy felcsigázása a hiva­talos közegeknek a hatalmában van. Ha nem volna kit megvesztegetni, akkor nem lenne vesz­tegetés. Ha valaki ki akarja irtani a korrupciót, annak az állami alkalmazottak számára kell drákói szigoruságu intézkedéseket foganatosí­tania. A megvesztegetés büntársi viszonynak a szövevénye, az kétségtelen és a vesztegető nem élvezhet büntetlenséget. Azonban ahány pana­mának, vesztegetési bűnügynek a lefolyását lát- tud eddig, azokban mindig és mindenütt a vesz­tegetőkre vadásztak. Az a rengeteg visszaélés pedig, amelyek miatt az állampénztár bevételei nem folynak be az államkasszába, azért öltött hatalmasan általános méreteket, mert a megfé­lemlített polgárság ki van szolgáltatva a pénz­ügyi hatalmasságoknak. Nincsen mód arra. hogy ki tudja kerülni a vele szemben felállított illegális követeléseket. S aki kénytelen volt a törvénybeütköző sápot megfizetni, nem élhet feljelentéssel azért, mert a bűnügyi szigor elle­ne fordul, tömlőébe kerül. Aki a sápot felhaj­totta rajta, az kirántja magát a bajból és pénz­ügyi téren bosszút áll hetediziglen. A polgárság fizetőképes rétegének a nagy része ebben a ki­szolgáltatott helyzetben éli a maga polgári éle­tét. Isten és ember előtt esküszik ez a polgár, hogy nem tehet róla, belekényszeritik ebbe a helyzetbe, amiből nem szabadulhat ki az önere­jén, ha az államhatalom ki nem szabadítja. Ha az adózó polgárságnak büntetlenséget biztosí­tanának a múltra nézve, ez meghozná a felsza­badulását és vége szakadna a korrupciós folya­matnak, ami elvitte a polgárnak a pénzét, de nem az államkasszába, hanem egyebüvé. (Bukarest, november 23.) A genfi pénzügyi tárgyalások előkészítéséhez tartoznak azok a vizsgálatok, amiket a Rist-jelentés alapján fo­ganatosított a pénzügyminiszter. Ezeknek a vizsgálatoknak a fejezetei újabb és újabb meg­lepetéseket hoznak és mind nyilvánvalóbbá te; szik, hogy mennyire sürgős az egész pénzügyi rendszernek az átalakítása. Milliárdok tűntek el nyomtalanul. Ismeretes, hogy Madgearu pénzügyminisz­ter, amikor átvette tárcáját, elhatározta, hogy gyökeresen átszervezi az egész pénzügyminisz­tériumot és fokozni igyekszik az állami jövedel­meket. A pénzügyminiszter az egyes osztályok­ban le is folytatta a vizsgálatot, melynek alap­ján megállapítást nyert, hogy az állam bevéte­lei nemcsak az általános pénzkrizis következté­ben estek, hanem azoknak a visszaéléseknek a következtében is, amelyeket a pénzügyminisz­térium különböző szervezeteinél elkövettek. Mad­gearu pénzügyminiszter a tervezett vizsgála­tot lefolytatta, amelynek eredménye egyenesen megdöbbentő. Megállapítást nyert, hogy a vám- igazgatóságoknál a vámbevételek régebben évi tizenkétmiiliárd lejt tettek ki általában s ezzel szemben ma a váinjövedelem 70 százalékkal esett vissza. Ez a visszaesés nemcsak a kiviteli illetékek és vámok csökkenésének a következ­ménye, hanem csempészésnek is és más vissza­éléseknek. A háboruutáni csempészés óriási mértéket öltött az utóbbi években. A vámbírsá­gok milliárdos összegekre emelkedtek és éppen úgy azok az összegek is, amelyeknek az elkob­zott áruk eladásából be kellett volna folyniok. A vizsgálat azt állapította meg, hogy bár az elkobzott árut minden esetben elad­ták, az állam mégsem kapta meg az őt megilllető összegeket. Hogy ez hogyan lehetséges, arra senki sem tud választ adni. A pénzügyminiszter megállapí­totta, hogy nincsen egyetlen egy kimutatás sem, amely ezekről a bevételekről tiszta képet nyúj­tana. A különböző csempészésekkel kapcsolat­ban hatalmas bírságokat róttak ki. Ezeket azon­ban szintén csak kis tételekben inkasszálták be, annak ellenére, hogy a csempészés leleplezője 30 százalék jutalmat kapott volna a beinkasz- szált összegből. Megállapították, hogy úgy a vámbiróságbóí, valamint az árve­résekből befolyt összegek nem jutottak el az állampénztárba, hanem a helyi vámhivatalok és vámhatóságok mulasztásából valahol elakadtak. Ezeknek a tényeknek a megállapitása után a pénzügymi­niszter elhatározta, hogy szigorú általános vizs­gálat után a legkegyetlenebb büntetéssel fogja sújtani azokat az állami tisztviselőket, akik az államot megkárosították. Nem aktuálisak a kölcsöntárgyalásofc. Politikai és pénzügyi körökben az a hir terjedt el, hogy a kormány és a között a kül­földi pénzcsoport között, mely legutóbb az or­szágnak kölcsönt folyósított, újabb kölcsöntá^- gyalások indultak meg. A jelentések szerint Románia e külföldi pénzcsoporttól újabb köl­csönt óhajtana felvenni. Az Epoca ezzel a jelen­téssel szemben azt írja, hogy ilyen tárgyalások még nem kezdődtek meg. A kormány tényleg tervbevette a külföldi csoporttal való kölcsön­tár gyalásokat, a tárgyalások megindítására azonban nem tartja alkalmasnak az időt mind­addig, amíg Románia meg nem egyezett a népszövetségi pénzügyi bizottsággal. A terv az, hogy Madgearu pénzügyminiszter fenntartja a kapcsolatot a külföldi pénzcsoport­tal és a jövő hónapban lépéseket tesz a formá­lis tárgyalások megindítására. Ha nem lesz moratórium. Az egyik mai bukaresti lap szerint úgy hír­lik, hogy a kormány hosszú időtartamra szóló moratóriummal akarná rákényszeríteni a hite-

Next

/
Thumbnails
Contents