Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-24 / 271. szám
Kénviselőház BUDAPEST V. 1932. november 24, * CaUiUríöU BtiUrsKú Előfizetés belföldön: IGgyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L, Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: £08. XV. ÉVFOLYAM 271. SZÁM. Előfizetés Magyarországom Egyévre 60 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévi» 12J18P« Egyes szám ára 20 fillér Hitler válaszolt Hindenhurgnab, de elfogadhatatlan feltételeket szabott Parlamentáris kormányzás helyett parlamenten kívül álló kabinet megalakítását ajánlja, amelynek vállalja a vezetését Híndenburg egyelőre szakított Hitlerrel (Berlin, november 23.) Ma délután három és négy óra között Hitler átnyújtotta Hinden- burgnak a birodalmi elnök kikötéseire adott válaszát. Hitler kijelentette, hogy nem tartja helyesnek parlamentáris kormányzat megalakítását, mert az a jelen helyzetben nem kívánatos. Hitler álláspontja ezek szerint Híndenburg álláspontjának visszautasítását jelenti. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Hitler ezzel nem zárta el a további tárgyalások _ lehetőségét, mert határozottan kijelentette, hogy prezideális kormány esetén a nemzeti szocialista párt teljesen Híndenburg rendelkezésére áll. Hitler válasza azonban olyan természetű, hogy Hinden- burg egyelőre megszakítja Hitlerrel a tárgyalásokat és más irányban tájékozódik. Ezek szerint a német kormányválság megoldása tekinţeteben a mai nap_ sem hozott fordulópontot. Beavatott körök erős kételkedéssel fogadják Hitler kormányalakításának lehetőségét. Hitler ezúttal sem utasította vissza mereven Híndenburg megbízatását, de olyan feltételeket szabott, amelyek Híndenburg számára elfogadhatatlanok. Híndenburg mindenesetre igazolni tudta magát a német közvélemény előtt, ámikor megkísérelte Hitler kezébe juttatni a kormányzás vezetését, de amennyiben Hitler taktikázása következtében e terv is meghiúsul, úgy haladéktalanul ma vagy holnap más politikus biz meg a kormánv megalakításával. Uf kölcsön nincs, de milltárdok tűnlek el az állambevéf eleiből A vámbírságok és jövedéki kihágások elszámolását nem találják a pénzügyminisztériumban — Tárgyalások a külföldi hitelezőkkel Letörhető-e a korrupció? . A korrupció ellen kell sürgősen tenni vala- mit — ezt látja_ szükségesnek a kormány s a pénzügyi mentőintézkedéseket kénytelen is itt kezdeni, mert ha ezen a téren nem történik semmi, akkor a népszövetségi tárgyalások újbóli felvétele is hiábavaló. De fordulhat ez a pénzügyi krizis akármerre, a mi szanálásunk ügyére hatalmas kígyóként csavarodott rá a korrupció úgy, hogy ennek a legyőzése, * vagy legalább is szűk korlátok közé való elszigetelése • * i j a el sem képzelhető. Ezért is feladata a kormánynak, hogy az állami pénzügyek adminisztrációját átszervezze és átalakítsa s a pénzügyminiszter már karácsonyira meg akarja szavaztatni e törvényjavaslatoknak egesz sorozatát. Csakhogy olyasok legyenek ezek az uj törvények, hogy tényleg a korrupció fojtogató kígyóját tegyék lehetetlenné s ne tévesszék el a célt. A Pénzügyi átalakulás, vagy átszervezés terveiben az ellenőrzés menetének a biztosítása, az ellenőrzési rendszer eredményes metódusának a bevezetése a főcél. Ezt a célt azonban csak egy módon lehet elérni s ehhez az eddigi hivatali szellemnek a gyökeres, tökéletes megváltoztatása szükséges. A pénzügyminisztériumban most is megállapították hivatalosan, h'ö^y például a vámbírságokként kirótt milliárdo- kat nem szolgáltatták be az államkasszába és ezeknek az elszámolásáról nincsenek is meg a pontos kimutatások. Az a spionázs-rendszer, amivel az állami alkalmazottak számára fize- tésenkivüli nagy jövedelmet igyekeztek biztosítani, megalázása a polgárnak és egyik állami alátámasztása a korrupció életének. A hivatalos közegeknek ez a spionázs-jövedelme is abból a felfogásból indul ki, amely a polgárokban folyton bűnöző gazembereket lát, akik fölött a pénzügyi közegeknek különös hatalmat ad, sőt pénzszerzési lehetőséget nyújt. Általában a korrupció azért burjánzott el. mert a polgárokban akarta büntetni és üldözni a vesztegetési hajlamot, amely hajlamnak azonban a kormányzása, fékezése, vagy felcsigázása a hivatalos közegeknek a hatalmában van. Ha nem volna kit megvesztegetni, akkor nem lenne vesztegetés. Ha valaki ki akarja irtani a korrupciót, annak az állami alkalmazottak számára kell drákói szigoruságu intézkedéseket foganatosítania. A megvesztegetés büntársi viszonynak a szövevénye, az kétségtelen és a vesztegető nem élvezhet büntetlenséget. Azonban ahány panamának, vesztegetési bűnügynek a lefolyását lát- tud eddig, azokban mindig és mindenütt a vesztegetőkre vadásztak. Az a rengeteg visszaélés pedig, amelyek miatt az állampénztár bevételei nem folynak be az államkasszába, azért öltött hatalmasan általános méreteket, mert a megfélemlített polgárság ki van szolgáltatva a pénzügyi hatalmasságoknak. Nincsen mód arra. hogy ki tudja kerülni a vele szemben felállított illegális követeléseket. S aki kénytelen volt a törvénybeütköző sápot megfizetni, nem élhet feljelentéssel azért, mert a bűnügyi szigor ellene fordul, tömlőébe kerül. Aki a sápot felhajtotta rajta, az kirántja magát a bajból és pénzügyi téren bosszút áll hetediziglen. A polgárság fizetőképes rétegének a nagy része ebben a kiszolgáltatott helyzetben éli a maga polgári életét. Isten és ember előtt esküszik ez a polgár, hogy nem tehet róla, belekényszeritik ebbe a helyzetbe, amiből nem szabadulhat ki az önerején, ha az államhatalom ki nem szabadítja. Ha az adózó polgárságnak büntetlenséget biztosítanának a múltra nézve, ez meghozná a felszabadulását és vége szakadna a korrupciós folyamatnak, ami elvitte a polgárnak a pénzét, de nem az államkasszába, hanem egyebüvé. (Bukarest, november 23.) A genfi pénzügyi tárgyalások előkészítéséhez tartoznak azok a vizsgálatok, amiket a Rist-jelentés alapján foganatosított a pénzügyminiszter. Ezeknek a vizsgálatoknak a fejezetei újabb és újabb meglepetéseket hoznak és mind nyilvánvalóbbá te; szik, hogy mennyire sürgős az egész pénzügyi rendszernek az átalakítása. Milliárdok tűntek el nyomtalanul. Ismeretes, hogy Madgearu pénzügyminiszter, amikor átvette tárcáját, elhatározta, hogy gyökeresen átszervezi az egész pénzügyminisztériumot és fokozni igyekszik az állami jövedelmeket. A pénzügyminiszter az egyes osztályokban le is folytatta a vizsgálatot, melynek alapján megállapítást nyert, hogy az állam bevételei nemcsak az általános pénzkrizis következtében estek, hanem azoknak a visszaéléseknek a következtében is, amelyeket a pénzügyminisztérium különböző szervezeteinél elkövettek. Madgearu pénzügyminiszter a tervezett vizsgálatot lefolytatta, amelynek eredménye egyenesen megdöbbentő. Megállapítást nyert, hogy a vám- igazgatóságoknál a vámbevételek régebben évi tizenkétmiiliárd lejt tettek ki általában s ezzel szemben ma a váinjövedelem 70 százalékkal esett vissza. Ez a visszaesés nemcsak a kiviteli illetékek és vámok csökkenésének a következménye, hanem csempészésnek is és más visszaéléseknek. A háboruutáni csempészés óriási mértéket öltött az utóbbi években. A vámbírságok milliárdos összegekre emelkedtek és éppen úgy azok az összegek is, amelyeknek az elkobzott áruk eladásából be kellett volna folyniok. A vizsgálat azt állapította meg, hogy bár az elkobzott árut minden esetben eladták, az állam mégsem kapta meg az őt megilllető összegeket. Hogy ez hogyan lehetséges, arra senki sem tud választ adni. A pénzügyminiszter megállapította, hogy nincsen egyetlen egy kimutatás sem, amely ezekről a bevételekről tiszta képet nyújtana. A különböző csempészésekkel kapcsolatban hatalmas bírságokat róttak ki. Ezeket azonban szintén csak kis tételekben inkasszálták be, annak ellenére, hogy a csempészés leleplezője 30 százalék jutalmat kapott volna a beinkasz- szált összegből. Megállapították, hogy úgy a vámbiróságbóí, valamint az árverésekből befolyt összegek nem jutottak el az állampénztárba, hanem a helyi vámhivatalok és vámhatóságok mulasztásából valahol elakadtak. Ezeknek a tényeknek a megállapitása után a pénzügyminiszter elhatározta, hogy szigorú általános vizsgálat után a legkegyetlenebb büntetéssel fogja sújtani azokat az állami tisztviselőket, akik az államot megkárosították. Nem aktuálisak a kölcsöntárgyalásofc. Politikai és pénzügyi körökben az a hir terjedt el, hogy a kormány és a között a külföldi pénzcsoport között, mely legutóbb az országnak kölcsönt folyósított, újabb kölcsöntá^- gyalások indultak meg. A jelentések szerint Románia e külföldi pénzcsoporttól újabb kölcsönt óhajtana felvenni. Az Epoca ezzel a jelentéssel szemben azt írja, hogy ilyen tárgyalások még nem kezdődtek meg. A kormány tényleg tervbevette a külföldi csoporttal való kölcsöntár gyalásokat, a tárgyalások megindítására azonban nem tartja alkalmasnak az időt mindaddig, amíg Románia meg nem egyezett a népszövetségi pénzügyi bizottsággal. A terv az, hogy Madgearu pénzügyminiszter fenntartja a kapcsolatot a külföldi pénzcsoporttal és a jövő hónapban lépéseket tesz a formális tárgyalások megindítására. Ha nem lesz moratórium. Az egyik mai bukaresti lap szerint úgy hírlik, hogy a kormány hosszú időtartamra szóló moratóriummal akarná rákényszeríteni a hite-
