Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)

1932-11-22 / 269. szám

XV. ÉVF. 269. SZÁM. KeletiUjskg 3 Befejezte alkotmányozó munkáját a református z sinat A theológiai tanárok állást foglaltak a püspökszentelés ellen — Mély és élénk vita után a két püspök állásfoglalása alapján döntöttek tóttá érvényesíteni, mert ezt tartja a reformá­tus álláspont szerintinek s fenntartja javasla­tát azzal, hogy lelkiismereti kötelességét telje­sítette s a felelősség nem terheli, ha a zsinat másképpen dönt. Csornák Béla püspökhelyettes előadó fe­jezte be a vitát azzal, hogy ebben a felelősség­ben a zsinat osztozik a magyar kálvinizmus nógyszázéves múltjában előljárt vezetőkkel. Amint az elődök megtartották a felszentelést a püspökavatás megjelöléseként, úgy nyugodt lelkiismerettel fenntarthatja továbbra ez a zsi­nat is. Az elnök a vita lezárása után feltette a kér­dést, hogy kívánnak a kérdés eldöntésére sza­vazást. Tavaszy Sánder dr. kívánta a szavazást, ami meg is történt, de a zsinat túlnyomó nagy többsége az eredeti javaslat változatlan elfoga­dása, tehát a felszentelés mellett döntött. Az egész istentiszteleti rendtartás letárgya- lása után hétfőn egész nap az alkotmánytörvény harmadszori olvasása foglalkoztatta a zsinatot. A törvény minden paragrafusát harmadszori ol­vasásban is elfogadták.. Hétfőn a késő délutáni órákban TJgron Ist­ván elnök a magyar református zsinat munká­ját befejezettnek jelentette ki s az alkotó munka jelentőségét méltatva az egyházi hivatásnak az uj törvények alapján kezdődő korszakához kérte az Isten áldását és a zsinatot bezárta. fl forradalmi gyilkossággal vádolt zentavidéki magpr földbirtokos Agyőben diplomáciai aton ejtették meg a tannkiballgatásokat (Szabadka, november 21.) Jelentette a Keleti Újság, hogy a zentai ügyészség rendele­tére letartóztatták Kadvány Károly tornyos­pusztai magyar földbirtokost, akit másfélévti­zed múlva próbálnak felelősségre vonni egy forradalmi emberhalál miatt. Azzal vádolják, hogy egy Fabrik nevű földművest, amikor a rendcsináló csapat tisztje volt, emberei az ő „felbujtására“ öltek meg. A védelem megne­vezte két tanúját dr. Zimányi Jenő és dr. For- ray Lajos békéscsabai ügyvéd személyében, ki­hallgatásuk azonban nehézségekbe ütközött, mert dr. Zimányi, a nemzetközi jog szerint csak a magyar külügyminisztérium engedélyével tehet tanúvallomást, Forráy kihallgatása vé­gett pedig ugyancsak diplomáciai utón, a bé­késcsabai járásbíróságot kellett megkeresni. Zimányi ugyanis jelenleg a belgrádi magyar követség főtisztyiselője cs ő volt annak a kato­nai különítménynek n uernncsnoka, amelyet most gyilkossági váddal illettek. A magyar külügyminisztérium utasítására a belgrádi követség már megadta az engedélyt Zimányinak a tanúvallomás megtételére, For­ray ügyvéd vallomását pedig a békéscsabai já­rásbíróság szintén átküldte Zentára. Forray val­lomásában elmondja, hogy 1918 novemberedben a zentai tanyavidéken nagyobb rendzavarások , fordultak elő s amikor a rablásokon és fosztoga­táson kivül egy csendőrőrmestert is meggyilkoltak, akkor kapott ő parancsot arra, hogy Zimányi- val együtt rendet teremtsen a veszélyeztetett vidéken. Mikor a rendcsináló katonaság kiszál* lőtt, az egyik tanyából rálőttek a különít­ményre, mire a házat rohammal elfoglalta. A házból a katonák szemeláttára két férfi ugrott ki, akik közül az egyik elmenekült, a másik azonban rátámadt a katonákra és amikor meg­ragadta az egyik nemzetőr fegyverei, az sző nélkül a támadóba döfte bajonettjét. A szeren­csétlen emberről később megállapították, hogy Fabrik Jánosnak hívják. Forray szerint Kadvány ekkor nem is tartózkodott a közelben és csak akkor szerzett tudomást Fabrik halálá­ról, mikor a katonák az ő tanyájára éjjeli szál­lásra tértek be. Amikor a rendőr rendőrt lő le Tragikomikus batörőüidözés, amely egy ártatlan ember életébe kérőit A bukaresti rendőrdráma érdekes részletei A nyolcnapos kolozsvári zsinat nagy mun­kát végzett: alkotmányt adott a kisebbségi ma­gyar kálvinista egyháznak, törvénnyel szabá­lyozva az egyházi szervezet egész hálózatát, megállapítva az istentiszteleti rendtartást s ál­talában az uj korszaknak általános érvényű sza­bályzatokkal rakta le az alapköveit. Az egy­házi jog magyar történelmi napjai voltak ezek, amiket beható, mondhatni fáradságos munká­val dolgoztak végig. A zsinati plénum tárgyalá­sainak szüneteiben a bizottságok tanácskoztak s hétfő estére készültek el a nagy munkával. Szombaton a késő esti órákba nyúlt a zsi­nat ülése s a közönség számára is érdekes, de a ^rotestántizmus szempontjából jelentős vita me­rült fel: felszentelhető-e a kálvinista püspök? Az istentiszteleti rendtartás az alkalmi szimbo­likus istentiszteletek előírása rendjén a püspök- iszentelés ünnepi aktusát is előírja. Az alkot- mánytörvény rendelkezik arról, hogy az egy­házkerület választja és beiktatja a püspököt, az asten tisztelet keretében történő felszentelést az istentiszteleti rendtarás állapítja meg. A ko­lozsvári theológia tanárai állást foglaltak ţa zsinaton a felszentelés ellen. Tavaszy Sándor ;dr. theológiai igazgató a kálvinizmus alap- elveire hivatkozva fejtette ki, hogy a püspök- szentelés a katholicizmustól átvett kifejezés, amit a protestantizmus lényegével ütközőnek tart é3 kéri ennek a kifejezésnek törlését. Bár a felszentelés szónak egészen más az értelme és más fogalomként szerepel a református alkot-; inányban, mint a katholikus hitelvek között, de azért e szónak a használatában elmegy a lelkész- szentelésig, de a püspök már a papi felszentelés­ben részesült annak idején mint lelkész, a püs-j pöki hivatás betöltésére az istentiszteleten fel­avatják, vagy beiktatják. : Hasonló értelemben mondott beszédet Imrék< Bajos dr. theológiai tanár, aki kifejtette a kézrá-l tétellel való megáldás, kibocsátás szimbólumá­nak kálvinista magyarázatát. Ezt az álláspontot tette magáévá a világiak közül Garda Kálmán dr. is felszólalásában, aki hangsúlyozta, hogy a kérdésnek, a dogmatikus részéhez nem kivan hozzászólani, do úgy érzi, hogy ha az alkotmány törvénybe nem vették fel a püspökszentelés kife­jezést, akkor a beiktatás itt is kifejezi az isten- tisztelet lényegét. Makkal Sándor dr. erdélyi püspök min­denekelőtt leszögezte, hogy a zsinat íelkésztag- jainál ő személy szerint érdektelenebb ebben a kérdésben, mert mindenikük kerülhet püspöki beiktatás elé, ő már utána van. Szembeszáll a theológiai tanároknak a kérdésben kifejtett theológiai felfogásával is, de következetlenség­nek tartja részükről azt, hogy más istentiszte­letekre elfogadták a felszentelés kifejezést, csak éppen a püspökszentelést tartják megengedhe­tetlennek- Amit a kálvinista felfogás szentelés­nek mond, az a püspök hivatásának az elfogla­lásához nem felesleges. Sulyok István királyhágómelléki püspök el­mondja, hogy a huszadik század elején tartott magyar református zsinatokon többször felvető­dött ez a kérdés és a döntés mindig a fel zente- lés kifejezésnek a meghagyása mellett, történt. A következetességet kívánja ő is, ha van lelkész­szentelés, templomszentelés, akkor kell lenpie püspökszentelésnek is. Tusa Gábor dr. azt a pro­testáns álláspontot fejti ki, mely szerint a fel­szentelés semmiféle hatalmat nem ad, csak ün­nepélyessé teszi a kibocsátást. Ebben az értel­mezésben úgy látja, hogy inkább hajlik a katho- licizmus felé az az álláspont, amely a szente­lést nem tartja megismételhetőnek s a lelkész! felszentelés után ezen az alapon nem tart külön püspöki szentelést megengedhetőnek. Az egyház- kerületi beiktatás a püspöki hivatás átadásá­nak csak egy részét képezi s a törvényben erre az első aktusra ezért nem használható a fel­szentelés. Tavaszy Sándor dr. a zárszó jogán vála­szolt mindkét püspöknek a beszédére. Elismeri, hogy nem volt teljesen következetes, de ennek magyarázata az, hogy a zsinat fáradságos mun­káját nem kívánta a türelmetlenségek felidé­zésével nehezíteni. A püspökszenteiés kérdésé­ben azonban a maga álláspontját fontosnak ţar jiuMiiiiiiaMmiiiiiiuiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiuiiiiiHMiiuiiiiiiniiiiaiiiiiNmiinimiuinntiiiMiimiiumniniiiiaiiiiiMmiiiiuiMiiminMmiiiiri'MniiMmuiiitmniiiuimim Tiszta való nem ámítás, Czinknél készül legszebb festés és tisztítás (Bukarest, november 21.) Tragikomikus eset tör­tént tegnap éjjel a bukaresti rendőrséggel, ami mind­amellett, hogy halálos áldozata is van, viccnek is be­diene. Történt pedig a dolog a kővetkezőképpen. Reggeli 4 órakor a Szent Vineri (pénteket jelent az uccanév!) 22. számú ház második emeletének ablakából ijedten hajolt ki a csendes ucca fölé a ház egyik lakója, Ber- covici Leó. Hálóingben, hajdenfön, úgy, ahogy a rabló kiugratta az ágyból. Kétségbeesetten kiabál, ahelyett, hogy a tettesre rohanna. . — Rendőr! Segitség! Valaki álkulccsal behatolt az üzletbe! Feltörte s most mindent kirabol. Rendőr! Rendőr! Két rendőr benyit az üzletbe, ahol hatal­mas pisztolytüzelés fogadja őket. A két rendőr hasra- vágódik és igy kezdik viszonozni a nem éppen barátsá­gos fogadtatást. Erre a betörő leereszkedik a pincébe, ahol védve érzi magát egyelőre, a nyomozók pedig to­vább lövöldöznek odafenni. Végre gyanúsnak találják a csendet, az egyik felfedezi a pincét, de ott megint csak kellemetlen puskalövések fogadják. Itt a két rendőr elválik egymástól. Az egyik, Llbeanu hátrakerül az ud­varba és onnan kíséreli meg Ismét a pincébe jutni, ami neki most minden akadály nélkül sikerül is, mert a tolvaj időközben visszalopózott az üzletbe s igy nem volt, aki ellenállást fejtsen ki. ­A másik rendőr, Popeanca ezalatt várakozási ál­láspontra helyezkedett, mert a sötétben sem merte meggyujtani villanylámpáját, nehogy célpontul szolgál­jon a betörő golyóinak. Közben kiokoskodta, hogy az ellenfél minden valószinüség szerint kilőtte az összes töltényeit, ezért marad olyan csendben. O is a pince felé közeledik tehát. Óvatosan benyitotta az ajtót, a zajra aztán a pinc­éében tartózkodó Libeanu azt gondolva, hogy az üldö­zött betörő keres ismét ott menedéket, előrántotta re-, volverét és több golyót küldött egymásután a mozgolö-i dás irányába, nem gondolva arra, hogy a teljes sötét-a ségben ártatlant is lelőhet. Popeanca rendőr, aki nagy zavarában elmulasztotta jelezni, hogy ő közeledik, vagy talán félt, hogy ezáltal magára vonja a rabló figyelmét, a lövések eldördülte után holtan esett össze a bejáratnál, a golyók a szive környékét zúzták össze. A halottat beszállították a bonctanintézetbe, a vég­zetes lövést leadó rendőrt pedig őrizetbe vették és be* • kísérték a kapitányságra, ahol megindították ellene a vizsgálatot. Es a betörő? Az egészen elvész a különös bonyo- dalmu esetben, ahol minduntalan másfelé terelődik a figyelem. Különben Censtantinescu Sándornak hívják és elég közismert neve van a bukaresti alvilág életében. Mikor a rendőrségről megerősítés érkezett, három,, rendőr hatolt be az üzletbe és revolverükből egymás­után öt lövést adtak le. Az idegrázó hangoknak meg is lett az eredménye, mert ijedt, kétségbeesett szavak gyámoltalankcdtak elő a raktár egyik sarkából. — Megadom magam, csak ne lőjenek. Ezekután aztán elcsípték a rablót, akiért kár volt olyan nagy hajszát csapni, egy kis ügyességgel és több rendőri fogással könnyen le lehetett volna fülelni, anél­kül, hogy egy emberéletbe került volna.

Next

/
Thumbnails
Contents