Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-03 / 253. szám
KUETlUjSSG XV. ÉVF. 253. SZÁM. Az erdélyi magyarságnak, a Magyar Pártnak nagy gyásza van: Temesváron meghalt Ambrózy Andor báró, a bánsági párttagozat elnöke. A kisebbségi magyar életet érte ez az újabb csapás, amely a bánsági magyarságnak nemcsak a pártelnökét, hanem igazi vezérét döntötte ki az élők sorából. A temesvári Magyar Ház homlokzatára kitűzték a gyászlonogót és a magyar összetartásnak, magyar inunkénak, testvéri gondoskodásnak ez épületébe fekete drapériákkal bevont fa lak közé ravatal', áhítottak fel. A gyásznak a szomorúsága azonban az egész magyarságunké, minden magyar léleké, mint ahogyan az Ambrózy Andor báró nagyszabású közéleti tevékenységének a jelentősége a mi egész nemzeti létünk számára adott felbecsülhetetlen és megmérhetetlen értéket. A bánsági részeken a népesség nemzeti tarkaságában, a nyelvterületek változatosságának sokszinü tengerében sok helyütt csak kis szigeteken, néhol az egyes családokig letörpülő foszlányokban, másutt nagyszámú szórványokban él a magyarság. Az összekötő testvéri hálózatnak a megteremtésébe bele- dobtaAmbrózy báró a maga egyéniségét, lelkességét, odaadását s jellemének, tekintélyének azt a szeretetreméltóságát, amivel úgy a nagyvárosi, mint a kisfalusi közönség tisztelettel körülvette. A megszervezés munkájában a földrajzi nehézségek dacára, clőljárt a bánsági párttagozat s a szervező munka eredményességét jelképesen hirdeti az a Magyar Ház, amelyben most ravatalt állítottak fel a munka vezérének. Szerdán reggel érkezett a váratlan megdöbbentő hir az Országos Magyar Párt központ jához Ambrózy Andor báró haláláról. A hir lesújtó volt. Senki sem tudott itt arról, hogy Ambrózy báró beteg lett volna, mint ahogyan az egész betegsége gyors lefolyású volt. Temesvári jelentés szerint a bánsági elnöknek a régi cukorbaja idézte elő szinte észrevétlenül az életkatasztrófáját. Alig pár nappal ezelőtt hirtelen rosszullét vett rajta erőt. A mult héten még egész életerővel dolgozott, pénteken este feleségével moziban volt, az előadás alatt rosszullét- ről panaszkodott, gyomorfájdalmai léptek fel úgy, hogy otthagyták az előadást és hazamentek. A háziorvos még aznap este megjelent az elnöknél, aki másnapra orvosi konzíliumot hívott. Eperohamot állapítottak meg, amit a régi cukorbaj komplikált és hétfőn beszállították a temesvári Kakuk-szanatóriumba, ahol konstatálták. hogy komoly hashártyagyulladás lépett fel. Mindezek a betegségek egyszerre törtek a szervezetére, amely talán mindezt kibírta volna, ha kedden este a szivgyöngeség nem kezdette volna elaltatni az életerőt. Temesváron azonban nem tudták az ismerősök, hogy ilyen hirtelen ennyire súlyosra fordulhat az állapota. Kedden este azonban, a temetői világítások óráiban nagy szenvedések vettek rajta erőt. De eszméleténél volt. Majd kemény vívódások után, éj- félután 1 órakor elaludt. Szive csöndesen abbahagyta a munkát. Két órakor kiszenvedett. Temesváron mély megilletődést keltett a halálhír. Ravatalát a Magyar Házban állították fel. Temetése pénteken délelőtt lesz s a Magyar Házból az evangélikus templomba szállítják át, ahonnan egyházi szertartás után a temesmegyei Gyarmatára viszik és a családi sírboltban helyezik nyugalomra. Ambrózy Andor báró a temesmegyei magyarszövetségi, majd magyarpárti szervezeteknek 1922. óta volt elnöke, később a bánsági tagozat elnöke lett. Az Országos Magyar Párt központi elnöki tanácsának is tagjává választotta a szatmári nagygyűlés. A központi elnökséget hiezédy Joksman Ödön dr. ügyvezető alelnök képviseli a temetésen. A magyar lutheránus egyháznak világi feje, főfelügyelője volt s a temetési szertartást Frint Lajos püspök végzi. Ambrózy Andor báró fogadott fia voit a hires bánsági katona, Ambrózy Béla bárónak, aki adoptált fiát a budapesti Ferenc József-inté- zetben neveltette. Főiskolai tanulmányait a nagyváradi és kassai jogakadémiákon és a köz- gazdasági főiskolán végezte. Előbb diplomáciai pályán volt s az északamerikai osztrálí-magyar követségen teljesített szolgálatot, majd átvette a gyarmatai ősi családi birtokot. A háborúban, mint huszártiszt több vitézségi érmet szerzett. A háború után teljes lélekkel kívánt részt venni a magyar sors kisebbségi küzdelmeiben s már a legelső megmozdulásnál vezetőszerepet töltött be- A megyei tagozat éléről került a bánsági tagozatnak az elnöki tisztségébe s minden magyar munkából élete utolsó napjáig hűséges odaadással .vette ki részét. Báré Ambrózy Andor 3 Leverték a bőrgyári sztrájkot A rendőrség szerint a sztrájkolok sorában illetéktelen elemeket, köztük, a kommunista szervezet titkárát is elfogták Ml történt Mundrutnéval ? Minden csendes a sztrájktanya körül (Kolozsvár, november 2.) A Dermata-gyár munkássztrájkjának kérdése még nincs teljesen megoldva. Ismeretes, hogy hétfőn a reggeli órákban súlyos konfliktus támadt a sztrájkolok és a sztrájktörők között, melybe a hatóságok is beleavatkoztak. A levegőbe leadott riasztólövések csak fokozták az idegességet. Mundrut Ferenc munkásvezér letartóztatására viszont már tömegfelvonulást rendeztek. A rendőrség előtti izgalmas jelenetek a sztrájk vezér szabadlábrahelyezését célozták, amit az ügyészség csakis arra az esetre ígért meg, hogyha megállapítása szerint Mundrut tevékenysége nem ütközik törvénybe. Hétfőn délután a munkásság megtudta, hogy Mundrutot az ügyészség nem helyezte szabadlábra. Erre ismét fel akartak vonulni, csakhogy a rendőrség és a csendőrség teljesen elállta a Kis ucca 33. szám alatt levő sztrájktanya bejáratait s a kiözönlő 250 munkást autóbuszokon a csendőrlaktanyába szállította. A tömeges őrizetbevétel hirére megmozdultak a többi munkások és szolidaritást vállaltak letartóztatott társaikkal. A Rapaport vasöntöde, Viktoria és Transsylvania bútorgyárak munkásai azt hitték, hogy a 250 ember fogva maradt és emiatt kedden részleges sztrájk tört ki. A rendőrség egész éjszaka folytatta az igazolásokat és feljegyezték mind a 250 munkásnak a nevét, akik közül 236-ot a kedd, illetve a szerdára virradó éjjel el is engedtek, tizennégyet azonban visszatartottak. Az állambiztonsági hivatal tevékenysége munkáskörökben számos panaszra adott alkalmat s többen azt hangsúlyozták, hogy a kihallgatások során olyan kemény eszközökkel operáltak, hogy látható nyomok maradtak a szerencsétlen emberek testén. Különösen Mundrut Ferencné esete idézett elő nagyobb kon- sfernációt, akit a munkások szerint lázasan húztak ki ágyából és zuhogó esőben tartották a rendőrség udvarán. Két kolozsvári lap a munkássztrájkkal kapcsolatosan olyan közleményeket jelentett meg, melyeknek értelmében a vasúti tanoncotthon padlásán talált negyvenöt katonai fegyver és muníció, kommunisták tulajdona, a leleplezés pedig összefüggésben van a munkássztrájkkal. Ez a két állítás munkáskörökben nagy izgalmat eredményezett. Hangoztatták, hogy semmi közük a fegyverekhez, amelyek bizonyára a forradalmi időkből maradtak ott. A Keleti TJjság munkatársa érintkezésbe lépett illetékes hatósági személyekkel, akik ebben a kérdésben szintén a munkásságnak adnak igazat és kijelentik, hogy a fegyverek tényleg csak a forradalmi idők maradványai. Ami viszont a lapoknak azt az állítását illeti, hogy a lőszerek mellett kommunista röp- céduJákat találtak volna, szintén a fantázia birodalmába tartozik. A hivatalos vizsgálat megállapi tóttá, bocv a fegyvereket a volt nemzetőrség Tóth Lajos nevű tagja rejtette el. aki az impériumváltozás utáni időkben már ki is vándorolt Magyar- országba. A tizennégy őrizetbe vett munkás ügyére vonatkozólag az egyik mértékadó hatósági személy az alábbiakat jelentette ki: — A tizennégy letartóztatottat szerdán a déli órákban átadtuk a kolozsvári ügyészségnek. — A csendőrlaktanyában lezajlott igazoltatás ugyanis meglepő eredménnyel végződött, amennyiben találtunk négy embert, akinek semmi közük az egész sztrájkhoz, de sikerült letartóztatnunk az erdélyi kommunista szervezet vezetőtagjait, igy többek között Balauer Istvánt és Ilikkel Lajost, továbbá még két személyt, akiknek a neveit még nem hozhatjuk nyilvánosságra. Balauer köztudomásúlag az erdélyi kommunista szervezet titkára és semmi keresnivalója nem volt a sztrájkolók között. — A többiek ellen szintén a rendtörvény és a munkakonfliktusokkal foglalkozó töivóny alapján indul hivatalos eljárás. Beszélgetésünk során szóvá tettük a munkásság egyes tagjai részéről elhangzott vádakat. — Tény az, — volt a válasz —, hogy Mundrut egyik hölgyismerősét — és nem a feleségét — behoztuk a rendőrségre, aki elájult és mi hivtuk ki a mentőket. Most szabadlábon van. — Szóval elájult. De az a kérdés, hogy miérti — Nőknél ez nem ritka dolog. A délutáni órákban elsétáltunk a Kis uccui sztrájktanyához, de ott minden csukva van. Az ablakból egy idősebb hölgy hajolt ki. — Elsejére felmondtuk a helyiségeket s már nincs itt a sztrájktanya. Útközben sztrájkoló bőrmunkással találkoztunk. — Mi újság a sztrájkolók frontján? — Semmi. Tovább harcolunk Mundrut kiszabadítása érdekében. — A gyárnál azt a felvilágosítást adták, hogy a legtöbb sztrájkolót már visszavették. — Ez az állítás csak részben fedi a tényeket, mert több mint kétszázan uccára kerültünk. Ezek után Chirila dr. munkaügyi vezérfelügyelőhöz fordultunk, aki e sorok Írója előtt beszélt telefonon a Dermatával és a többi gyárakkal. A válasz igy hangzik: — A Dermatába ma reggel 725 munkás vonult be. Kifüggesztettek egy névsort azokról a munkásokról, akiket néhány napon belül behívnak. A munkásság legyen nyugodt, mert e hét leforgása alatt mindenkit visszavesznek. — A Transsylvania-gyárból mindössze ti- zenketten hiányzanak, de ezek betegek. A Viktória munkásai közül csak egy nem jelent meg. A sztrájkkérdés mielőbbi elsimítását úgy a gyár vezetősége, valamint a munkásság őszintén óhajtja, éppen erre való tekintettel a rendőrségnek is ilyen irányban kellene dolgoznia. — Egy szenzációs kutyaregény. Mára! Sándor: „Csutora“ c. regényének hőse egy okos, félelmes és rejtélyes kutya. Szimbóluma minden lázadónak és törhetetlen egyéniségnek. Fűzve 117 lej, diszkötésben 165 lej Lepagenál Kolozsvár, postán utánvéttel franco. Kérje az uj könyvek jegyzékét. Ma, csütörtökön, november 3»án A SÁRGA BÁRCA a legmegrázóbb film premierje: Elisa Land!, Lionel Barrymore, Arnold Korff sib. stb. művészek felléptével. Egy orosz nő csdálatos küzdelme, hogy megmeneküljön a prostitúció és egy zsarnok karmaiból, aki Mrni akarja. Bámulatos tömegjelenetek a nyilvános házakban és az orosz börtönökben.
