Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)
1932-10-13 / 235. szám
6 KtumujsXG XV. ÉVF. 235. SZÁM. Kétmilliárd, vagy kétszázötven millió? Csak félig cáfolják a kincstári kötvények kibocsátásának hírét (Bukarest, október 11.) Sokat foglalkoztak a sajtóban, valamint a közönség körében is azok kai a hirekkel, melyek szerint az állam kincstári kötvényekkel fogja kifizetni szállítóit. Szó volt arról, hogy e költségek fedezésére kétmillió rd lej értékű értékpapírt fognak kibocsájta- m, amely összeggel úgy vélik, hogy rendezhetik az állam legsürgősebb belföldi adósságait. Most hivatalos helyről cáfolatot adtak ki e hírekre és mint a minisztertanács ezévi júliusi határo zatának félremagyarázását tüntetik fel. A stabilizációs törvény hatalmat ad a pénzügyminiszternek, hogy szükség esetén ilyen kincstári értékpapírokat bocsásson ki, kétmilliárd lej értékben. Azonban mind a mai napig a pénzügyminisztérium nem fordult ehhez a segítséghez, de az utóbbi időkben az á'iam szállítói látták, hogy követeléseiket készpénzben semmiképpen sem kaphatják meg es igy kijelentették illetékes helyen, hogy hajlandók kincstári kötvényeket is elfogadni, csakhogy valamilyen megoldást hozhassanak létre. Ennek alapján a pénzügyminisztérium most lépéseket tett ilyen értékpapírok kibocsájtására, de semmi esetre sem kétmilliárd lej értékben, hanem csak 250.000.000 lej ellenértékéképpen. Ezzel sem fizetnék az állam összes szállítóit, amire a kötvények névértéke sem lenne elég, hanem csak a textilszállitók követeléseit elégítik vele. mODAZOM-MŰVÉSZET Isac Emil egy évre külföldre költözik, hogy gyógykezeltesse magát és résztvegyen uj darabjának premierjén (Kolozsvár, október 11.) Egy vidéki kultur- előadás engedélyezéséne Jc ügyében kerestük fel Isac Emilt, akiiick alig van párja abban a tekintetben, hogy az impériumváltozás kezdetétől mostanig egyhuzamban áll azon a poszton, ahova állították: az erdélyi színházak felügyeletével megbízott iuspektorátus élén. Ha gondolatban végigszaladunk az elmúlt másfél évtized alatt, bizonyara találunk pontot, amelynél a kritikának is szerepe jutott, de ez alatt a közel tizenöt esztendő alatt soha senki, a színészet! vezérfelügyelő egyetlen ellensége sem vonta kétségbe Isac Emil puritán karakterét, talpig úri mivoltát,. Jsae Emil nem bürokrata formaságok embere, éppen ezért az ügy, ami miatt meglátogattuk, pár perc alatt el is intéződött már. Régi dolgokról, régi emberekről beszélgettünk, sok közös ismerősről, elsősorban Ady Endréről, akinek az arcképe — alatta meleg baráti üdvözléssel — ott függ a szoba legexponánsabb helyén, a nemrég elhunyt veterán, kitűnő ügyvéd, Isac Emil édesapjának arcképe mellett. — Az arcképet nézi! — kérdi Isac Emil. Régi közös harcok emléke. Amikor még a Világ munkatársa voltam és Ady Endrével együtt a Nyugat is sokszor megszólaltatott. Erre azt jegyeztük meg, hogy Isacot, mint a háború előtti évek irodalmának egyik leg íinfinminnfmnníinnrtfiímftfumiifimirifüiraifimmminíuiamhuuuui ájándék sorsjegy Előfizetőinknek 11 Minden olvasónknak, aki egy félévi előfizetési dijat most beküld, a II. Állami Sorsjáték első osztályára V» sorsjegyet ajándékba adunk. 1 Sí 400 lei előfizetési díj beküldési határideje 1932. október hó 14. A Keleti Újság ajándéfcsorsjegyeit WÂGOMS-LITS I! COOK utazási iroda (Főtér íS.) bocsájlja rendelkezésünkre. Előfizetőink, akik egyúttal az Állami Osztály sors játék sorsjegyének is birtokosai lesznek, természetesen ugyanazon jogokkal fognak rendelkezni, mint azok,'akik készpénzen vásárolnak sorsjegyet és éppen vgy remélhetik a most klsorsolCsra kerülő hétszázezer teles főnyeremény megnyerését. íuifimiamuumr jobb magyar stilisztáját ismertük, őszintén, igazán nem udvariaskodásból fakadtak ki belőlünk ezek a szavak és Isac Emilnek láthatóan jól esik az elismerés. .— Sajnos, most már alig irok magyarul. Pedig jól ismerem és nagyon szeretem a magyar űröd álmát. Hiszen Ady Endre hires generációjának majdnem mindén egyes tagja barátom volt. Nem titkoljuk el azt az impressziónkat, hogy ráférne már egy kis pihenés, sápadt arcára egy kis pirosság, meg aztán bátran magára szedhetne még néhány kilót. — Bizony magam is jól tudom, hogy igy van. Évről-évre halasztottam a dolgot, de most már körmömre égett a gyertya. Az elmúlt másfél évtized alatt jóformán még szabadságon sem voltam. Ha törik, ha szakad, néhány hetet kiszakitok az életemből és nem nyugszom, amig teljesen egészséges nem leszek. A minisztériumban már bent van a kérvényem, amelyben egy évre való szabadságolásomat kérem s ezt az egész évet külföldön szándék- szóm eltölteni. Remélem, már teljes egészségben vehetek részt darabomnak „A költő“-nek berlini bemutatóján. Ez a színmüvem teljesen kész van már, precíz német fordításban fekszik az egyik nagy berlini színház igazgatójának asztalán. A darabot elfogadták és meg is mutathatom azokat az áradozó leveleket, amelyeket kaptam. — Sok bánat és csapás ért az utóbbi időben s ahhoz menekülők, amihez sohasem voltam hütelen és ami ma is egyetlen szerelmem: a tollhoz. Amiben sohasem csalatkoztam . . . (*) Az Erdélyi Helikon októberi száma külön cikk keretében közli az Erdélyi Helikon irodalom-történeti pályázata nyertesének nevét és pályanyertes müvének bevezető fejezetét. A szám négy novelláját Bethlen Margit, Szántó György, Höllischer Ferenc és Thury Zsuzsa Írták. Kiemelkedő közlemények: Dsida Jenő ..Kóborló délután kedves kutyámmal“ című közleménye és Kós Károly „Üreg Szinán építőmester“ oimii kultur-történeti miniatűrje. Mécs László és Báni Oszkár versein kivtil modern amerikai költőkből egész kis anthológiát közöl e szám Antalffy Gyula fordításában. Melius N. József „Szergej Tretjakow, az uj iró" cimü cikke, a Szemlében Babits Mihály, Dsida Jenő, Kovács László, Fája Géza nagyobb cikkein kívül Ligeti Ernő, I. Szemlér Ferenc és Kovács József cikkeit közli az Erdélyi Helikon októberi száma, amely három mümellékletben Gáborjáni Szabó Kálmán fametszetét mutatja be. Az Erdélyi Helikon szerkesztősége és kiadó- hivatala: Cluj-Kolozsvár, P. Mihai Viteazul (Széchenyi tér) 40. II. Magyarországi főbizomá- nyos, Studium R. T. Budapest, IV. Muzeum körút 21. Komoly érdeklődők részére mutatvány- számot szívesen küld a kiadóhivatal. A CLUJI ROMAN OPERA MŰSORA: 1P32 október 12., szerdán: Othello. (Premier.) 19i2 október 14., pénteken: Trouhadur. 1932 október 16., vasárnap: Othello. Erre söld, arra piros Muszáj írni valamit erről az állványról, amelyet a Széclietyiyi tér és a Ferenc József ut sarkára állítottak, azzal a céllal, hogy az ezen az útszakaszon lebonyolódó világvárosi forgalmat szabályozza, irányítsa, terelje, igazítsa, levezesse s általában rendben tartsa. Mert azt el kell ismerni, hogy forgalom az van, ha balesetek eddig nem is fordultak elő ezen az ütköző ponton. Hacsak közlekedési szerencsétlenségnek nem vesszük azt az esetet, amikor a Széchenyi tér sarkán egy soffőr felpofozott egy járókelőt. Igaz az is, hogy a múltkoriban csak a szerencsés véletlen akadályozta meg, hogy egy stráf- szekér és egy egy-emberer ős taliga nem rohantak egymásba. El kell kerülni ezeket a súlyos kataszrófákat, tehát odaállították a középre a stop-lámpát a rendőr mellé, aki eddig csupán saját kezeire volt utalva a közlekedés gócponti szabályozásában. Be most már ott van mellette ez a bizonyos erre zöld, arra piros, majd erre piros és arra zöld masina, amelyet ide, meg oda kell forgatnia s ha a kocsisok, soffőrök s egyéb vezetők kellőleg fel vannak világosulva a színek jelentéséről, akkor úgy megy minden, mint a karikacsapás. Az bizonyos, hogy az emberek áhitatos tisztelettel f igyelik ezt a boszorkányságot. Úgy köriilállnak a sarkokon, hogyha másért néni. hát ezért szükséges a forgalom irányítása, mert a nagy felvonulást igen helyes rendes mederbe szorítani. Az áhitatos tisztelet meg van a rendőr részéről is. Olyan óvatossággal és mindenre ki terjedő gonddal forgatja az állványt s intézkedik a fények kellő direkcióba irányításáról, mintha nem tudom miféle világmentő munkát végezpe. Különösen respektálja a lovas szekereket s ha például a Malom ucea felől feltűnik egy hasonló jármű, képes az összes autóbuszokat leállítani s a kezébe adott hatalom felhasználásával rögtön szabad utat nyitni a szekérnek, amelynek vezetője hálaadáan megemelinti a kalapját a stop-lámpa előtt, bár némi kétségei vannak afelől, hogy mit is jelent az a zöld szín, ami a tetején pislákol. Mindezzel szemben azt az eléggé el nem ítélhető bajnokságot sem hagyhatjuk szó nélkül, amellyel bizonyos elvetemedett soffőrök suhannak el piros időszakok idején a lámpa mellett• Ezek a javíthatatlanok, akiket meg kell tanítani, be kell törni. Ha máskép nem lehet, hát a fejüket. Jó, hogy a rendőr ilyen esetekben gyorsan feltalálja magát s hogy az intézmény méltóságán ne essen csorba, hamar zöldre állítja a fényt, mintha minden az ő akaratából történt volna. Ezek az esetek kissé rendszertelenné teszik a fériyváltozásokat, d'e hát kezdeti nehézségek nélkül nem lehet elképzelni egy ilyen nagy- fontosságú újítás első napjait. Amióta a stop-lámpa megjelent, határozottan fellendült a forgalom is. Nemcsuk a gyalogjárók, a jármüvek is érdeklődnek iránta s inkább kerülnek egyet, csakhogy ők is kitapasztalják a vívmányt, amelynek az is nagy előnye, hogy annyira gyenge a fénye, hogy csak bizonyos közelségből lehet élvezni■ Dehát nem a fény intenzitás a fontos itt, hanem a haladás a világvárosi jelleg félé. Mert ez nagyon hiányzott hozzá. iszb.j
