Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)
1932-10-05 / 228. szám
XV. ÉVF. 228. SZÁM. KUtTlUjS&G 3 Románia pénzügyi politikájának ballépése! A kamarában elmondotta: Abrudbányai Ede dr. képviselő L Gazdasági életünk elvesztette egyensúlyát és kétségbeejtő iramban halad a kapitalizmus csődje felé. Ennek a kétségbeejtő kataklizmának a mentségéül olyan szivesen felhozott gazdasági világkrizisen kivül igen súlyos belpolitikai okai is vannak. Románia pénzügyi politikája a világháború után a termelőosztályok és különösen a földmüvelőosztály súlyos megkárosítása mellett a készpénztőkét meg nem érdemelt előnyökhöz juttatta. A deflációs pénzügyi politika pénzünk belső értékét az utóbbi 8—10 esztendőben cirka más- félszeresére emelte és ennek dacára az 1929. évi stabilizációs törvény, amely a defláció eredményét fixirozta, elmulasztotta stabilizáció előtti tartozások átszámítási kulcsát megállapítani Gazdasági életünk megbetegedésének második oka abban rejlik, hogy kormányaink nem tudván megteremteni az olcsó, konstruktiv hitel által méltán igényelhető jogi és erkölcsi konszolidációt, salvus conductust adtak a parazita hitelnek és gazdasági életünket a kalandortőke szabad vadászterületévé tették. Az uzsora-kamat korlátlan szabadsága talán sehol sem tartott olyan sokáig, mint nálunk. A defláció a készpénztőke belső értékének emelésére vezetett. És a készpénztőke értékemelkedésének az árát elsősorban a mezőgazdasági termelés fizette meg, mert a defláció gyakorlati eredménye legelőkor az exportra szánt mező- gazdasági produktumok áresésében jelentkezett és minthogy mezőgazdasági terményekben és termékekben túltermelésünk van, a belföldi piac árai is az export árak után igazodtak. És amikor a mezőgazdasági termelés és a mezőgazda fogyasztókon keresztül az ipar és a kereskedelem is a készpénztőke belső értékének emeléséért vérzettek: ugyanakkor a készpénz tőke semmivel sem korlátozta a maga indoko latlanul magas kamatigényeit, sőt a pénz belső értékének emelkedése folytán, értékszerint ma gasabb kamatokat szedett, A mezőgazdaság sohasem jövedelmezett tőkeértékének 8—10 százaléknál többet és ennek dacára kormányaink tétlenül tűrték a kamat korlátozó törvények megszegését és a 40 és 5' százalékos kamatszedést. Sőt még a stabilizáció után is ötnegye«’ éven át nem történt semmi kamatkorlátozó intézkedés. És az 1930. évi kamattörvényben megállapított 14 százalékos kamat is messze túlhaladja a termelőosztályok fizetőképességét. A termelőosztályok jövedelmeivel arányban nem álló magas kamat nemcsak kifosztotta, elsorvasztotta, vérszegénnyé, pénztelenné tette a termelőosztályokat; hanem, minthogy a termelőtényezők értékelése túlnyomó részben jőve delmezőségük arányában történik, a készpénztőke által szedett magas kamatok a készpénz'* forgalmi értékben magasan a többi termelőtényezők fölé emelték. Vagyis, helytelen cf bűnös kamatpolitikánk pénzünk külső vásárló értékét cirka három-négyszeresére emelte és ugyanakkor előidézte különösen a mezőgazda sági ingatlanok ugyanilyen arányú értéktelene- dését. A gazdasági és jogi dezorganizáció következtében a fiktiv értékű pénz túlnőtt a maga célján és rendeltetésén, az élet reális javai fölé emelkedett és a gazdasági élet éltető szerve helyett, annak megrontója lett. A mindig nemzetközi szellemű készpénztőke vásárló értékének mesterkélt emelkedése egyidejűleg az ingatlanvagyonban és a dolgozó ősz tályok munkaerejében rejlő nemzeti vagyonnak devalvációját és az ország hitelének csökkenését jelenti. Kétségtelen, hogy a készpénztőke bűnei és ül ZEEETflltóROK H! | A RENDSZERES ZENETANITÁS ANYAGÁNAK JEGYZÉKÉT INGYEN KÜLDI MORAVETZ KERESKEDÉS^ TEMESVÁR. pénzügyi politikánk tévedései által teremtett súlyos helyzetben nem nézhetjük tétlenül gazdasági életünk és állami társadalmunk összeomlását. Hogy a gyakorlati élet követelte orvoslást megtaláljuk, nem kell forradalmi eszközökhöz nyalnunk, hanem bőségesen elég, ha ma is érvényben levő törvényeink rendelkezéseit végrehajtjuk. A kölcsön fogalmából következik, hogy visz- szafizetésnek nemcsak számszerint, hanem belső érték szerint is egyeznie kell a kölcsönvett ösz- szeggel. Az Erdélyben és Bukovinában még ma is érvényben levő Optkv. 988. paragrafusának utolsó mondata szerint: „Ha a pénz belső értéke változik, a fizetés azoa belső érték aránya szerint teljesítendő, mellyel az átlőtt pénznem a kölcsönadáskor birt.“ Újabb román vizsgára kötelezik a postatisztviselőket (Kolozsvár, okt. 3.) A kolozsvári postai tisztviselők között nagy elkeseredést váltott ki a jelügyminisztériumnak az a rendelete, hogy az isszes magyar alkalmazottaknak újabb román vizsgára kell állmok. Ez a rendelkezés teljesen ndokolatlan, mivel az illető tisztviselőknek megvan erről a vizsgáról már egyszer a bizo- íyitványuk és a gyakorlatban amúgy is teljesen megfelelőeknek bizonyultak ez állás betöltésére. Épen ezért reméljük» hogy félreértés következménye volt e rendelet kibocsájtása, s azt az ügy tisztázásával vissza fogják vonni, annál is inkább, mivel a többi városok postai tisztviselői közül egyetlen egyet sem szólitottak fel hasonló vizsga letételére, pedig ugyanannyi vizsgával rendelkeznek azok is, mint a kolozsváriak. Nem érthetjük meg, hogy miért kell a kolozsvári postai hivatal tisztviselőivel kivételt tenni, mikor a fizetések ki nem adásában szolidárisán bánnak velük és a többi tiszviselötár- saikkal. Miért szüntették be a sikeresen debütáló motoros vonatot a Szamosvölgyin ? (Dés, okt. 3.) Nemrégiben milliós költségekkel motoros vonatokat állitottak be Dés és Ko lozsvár között. A füstnélküli, gyorsjáratú moto rosokat szimpátiával fogadta az utazó közönség Annál váratlanabbul hatott tehát, hogy tegnap reggel a hét óra 28 perckor induló motor-vonat nem indult el Désről, illetve elindult, de anélkül, hogy utasokat vitt volöa magával. Az utasok megjelentek az állomáson s fel akartak ülni a vonatra, ekkor derült azonban ki, hogy a CFR máris beszüntette a jól jövedelmező motorjáratot és további rendelkezésig Kolozsvárra utasította a motor-mozdonyt. Annál érthetetlenebb a CFR rendelkezése, mert nagy reklámmal állították be az uj vonatot, nem is szólva a hatalmas befektetésről. A jól értesültek arról beszélnek, hogy egyedüli oka a motoros vonaţ beszüntetésének a dési antóbusztársaság egyes’ befolyásos tagjainak inkarnációja. Nekik sikerült kivinni a CFR-nél ezt az intézkedést, mivel mióta a motoros vonat működik, erősen megcsappant a forgalmuk. Huszonkét székely munkás borzalmas szerencsétlensége Kőhalom és Homoród NizöSi a személy- vonat elütött egy autóbuszt, amelyen mun- kába siető köröndi székelyek ültek (Brassó október 3.) A nagykükiillőmegyei Kőhalom és Homoród vasúti állomások között borzalmas szerencsétlenség történt, amelynek székely munkásemberek estek áldozatul. Egy zsúfolt autóbuszt elgázolt a vonat, mert a vasúti őr elaludt és nem engedte le a sorompókat. Az autóbuszokon udvarmegyei székely munkások igyekeztek a botfalusi cukorgyárba, hogy hétfőn reggel munkába álljanak. A szerencsétlen székely embereknek egyrészük meghalt, másik részük pedig haldokolva fekszik a brassói kórházban. A szerencsétlenség a vasárnapról hétfőre virradó hajnalban négy órakor teljes sötétségben történt. A 156. számú udvarhelymegyei autóbusz Korondon több utast vett fel, szegény székely munkásembereket, akik a botfalusi cukorgyárba járnak dolgozni s a vasárnapi munkaszüneti napra hazautaztak. Segesváron át haladt az autóbusz Kőhalom felé. Huszonkét köröndi székely ült az autóbuszban. Homoród és Kőhalom között a 144. számú őrháznál halad át az országút a vasúti síneken. Ahogy az autóbusz felment a sínekre a Segesvár felől robogó 320. számú személyvonat elütötte és teljesen összetörte. A jelentések szerint az autóbusz egészen póz dórjává tört s az összeroncsolt testű embereket úgy szedték fel a vasúti töltésről és több utasnak a testét teljesen szétmarcangolták a kerekek. Marosin főügyész vezetésével a reggeli órákban vizsgálóbizottság szállt ki a helyszínért-. A vizsgálat megállapította a szerencsétlenség okát. Soanca pályaőr nem teljesített abban az időben szolgálatot, hanem az őrházban aludt s bár jelezve volt a személyvonat érkezése, a sorompókat nem engedte le. A vaşuti őr bűnös mulasztása vitte katasztrófába a szerencsétlen székelyeket, akik a mezőgazdasági nyomorúság miatt a harmadik megyébe jártak gyári munkára. A bűnös vasúti őrt letartóztatták, ez azonban nem enyhít a sok székely család fájdalmán. Holtan, szétroncsolt testtel találták a vasúti töltésen Lőripcz Béla 32, Lőrincz György 28, Malmos Lajos 30 éves köröndi székelyeket. Még életben találták és vasúti kocsikra tették Boros Mihály, Boros István, Boros Ignác, Boros Erzsi, Táncos György, Pap György, János Lajos, Molnár György, Bástya Róza köröndi székelyeket, akiket a brassói közkórházba szállítottak, azonban közöttük soknak olyan az állapota, hogy életbenmaradásukhoz nincs remény. A szerencsétlenségről a vasúti igazgatóság is jelentést adott ki, amely a következőket mondja: „Bartalis Áron köröndi autóbuszsoffőmek csak arra volt engedélye, hogy autóbuszán árut szállítson, de nem volt engedélye személyszállításra is. Ennek ellenére huszonkét munkás embert vett fel autóbuszára azzal, hogy Botfaluba szállítsa őket. A vasúti sorompó nem volt az előírás szerint leengedvc s a személyvonat az autóbuszt pozdorjává zúzta. A vizsgálat megállapította a soffőr bűnösségét, de a vasúti őr mulasztását is. A vasúti őrt letartóztatták. Telíes nagy vj’ágtörténeí 130 ?e5. V világ leemodernebb története: a Wells: Nagy Világtörténet. Első prima kiadása 2400 -elvolt, most könyvnapi kiadás 800 oldal. -TJ0 éppel, fűzve 130’— lei, diszvászonkö^£bei1 7o'— lei LEPAQE-náí, Kolozsvár. - Vidékre utánvéttel portómentesen. — Kérjen jegyzéket
