Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)

1932-10-22 / 243. szám

XV. ÉVF. 243. SZÁM. KtnnüisxG 9 9 few® vasúti Rataszírófa 19 halottja Megrázó jelenetek a holttestek agnoszkálásánál A váltóőr ketségbeesetten vitatja ártatlanságát (Temesvár, október 20.) Beszámoltunk ar­ról az irtózatos vasúti katasztrófáról, amely Temesvár mellett a rónáéi mezőn eddig tizen­kilenc ember életét oltotta ki. Az első híradá­saink tizennyolc ember haláláról szóltak, utóbb azonban a kórházi ágyon Reitz János 18 éves _ szakái lházai legény is kiszenvedett Idegrázó jelenetek játszódtak le a katasztrófa éjszakáján s a józsefvárosi hullaházban, ahol a borzalmasan ös' -eroncsclt emberi testeket elhelyezték. Rémült emberek állták körül a koporsókat. Megállapítást nyert, hogy a ha lálvonat utasai beregszói, szakállbázai és kör­nyékbeli munkások voltak. A halottak közt felismerték Muntean vasutast és Jungblutb Jánost. Borzalmak az agnoszkálásnál. A halottakat két csoportra osztották, mint­hogy a koporsók az egyik hullaházban nem fértek el. A halottaskamrák előtti teret hatal­mas tömeg dideregte végig az első éjszakán. Amikor kinyíltak az ajtók és a hozzátartozók­nak megmutatták a halott anyákat, apákat, férjeket, gyermekeket, borzalmas sikongás és jajgatás töltötte be a környéket. De nemcsak a hozzátartozók, hanem teljesen idegen embe­rek is hangosan zokogtak az irtózatos lát­ványra. Délelőtt még csak négy ismeretlen holttestet sikerült agnoszkálni. Az 5-ös számn koporsó előtt egyszerre éles sikoltás hallat­szott, egy fiatal asszony dőlt a szomszédok karjába és félájultan, elcsukló hangon zo­kogta: — Jonica... drága jó uram, Jonica. Néhány perc múlva már a koporsóra rá le­hetett irni: Lupescu Jonica, Beregszó, élt 35 évet. Az első számú koporsóban, mert minden koporsót számokkal jelöltek meg, teljesen szét- zuzódott, formátlan masszává gyúródott asz szony hullája feküdt. A hozzátartozók azonnal ráismertek és kiderült, hogy az áldozat Cinci: Katarina, dohánygyári mnnkásnő, egyik leg­ügyesebb, legszorgalmas >b munkúsnője volt a temesvári dohánygyárnak, Egy másik ko­porsóban felismerték Falni-a Tarantu Jovant, aki szintén dohánygyári munkás. Egy jobb iparosnak látszó középkorú ember összezúzott teteme előtt egy fiatal lány fájdalmas megle­petéssel kiáltott fel: Ez az én zsombolyai nagy bátyám, Hennert János kéményseprőmester. Zsombolyán mindenki ismeri, mint derék munkást és szorgalmas iparost. Nemsokára megérkezett a felesége és a fia, akik zokogva borultak a holttestre. Negyvenkilenc eszten­dős, elnöke volt a zsombolyai kéményseprők egyesületének, tiizoltófőparaucsnok és most is valami tűzoltósági ügyben járt el Temesváron. Az agnoszkált halottak megvizsgálása után az ügyészség engedélyt adott, hogy a hozzátarto zók a halottakat hazaszállítsák. A váltóőr ártatlannak mondja magát. A halál szimbóluma még ott lebeg a rónáci átjáró környékén. A katasztrófa után még ma is az emberek százai állnak és magyarázzák egymásnak a katasztrófa lefolyását. Csernák Andrást, a váltóőrt, egy rendőr kiséri ki a sze­rencsét! mség színhelyéhez. Vele megy a rend­őrség- nügyi osztályának a főnöke és egy komisza A pályatestet szorgalmas munkás­kezek javítják, az őrházban ugyanakkor meg­kezdődik a kihallgatás Csernák egészen nyu­godt, egykedvűen válaszolgat a feltett kérdé­sekre. Folyton ártatlanságát hangoztatja és nem tud számot adni arról, hogyan történt a szerencsétlenség. — Istten engem úgy segéljen — kezdi val­lomását —, nem vagyok bűnös. A végzetes na­pon szabályszerűen kaptam a jelentést a jó­zsefvárosi állomásról. A szabályzat értelmében az őrház elé álltam és vártam a vonatot. Ami­kor a vonat utolsó kocsija is elhaladt az őrház előtt, visszamentem a szobába, a jelzőkészülék­hez léptem és ugyanakkor kitekintettem az ab­lakon; — Ekkor már megtörtént a katasztrófa? — Nem. Még láttam, hogy a vonat keresz­tülhaladt a 14-es váltón, megragadtam a jelző­készülék fogantyúját és forgatni kezdtem. Két tőt forditottam rajta és ekkor az ablakon át a síneken hatalmas szikrákat láttam meg. Erez­tem, hogy baj van. — Semmire sem tudtam ebben a pillanat ban gondolni, — folytatta tovább vallomásál Csernák, — nem tudtam, hogy az állomás vá laszolt a jelzésemre, de arra élénken emlék szem, hogy a váltóhoz nem nyúltam, önkívü­leti állapotban rohantam ki az éjszakába, hal lottóm a kétségbeesett kiáltozást, a közelben veszteglő mozdony vészsipjelét, visszarohan­tam az őrházba és újból kiszaladtam a mezőre. Itt pillanatra a hangja elakad, az ajkai re megni kezdenek és látszik az arcán, hogy tij bél átéli az egész katasztrófát. — Az őrház elől azonban nem mozdultam el. Később telefonáltam a józsefvárosi állo­(Déva, október 20.) Nem kis feltűnést kel­tett, hogy a mult héten letartóztatták Klein Oszkár kudzsiri haranggyárost és a segédjét, az2a 1 a váddal, hogy pénzt hamisítottak. A hatóságok névtelen feljelentés alapján kezdték meg a nyomozást és vizsgálták meg a kudzsiri haranggyárat, ahol sok olyan készü­lék van, amely a pénzveréshez is első pillanat­ban alkalmasnak látszik. Tekintettol pedig arra, hogy a törvény szerint pénzhamisitási (Kolozsvár, október 20.) Kolozsvár város külső negyedei között egyik legsűrűbb népessé­gű a régi Kakas-város, melynek területén fej­lődő élet lendült meg már nagyon régen. A városnegyed uccahálózatának, túl a vasútvona­lon, a főutja a Kajántói ut s a városból kivezető forgalomnak egy nagy része ezen a vonalon bo­nyolódik le. A kajántói ut sürü lakosságának küldött­sége jelent meg a városházán és elpanaszolták, hogy ennek a lakosságnak az életét valósággal elkeserítette az a hanyagság, amiben a város hosszú idő óta részesíti. A környék fertő-fészek lett, az ottélő családok egészsége komolyan ve­szélyeztetve van. A szennyvíznek nincsen lefo­lyása, állandóan növekvő bűzös tó árad szét, amiben lubickolva kell gázolni. Szemetes már nem jár arra, a szemete1: minden házból az uc- cára hordják ki. A házak, telkek értékét ez az állapot lenyomta úgy, hogy a kisemberek va­gyonukat vesztették emiatt. A szemét halmozó­dik, az ucca sötét. Az úttest annyira elromlott, hogy már alig lehet járni. A villanylámpák szá­ma nem elég. Általában ijesztő állapotok van­nak, amikről minden esztendőben memorandu­mokat adtak be a városhoz, kiszállások voltak s a hivatalos megállapítások a legsürgősebb in­tézkedéseket tartották szükségesnek. Mire in­tézkedésre került volna a sor, beütött a rezsim­másra, majd nemsokára megérkezett a bizott­ság, leváltottak, rendőr kiséretében elvezettek, Keresztkérdések tüzében áll Csernák, de kétségbeesetten tagad. Hallani sem akar arról, hogy ö idézte volna elő a borzalmas szerencsét­lenséget. Folyton csak azt hangoztatja, hogy, csak akkor nynlt a jelzőkészülékhez, amikor az utolsó vagon áthaladt a váltó felett. Kihallr gatás után Csernák Andrást a rendőr vissza- kiséri az állomásra és ott tölti az éjszakát. Csernák vallomása és a vizsgálóbizottság eddigi megállapításai homlokegyenest ellenke­zik egymással. Megvizsgálták a váltót, a ko­csi kerekeit s konstatálták, hogy egyiknek sincs semmi baja. Az igaz, hogy bizonyos té­nyek és tanuk nem állnak a vizsgálat rendek kezésére és a tragédia rejtélyét csak feltevésék alapján próbálják megfejteni. A baj nyilván­valóan onnan származott, hogy Csernák, mi­előtt a vonat áthaladt volna a váltón, jelzést adott le a józsefvárosi állomásnak, megkapta a választ és ugyanakkor megfogta a váltó fo­gantyúját és fékuagasságig tudta csak azt fel­emelni. Ebben a pillanatban haladt keresztül a váltón az utolsó kocsi, amely a fogantyt| rántása következtében kisiklott. Ekkor lát­hatta a szikrákat, amitől megijedt és a fogan­tyút visszatolta az eredeti állásába. Csernák azonban mindezt tagadja. A vizsgálóbizottság bizonyára még na-» pokig fog dolgozni. Az is lehet, hogy magában a váltórendszerben volt hiba. A vizsgálat nagy apparátussal tart tovább. ügyekben Erdélyben a tábla Ítélkezik, a letar­tóztatottakat azonnal Kolozsvárra szállították, ahol kihallgatásuk már. több napja tart. A hatóságok az ügyről semmiféle informá­ciót nem adtak, azonban olyan verziók kerin­genek, hogy a hamisítást a gégéd követte el .s Klein Oszkárnak erről semmi tudomása sem volt. Mindenesetre a vizsgálat fényt fog derí­teni a szenzációs ügyre. változás a városházán s ez igy megy évről -évre* inig a legbüzösebb mocsár a nagyforgalmn ka­jántói utat egészen elönti. A városházán ismét megígérték, hogy kk száll a bizottság. Azonban, az ottani állapotok olyanok, hogy tűrhetetlen az életmódjuk a lakó­soknak. Ne akadjon meg egy komissziójárássftl a segítségnyújtás, mert a városra nagy felelős­ség hárul. Leleplezték Endresz és Bitéi síremlékét (Róma, október 20 ) Á Vitorio repülőtérén ma délelőtt 11 órakor megtörtént Endresz és Ritái síremlékének ünnepélyes leleplezése. Az emlékoszlop három méter magas, vörös már­ványból készült. Az emlékoszlopba be van vésve a lezuhanás dátuma: 1932 május 25. Az emlék­művet gróf D‘Antora, Róma alpolgármestere leplezte le. Emlékbeszédeket mondottak az olasz légügyi parancsnok, Hory András magyar kví- rináli követ. Az emlékünnepségen a kvirináli és vatikáni követség teljes számban jelent meg. Az ünnepség lezajlása után az olasz repülők mutattak be repülő mutatványokat. Hamis pénzverdét kutatnak a kudzsiri haranggyárban Letartóztaiiák Klein Oszkár haranggyárost és a segédjét Az a vád eilen iák, hogy 19 és 20 lej es pénzt hamisítottak Szennyvíz árasztja el a kajántói utat Egy városrészről teljesen megfeledkezett a város

Next

/
Thumbnails
Contents