Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)

1932-10-20 / 241. szám

KtlSTlUfSßS kezdették ebben önálló beszélgetőt. Madgearu a két csoport között mintegy repülő, összekötő­tisztet töltött be, állandóan sétált egyik csoport­tól a másikhoz. E sétája közben egyszer oda­szólt Baţieganu Emilhez: > — Egyetlen kibontakozási ut ebből a politi­kai zsákutcából, a Maniu kormányalakítása volna. Hatieganu ur, megkérem önt is, interve­niáljon ilyen irányban. E leírás szerint Madgearu mindenkit meg­keresett «szel a kéréssel, akihez csak fordulha­tott. Nem érdektelen a sok részlet között az egyik lapnak az a feljegyzése senj, amely szerint Mirto lemondott miniszter igy felelt az egyik újságírónak a kérdésére: — Nekem sikerűit a revolvereket kivenni a kezekből, most már verekedhetnek. Arra az elmérgesedett súlyos ellentétre vo­natkoztatta Mirto e kijelentését, amely Vaida és Titules cu között alakult ki. A kárörvendők. A különböző pártok magatartásáról mond­hatni még tájékozatlan közlemények kerülnek be a sajtóba. Ezek szerint a Duca-féle liberá­lis párt nem hiszi, hogy a kormánykrizis re­zsimváltozá;; nélkül lenne megoldható. Azon­ban a liberális párt nem bánja, ha a nemzeti- parasztpárt a maga próbálkozásaival elhúzza még az időt. Nem szívesen venné át e párt most a kormányzást, mert sok olyan súlyos probléma van, amik­nek a megoldását maga sem vállalná, így többek között a genfi pénzügyi szakértők kívánságának a végrehajtását szeretné másokra bizni, viszont azt. hiszi, hogy el kell fogadni a szakértőknek a feltételeit. A párt azt szeretné, hogy egy rövid életű M. Jn-kormány következzék s majd azután kerüljön őreá a sor. Az Averescu-pártról azt Írják a lapok, hogy a Iorga-féle leplezett diktatúra után az alkot­mányosság helyreálltát látják s a nemzeti- parasztpárt kormányával szemben nem tanúsí­tanak túlságosan éles ellenzéki magatartást. Iorga nyíltan és élesen támadja Titulescut lapjában, a Neamul Românesc-ben és azt irja róla-, hogy felforgató magatartásával megdöntötte a tekintély uralmát, amikor mint egyszerű alkalmazott megbuk­tatta a kormányfőt. NA UTOLSÓ NAP! Édesanyám a Színkör Mozgóban 5, 7 és 9 órakor. Mussolini átvette kétmillió magyar polgár aláírását és nagyhatású beszédben éltette a magyar-olasz barátságot (Róma, október 18.) Vasárnap este érkeztek Rómába annak a magyar küldöttségnek a tag­jai, amely Mussolininak kétmillió magyar pol gár aláírását tartalmazó kötetet nyújtott át A delegációt az egész utón lelkes fogadtatás­ban részesítették. A római pályaudvaron az olasz kormánynak, a fascista pártnak és szer­vezeteinek, a kamarának, Róma városának, a rendőrségnek és a Magyarország Barátai Egye­sületének képviselői fogadták. Diszsrázad állt sorfalat és felzendült a Himnusz és a Giovi- n ® k mexo? tüntetés percekig tartott. Az üdvös! beszéd * után a pályaudvar élőit meg­ismétlői.. Itt az éljenzés. A küldöttség tagjait, amig automobilokban szállóikba hajtattak, mindenütt lelkes tömeg üdvözölte. A. küldöttség hé-főn délelőtt megkoszorúzta a Névtelen Hős síremlékét, megtekintette a me­zőgazdasági kiállítást, a Borghese-villában el­helyezett múzeumot, délután pedig Róma vá­rosát járta végig. Este hét óra előtt fekete öl tözetben sorakoztak az Imperial-szálló halijá­ban a küldöttség tagjai és autón a Palazzo Ve- nézia udvarára vonultak. A Palazzo Venezia renaissance stilusu óriási fogadőtermében L alakban állt fel a magyar deputáció és a terem hátterében két asztalon feküdt a TESz kétszáz- húsz kötete az aláírásokkal. A terem közepén a rádió mikrofonja volt felállítva, ju.* Hét óra után öt perccel jelent meg Musso­lini ezüstsujtásos, frakkos komornyikja, je­lentve, hogy jön a miniszterelnök. Egy másod­perc múlva megjelent az ajtóban Mussolini, karját fascista módra magasba emelve. Az üdvözlő beszédet Mussolini feszes vi Őszi ültetéshez na<v / Midet efsőcsztályu gyümölcsfa (abból 15000 drb. Jonáthán). Sétányfa és többféle faiskolai cikkek. Olcsó árban ajánl: Ea^ J Tanintézet FaíMája Kadlaii Erdélyi. Tetefen 104« A szállítás októberben kezd. Árjegyzék ingyen. gyázz-állásban hallgatta végig. Aztán a mik­rofon elé állott és lassan, tagolva, papírlapokról felolvasta beszédét. — Mély meghatottsággal fogadom ezt az ajándékot — mondotta többek közt —, melyet nekem hoztak a Marcia su Roma első decen- niumának beteljesülésekor. Ennek az ajándék­nak igen nagy erkölcsi jelentősége van, n rt hálás szívvel gondolok arra, hogy az iveket aláíró kétmillió magyar mögött az egész ma­gyar nép aláirta ezt az üzenetet, amely nem­csak a nevek sokaságát, hanem a szivek nagy tömegét foglalja egybe. ­— Miként a fascista uralom első íiz évé­ben, úgy a másodikoan sem fog megvál­tozni a mi magatartásmik az igazság kétségtelen és kiáltó sértéseivel szem­ben, amelyeket Magyarország kárara követtek el. — Ä békét akarják Európában! Ha azt akarják, hogy az európai közösség helyreáll­hasson, ezeket az igazságtalanságok t jóvá kell tenni, mert az olyan magas műveltségig és a történelemben olyau nagymultu nép, mint a magyar, amelynek megvan a maga határozott és pótolhatatlan küldetése a Duna medencéjé­ben, nem áldozható fel és nem fosztható meg az élet lehetőségeitől. — Egyszer már kijelentettem és most meg­erősítem, hogy a békeszerződések nem örökéle- tüek és most hozzáteszem, hogy különösen nem örökéletüek azok a békeszerződések, amelyeket — mint a trianoni — a politikai számítások su­galmazták. Leltemből és velem együtt az olasz nép lei­kéből az az óhajtás kél, hogy a második decen­nium jobb időket hozzon Magyarország szá­mára. .{ Olaszország azon fog dolgozni, hogy ezek a jobb idők fel virradjanak a ma­gyar horizonton, meri Olaszországnak meggyőződése, hogy igy cselekedve, egyidejűleg szolgálni fogja az emberi igazság és az európai béke ügyét. — Éljen Magyarország! — fejezte be Mus­solini nagyhatású beszédét, amelyet csaknem minden mondata után megszakított a deputáció tagjainak háromszoros hangos éljen-kiáltása. KV. ÉV™ 241. szm Mosolyogva halt meg Varsányi Irén... Partnerei a nagy művésznőről (Budapest, október 18.) Jelentettük, hogy hétfőn délben tragikus hirtelenséggel meghait Varsányi Irén, a magyar színművészet egyik legnagyobb • alakja, aki világviszonylatban is méltón foglalhatott helyet a legelső művészek névsorában. Csak néhány nap óta vált súlyossá Var­sányi Irén régi betegsége. Epekőbántalmai vol­tak. Orvosai a szombati műtét alatt állapították meg, hogy az az epeutfertőzés, amely az utolsó napokban már a sárgaság tüneteit is mutatta, gátolja a máj működését. Azt is tudták, hogy a nagy művésznő menthetetlen. Akik az utolsó órákat Varsányi Irén köze­lében töltötték — orvosok, ápolónők — megren­dült csodálattal beszélnek arról a heroikus ön- fegyelmezettségről, amellyel Varsányi Irén lep­lezni igyekezett kínjait. Vidáman beszélgetett, mosolygott és tréfálkozott, holott látnia kellett a gyakori konzíliumokból, tudnia kellett a mindsiirübben megismételt injekciókról, érez­nie kellett ereje hanyatlásából, hogy közel van a vég. Délelőtt tizenegy óra tájban Varsányi Irén rosszullét ül panaszkodott. Ez volt az első eset, hogy környezete panaszkodni hallotta. Sietve érkezett az orvos. Aüdigra Varsányi Irén el­vesztette eszméletét. Beállt az agónia. S mintha öntudatlan állapotban is csak azon igyekeznék, Logy vidám arccal, szelídséggel vigasztalja hoz­zátartozóit, mély kábultságában is mosolygott, így fagyasztotta arcára az utolsó vonásokat, az utolsó hősies, gyönyörű szerep mosolyát a halál. A Vígszínház megalakulásakor kapta első szerződését Varsányi Irén. Ebből az első társu­latból már csak hárman vannak: Góth Sándor, Bárdi Ödön és Győző Lajos. Varsányi Irénnel egy napon szerződtette a Vígszínház Győző Lajost. Beszélgettünk vele. ő mondotta: — Ma is portosan emlékszem a napra, ame­lyen Varsányi Irén a Vígszínház tagja lett. Igénytelen fellépésű, nagyon csinos, igen so­vány kislány volt. Egy vizsgaelőadáson tűnt fel és a Vígszínház igazgatósága azonnal leszerződ­tette az akkori „létminimumért“, 120Ő koro­náért. — Nagy népszerűsége volt. amikor még min­dig csak 2400 korona évi fizetést kapott. A’ Trilby hatalmas sikerének kellett^ jönnie, hogy Varsányi Irént mint drámai színésznőt felfe­dezzék. — Egyetlenegyszer kért fizetésemelést, 2400- ról 4000 koronára akarta felemeltetni a gázsiját. Nem kapta meg. Még aznap délben kezében volt a Nemzeti Színház akkori igazgatójának, Somló Sándornak az ajánlata: megadja a 4000 koronát. S a Vígszínház, amely délelőtt sokalta a négyezret, délután már örült, hogy 5500 koro­náért köthette meg a szerződést a nagy művész­nővel. Mint régi pályatársa, csak annyit mond­hatok, hoga^ a legszerényebb, legigénytelenebb színésznő volt, akinél követelobb volt a fellé­pése minden statisztának. Pedig ő volt a leg­nagyobb azok között, akikkel pályámon együtt játszhattam. Varsányi Irén egyik leghíresebb alakítása, a „Liliom“ Juliskája volt. Szereplése teljesen egybeforrt ennék a műnek megszületésével és sikereivel, éppen úgy, mint Csortos Gyuláé. Csortos Gyulával beszélgettünk a szomorú alka­lomból. — Mély megrendüléssel állok Varsányi Irén halálhírének hatása alatt. Huszonöt esztendőt töltöttünk el együtt. Sok siker, sok emlék fűzött hozzá. — Legmarkánsabban a Liliomra emlék­szem vissza. Ezt a darabot kétszázszor játszot­tam Varsányi Irénnel együtt. Én a Liliomot, ő pedig Julikét. Most, hogy Julika meghalt, Liliom is meghal utána . . . Megfogadtam, hogy ezt a szerepet soha többé nem játszom el... — Volt is ilyen hal1 'atólagos megegyezés kettőnk között. Varsányi már évekkel^ ezelőtt mondotta, hogy nem játssza többé Julikát, — Varsányi nélkül én sem játszom el a Liliomot — volt a válaszom. Pogány szerelem. Sigrid Undsei No- beldijas svéd Írónő legújabb regénye. Izzó sze­relmi történet a középkorból. Az Athenaeum 68'— leies diszvászonkötési sorozatának októ­beri kötete. Postán utánvéttel küldi LEPAGE. Kolozsvár. — Kérje a teljes sorozat jegyzékét.

Next

/
Thumbnails
Contents