Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)

1932-09-07 / 204. szám

XV. ÉVF. 204. SZÁM. Ktanupm 5 Lakkcipőben, piros nyakkendővel és élesre vasalt nadrágban állott újból birál előtt Vulpeanu, a gyilkos tánctanár A védelem és vád képviseleistek kévés összecsapása után a tárgyalást elnapolták (Kolozsvár, szeptember 5.) A Vulpeanu- bünügy első fázisa a kolozsvári törvényszé­ken zajlott le. A romániai bűnesetek közt alig akadt egy olyan komplikált, pszichopatoló­giai momentumokkal szinesitett s körülmé­nyeinél fogva nehezebben kibogozható, rejté­lyesebb gyilkosság, mint a besztercei táncta­náré. A kolozsvári törvényszék annakidején szokatlanul súlyos ítéletet mondott ki s már azt lehetett hinni, hogy az országhatárokon túl is nagy port felvert kéjgyilkosság bünpe- re a királyi táblán csak másodlagos szenzá­cióvá zsugorodik össze. Azonban a táblai tár­gyalás előtt szokatlan dolog történt. Kern- bach dr. hivatalos orvosszakértő brosúrát adott ki, amelyben bizonyítani próbálgatja, hogy Vulpeanu nem gyilkos és mikor Greavu- val, a tragikus halált halt, illetve meggyilkolt diákkal az autón dulakodott, véletlenül sült el a haláltliozó fegyver. Ez a brosúra nemcsak a közvéleményt frappirozta, hanem a hivatalos köröket is gondolkozóba ejtette. Mindenesetre alkalmas volt arra, hogy a kolozsvári tábla fellebbvífels tanács­kozását ismét a közérdeklődés fóku­szába állítsa. Érthető tehát, ha a hétfői tárgyalás iránt szokatlanul^nagy érdeklődés nyilvánult meg. A tábla elsőemeleti folyosóját már reggel ki­lenc órakor hatalmas sokaság lepte el. Min­denki^ látni akarta a gyilkos tánctanárt, aki legutóbb azt a kijelentést kockáztatta meg, hogy a táblai tanácskozásokon nem akar nő­ket látni. Ennek ellenére szép számmal képviselték magukat a tárgyaláson a nők is. Tiz óra előtt néhány perccel két szuronyos fegyőr kísére­tében a fogházból felvezették Vulpeanut. Egy cseppet sem viselte meg a fogház. Büszkén, a bünügvi bonvivánok gúnyos mosolyával vo­nult végig a bámulok sokasága között. Magas és egyenes termetét elegáns kék zakkó bori tóttá, lábán lakkcipő és nyakán piros nyak­kendő diszlett. A megbánásnak és megtörtség- nek semmi nyoma nem látható rajta. Most is az látszik az arcán, hogy biztosra veszi a fel­mentését. Pillanatok alatt zsúfolásig megtelik a szüneti tanács nagy terme. Az elnöki emel­vényen megjelent Voitescu táblai elnök és az ügyészi emelvényen Camaraseseu főügyész. Vulpeanut négy ügyvéd védelmezi. Xantopol, Fabius, Giurgiu és Munteanu. Mindjárt a tár­gyalás megkezdése után az ügyvédek valósá­gos attakot intéznek a bíróság ellen, hogy a bizonyítékok kiegészítése végett halasszuk el a mostani tárgyalást. Uj tanuk kihallgatását kérik. Különösen ragaszkodnak ahhoz, hogy Kernbach doktort, akit a törvényszéki tár­gyalás alkalmával csak mint informativ ta­nácsadót hallgattak ki, most mint hivatalos orvos szakértőt idézzék meg és a bíróság kérje ki a szakértői véleményét. Xantopol nagy filipikát mond s rámutat arra, hogy Kernbach és Hosszú városi főor­vos véleménye között eltérés mutatkozott. Ép­pen azért ragaszkodik ahhoz, hogy a mostani tárgyaláson Minovich bukaresti orvosszakértőt hívják meg és hallgassák meg a vé­leményét. Giurgiu János ugyancsak ragaszkodik Kernbaci és Minovich meghívásához és azon­kívül kéri a bíróságtól, hogy Balog József * * Gyümölcs-, dióexportorök! A gyümölcs­kiviteli szabályzat és gyümölcsstandardizálási rendelet teljes magyar fordítása kapható dr. Mandel Fordító Irodában Cluj, Memorandului 24. Ára 50, vidékre 60 lej. fegyverszakértőt is idézzék meg. — Milyen revolver ölte meg, Greavu diákot ? — mondotta Giurgiu. Azt a Steyer revolvert, amelyet mint corpus delictit a bíró­ságon őriznek, Vulpeanu szökése után Buda­pesten tizenöt pengőért vásárolta. Hogyan öl­hette meg azzal Greavu diákot? Orvosi szak- vélemények állapítják meg, hogy a halott ko­ponyáján kilenc miliméteres rés volt talál­ható, holott a Steyer csak nyolc miliméteres kaliberrel birt. Közben Vulpeanu már unja a vitát, unja a közönséget. Figyelő tekintete, amellyel a padsorökon kutatott, kifárad. Könyvet vesz elé és nyugodtan olvasni kezd, mintha az egész vila őt legkevésbé érdekelné. Az ügyvédek után Camaraseseu főügyész emelkedik szólásra s tiltakozik az ellen, hogy uj szakértőket hallgassanak ki. Különösen kikel az ellen, hogy Kernbach doktort, mint orvosszakértőt hallgassák ki. — Semmi szükség sincs Kernbach dok­torra, ha kiváncsiak vagyunk a véleményére, (Becs, szeptember 5.) Gróf Bethlen Ist­ván a Neue Freue Presse-ben cikket irt^a dunavölgyi államok gazdasági helyzetéről. Cikkében azt a véleményt hangoztatja, hogy a dunai államok gazdasági bajain csak az ér­dekeit államok önkéntes vámuniója segíthet. (Berlin, szeptember 5.) Vasárnap rendezte meg az Acélsisak nagy fölvonulását a tempei­hofi mezőn. Csukaszürkébe öltözött acélsisako­sok osztagokba tömörülve sorban meneteltek Tempelhof irányában és a látványosság ezer­nyi embert vonzott az uccára. Reggel 8—9 óra között helyezkedtek el az acélsisakos dandárok a tempeihofi mezőn. Nem kevesebb, mint 180.000 acélsisakos jelent meg, a felvonu­lást végignéző közönség számát mint egy 300.000 re becsülik. Megjelent az ünnepségen a volt trónörökös és felesége, sőt Eitel Frigyes herceg és Oszkár herceg háborús bajtársaival együtt masírozott az acélsisakosok sorában. Az agg Mackensen tábornagyon kívül a díszvendégek sorában voit az osztrák Heimwehr-fővezér, Starhemberg her­ceg, Papén birodalmi kancellár, Schleicher hadügyminiszter, Gayl belügyminiszter. Papén kancellárt a tömeg meleg ünneplésben részesí ­tette. Délelőtt fél 11 órakor az Acélsisak két ve­zére, Seldto és Düsterberg szemlét tartott a vé­geláthatatlan csukaszürke gyalogos sereg, az azt követő motorkerékpár-brigád, a nagysza­bású tábori konyha és a szanitceosztagok fölött. Azután az Acélsisak két vezetője a szónoki emelvényre vonult. Az első szónok Seldte volt: —- A régi német hadsereg nincsen többé — mondotta —. de ma már ott tartunk, hogy a katonai gondolkozást újra megértik Németországban és az aeélsisakosok kö­vetelései a birodalmi kormány program­jában szerepelnek. Az Acélsisak nem párt, nem magáért, hanem Németországért harcol, nem az erőszakot, ha­nem a törvényt akarja, nem az állami hatal­mat, hanem a hatalmas államot követeli. a bűnügyi iratok közt megtalálhatjuk a bro­súrát és abból megtudhatjuk Kernbach véle­ményét. Vagy azt hiszik az ügyvéd urak, hogy Kernbach a tárgyaláson meg fogja cáfolni a brosúra adatait? A védelem nevében újabb felszólalás tör­tént, ahol azt akarják bizonyítani, hogy VuK peanu íiem akart ölni. Ez inkább feltételez­hető Greavu diákra, aki azelőtt is többször megfenyegette a tánctanárt. Valószínű, hogy dulakodás támadt köztük és a revolver csak véletlenül sült el. A védők és a főügyész heves összetűzése után a közönség azt várta, hogy a biróság Vulpeanu tánctanárt is ki fogja hallgatni, de nemcsak a közönség, hanem maga Vulpeanu is már feszengett a helyén és látszott rajta, hogy hosszú védőbeszédre készült. A biróság azonban tanácskozásra vonult vissza es azután kihirdette a határozatát, amelynek ér­telmében a védőknek azon kéréséi, Hogy Kern­bach és Minovich doktorokat, mint szakértőket hallgassák ki elutasította. Ugyancsak elutasította azt a kérést^ is, hogy Balog Józsefet, mint fegyverszakértőt hallgassák meg. A tanuk közül csak az apa- hidai csendőrörsparancsnok újból való kihall­gatását rendelte el, aki először jelent meg a hatóságok részéről Greavu diák holtteste mel­lett. Ezután pedig a tárgyalást bizonytalan időre elnapolta. Vulpeanu arra kérte a bírósá­got, hogy csak akkor vezessék vissza a fog­házba, ha a közönség elhagyja a tanácstermet1. Ezt a kívánságát a biróság teljesitette. A megegyezésnek azonban számolnia kell az egyes tagállamok vitális érdekeivel és a meg­egyezést csak egyenrangú felek önkéntes el­határozásukból, nem pedig külső ráerőszako­Mosf impozáns jelenet következett. Scheldte fölolvasía az acélsisakosok esküszövegét, ame­lyet 180.000 torok harsogott utána. Az Acélsisakos osztagok nagy fölvonulása több mint nyolc óra hosszat tartott, ^ţâr régeh besötétedett, amikor — este 9 óra után — as utolsó formációk is elhagyták a tempeihofi mező területét. A 180.000 főnyi Acélsisako# részben szállására vonult, részben pedig nyom­ban elutazott Berlinből. A későesti órákig ér­kezett jelentések szerint rendzavarás egész nap nem történt, „Németország brní ills nyíltsággal igazolja, hogy Ismét katonai áil m akar lenni.“ (Páris, szeptember 5.) A francia sajtó hosszú cikkben foglalkozik a berlini fronthar­cos-ünnepségekkel és ennek kapcsán ostorozza a föléledőben levő német militarizmust. A „Temps“ azt irja, hogy az Acélsisak parádéja végleg fölnyitja a világ közvéleményének sze­mét a német egyenjogúsági követelés 'igazi célja és értelme tekintetében. Az igazi Német­ország brutális nyíltsággal igazolja, hogy iá­mét katonai állam akar lenni. Az „Intransigeant“ szerint az Acélsisaknak már csak a puskák és ágyuk hiányoznak, Schleicher hadereje 180.000 fegyelmezett kato­nával szaporodott. Lmim lepegMMÉb ÓVSZER Bethlen István szerint KSzépenrópdn csak az érdekelt államok önkéntes vámuniója segíthet lás aiapjan köthetik meg. Világraszóló katona! tüntetés i?o!t TOsárncip Berlinben

Next

/
Thumbnails
Contents