Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)

1932-09-05 / 203. szám

rí'.iselflháí BUDAPEST V. Előfizetés belföldön: ■Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hőra 70 L Egyes szám ára 4 lel. országos magyarpArti lap Szerkesztőségi és kiadóhivatal! ts'efon: 503, 6.91 XV. évfolyam 203. szám Előfizetés Magyarországon: Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 20 fillér. „Az interimár-bizottságok rendszere a városok teljes tönkretételére vezet“, — állapította meg Hegedűs Nándor, aki kétórás nagy beszédet tartott a közigazgatási törvény­tervezet vitájában A kartell kulisszatitkai Az erdélyi magyarság, amely a legutóbbi választások alkalmával éppúgy, mint a válta­kozó kormányrezsimek előbbi választásain is ipéldát mutatott öntudatosságáról és fegyelme­zettségéről, a kamara tegnapi ülésének lefolyá­sából pontos információkat meríthetett arról, mi volt az oka annak, hogy a Magyar Párt el­utasította a Vaida-kormány kartell-ajánlatát. ;Ez az ajánlat pedig úgyszólván harc nélkül, esetleg több mandátumot jelentett volna és ehe­lyett önálló listával vette ki a részét a válasz­tási küzdelemből, szembeszállt a kormányexpo­nensek machinációival, megbirkózott a válasz­tási terror raffinált módszereivel és a saját erejéből a magyar választók bizalmából sike­rült összekovácsolnia azt a harcos tábort, amely annyi lelkesedéssel és önzetlen szívóssággal képviseli a parlamentben a magyar nép jogos érdekeit. Az opportunitás ugyanis ebből a nyill és becsületes harcmodorból is vádakat igyeke­zett emelni a Magyar Párt ellen. Ezek a „vá­dak" oda irányultak, hogy egy kisebbségi nép­nek lehetőleg el kell kerülni a nyilt szembefor­dulást, mintahogy a Magyar Párt tette. A min­denáron való opportunitás lovagjai, akik a ha­talom felé el sem tudnak képzelni hétrétre gör- nyedés politikájánál mást, akik a konc ked­véért mindenről hajlandók megfeledkezni, eb­ben a tetszetős megvilágitásban állították fel a választás mérlegét, azzal a nyilvánvaló és át­látszó tendenciával, hogy a Magyar Párt elleni offenzivával voltaképpen önmaguknak építe­nek védősáncokat és posszibilíssé tehetik a köz vélemény előtt a saját meghunyászkodásukat és konclesésiiket. Nem számítottak azonban arra, hogy előbb- utóbb nyilvánosságra fognak kerülni a válasz tások kulisszatitkai. Ki fog derülni, voltakép­pen mi okozta a kartell-tárgyalások kudarcát ,és mi volt a tulajdonképpeni oka annak, hogy a Magyar Párt az olcsó mandátumok helyett drága harc árán szerezte meg tekintélyes par­lamenti képviseletét. Két koronatanú jelentke zetţ. Egyik Popovici Mihály, a kormány válasz tási diktátora, a másik Wilier József magyar képviselő. Mindaketten elmondták a választási kartellröl azt, amit tudtak és mindaketten egy­behangzóan mondották el a tényállást. Annyira nem volt vita közöttük, hogy maga Vaida mi­niszterelnök ütötte reá a pecsétet előadásukra és igazolta, hogy a teljes igazságot fedték föl. Az igazság pedig az, hogy egyik fél sem húzó­dozott a választási kartell megkötésétől s bizo­nyára létre is jött volna a megegyezés, csupán egyetlen pontnál tértek el a vélemények. Annál a pontnál, amely le akarta szögezni az irás ere­jével, hogy is képzeli a kormány, illetve a kor­mányzópárt a kisebbségi kérdés megoldását1? Magyarán mondva: Magyar részről az voit a kivánság, hogy végre tiszta bor kerüljön a po­hárba s mondja meg őszintén a kormány, hogy akarja megoldani a nyelvkérdést, a magyar te­rületeken a kisebbségi tisztviselők alkalmazá­sának kérdését, a csiki magánjavak ügyét s ál­talában mindazokat a kérdéseket, amelyek a magyarságnak másfélévtized óta a békeszerző­désben nyugvó követelései, amelyekre nézve azonban a szintvallást következetesen elodázott minden kormány. A Magyar Párt álláspontja világos volt: nem akart még választási kartellt sem kötni olyan kormánnyal, amely sérelmei­nek megszüntetésére nemcsak garanciát nem , óhajtott adni, de még csak Ígéretet sem tett, mert az ilyen kartellből súlyos ódium támad­(Bukarest, szeptember 3.) A kamara mai ülésén Hegedűs Nándor kétórás nagy beszé­det tartott a közigazgatási törvénytervezet vitája rendjén. A beszéd súlyos vádirat volt az ellen a közigazgatási rendszer ellen, amely az interimárbizottságokat politikai vesszőpa­ripáknak használja s mely végeredményben a városok katasztrófáját idézi. elő. Hegedűs a következőket mondta: A „megtelt pohár.“ — A tolyó év jumus havában a nemzeti- parasztpárt erdélyi hivatalos lapjában, a ko­lozsvári Patria-ban vezércikk jelent meg, „Megtelt a pohár“ cimmel. Ez a vezércikk megállapította, hogy a községi és megyei ideig lenes tanácsok mandátuma junius 15-én le­járt, tehát tovább müködniök nem volna sza­bad, minden határozatuk törvénytelen és ér­vénytelen és felszólítja a lakosságot, hogy mondja ki az interimárbizottságok ellen a passzív rezisztenciát. — A cikk, — amelynek megjelenésekor még a Iorga-kormány volt uralmon, — nagy hatást keltett egész Erdélyben. Pár nap múl­va Iorga megbukott, Vaida Sándor elnökleté­vel a nemzeti-parasztpárt került uralomra és egyidejűleg bekövetkezett a csoda, hogy ami tegnap még törvény- és alkotmányellenes volt, az egyszerre törvényessé és alkotmányossá vált és csak annyi változás történt, hogy a ki­nevezett jorgista tanácsosok helyét a nem­zeti-parasztpárt hívei foglalták el az ideigle­nes tanácsokban, a passzív rezisztenciáról pe­hat. A magyar nép jogosan kérdezheti meg pártjától, miért támogatott olyan kormányt, amely vele szemben mit sem engedett az elnyo­más módszereiből"? Vaida azt mondta erre, hogy a Magyar Párt által kért garanciákat azért nem adta meg, mert ő a kisebbségi kérdést nem akarta alku tárgyává tenni. Ez a mondat szépen hang­zana, hogyha Vaida nyomban utána kifejtette volna azt a kisebbségi programot, amelyet csakugyan nem befolyásolt sem kartell, sem paktum s amely önként ajánlja föl a kisebbsé­geknek a jogoknak azt a minimumát, amelyet méltán várhatunk el a gyulafehérvári pontok kormányától. Vaida azonban megmaradt ennél a kategorikus kijelentésnél. Ö nem alkuszik, azonban sem alkuval, sem alku nélkül nem pre- cizirozza sem a saját, sem kormánya álláspont­ját a kisebbségi kérdésben. Mindebből megértheti most már a magyar nép, miért nem sikerült az a bizonyos kartell"? Csak egy pontban volt ellentét a két fél között, ez az ellentét azonban körülbelül jobban eltá­volítja őket, mint az óceán Európát és Ameri­kát. Az óceánrepülők hősi lendületének jóvoltá­ból huszonnégy és néhány óra alatt eljutha­dig többé senki nem beszélt. — Tavaly, amikor tárgyalás alá került az a törvényjavaslat, amely 10 hónappal meg­hosszabbította az interimárbizottságok életét, megjósoltam, hogy ez a terminus ki fog to­lódni. Ez a jóslat beteljesedett és bár már a 12. hónapban vagyunk, amióta életbelépett ez a törvény, még csak tervezgetik, hogy törvény- javaslatot készítenek az uj községi és me­gyei választásokról, de még mindig helyükön vannak és működnek az ideiglenes bizottsá­gok. Az eíhanyagolt városok. — Az ország közvéleménye a legnagyobb mértékben elégedetlen ezzel a rendszerrel, amely mindent felülről diktál és a lakosság akaratát semmibeveszi. Hogy ennek a rend­szernek milyen az eredménye, arról meggyő­ződhetünk, ha Erdély városait megtekintjük és látjuk, hogy semmiféle alkotó munka nem történik, az uccák elhanyagoltak, a közintéz­mények hanyatlanak, a városi és községi gaz­dálkodásban hiányzik a legelemibb ellenőr­zés. Argetoianu: önnek az a véleménye, hogy, választás utján csak komoly és jó elemek ke­rülnek a városi tanácsba. Franasovici: Ha a lakosság rossz gazdát választ magának, ezért az övé a felelősség, mig ha a központ nevezi ki őket, a központot terheli a felelősség. Argetoianu: Ön szerint Párist rosszul tunk az óceán egyik partjától a másikig, de vájjon melyik román politikus lesz a románság és magyarság őszinte megbékélésének Lind­bergh je, vagy Magyar Sándora? Melyik ro­mán politikus tér el a taktikázás metódusától és melyiknek lesz bátorsága nemcsak légies és ködbevesző frázisokat szélnek eregetni a ki­sebbségi jogokról, azok pozitiv biztosítása he­lyett? Vaida miniszterelnök ur megtett annyit, hogy elismerte a Magyar Párt politikájának reális voltát s eltekintett attól a gyerekes já­téktól, amely mindenre és mindjárt irredentát kiált. Úgy van, a magyar nép törvénytisztelő és lojális, mert természeténél fogva az. A tör­vénytisztelet és lojalitás azonban nem jelent­heti azt, hogy kézcsókra jelentkezzék és mohón ragadja meg az alkalmat, amikor a kormány — korántsem önzetlenségből — könnyű mandá­tumokat igér. A mandátumokat a magyarság ereje amúgy is megszerzi és ha a kormány hasz­not akar szerezni magának a magyar szavaza­tokból. elemi dolog, hogy fegyvertársának jog­követelésénél engedjen végre a szükkeblüség politikájából. Ne csak hirdesse a demokráciát, legyen egyszer nyilt sisakkal és őszintén demo­krata.

Next

/
Thumbnails
Contents