Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)
1932-09-19 / 215. szám
« KnmUjsKG XV. ÉVF. 215. SZÁM Kiűan-----**=<£ Színkör Mozegó 40<=<^—’ Vasárnap d. e. 11 árakor és egész napi marco, a bohóc Megrázó zenés, beszélő cirkuszdráma. Berthe Ostyn és Ivan Koval-Samborsky Hétfőn és kedden, fél 4, fél 6 és fél 8 órakor Szerelem országa A Gaumont első románul beszélő slágere. Hétfőn és kedden fél 10-ko* j «OLD aaiesíea* a világhírű hipnotizőr és telepa-1 tifuis tenor ián ónálló estje önálló mutatványokkal! A legdrágább jegy 30 lei. | ás Iliescu Bankház sersjess&vásárlól- nak páratlan szerencsije Az Állami Osztálysorsjáték utolsó huzási napján a szerencse kereke megint Erdélynek és az Iliescu-bankház sorsjegyvásárlóinak kedvezett. Az 1,000.000 lejes nyereménnyel a 49556-os számú sorsjegyet húzták ki, melynek boldog vásárlói egy besztercei cukrászsegéd, egy aradi banktisztviselő a Victoria-banktól. Ezeknek van részük ebben a nagy nyereményben. Csak nemrégen még egy páran lettek boldogok az Iliescu Bankház sorsjegyvásárlói közül, mikor a Bankház kifizette az egyik 2 millió lejes főnyereményt. Valóban bámulatos, hogy milyen nagy szerencséjük van az Állami Osztálysorsjáték résztvevőinek, akik sorsjegyeiket az Iliescu Bankháztól vásárolják, mert ténylegesen bebizonyult, hogy nemcsak Erdélyben, hanem az egész országban a legszerencsésebbek azok a sors jegy vásárlók, akik sorsjegyeiket innen vá sárolfák. Ez az oka annak is, hogy a már forgalomba hozott Il-ik osztálysorsjáték jegyeit olyan tömegesen vásárolják az Iliescu Bankháztól. A mai súlyos gazdasági viszonyok kö zött érthető, hogy ez a sorsjegy vásárlás, meri ma csakis ilyen módon remélhető, hegy az ember egy kis vagyonhoz jusson. A sors akaratából már többen jutottak vagyonhoz az Iliescu Bankház utján. Cseh határőrök behatoltak magyar területre és négy békés KMdmivesre sort tizet adtak (Budapest, szeptember 17.) Ipolyvece magyar község határában szeptember 10-én éjjel négy ' )olyvécéi lakós: Káposzta Mihály, ifj. Káp ta Mihály, Deme István és Deme András át ak. 'tak kelni a határon, hogy a szemben fekvő pol^balog községbe jussanak. Csak a határt alkotó Ipoly folyó magyar partjáig jutottak el. Itt két tagból álló, arra cirkáló csehszlovák járőr észrevette őket, kerülővel átkelt a magyar partra és magyar területen üldözni kezdte a menekülőket. A csehszlovák járőr, miután látta, hogy a menekülőket utói nem éri, körülbelül 10—15 lövést adott le rájuk. A lövések közül az egyik Káposzta Mihályt találta. A csehszlovák határőrök a súlyosan sebesült embert utolérték és puskatussal ütlegelve, arra akarták kényszeríteni, hogy velük cseh. szlovák területre menjen. A sebesült azonban pár lépés után a vérveszteségtől elalélt, összerogyott, mire a csehszlovák katonák puskatussal összeverték és anélkül, hogy első segélyben részesítettek volna, otthagyták. A szerencsétlen embert másnap reggel mezei munkások lelték meg és vitték be a községbe, ahol orvosi segélyben részesült. A megindított hivatalos vizsgálat kétségtelenül megállapította, hogy a csehszlovák járőr körülbelül 80—100 méter mélységben hatolt be magyar területre és itt adta le lövéseit a menekülőkre. A kilőtt csehszlovák töltények hüvelyeit a helyszínen megtalálták. Két felmentés Budapesten monstre-pörökben Fölmentették dr. Toldy Zoltán bírót és öslenburg ezredest (Budapest, szeptember 17.) Közel két hétig tartó tárgyalás után pénteken reggel kilenc órakor hirdetett Ítéletet dr. Patay István, a büntetőtörvényszék másodelnöke abban a bün- pörben, amelynek a fővádlottja dr. Toldy Zoltán felfüggesztett bíró volt. A törvényszék a pör valamennyi vádlottját fölmentette az ellenük emelt vádak alól. Amikor a fölmentő Ítélet elhangzott, dr. Toldy Zoltán mélyen megilletődve hajolt meg bírái előtt. A törvényszék Ítéletének megokolása szerint a biróság úgy látta, hogy az inkriminált összegeket dr. Toldy biró kölcsönkapta dr. Ge- cső Lajostól. Major Irén ügyvédirodai alkalmazott terhelő vallomását'nem fogadta el a bíróság, mert Majort dr. Gecső felmondás nélkül bocsátotta el az irodájából és pörben is állanak. Az Ítélet megokolása szerint dr. Toldy Zoltán bíró semmi olyan cselekményt nem követett el, amelyből arra lehetne következtetni, hogy hivatali kötelességét megszegte volna. Dr. Schindler ügyész fellebbezést jelentett be a fölmentő ítélet ellen. Ugyancsak tegnap hirdetett Ítéletet dr. Messik Lajos törvényszéki biró Ostenburg Gyula nyugalmazott ezredes és társai ügyében, akit menyasszonyának, Eszterházy grófnőnek családja indított ellene, nagyobb összeg elkeze- lésével vádolva Ostenburgot. Kapdebó Márton ügyész néhány vádpontra nézve mindhárom vádlottal, Ostenburggal, Dienessel és Gauscher Sándorral szemben elejtette a vádat. Ostenburggal és Dienessel szemben csak egyrendbeli csalás büntette és egy- rendbeli csalás bűntettének kisérloto cimén tartotta fenn az ügyész a vádat. Az első ügy egy 48.000 pengős kölcsönügy, a második pedig az a kísérlet, amellyel a vádlottak az ügyészség véleménye szerint 650.000 pengőt akartak szerezni Gerle ügyvédtől. A biróság Ostenburgot és Dienest pedig felmentette az ellenük emelt vádak és következményeinek terhe alól. A biróság nem látott felmerülni sem csalást, sem ravasz fondorlatot. A felmentő Ítélet ellen az ügyész fellebbezett. I Szelek ha jönnek Hűvös szél futott végig az uccán, felkavarta a járdán a port, a szemetet, rohant vele tovább valahová, mintha valami nagy értéket sikerült volna valahonnan elrabolnia. A gázlámpa fénye pislogott, hunyorgatott a légáramlattól és a szél csak futott tovább az összegyűjtött szeméttel. Valószínűleg meg volt elégedve a zsák- máhnyaU mert elbújt egy homályos szögletbe ve le. Milyen jó lehet neki, gondoltam, hogy ő ennyi vei is boldogan tér haza éjszakára, különben lehet, talán nem tudja az értékét, mm tudja, hogy szemét az, amit olyan nagy hűséggel gyűjt össze, amit mi emberi szempontból megvetünk, értéktelennek tartunk ás eldobálunkAz ucca népteleyi volt eaészen. Az üzletek és lakások mind sötéten sorakoztak, csak egy trafikból világított ki erős fénnyel egy villany- körte. De ép ekkor kilépett a trafikos asszony is, hogy lehúzza a rollót. Megállt egy pillanatra, körülnézett és ebben a percben előtűnt c ■ ucca homályából egy ember, öreg volt az arcú, görbe volt a teste és papírosat keresett a zsákjába. A trafikos asszonytól is kért, aki rögtön felhatalmazta, hogy szedje le az aznapi lapok pla- , kátjait az ajtóról. A koldus hálásain bólongatott és munka közben még szórakoztatta, is a trafi- kosnét, aki fekete ruhájában ott állt mellette és várta, hogy végezzen. Kicsit fázott is talán, mert vékony ruha volt rajta és a befütött trafikból jött ki, kint pedig a levegő nagyon őszi hangulatú volt■ Az öreg ember megnézegetett minden egyes plakátot, mielőtt levette volna, aztásn összehajtogatta őket, mégegyszer megköszönte az asszony szívességét és elindult. A trafikosné, láthatóan boldog volt, hogy jót tett egy emberrel, akinek talán csak az ő papirosai fognak egy kis meleget adni, állva maradt az ajtóban és még egy darabig utána nézett. A koldus rongyos alakja mégegyszer megvillant a villany fépiyénél, aztán eltűnt a félhomályban. És ekkor találkoztam én vele. A zsákja tele volt papirossal. A nadrágján nagyon sok folt volt, de siettem, nem volt időm, hogy alaposabban szemügyre vegyem, csak annyit vettem észre hirtelen, hogy a sok folt közül is kilátszott egy darab helyen a csóré térde. Piros volt a hidegtől a bőre és egy kicsit didergett is. Vad szél vágtatott végig megint az uccán, bebújt a kabátom alá és alaposan megvizsgálta, hogy mi van még alatta. A koldus zsákját meglóditotía, mintha el akarta volna ragadni tőle a zsákmányt, mire ez megfordult szembe a szél irányával, hogy mégis a hátán maradhasson a terhe. A szél megráncigálta a kél nadrágszárát, az egyik lyukon bebújt, a másikon ki és mikor meggyőződött, hogy nincs rajta ezenkívül semmi, tovább futott. Az öreg ember pedig olyan, boldogan indult meg ismét, mintha egy nagy ellenségtől mentette volna meg napi szerzeményét. Meg volt elégeave magával, a napi papiros mennyiséggel, amit gyűjtött és hazafelé tartott ő is. A szél pedig hiába szaladgált m,ár a pa- pirdatabok uiáv, meri az fel volt szedve arra a napra. És a koldus boldog volt. Boldog a szeméttel, amit más eldobál. Pedig ő tudta, hogy értéktelen a többi ember számára az, amit :nost olyan megelégedetten cipel haza. De neki ez mégis megelégedést adott. A hűvös estében meg- görnyédve sietett haza velük. S ebben a percben olyan rokon volt valahogyan az uccán kóborló ember a száguldó szelekkel, akiknek semmijük sincs a mások elhányt szemetén kívül. A koldus tántorgott tovább, a szegény kivetett ember, akit úgy elhajigált az élet szele, mini az uccára dobolt darab papírosat, J. t y. Iskolások szerencséje a Lepage-sorsjegy. — Minden vásárló ingyen kapja. Kérjen ingyen betétkönyvet Lepagetól. NjraraláalsdÍ hazatérők első tatja CZINK>hez vezet, II Hogy ruhást kevés pénzért rendbe tegye!
