Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)
1932-09-17 / 213. szám
XV. ÉVF. 213. SZÁM. KELETiUjSXG % Mi az igazsás a Csíki Magánjavak Ügyében ? A »székely hafárbrcselád fia“ támadta hátba a csíki székelyek igazát — Méltó válasz a cinikus és megdöbbents valótlanságokra A Csiki Magánjavak ügyEBen a Nemzetek Szövetségének genfi kiküldöttje e hónap elején Bukarestben a román kormánnyal tárgyalásokat folytatott és Csikmegyében is járt, hogy közvetlen meggyőződést szerezzen a román kormány által teljes egészben elvett javakra vonatkozóan, melyeknek visszaszerzése érdekében benyújtott panaszunkat a Népszövetség tanácsa szeptember hó 23-án kezdődő ülésszakán újból tárgyalni fogja. Éppen ekkor a „Bukaresti Magyar Kurír“ eimü lap szeptember 4-iki szamában dr. Balogh Lajos Csíkszeredái ügyvéd „Történelmi igazságok“ citn alatt cjkket tesz közzé, melyben régi okmányokat idéz és ezekre hivatkozással azt hangoztatta, hogy 1874. évben II. József császár r javaknak csak használatát biztosította a csiki székely határőr katonaság részére és hogy a magyar szabadságharc leverése után áz osztrák államkincstár részére elkobzott vagyont 1868. évben a magyar király nem kizárólag a csikmegyéi székely volt határőr családoknak adta, hanem Csikmegye összes lakóinak, vagyis a «jegyének. Azt hirdette továbbá, hogy a székely volt határőr huszárezredben románok is szolgáltak és ez szolgáltatott okot arra, hogy az 1868, évi magyar királyi elhatározás a vagyont „vallás- és nemzet- különbség nélkül“ Csikmegye Összes lakóinak juttatta. Mint a Csiki Magánjavak igazgató tanácsának megbízottjai kötelességünknek tartjuk, hogy a megdöbbentő valótlanságokat tartalmazó cikkei szemben Csikmegye Székely lakossága elé tárjak a következőket: 1. A Székelyföldön 1848 előtt a kincstár semmiféle birtokra tulajdonjogot nem szerezhetett és így adományozás tárgya sem lehetett. A Verbőczy-féle Tripartitum juris III. Rész 4. cime szerint: „Vannak az erdélyi részekben schytak, kiváltságos nemesek, kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal "élnek... és akiket székelyeknek hívunk.“ Ezen a XV. század végén összegyűjtött törvénykönyv szerint a szé-. kelyek birtokát a kincstár semmiféle cimen einem vehette. A legrégibb székely törvényeket összefoglaló és Udvarhelyen 1553. év április 28-án tartott Székely Nemzetgyűlés által elfogadott Constituciók 26., 28. és 30. cikkei szerint a Székelyföldön a kincstári birtoknak tulajdonosa nem lehetett, sőt adás-vétel, vagy öröklés utján is más, mint székely birtoktulajdonossá nem válhatott. Az 1653. évben kihirdetett „App- robatate Constitutiones Transylvaniei“ cirnli törvénykönyv is „a székely kiváltságok és szabadságok megtartását“ hirdette azzal, hogy a kincstár valamely birtoknak csak úgy válhat tulajdonosává, ha székely férfi azt önként átadta. Ezen és egyéb kiváltságok fejében a székelyek a Moldva felől eső várak és utak Őrizetére és jókarban tartására kötóleztettek. Ugyanezen törvénykönyv „örök emlékezetül“ egyenként felsorolja az Erdélyben lévő kincstári birtokokat, de ezek között egyetlen székelyföldi birtok sem fordul elő, sem azután 1848-ig ji kincstári birtokokról vezetett „Regestrum“-bao. (II. Rész VIII. óim, III. Rész 76. cím, IV. Rész 13. cim.) Az 1653—1669. évekbeni erdélyi törvéBiztosítsa ingailanát.házáf.életét a MINERVA BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG-nál Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (v. Ferencz József-u.) 37. sz. Telefon: Í2-57. nyékét tartalmazó „Caompilatae Constitutiones Transylvaniei I. Rész 1. cime elrendelte, hogy az erdélyi fejedelmek esküjének szövegébe a székelyek „ab antiquo“ meglevő szabadságainak, jogainak és régi szokásainak megtartása felvétessék. Az erdélyi 1744. évi t.-cikk a régi törvények által székelyek részére biztosított jogok és kiváltságok megvédését Ígérte, amit az 1791. évi II. t.-cikk azzal erősített meg, hogy a székelyt a haza védelmére saját költségükön kötelesek katonáskodni. Az 1837/38. évi erdélyi t.-cikk a székely kiváltságok újból való megerősítését tartalmazza. A magyar miniszter tanácsa által kiküldött bizottságnak 1868. évi szeptember 4—16-án felvett jegyzőkönyve pedig a régi székely törvényekre hivatkozással állapította meg, hogy „a Székelyföldnek tartozékai fiscálitást soha sem képzelhettek az ezt határozottan tiltó hazai törvények értelmében“ és éppen ezért az 1769. évi országhatár rendezés alkalmával visszaszerzett erdők és havasok „csak csikszéki székely tulajdonosoké lehettek“. (A magyar belügyminisztériumban az eredeti jegyzőkönyv 3848/1869. szám alatt fekszik.) Érre való tekintettel bármely székely lakos, vagy birtokosság visszakapta ezen területekből ama birtokokat, melyekre nézve az 1769. év előtti birtoklást elfogadható módon igazolni tudta, amit az erdélyi Főkormányszék 10598— 1868. száma felterjesztése igazol. 2. Ferencz József magyar király 1869. év iebruár 16-án kelt elhatározásával az osztrák kincstár részére 1848. év után elkobzott össsva- gyont „a székely nemzet jólétének előmozdítására“ rendelte visszaadni azon közhasznú célokra és feltételek mellett, melyek az alapul szolgáló magyar miniszteri felterjesztésben megjelöltettek. Ez a felterjesztés pedig visszaadást és nem adományozást hangoztat és pedig „az I. székely (csibniegyei) gyalogezredet alkotott Csikssék közönségének“, mely kifeje zés alatt nem érthető más, mint az a csikszéki (megyei) székely lakosság, mely ezen határőr- ezredet alkotta, mert abban csikmegye! románok soha sem szolgáltak. A felterjesztés utal arra, hogy a székelyek „a határőrséget az állam legkisebb segélye nélkül teljesítették“ és a vagyonnak részükre való visszaadásával valósulhat meg „a székely volt határőrök iránya bani igazságszolgáltatás“, amit ,.a székely népnek anyagi és szellemi haladása és fejlődése is követel“, hivatkozva arra, hogy az erdélyi román volt határőrezredek a felosztás után királyi rendelettel már előbb tulajdonul kapták az, általuk birt javakat. Teljes valótlanság tehát, hogy a vagyont a magyar király nem kizáró lag a székely volt katona családoknak adta vissza, mint azt a „Bukaresti Magyar Kúriában megjelent cikk hirdeti/ 3. Ugyanezen hírlapi cikk arra is utal. hogy a vagyon visszaadása „nemzet-különbség nélkül“ történt. Ez a kifejezés a történelmi tények ismerete nélkül megtévesztéseket idézhet elő és éppen ezért reá kell mutatnunk arra, hogy a Székelyföld Erdélyben 1848 előtt külön közjogi intézményekkel biró testet alkotott, mely mint „székely nemzet" honvédelmi, adózási, (Stb. tekintetben több osztályra tagozódott, mint főnemesek (primőrök), huszár eealádsk (lófő székelyek), gyalogos családok, (darabont nemesek) és jobbágyok, mely utóbbiak vagy betelepültek, vagy a folytonos háborúk és járványok idején szegénységük miatt önként jobbágyakká váltak. A főnemesek és jobbágyok aránylag nagyon csekély számban voltak és eiek határőrszolpálatot nem teljesítettek. Ezen osztálykülömbsép k 1848 év ntán megszűntek és ezért a „nemzetkiilönbség nélkül“ kifejezés a közjogilag különböző osztályoknak összefoglalását, vagyis a csiki „székely nemzethet jelenti a nemzeti, vagyis előbbi osztálykülönbség Budapest SVÁBHEGYI Dietás*gyógyintézet. SZANATÓRIUM már napi 18 : nyújt 5—ö-szori étkezéssel, vizkurávaí ogyütt. j nélkül. A magyar miniszteri felterjesztés, mely alapja volt a királyi elhatározásunk, özintén felsorolja eme osztálykülönbsógeket és a „nemzetkülönbség nélkül“ való vagyon visszaadást éppen ama különbségek megszüntetése folytán hozta javaslatba. 4. Ugyanezen felterjesztés hangsúlyozta azt is, hogy a visszaadott vagyon külön szabályzat alapján kezeltessék, amit a királyi rendelet elfogadott. Az 1897. évi augusztus 30-án keit Alapszabály, melyet a magyar közoktatásügyi minisztérium 40149/1901. szám alatt jóváhagyott, egyenként felsorolja azon csikmegye! székely községeket, melyeknek lakói az 1848 előtti I. csikmegye! gyalog határőrezredet alkották és a vagyon tulajdonosaiul ezeket jelöli meg annak hangoztatásával, hogy az „a székely nemzet jólétének előmozdítására“ szolgál és kölcsönök is csak ezen cél érdekében folyósíthatok, továbbá kiköti, hogy iskolai ösztöndíjra és segélypénzre csak Csikmegyében született székely származású és e megyében illetékességgel biró apák gyermekei tarthatnak igényt s az igazgatótanácsnak is csak székelyek lehetnek tagjai (1., 4., 6., 14., 24. cikkek). A 19705/1871. és 25836/1909. számú magyar közokt. miniszteri rendeletek is hangsúlyozták, hogy a vagyon nem a megye, hanem a csiki székelység tulajdona. Az 1909. év december 29-én alkotott aj szabályzatnak már a cime: „A csikmegye! volt székely ható'•őrezredeket alkotott községek székely lakosságának tulajdonát képező Ruházat alap kezelésére vonatkozó Alapszabály" —■ világosan kifejezi, hogy a vagyon tulajdonosain! csak a csiki székelyek tekintettek. Ezen alapszabály szerint a vagyonhoz jogosultaknak csak ezek ismertettek el és csak az ő leszármazóik részesülhettek ösztöndíjban. Ezen szabályzat alapján kezeltetett a vagyon a román im)périum alatt is 1928 évig és a Consiliul Dirigent 9135/1919. számú rende leiével csupán az állami főfelügyeleti jog gyakorlását ruházta át a prefektusra. Teljes valótlanság tehát az az állítás is, hogy az 1869. évi visszaadás a megy© részére történt, vagyis az összes ittlakó bármely anyanyelvű lakosság részére. 5. Az említett hírlapi cikk arra is hivatkozik, hogy a volt székely hatúrőrhuszárezredben nem székely családok is teljesítettek szolgálatot és ezek kevés kivétellel románok lévén, az 1869. évi királyi elhatározás ezért adta a vagyont Csikmegye összes lakóinak, Ez az állítás sem felel meg a valóságnak. A székely huszárezred kötelékébe ugyanis az ezred alapítása után hosszú idő múlva az egyházi nemesek sorába tartozó románok is felvétettek, de nem Csikmegyéből, hárem Aranyosszék-, Alsófehér«, Iíunyad- és Fogarasmegyékbő! a tövis: őrnagyság és Dezsány-i szárnyparancsnoksága alatt. A magyar király 1879. évi augusztus 27-i elhatározásával megengedte, hogy ezen megyékben lakó román munkáscsaládok részére kiosztas- sék a székely huszárezred vagyonából reájuk eső rész. A magyar belügyminisztérium 15764/1880. s^ám alatt kiadott rendelettel intézkedett a kiosztás iránt. Szentiványi Gyula brassói főispán mint kiküldött kormánybiztos hajtotta végre a rendeletot és a román huszár családok részére kiszámított 19337 forint 56 krajcárt a kolozsvári adóhivatalnál helyezte el, mely a kiosztást foganatosította. Ugyanígy felosztatott a Háromszék- és Udvarhelymegyék- ben volt huszár-családokra eső vagyon is az 1879. év augusztus 27-i királyi rendelet és a magyar belügyminisztérium 39834/1879. számú rendeleté alapján. A huszárezred csikmegyei osztályára eső MORAVETZ ZENEMÜVEK 1 Hegedű és zongora iskolák. Naponként meg- |j§| jelenő újdonságok. — Bizományi lerakat, pj- Olcsó kiadói Arak. 1 bőr aktatáska ....... Lei 140 i BOROS PAPIRKERESKEDÉS 1
