Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)
1932-08-29 / 197. szám
« KeitnUjsKG XV. ÉVF. 197. SZÁM. Károly király átvette a válaszfsliratot s a pártok összefogását és a Népszövetséggel való együttműködést sürgette (Bukarest, augusztus 27.) A szenátus küldöttsége ma délben a szokásos formalitások között átnyújtotta a királynak a válaszfeiiratot. Egy testőrdiszszázad kisérte a delegációt a szenátus épületétől a királyi palotáig. A válaszfeliratot Costachescu szenátusi elnök olvasta fel, mire az uralkodó a következő szavakkal válaszolt: — Mélyen meghatottak a hazafiasságnak ama jelei és bizonyságai, amelyeket a válasz- feliratban hangsúlyoznak. Megelégedésemet fejezem ki afölött, hogy a szenátus látja az ország nehéz helyzetét és meg akarja oldani azokat a problémákat, amelyeket a krízis íelve(Bnkarest, augusztus 27.) A képviselőház szombat délutáni ülésén parlamenti kezdeményezésből ^ törvényjavaslatot nyújtottak be, amely az összes mezőgazdasági és városi adósságok végrehajtásának a jövő évii március elsejéig való felfüggesztését rendeli el. A törvényjavaslatot a Lupu-párt terjesztette be, de számos más politikai párthoz tartozó képviselő is magáévá tette és aláirta a súlyos gazdasági es pénzügyi viszonyokkal indokolt javaslatot. A törvényjavaslat a következő öt szakaszból áll: 1. Az 1933. évi március elsejéig felfüggesz * A szeszraonopolnak az italmérési engedé lyekre vonatkozó végrehajtási utasUisa ma gyár fordításban kapható Dr. Mandel Fordító Irodában Cluj, Memorandului 24. Ara 50, vidékre 60 lej. tett.1 Emellett gondoskodni kíván társadalmunk három nagyfontosságu intézményéről: az iskoláról, egyházról és hadseregről. Fejleszteni kívánják az ipart és talpraállítani a mezőgazdaságot. örömömet fejezem ki, hogy az összes népekkel a legjobb viszonyban élünk és a Népszó vétséggel való szoros együttműködéssel dolgo zunk a b ke fejlesztésén. — A mai nehéz időkben nincs helye az éles pártharcoknak, hanem mindnyájunknak össze kell fognunk, minden erőt egyesíteni az ország érdekében. A hivatalos fogadás után az uralkodó cerc lét tartott a megjelentek között. leinek az összes végrehajtások, bármilyen tér mészetü ügyletből Is származzanak azok és bár milyen stádiumban is legyen a végrehajtási ei járás. 2. A felfüggesztési időtartama alatt a tartozások utáu az adósok a Nemzeti Bank kamatlábával egyenlő késedelmi kamatot tartoznak fizetni. 3. A felfüggesztés alól kivételt képeznek a jövedelmekre vehetett végrehajtások. 4. Tilos a lefoglalt tárgyaknak a hitelezők részéről történő beraktározása. 5. Ezzel a törvénnyel ellenkező minden más rendelkezés és törvény egyidejűleg hatályát veszti A városi lakosság, amely a konverzióstörvény következtében a legkegyetlerrebb végrehajtások szenvedő alanyává vált, most reménykedve várja, hogy a parlameut magáévá tegye és megszavazza a kiméleti törvényjavaslatot. Befejeződött az Erdélyi Muzeum Egyesület nagybányai vándorgyűlése (Nagybánya, augusztus 27.) Az Erdélyi Muzeum Egyesület nagybányai vándorgyűléséről már beszámoltunk az első nap előadásaival kapcsolatosan. Jelentettük azt is, hogy a megnyitó beszédet dr. Boros György püspök mondotta, akinek értékes beszédét tegnapi számunkban vezércikk helyén közöltük. Az Erdélyi Muzeum Egyesület a megnyitó ülésen kellemes meglepetésben részesült, a Magyar Tudományos Akadémia ugyanis terjedelmes szép leiratban méltatta az EME kitartó munkásságát és továbbra is jó sikert kiván. A Magyar Nemzeti Muzeum nevében dr. Homan Bálint főigazgátó táviratban, dr. Imre József, volt kolozsvári orvos-professzor, valamint Ugrón István, ugyancsak táviratban üdvözölték az EME-t. A disz- gyiilés üdvözlő szónokai között voltak a római katolikus, evangélikus és református egyházak képviselői, az összes nőegyesületek és más egyesületek, akik nevében Szőke Béla prépost, a vándorgyűlés tiszteletbeli elnöke szólalt fel. A Muzeum Egyesület vándorgyűlése a kegyeletnek is áklozott akkor, amikor megkoszorúzta Kévay Károly költő, az ismert műfordító és dr. Schönnerr Gyula történetíró sirjait. E síroknál dr. Tavaszy Sándor és Szőke prépost tartottak beszédeket. A közvacsorán a Muzeum Egyesület alapítójának, gróf Mikó Imrének hódolt. A Mikó- emiékserleggel a kezében dr. Boros György elnök újította fel a nagy férfiú emlékét. Hatalmas szárnyalásu beszédben többek között a kővetkezőket mondotta: Emlékezetes légy ma égi lény! Jöjj végy szárnyaidra és repits minket vissza a távoli messzeségekre és ott ölelj át, szoríts kebledhez testvéri egységben. A dissköz- gyüléb meghatódva, néma csendben, pár percig fennállva, hódolt gróf Mikó Imre emlékének. A Muzeum Egyesület vándorgyűlésén a legutóbbi napon Szász Ferenc dr. a hangyák életéről, dr. Sulyok István az uj európai tömeg- mozgalmakról, Veress Ferenc dr. az öregség megelőzéséről, Ferenczi Sándor dr. a. viperákról, dr. Kántor Lajos, dr. . Parádi Ferenc, dr. Csűri Bálint, dr. Vértess Oszkár, dr, Balogh Ernő és számosán saját tudomány szakuk köréből tartottak rendkívül vonzó előadásokat- A vándorgyűlés befejeztével a vendégek a Hódítóhoz, a Gutinra és kőbánya telepekre rândul tak ki.-o— Parlamenti kezdeményezésből törvényjavaslatot nyújtottak be az összes városi és mezőgazdasági adósságok felfüggesztésére Az aranyhajo baba —Irta: BODNÂR ISTVÁN Az ajtóval nem volt valami sok dolguk. Hasztalan nyújtogatta csuíolkodó nyelvecskéjét a zár- biztositó készülék a kulcslyukban, a gyakorlott be- • törőkéz egy-kettőre végzett vele. Hárman bementek. A negyediket odakint hagyták őrködni, ha- bár erre nem volt szükség. A magánosán álló villában a csend ásitozott. fu A kinn maradt negyedik unta magát. Tenyerébe fojtogatta az ásitozást. Egy helyben tipegett. S mikor megunta, be-bekukueskált az előszobába: jönnek-e már? De mert nem jöttek, mereven bá- ’ *ult maga elé. Elnézegette a zuzmarás jégcsapokkal csilingelő kerti fákat, fehérbe öltözött bokrokat. Az is lehet, hogy nem is igen látta azokat. Nézte a nagy semmit s beleveszeti a gondolata... Eszébe jutott egész múltja. Gyorsan el pergett előtte az egész élete. Hamar végzett a boldog gyermekkorral. Úri mód, becéztető kényelem. Protekcióból kapott kis hivatal, a nagybácsi bankjában. Majd a gyors emelkedés. A bankóval teletömött kassza. Lóverseny. Befutott a tippelt ló. Pezsgős vacsorák. Éjjeli mulatók. A kasszából „holnapig kölcsön vett“ első ezer korona... A nagybácsi által titokban pótolt „elfizetés“. Ügyesen terjesztett hir a nagy örökségről. Ennek' folytán mintegy természetes megválás a banktól... S a nagy örökség! hir hozza á kamatot. Van hitel. Csak úgy kínálják a pénzt. Kezdődik az igazi úri élet. Â kártya földbirtokot hoz, a földbirtok gazdag feleséget. De mégsem elég gazdagot. Apró gondok. Gyakori családi tanács. Egy kis megcsúszás a — narancs héjon. Veszteségek. De ujabbi talpra állás. Aztán a hegyről lejebb, mindig lejebb. Csak a szem maradt fenn az uj csillagon. Az a csodaszép asszony, aki azonban nem a szelíd, áldott lelkű feleség ... Gondok. Egyre nagyobb gondok. Mert az a csodaszép démon valósággal eszi a pénzt. De honnan, miből ? Már meg is van! Hanem mintha inogna a föld ? Még csak távoli a moraj. Aféle hóik suttogás a gyanús kártyázásról Következik a csendes eltanácsolás a" nagyobb kaszinókból. Jpa a mindennapi kávéházi élet. Cigánnyal, pezsgővel. Bakk a szeparekban. Majd alsós, változó szerencsével ... Kifosztott vidékiek. Botrány.. . Tovább tehát a kisebb lebujokba. De némi bajok a rendőrséggel. Tovább tehát, még messzebb. Ki a kisebb putikokba ... S onnan is tovább ... Mig végre — itt van1 Hirtelen megrazkódott. De már talán nem a hideg miatt Haza ért a gondolata. Betegen hagyta azt az áldott lelkű asszonyt, a hf, kitartó feleséget, aki szakítva egész családjával, egyedül maradt mellette S eszébe jutott az okos kis csöppség, hatéves leánya is. Ma együtt járkált vele. Utolsó pénzén egy narancsot! vett neki. S a kislány vérszemet kapott: — Papi. papi, nézd, milyen gyönyörű baba. Gyere vegyük meg.. Na ugye megveszed ? — Majd máskor kislányom, ha pénzem lesz. . — Hát most miért nincs pénzed ? — Miért ?! Mert... mert... — szivét össze- szoritotta valami, — mert nincs... Eh, de te ezt nem érted. Gyere, menjünk haza.. . Valósággal elrántotta a kislányt a kirakat élői. Aki aztán végigsirta az egész uccát Odahaza pedig elpanaszkodott a beteg anyjának: — A papa rossz, nagyon rossz, mert soha sincs pénze ! Ezt aztán nem bírta tovább. Ott hagyta őket. A feleségének azt mondta; jól van, hát megalázkodik mégegyszer a kőszívű nagynéni előtt, kikönyörög egy kis segítséget tőle .. . Futott a levegőre. De egészen más irányba. Addig, mig — ide ért . . . Megrázkódott. Egészen átjárta a hideg. S mintha zajt is hallott volna?! Lehet, hogy csak a szive dobbant meg vad fájdalommal. Hirtelen benyitott többi társához.— Mégsem vagytok készen ?! Siessetek, mert még ittesipnek ... — Éppen végeztünk, — szólalt meg társai közül a vezető. — Még csak ezt a szobát nézzük me g Bevilágított a kis tolvajlámpával. De elnevette magát: — Hiszen ez a — gyerekszoba! Itt nem igen tartogatnak kincseket. Gyerek-bölcső pedig van odahaza is. Bár ne lenne . . . S már loholt is kifelé. De a tolvajlámpa mégegyszer odapislantott a kis bölcsőre. Egy szépen felöltöztetett aranyhaju baba feküdt benne. A többiek előre mentek. Az előbb kinn, vi- gyázónak hagyott negyedik azonban megállt egy pillanatra. Észrevétlenül felkapta a babát s elrejtette bő köpenye alá . . . Aztán megindultak négyfelé. Ki erre, ki arra. Végül azonban mégis összeverődtek a megbeszélt helyen, az orgazda háza előtt, ahonnan nemsokára káromkodva jött ki a vezér ; _ Becsapott a gazember. Azt mondta, hogy a gyöngysor, az aranyékszer mind hamis. S az a sok ezüst is csak kínai. .. Alig adott valamit... Netek... Mindenkinek a markába nyomott egy ötvenest— Ennek a kezdő fiatal barátunknak pedig elég lesz azért a kis ácsorgásért húsz pengő is. Én annak idején az első alkalommal csak ö. forintot kaptam. Igaz, hogy ráadásul még három — hónapot... Durván elröhögte magát. A többiek azonban inkább káromkodtak. Neki akartak esni a vezérnek. Meg voltak győződve, hogy becsapja őket, A negyedik azonban ekkor messze járt a húsz pengővel. Odahaza csendesen lépett be a szobába. Addig világot se gyújtott, amig a gyönyörűen felöltöztetett aranyhaju babát oda nem csempészte az alvó kisleány széttárt két karjába. Olyan szelíd melegség csapta meg egyszerre a szivét. Odalépett a felébredt asszonyhoz, gyöngéden megcsókolta: — És a — láz? — Ma nem volt... De nem ez a fő. Hanem, hogy hol voltál megint ilyen sokáig?!
