Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)
1932-07-14 / 157. szám
XV. ÉVF. 157. SZÁM. KeletiUjskg 3 Impozáns ünnepélyes keretek között lezajlott a Szász Endre jubileuma (Kolozsvár, julius 12.) Szász Endrének, a Keleti Újságnak felelős szerkesztőjének a 25 éves újságírói jubileuma impozáns keretek kö zött zajlott le. Meleg és bensőségteljes ünneplés volt ez, ahol a magyarság szeretete, tisztelete és megbecsülése sugározta körül az igazi, tehetséges és hivatása magaslatán álló ujság- irót, aki a kisebbségi küzdelmekben mindig az élen járt, minden társadalmi és kulturális megmozdulásból kivette a részét s valóban megérdemelte, hogy huszouötéves újságírói működésének az évfordulóján az itt élő magyarság figyelme feléje forduljon. A jubiláns ünnepség két részből állt. Délelőtt a református kollégium dísztermében az Erdélyi és Bánáti Újságíró Egyesület szoiem- nis közgyűlés keretében ünnepelte alelnokét. A közgyűlésen nemcsak a román és magyar újságíró testületek, hanem a magyarság különböző társadalmi, politikai és irodalmi egyesületei fejezték ki hódolatukat és szereteteket a jubiláns újságíróval szemben. A közgyűlésen a Magyar Párt képviseletében dr. Ínezédy-Joks- man Ödön ügyvezető ^Inök, Vásárhelyi Jápcs püspökhelyettes, a 'MáSyar Párt helyi tagozatának az elnöke és Deák Gyula, a központi tagozat főtitkára jelenteit meg. Ott láttuk Jelen Gyulát, a Magyar £$ngzinó és más társaskörök, Kovács Dezsőt, azídtb’délyi Irodalmi Társaság és a romániai PemUMb, dr. Klein Miksát, a zsidó párt, Vásárholíti/lBcldizsárt, Kovács Ájid rást, a református.gifesliázközség, dr. Stpica Jánost, a kormáu$í;sf£ Prefektus és Codarees Corneliut, az erdógí* afc»j*wtn újságíró szindikátus képviseletében.református kollégium dísztermét az újságírókon kivid a magyoţţ; uri társadalom reprezentánsai töltötték meg,délét A közgyűlést Krenner Miklós, az Erdélyi és . Bánáti Kisebbéi Újságíró Egyesül nöké 'ífyitötta- -rttég? C dvözöHe'a megjei és jelentette, hogy a közgyűlésen Bţui-Anct. Arad, Nagyvárad és Temesvár magyar Ti® írói elküldték a reprezentánsaikat és igy a köz gyűlés határozatképes. Azután emelkedett íáí- gon méltatta Szűsrt'Endrének, a jubilánsffdfv’r. hervadhatatlan‘éraSSfélt, értékelte nemes, tradíciókban gazdag yjsá^irói működését, az egész jubiláris közgyüléíftMt a kisebbségi újságírásra való kihatásait és ázütán egy küldöttség'knent Szász Endre ntán.Aiüigy a közgyűlésre meg'hiv ják. Midőn Szász Síidre az izgalomtól kipirult arccal megjelent asÍfiözgyülésen percekig tartó t$ps fogadta s a közgyűlés tagjai feláÜasrnl üdvözölték a juhi- l^ggfyjságirót. Krenner Miklós ekkor Szász Endre felé fordult és meghatott hangon mondotta, hogy soha az életben nein volt annyira megilletődve és meghatva, mint éppen most. „Úgy állsz itt előttem, mint egy áldozat, aki a szolidaritás érdekében jubilálsz, hogy ezzel a szép és bensőséges ünnepélyességgel magának az újságíró- hivatásnak önbecsülést és értékelést adjál Azután elmondotta Krenner, hogy Szász Érdre sohasem akart más lenni, csak újságíró. Nem törekedett soha rangra, társadalmi elismerésre, jövedelmező pozícióra s kálvinista puritánsággal, nemes egyszerűséggel, krisztusi önfeláldozással mindig csak szerény munkás ember volt. Ugyanakkor azonban héroszi munkát is végzett. az elvek fegyverével harcolt, a célja mindig a jog és az igazságvédelem volt s egész életét csak a közéletnek áldozta. Nagynevű elődeinek és rokonainak a nyomdokain haladt, méltónak mutatkozott Szász Domokos püspökhöz, a Szász-családból kikerülő Írókhoz, tudósokhoz cs művészekhez. — Az egész magyar ujságirótárasadalom nevében nem az ódák hideg hangján, hanem a szivek egyszerű, bensőséges húrjain köszönt- lek téged, huszonöteves újságírói jubileumod alkalmából, — fejezte be beszédét, amely után zugó tapsvihar hangzott fel. A Keleti Újság szerkesztősége és kiadóhivatala és a Lapkiadó részvénytársaság igazgatósága nevében dr. Zágoni István méltatta Szász Endre jubiláris ünnepségét s meleg szavakkal fejezte ki közvetlen dolgozó társainak szere- tetét és ragaszkodását. A kormány üdvözlete. A kormány és a prefektus nevében dr. Stoica János román nyelven mondott üdvözlő beszédet, amiből kiderült, hogy a románság is megbecsüli a bátor és jónevü kisebbségi ujság- irőt. Az emelkedett szellemű román beszéd után, Stoica ur felolvasta Tilea Viorelnek, a sajtóminiszternek Szász Endréhez magyar nyelven irt alábbi levelét: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Amikor a sajtó rcprezentátiv munkás ’; munkában eltöltött negyedszázados jubileum.! alkalmából kollégái ünnepük, kedves kötelességemnek tartom, hogy magam is az ünneplők sorába lépjek. A népért, nemzeti kultúrájáért harcoió újságíró, aki lojális fegyverekkel küzd, mindenkor ellenfelei megbecsülését érdemelte ki. Ezt a megbecsülést, ezt a tiszteletet akarom kifejezésre juttatni e soraimmal. Kivánok további munkájához sok sikert, kérem, haladjon a megkezdett utón, amely a Románia határain belül élő népeket harmonikus együttműködésre, áldásos munkára nevelje. Fogadja, igen tisztelt Szerkesztő Ur legjobb szerencseki bánataimat. V. V. Tilea. , Azután Codarcea Corneliu, az erdélyi és bánáti román újságíró szindikátus nevében emelkedett szólásra. Meleg szavakkal üdvözölte Szász Endrét, és méltatta újságírói munkásságát. Hangsúlyozta, hogy a román újságírók ismerik Szász Endre te ■ ckenységét, tudják róla, hogy mindig a civillizúeiónak, a kultúrának és a nemes kisebbségi harcoknak volt -> zászlóvivője. Benne üdvözlik a müveit, euró- oonclolkozásu szerkesztőt, akinek jubileuma 'mából a román újságíró szindikátus is a tiszteletét és a szerctetét tolmácsolja. A budapesti ujsagnók egyesülete Harsány! Zsoltot, a kivábí magyar írót bízta meg, hogy a magyarországi sajtó üdvözletét tolmácsolja. Gróf Bethlen György levele Az Országos Magyar Párt nevében Szász Endre címére gróf Bethlen György elnök megható levelet irt, ameljret Walter Gyula, a szervezet főtitkára olvasott fel. „Amidőn újságírói pályának huszonötödik évfordulójához érkezett — hangzik a levél —, örömmel ragadom meg az alkalmat, hegy szívesen és melegen üdvözöljem és szerencsekivá- nataimat tolmácsoljam. A magyar sajtó suiya és tekintélye mindenkor jelentős tényezője volt nemzeti küzdelmeinknek, nemzetkisebbségi helyzetünkben pedig még fokozottabb elismerés illeti azért, az odaadó munkáért, melyet a magyarság faji öntudatának állandó ébrentartása és ápolása körül kifejt. Szerkesztő Ur munkásságának, több mint fele erre az időre esik, amelyben tudásával, öntudatos gondolkodásával és törhetetlen magyar érzésével vette ki részét, melyért méltán érdemelte ki nemcsak a jubiláris ünneplést, hanem egész magyarságunk megtisztelő elismerését. Kifejezést adva eme őszinte érzelmeimnek, kérem fogadja tiszteletem nyilvánítását, dr. gróf Bethlen György.“ Dr. Klein Miksa a zsidó párt és a zsidóság nevében beszélt, utána pedig Kovács Dezső emelkedett szólásra. Az Erdélyi Irodalmi Társaság és a romániai magyar Pen Klub képviseletében mondott szívből fakadó beszédet. Ennek a jubileumnak a fénye —■ mondotta többek között —, kicsiny ahhoz, milyen fényes a hivatása az erdélyi magyar újságírónak. Beszéde után a szemekben könnyek jelentek meg. Dr. Jelen Gyula, n kolozsvári Magyar Kaszinó és általában az összes magyar társasegyeaiile- tek nevében. Sárkány Gábor, a temesvári ujság- ii’ócsoport, Maróik Sándor, a nagyváradi, ka- racH Nagy Latos-, a bukaresti, Salamon László, a kolozsvári, A—ipr Béla, az aradi újságírók nevében ikUő £ /:k a jubilánst. Azután leveleket és táviraté- tt olvastak fel, amelyekben az ország minden részéből üdvözlő sorokat küldöttek. Az üdvözlő beszédek elhangzása után pedig Szász Endre válaszolt: Szász Endre beszéde — Azt hiszem, elhiszik nekem, ha őszintén bevallom, hogy életemnek legnehezebb napja ez. Annak a ténynek erejével, hogy huszonöt éve vagyok újságíró, ennyi időt töltöttem el pár négyzetméteres rcdakciókban, sokszor ba- golyéletre szorítva, kora estétől, késő éjjelig, néha hajnali felkelés, kelletlen, de parancsoló kötelességével köteleztettem egy életsorsra, amely merőben ellenkezik a rendes polgár beskatulyázott, szinte szokványos életétől. A szerkesztő posztján kellett állnom évizedek óta és ez a poszt nem ismerte sem a bankett-tósztokat, sem a szónoki szárnypróbálgatásokat. És most ugyanabba a verembe estem, amelyet eddig mindig sikerült elkerülnöm. Engem ünnepelnek. De még sem tudok cinikus lenni, Valamit OBOL, igen tömény szájvíz, néhány cseppje degenda OBOL használatban igen takarékos, OBOL tehát olcsó. félreérthetetlenül értésemre adott a jubileum. Azt tudniillik, hogy életem nem volt hiábavaló. — Annyi szeretet, melegség özönlött felém az utóbbi pár hét alatt, annyi elnézést tapasztaltam gyöngéimmel, sőt hibáimmal szemben, hogy meggyőződtem arról, am't eddig szinte megtagadtam, hogy ennek az- életnek csakugyan van értelme, oka, magyarázata. Amit az életben eddig cselekedtem, szerény érőimmel, annak most láttam meg a visszfényét. Objektiv ember voltam mindig, most is pontosan meg tudom Ítélni, mi a túlzás a felém áradó gyöngéd elismerő szavakban és pontosan ismerem a magam helyét, értékét. De nem tagadom, jólesett és jólesik a sok szerető szó, hogy most elfelejtik a hibáimat és csak azt emelik ki, amit huszonöt év alatt megpróbáltam jól csinálni. A mesterségem iránti szeretet kötelez arra, hogy jólesősen vegyem tudomásul: az újságírói pálya alkonya is kecsegtet valamivel és ez több sokemeletes bérpalotánál, kamatozó tőkénél, amit egy krach forgószél módjára elsöpörhet. — Az a szerető lélek, amelyet Önök felém nyújtottak, megmarad velem olyan ordónak, amelyet szivem felett fogok mindig hordozni. Az egyszerű, de szívből fakadó szavak után a közgyűlés tagjai felállottak és percekig ünnepelték a jubiláns szerkesztőt. Azután a Keleti Újság szerkesztősége egy terméskőbe foglalt, pompásan sikerült bronz-plakettet nyújtott át, amelyet Wéber Oszkár szobrászművész készített. A Magyar Színházban. Ezzel az ünnepélyes közgyűlés véget is ért, csak az ujságirótársadalom maradt vissza és szociális problémáit és a szeptember hónapban megtartandó közgyűlés programját beszélte meg. Este a Magyar Színházban Régi kolozsvári est cimen gyönyörű műsor szórakoztatta a közönséget, utána pedig az Amerika- étteremben nagyszabású bankett volt, amelyről később számolunk be.
