Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)
1932-07-31 / 173. szám
Előfizetés belföldön: Egyévre800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L, Egyes szám éra 3 le?« ORSZÁGOS HAGYARPART! LAP Előfizetés Magyarországon Szerkesztőségi és kiadóhivatalt Ulefon: 508, 8.94 ".Egyévre 50 Pengő, félévre25 Pengő,negyedévralZ.M * XV. évfolyam * 173. szám 1 Eayss szám ára 39 (liiár. _________ statáriális lírásán halálra Ítélte Holltdsr Sallai Imrét és Fürst Sándort és az ítéletet délután háromnegyed üt árahor uénrehnjtottáh (Budapest, julius 29.) Rendkívül izgalmak között ma vette kezdetét Budapesten a statári- ális bíróság tárgyalása a letartóztatott kommunista vezérek ügyében. A statáriális bíróság tárgyalását a budapesti törvényszék épületében tartották meg. Nyolc óra 20 perckor vonult be a Töreky-tanács a nagy esküdtszéki terembe. Töreky tanácselnök, Kreiszer és Németh sza- vazóbirák, valamint dr. Pécsy főügyész foglalták el a helyüket. A védőasztalnál Sallai Holländer Imrét dr. Lengyel Zoltán, Fürst Sándort pedig dr. Szőke Sándor védték. Dr. Vám- béry Ármin, akinek Sallai-Holländer Imre véA vádlottak kihallgatása A vádlottak közül elsőnek Sallai-Holländer Imrét hallgatták ki, akiről a jegyzőkönyv adatai szerint kiderült, hogy hat különböző hamis nevet használt. Sallai elmondja, hogy a kora- műn összeomlása után Moszkvába ment, hosszú ideig ott tartózkodott, a magyar kommunista pártot szervezte odakünn és Moszkva megbízásából jött Budapestre, hogy itt. ugyancsak a pártot szervezze. Moszkvából hazájába visszaérkezve . . . Az elnök itt közbevág: — Magának nincs hazája. Sallai-Halländer úgy véli, hogy ezt a szófordulatot használhatja, mert itt született és anyanyelve a magyar, majd tovább folytatja vallomását, kijelenti, hogy fí neki csak technikai szerepe volt, de nem politikai és megbízatása abban állott, hogy jelentéseket adjon Moszkva számára. Azokat a kommunista cikkeket, amelyeket sokszorosított, nem ő irta, hanem külföldi lapokból fordította. Ami a rendőrség politikai osztályainak tagjairól összeállított és lakásán megtalált jegyzéket illeti, annak nem volt más rendeltetése, csakhogy figyelmeztesse embereit, nehogy olyan házakba költözzenek, ahol detektívek vagy más politikai megbízottak laknak. delme volt kiosztva, miután külföldön tartózkodott, a tárgyalás délelőttjére nem jelenhetett meg. Pécsy ügyész indítványt tett, hogy az elnök zárt tárgyalást rendeljen el. Kijelentette továbbá, hogy javaslatát a zárt ülésen fogja megindokolni. Elrendelték a zártülést, minek végeztével Töreky bejelentette, hogy a tárgyalást a nyilvánosság előtt fogják lefolytatni. A tárgyalásra tizenegy tanút idéztek meg, akik közül öt letartóztatott kommunista, hét ember a rendőrség megbízottja és ketten pedig orvosszakértők. Az elnök bemutatja Szűcs Gyula színész valló* mását, amely szerint, Korvin Ottó és helyettese Sallai-Holländer fiát a kommun idejében az emeletről ledobatták és elpusztult. Sallai kijelenti, hogy erről neki nincs tudomása. Ezután Fürst Sándor kihallgatása következett, aki ismerteti reálcióit Yáradival és a többi kommunistákkal és bevallja, hogy kétszázharminc pengő havi rendszeres fizetést kapott teljesítményeiért. Nem tekinti magát a kommunista párt vezető és irányitó tagjának. Karikás Frigyes kihallgatása alkalmával azt mondja, hogy junius 13-án érkezett Moszkvából, két nap múlva jelentkezett és akkor letartóztatták. Kilián György tagadja, hogy neki bármi része lett volna a kommunista agitációhoz. Kalmár Béla rendőrtanácsost hallgatták ki, aki azt mondja, hogy Sallai utasítására, annak idején a kommunisták őt megkinozták és elhurcolták. Schweinitzer rendőrtanácsos ismerteti a kommunista központ leleplezésének történetét. Előadása közben Lengyel Zoltán dr. védő egy véres inget mutat fel: — Hollandért súlyosan bántalmazták a rendőrségen. Ez a véres ing a bizonyítéka. Schweinitzer kijelenti, hogy a vádlottan fl lelkek békéje Nem is olyan régen, ezelőtt 14 esztendővel, a nagy összeomlás alkalmával az erdélyi román nemzetipárt egy proklamációt tett közzé, hogy a román hadsereget behívta az erdélyi románság felszabadítására. A proklamáció szerint a román nemzeti párt azzaMndokolta a lépését, hogy nem akar polgárháborút, holott az erdélyi románság elég erősnek érzi magát, dehát ezután is együtt kell élnie azokkal, kikkel addig is együtt élt és a lelkek békéje nehezebb sn állítható helyre, ha maga a nép küzd a nép ellen. Szóval nem akarták megfertőzni gyűlölködéssel a sziveket, a nép szivet, mely soha sem lehet rossz egyik nemzstnél sem. Szép elgondolás, méltó finálé az erdélyi nemzeti párt sok küzdelméhez és méltó azokhoz a nagy vezetőkhöz, akiket a nemzeti párt saját sorai közül felnevelt. Talán ezt a gondolatot célozták az elhibázott békeszerződések is, de ahogyan nem értették meg az államok vezetői a háboruelótli és alatti mentalitást a kisebb népekkel és neptótedákek- kel szemben, éppngy nem értették meg a nagy elgondolásokat azok, akiknek irányitaui kellett volna a népek lelki harmóniáját. Az elmúlt 14 esztendő alatt nem történt egyéb, mint az uralgó nép javára minden előnyt biztosítani a kisebbségek terhére. Az ugrárreform, az iskolai rendoletek, hivatali nyelvrendeletek stb. mind e célt szolgálták, de e kérdések megoldásánál mind távolmaradtak a tömegek, melyek megmozdulása lerombolja a törvényes eszközöknek még a látszatát is. Kiölte volna a nép leikéből a törvény szentségének a fogalmát s ezért volt az, hogy bármit akartak is, azt a törvény szakaszaival szankcionálták s az állam apparátusaival végrehajtották. Nép-nép ellen közvetlenül nem küzdhet, mert anarchia válik belőle A földkerekségén egyedüli hely azonban a Székelyföld, vagy szorosabban véve Csikme- gye, ahol e nagyszerű gondolatok nagy hord- erejével semmit nem törődnek, mert nap imp után olvassuk, hogy a oékási románok elfoglalták a gyergyószentmiklósi havasokat, majd a jenőfalvi legelőket, majd megtagadják a legfelsőbb agrárkomité határozata szerint visszaadni a Karczfalu közbirtokosság „Királyknti“ legelőjét, majd a dánfalvi kisajátítót*, de szintén visszaadott legelőket. A karhatalom, a politikai adminisztrációs hivatalok a törvény és a bírói hatóságok határozatainak végrehajtásánál nem segédkezik. A karczfalviak ügyüket az uralkodó elé viszik. És mindez hogyan történhetik egy vármegye életében? Csak úgy, hogy a népet állítják állandóan szembe a néppel és a hatóságok eltűrik ezt az állapotot, a román nemzeti érdek cime alatt. w Ami azonban a julius 24-én tartott szoná*nr- választáson történt, az már több a soknál. Az már több a rosszindulata bujtogstásná.. Az már több a lelkek megmérgezésánél. az már több a hatósági szemhunyuson román nemzeti érdekből, az már hatósági forradalmositása a többségi népnek a kisebbségi népek eben. Az történt, hogy.a választási katonai kordon két oldalán reggel hat órától, este nyolc óráig botokkal felfegyverzett román tömeg állott s amikor már a kormánypárt nem hirta szavazóval és a kisebbségi nép szavazóinak százai állották még a kordon előtt, akkor a román szavazók és verekedésre behozott tömegek botokkal támadtak a magyar öregedő községi tanácsosokra, papokra, esperesekre, intellektuelekre és rendőrök segítsége mellett katonaságtól kisérve az uccákon kergették ki a városból saját földjén a székely népet. Inzultálták a járókelőket, asszonyokat éppúgy, mint a férfiakat. És hogy ez a megmozdulás nem pgy választási verekedés volt, hanem egyik népnek a másikkal való durva szembeállítása, azt bizonyítja az. hogy román tömegek missziójuk elvégzése után, újra a katonai kordonhoz visszatértek s újra és újra megismételték támadásaikat, amikor a magyar szavazók ismételten gyülekeztek. A mindenkori kormányok emberei csináltak súlyos törvénytelenséget a különböző választásokon. Urnákat hamisítottak, katonasággal verették szét a tömegeket, de hogy magát a többségi népet állították volna jogfosztó törvénytelenségek közvetlen végrehajtójává, ezt még soha nem tették. Ez csak a nemzeti-oaraszt- párt két rendbeli uralma után a Székelyföldön történhetett meg. Egy népnek saját lakhelyén való ilyen meg- gyalázása, ilyen lealázása, csak durva lélek szüleménye lehet s mig ilyen mentalitás uralkodik, hiába várjuk a lelkek békéjét. Dr. Gál József.
