Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)
1932-07-19 / 163. szám
e KntnüjsitG XV. ÉVP. 163. SZÁM. 1 Segélykiáltás a nyugdíjas frontról A választás első etapeja lezajlott, de az erdélyi nyugdíjasok tovább éhezhetnek (Kolozsvár, jalins 18.) A Vaida-kormány kinevezése ’-tán Mironescu pénzügyminiszter több izbea hangsúlyozta, hogy még a választások előtt a nyugdíjasok illetményeit ki fogják fizetni. A szerencsétlen, éhező nyugdíjasok a pénzügyminiszter szájából elhangzott nyilatkozatokat készpénznek vették, kiderült azonban, hogy Mironescu pénzügyminiszter ur nem tartotta be az Ígéretét Különösen a kolozsvári nyugdíjasok, akik a mostohagyermekek között is a legmostohábbak, tragikus sorsra jutottak. Elképzelhetetlen és leírhatatlan az a nyomor és nélkülözés, ami a kolozsvári nyugdíjasokat az elkeseredés örvényébe sodorta. A kormány kinevezése után egész Erdélyben az volt a közhit, hogy az erdélyi miniszterek, Vaida, Hatieganu, Tilea elsősorban az erdélyi nyomorgókra és azok között is elsősorban az erdélyi nyugdíjasokra gondolnak. Úgy látszik azonban, hogy az erdélyi miniszterek ezúttal is megfeledkeztek Erdélyről, s különösen Kolozsvárról. A tényállás az, hogy a kolozsvári nyugdíjasok hathónapi nyugdíjhátralék nyomasztó terhe alatt nyögnek. Ebből három hónap a mult esztendőre, s három hónap a folyó évre esik. Még azt sem mondhatja a kormány, hogy valamit javított a helyzeten. Fizetések történtek ugyan, de közben az idő telt és ma már ott tartunk, ahol a kormány megkezdte a működését. A nyugdíjasok egy félévi hátralékukat nem nélkülözhetik. Olyan irtózatos a nyomor és nagy az elkeseredés, hogy a legszélsőségesebb kirobbanásoktól lehet tartani. Különösen felháborítja a kolozsvári és az erdélyi nyugdíjasokat az a körülmény, hogy a Regátban és főkép Bukarestben a nyngdijilletményeket a legpontosabban kifizették és még ma is az a szólásMSmimmmirTffii nnmwm" ui fu miiiiir---------------------■ -----——j Cmíéá a régi JColoz Irta és a „Eégi kolozsvári est“-en felolvasta Szász Endre (Folytatás és vége.) Egy pillanatra Kis Mór is betekint a professzorok asztalához, az őszülő hajjal Is legfiatalabb professzor, hogy felhajtson egy kávét, mielőtt a városházára rohan, ahol döntő csatát kell vívnia Apáthy Istvánnal. Mi is tartsunk vele. A városháza díszterme zsúfolásig megtelt. Közgyűlés van. A főispán, Bánffy Miklós gróf einoköl, akinek nyugodt arca, kissé gúnyos mosolya, nem tükrözi vissza az elkövetkezendő összecsapások fölötti aggodalmat. Sőt éppen ellenkezőleg. Ceruzát vesz elő és már fel Is rajzolja a közgyűlési meg- itfvóra a szónokié Ken ez Bélát, a statisztikus és lelkes függetlenségi politikus markáns profilját. Arra ő sem gondol, hogy egy jövendőbeli miniszterről készít torzképet. A középen lévő padsorok elsőjében ül a független. ,'i . Ki.-:’.'orr tpáthy I-.-tván, alti lövésé .tanulmányozza a villamosít.,i kibővítésének tervezeté1 és csak nóhío-ueha vet türelmetlen pillantást Fekete Nagy Bélára, az ügy előadójára. A román tagok, élű kon Isacu Auréllal, az újságírói karzat alatt húzódnak meg csendesen. Ez a hegypárt, amely azonban csak néha-néha szól hozzá a szőnyegre kerülő kérdésekhez. Nem mintha attól kellene tartania, hogy megzavarják, mert Kolozsvár közgyűlési termében soha sincs nemzetiségi vita, hanem a román tagok Inkább csak a csendes megfigyelő szerepét játszik Itt. A T. sza-pártiak fővezérei szintén egyetemi profesz- szorok. Ki» Mór az örök diszszónok, aki mellett csak Menyhárth Gáspár és Boér Elek jutnak néha szóhoz. mondás járja Bakarestben: ha Róma csendes, akkor az egész ország népe csendes. Bukarestben csendesek és megelégedettek lehetnek a nyugdíjasok, de Erdélyben és különösen Kolozsváron minden okuk meg lehet a panaszkodásra és az elégedetlenségre. Úgy látszik, a nemzeti-parasztpárti kormány miniszterei is gyarmati módra kezelik Erdélyt s megfeledkeznek arról, hogy az országnak minden állampolgára egyenlő. Az erdélyi adófizetőktől kétszeres adókat követelnek, de midőn a nyugdíjasok kifizetéséről van szó, akkor hathónapos hátralékokkal tagadják meg a szülőföldjüket és az itt élő nyugdíjas páriákkal a közösséget. A protekciós rendszer még itt is érvényesül. Erdélyben is, egyes vármegyékben pontosabban fizették a nyugdijakat, sőt megengedték azt is, hogy a hátralékban maradt nyugdijakról szóló bonokkal adót és más köztartozásokat fizessenek. Kolozsváron többszöri ígéret után mindez még ma is csak jámbor óhajtás, mert a pénzügyigazgatóság a legridegebb módon elzárkózik a nyugdíjhátralékokkal való fizetések elől. A választások első etapeja már lezárult. Ha eddig nem fizettek pontosan, nem látszik valószínűnek, hogy a jövőben, mikor már a szavazókra nem lesz szükségük, a nyugdijakat ki fogják fizetni. Ma már általános a vélemény, hogy a legstupidabb pénzügyi politika a kül földi adósságoknak a pontos fizetése akkor, midőn a nyugdíjasok éheznek s az ország 8 különösen Erdély pénzügyi vérkeringése teljesen elapadt. Talán egyedül áll az egész világon Románia, ahol fenn az ernyő, nincsen kas módjára a külfölddel szemben megjátszuk a gavallért, de idehaza koldusmankón biceg az ország pénzügyi adminisztrációja és sem a tisztviselők, sem a nyugdíjasok nem kapják meg az illetményeiket. A választásokon Lupu, ez a politikai brávó, inflációt Ígért be és Erdélyben, ahol különben a pártjának semmiféle talaja nincs, olyan eredményeket ért el, amilyenre soha nem is számíthatott volna. Csodálkozunk, hogy a többi pártok miért nem vették fel a választási programjukba azt a tételt, hogy előbb a belföldi és csak azután a külföldi tartozásokat kell kiegyenliteni. Kolozsvár közgyűlésének jellegzetes arcát a függetlenségi bizottsági tagok alkotják, kiket a mamelukok csak a virilistákkal és a mindig kormánypárti tisztviselőtagokkal tudnak ellensúlyozni. A tanács és a közgyűlés képe nem aszerint változik, hogy melyik párt van kormányon, mert az interimárbizottságok rendszerét hírből sem ismerik és a város vezetőségét nem a kormány nevezi ki, hanem a polgárság választja, nem egyik kormánytól a másikig, hanem hat évre. A polgármester Szvaosina Géza, magas, hajlott alakú, öregedő ur, aki már csak azért sem tudja letagadni örmény származását, mert furfanggal, ügyeskedéssel felülmúlhatatlan alkalmazkodási képességgel a legviharosabb pillanatbar mindig meglobogtatja a kibékülés olajágát. De a viharfelhők nemcsak a politika kérdésein csapnak össze, hanem legtöbbet azon csatáznak, hogyan lehetne a polgárság kisebb megterhelésével felépíteni a közmüveket. Es nem hiába latolgatják, fontolgatják a különböző megoldási terveket, ez a rezsim építi fel és teremti meg az ország legjobb, legkifogás- talanabbul működő villamosmüvét é3 vízvezetékét. Szerencsére a közgyűlés ma nem nyúlt bele a késó esti órákba és még idejében ott lelíetünk a -zinházbrn Mert ma premier van, amelyről nem illik hiányozni. Mindenki ott van, aki valamit számit ebben a városban. A Ilunyady téri színház bársonyszékei az utolsó zugig megteltek. Az egyik páholy homályos hátterében a Janovics Jenő feje bukkan fel, mert akkor még 6 is megtisztelte látogatásával a saját színházát. Talán azért járnak most olyan kevesen ide, mert maga az igazgató nyitotta meg a kimaradottak listáját, A proszcéniumban Eszterházy Laci fűiig érő gallérja világit. Mellette tündérszép felesége és egy növendék leányka: Agnes, aki olyan szelíden néz a világba, mint akinek soha eszébe sem jutnak színésznői ambíciók. A gavallér szinházrajongó fö-notárius a tegnapi botrányról mesél a feleségének. Jászai Mari vendégszeMindezt csak azért mondjuk el, mert a mai kormánynak is meg van a módja arra, hogyha nyugdíjasait pontosan fizesse. Mindaddig, amig Erdélyben nyomorognak és éheznek a nyugdíjasok, nélkülöznek a köztisztviselők, szünetelnek a gyárak, a kormánynak becsületbeli kötelessége, hogy előbb a nyugdíjasait fizesse ki és csak azután hizlalja a külföldi nagytőkéseket. Ezúttal ismételten felhívjuk a kormány figyelmét, hogy tekintete forduljon a nyomorgó nyugdíjasak felé és segítsen rajtuk, amig nem késő, mert ha továbbra is elzákozik, olyan elementáris erővel tör fel a felháborodás, az elkeseredés és a szélsőséges propaganda, hogy a korm' ny később már nem fogja tudni jóvátenni a rossz és elhibázott pénzügyi adminisztráció világraszóló baklövéseit. Erdélyi miniszter urak, a hatalom és a választási siker fényében gondoljanak a nyomorgókra, az éhezőkre és ne feledkezzenek meg a nyugdíjasokról. ■wvwwwwvwwwwvwwvwvww EGYESÜLETI ÉLET Tízéves találkozó Felkérem mindazon volt osztálytársaimat, akik 1922-ben a kolozsvári unitárius főgimnáziumban velem együtt érettségiztek, hogy Julius hő 23- án, szombaton este fél 10 órakor az Amerika-veu- déglőben tartandó értekezletünkön megjelenni szíveskedjenek. Jakab Géza. Kirándulás Püspök, Félix, Zlchy-barlang és Szová- tára. Az EKE Gyopár turistacsoport vezetősége f. hó 24- ére gazdag ée változatos programot állított össze a következőképpen. 1. csoport autóval, Czigler Lajos vezetésével Püspök- és Féllx-fürdőre. Indulás szombaton jste 11 órakor. Részvételi dij tagoknak 140 lej, vendégeknek 15P lej. 2. csoport autóval, Schreiber László vezetésévé, ugyancsak szombat esti Indulással Szóvá ta- fürdőre. Részvételi dij 140 és 150 lej. 3. csoport vasárnap reggel 4 őral indulással autóval Révre. Részvételi dij tagoknak 105 lej. vendégeknek 115 lej. Turavezetó: Györke Márton. Jelentkezni lehet péntek estig az EKE Mátyás házi irodájában és a Szabó Jenő cégnél. Ha*£lra ítélem! 68 leiéit. Bűnügyi legény, de egyben klasszikus remekmű. A tépe- lődő lelkű, kutatószellemü újságíró izgalmas halálküzdelmének mesteri raiza. Az Athenaeum 88 — leies sorozatában. Egyenként 2óü—400 oldal. Fehér papír, vászonkötés. A világirodalom remekei propaganda kiadásban. Postán utánvéttel, elörefizetve franco küldi Lepage Cluj. Kérje a teijes sorozat prospektusát. repelt a Borgia Lucretiában b úgy esett, hogy felvonás közben Körmendy Kálmán, ez a nagyszerű, kedves színész átrohant vacsorázni a szemközti Gyulal-bodegába s a nagy melegben felhörpintett négy-öt sprlccert. Bizony egy kissé bepityizált. De azért betámolygott a színpadra s beült a Borgia-palota ebédlötermének vendégei közé. Jászai Mari stentori, vésztjósló hangon kiált be szerepe szerint: — Meg vagytok mindnyájan mérgezve! Amire aztán Körmendy vlsszadörmögi: — Ebbe a korcsmába se jövök többet. Ma azonban nem dráma van műsoron. Operettet látszanak. A zsöllyesorokban a mágnásvilág krémje. Pár sorral hátrább Harsányi Zsolt gesztikulál, ugylátszik valami fontos lapügyet magyaráz a mellette álló Incze Sándornak. A másik oldalon Török Gyula udvarol egy karcsú, tüzes szemű, fiatal hölgynek, akiről mindenki tudja, hogy pompás hangja van, Farkas Ödön legjobb tanítványa. Pálffy Boriska ez, aki Sándor Erzsi babérjaira vágyik. Bródy Miklós beint a zenekarnak, a függöny felgördül és a teremben egy pillanatig szinte kdé-tottea a csend. Nincsenek később jövők és nem csapódik lo mindegyre egy-egy karzati szék fedele. A zenek?.' . íiárt játsza és a színpadra belibben a gyönyörűség:'! Berky Lili s a taps olyan elementáris erővel borsán fel, hogy a primadonna tehetetlenül, de azérv mosolyogva áll a vakító villanyfényben, amíg végre a közönség megkegyelmez és felhangzik az Sva belenője. Mellette a bonviván, Csapó Jenő bozontos szemöldöke, elegáns alakja szorítja össze a bakfis sziveket. KI gondolta volna, hogy ez az élettől duzzadó, igazi férfi az első lesz a háború halottal között. A legzajosabb sikerű színházi este Is befejeződik egyszer. Színház után a Vajda Sándor uj házában megnyílott Thália-kávéház, a bohémek találkozó helye.
