Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-13 / 108. szám
f KUETt'ÜJS&G XV. EVF. 108. SZÁM. KÖZGAZDASÁG A külföldi idegen nemzetiségű hitelezők és belföldi adósaik jogi helyzete a konverziós törvény rendelkezései szerint Irtáks Dr. Gabányi Imre és Dr. Péterffy Jenő ügyvédek A konverziós törvény hosszas tárgyalás után szentesítve a Monitorul Oficial 1932. április 19-1 számában hirdettetett ki. Ezt a lényeges s az egész hitel és gazdasági életet oly mélyen érdeklő törvényt több tanulmány és a napilapokban közzétett cikk ismertette a ■magyar közönséggel is. Vannak a törvénynek azonban hiányos és homályos rendelkezései, amelyeket a végrehajtási utasítás csak részben világosíthat meg és ezért mert a végrehajtási utasítás még mindig késik, a bejelentési határidő pedig naprói-napra telik, szükséges, hogy legalább a leglényegesebb, de egyúttal nagyon nagy mértékben vitatható kérdést, a külföldi hitelező és belföldi adós Jogi helyzetét az érvényben lévő jogszabályok és az öklrályságbeli törvények alapján döntően magyarázzunk. A külföldi hitelező és belföldi adók jogviszonyát a törvény 52. szakasza határozza meg és ez a szakasz külömbséget tesz azok között az esetek között, amikor a belföldi adós és külföldi hitelező már kezdettől fogva közvetlen jogviszonyban áll egymással, szembe állítva ezzel az esettel azt a másik eshetőséget, amikor a belföldi adósnak eredetileg belföldi hitelezője volt és csak később engedmény, vagy forgatmány utján került a külföldi hitelezővel Jogviszonyba. Az utóbbi esetnél a törvény különbséget tesz az 1931. évi szept. 18. előtt és 1931. szept. 18. után létesült jogviszonyok között. Feltételül állítja ugyanis, hogy csak az a külföldi hitelező követelése nem esik konverzió alá, aki 1931. évi szept. 18. előtt biztos keltezésű (Certa Data) engedmény vagy forgatmány utján lett hitelezővé és Így ez esetben ugyanolyan jogi elbírálás alá kerül, mintha már eredetileg is közvetlen jogviszonyban állott volna adósával. Kérdés tehát, ml a biztos keltezés és azért ezt a kérdést, ami a leromlott gazdasági viszonyok között végtelen fontossággal bir, a következőkben igyekszünk teljesen világosan és kétséget kizáróan magyarázni. Kétségtelen, hogy a törvénynek a külföldi hitelezők részére előnyt biztosító ez az intézkedése látszólag ellenmondásban áll az alkotmány alaptételével, amely minden kiváltságot és elsőbbségi jogot kizár, de erre az intézkedésre az ország külföldi hitelére és e hitelnek a jövőben való fentartására szükség volt. Ezért kellett a külföldi hitelező javára arra az esetre, ha az közvetlen jogviszonyban állott adósával feltétlenül biztosítani a teljes kielégítéshez való jogot, viszont a belföldi adós érdekét védi a törvény akkor, amikor annak a külföldi hitelezőnek, aki nem közvetlenül, hanem vagy forgatmány vagy engedmény utján került a belföldi adóssal jogviszonyba, csak abban az esetben nyújtja a teljes kielégítéshez való jogot, ha adósával már 1931. szept. 18. előtt került Ily módon összeköttetésbe és ha az összeköttetés biztos keltű (határozót! keltezésű) forgatmányon vagy engedményen alapszik Erre a megkülömbeztetésre szükség volt a belföldi adósok érdekében, nehogy a belföldi hitelezők a saját érdekükben a törvény szellemének kijátszása mellett nyújtsanak adósaik terhére különös kedvezményt a saját külföldi hitelezőknek. Ha ez lehetséges lett volns., úgy a törvény kijátszása mellett elkerült volna egyes belföldi hitelezőknek ilyen utón jutni a többi belföld' hitelezők és adósaik kárára meg nem engedett előnyökhöz. A törvény azonban nem magyarázza meg a biztos keletet és épen ezért szükséges ezzel a kérdéssel bőven foglalkozni, hogy a törvényhozó szándékát világosan lássuk és határozottan mondhassuk, hogy ml ir az a biztos kelet. A biztos keletnek megmagyarázás* céljából ismerni kell a Román Polgár! Törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseit. E törvény 119).. szakasza azt mondja ki, hogy tanukkal 169 Iáinál nagyobb követelést és 150 lel értéket meghalaió igényt nem lehet igazolni, ezek igazolására közokirat, vagy »agán és rendesen aláirt okirat szükség»!. B r«ná«Tk»zé* alapján érthető meg csak, a Román Fel arfei Wüvfnykönyv 1182. szakasza is, amelynek szésevrintt fordítása a következő: „A magánokiratok kelt» harmadik «némelyekkel szemben csak attól az léétől kocává fgnzhlja az okirat keltezését, amely napon azt valamely közhatóságnak bemutatták, vagy amelyik napon az valamely közlajstromba bevezettetett, vagy, amely napon az egyik fél meghalt, vagy, amelyik napon a magánokiratok, habár kivonatban is, valamely kösrtiaatviseldk által készített okiratba beiktattak, vagy pnCc ** «wk által a lepecsételés céljából készített jegyzőkönyvekbe, vagy leltárakba Iktattak be“. Hasonlóképen rendelkezik a Román Polgári Törvénykönyv 1183. szakasza Is, a kővetkezőkben: „A kereskedők kereskedelmi könyvei harmadik nem kereskedő személyekkel szemben az eladásokra vonatkozólag nem képeznek bizonyítékot. A biro a felek közül bármelyiknek adhatja az esküt." Ezek szerint tehát csak az engedményezési okirat a biztos keletű, amelyik a fenthivatkozott törvényszakaszok rendelkezéseinek megfelel. Miután a törvény itt nem tett különbséget az Okirályság és Erdély között, kétségtelen, hogy kizárólag az Öklrályságbeli Polgári Törvénykönyv most hivatkozott szakaszai értelmében kell eldönteni, hogy mikor biztos keltű, vagy keltezésű az az engedmény, vagy forgatmány, amely a belföld: adós és külföldi hitelező között jogviszonyt teremtett. Kétségtelen a mondottakból, hogy az Erdélyben érvénybe* lévő Kereskedelmi Törvénykönyv 31. szakaszának az a rendelkezése, amely szerint a keresKedö könyvének felmutatása mellett saját esküjével emelheti teljes bizonyító erőre az általa állított tényt, valamint a 264. szakasz azon rendelkezése, amely szerint minden ügylet, amely az egyik szerződő fél részéről kereskedelmi ügyletet képez, mindkét félre nézve kereskedelmi ügyletnek tekintendők, a konverziós törvény vonatkozó szakaszánál egyáltalán nem alkalmazható. Mivel a belföldi hitelezők és főleg a pénzintézetek engedményezési okirataikat nem mutatták be sohasem, a Román Polgári Törvénykönyv fenti szakaszai szerint, valamely hatóságnál iktatás végett, és engedményezéseik legtöbbnylre magánokiratban történtek, nyilván való, hogy mindazok a mezőgazda adósok, akik belföld' hitelezőkkel és hitelintézetekkel állottak összeköttetésben és ezektől vették — ha külföldi valutában is — s kölcsönt igénybe, habár eredeti hitelezőik követeléseiket 1931. szept. 18. előtti időben engedményezték is a saját külföldi hitelezőikre, nincsenek megfosztva a konverzióstörvény kedvezményeitől és föltétlenül Jogosultak ezekkel a külföldi hitelezőkkel szemben is a törvényben szabályozott módon rendezni adósságaikat. Természetesen, ha az engedmény közokiratban kelt, vagy ha magánokiratban kelt is, de a telekkönyvben a vonatkozó zálogjognál 1931. szept. 18. előtti időben át lett vezetve, más a helyzet, mert akkor a belföldi adós valóban nem élvezheti a konverziós törvényben biztosított kedvezményeket és csakugyan az egész eredeti tartozást köteles megfizetni. Mindezekből okszerűen következik, hogy minden belföldi adós részesül a törvényben bizto sitott kedvezményekben a külföldi hitelezőkkel szemben, ha a külföldi hitelező 1931. szept. 18. előtt lett is a belföldi hitelező engedményese, de ez az engedmény nem felel meg a Román Polgári Törvénykönyv fentebb hivatkozott szakaszaiba* meghatározott rendelkezéseknek. Kérdés most már, milyen a helyzet a váltóforgatmányoknál. Nagyon sok esetben a belföldi hitelintézetek adósai kitöltetlen váltókkal fedezték adósságaikat és a belföldi hitelezők ezeket a váltókat forgatták külföldi pénzintézetekre és forgatták anélkül, hogy a forgatmányon keletet tüntettek volna fel. Erre az esetre azután a Román Kereskedelmi Törvénykönyv 46. 47 és 50. szakaszainak a rendelkezéseit kell ismernünk. A 47. szakasz szerint: „a kereskedelmi okiratok keltezésének tartalmaznia kell a helyet, az évet, a hónapot és napot és e kelet harmadik személyekkel szemben a 46. szakaszban meghatározott összes bizonyítási módokon igazolható. A váltónak, valamint a rendelvényesre szóló okiratoknak és forgatmányoknak a kelte az ellenkező bizonyításig valónak tekiatendő.“ A kereskedelmi tör- vényköayV 46. szakasza szerint a Román Polgári Tör- váaykSayv 1197. szakasact«! »Itor«er., amely 150 lejnél maggebb keVétoléeekaA a taKübizsgyságot kizárja), megewgoái k»re*ked»lmi ügyletekben, hogy akár a hi- ttlecé, a^ár az adós bármi Bőven nevezendő köz- vagy magánakiráttal, levelezés«»!, vagy a felek kere«kedelmi kényvaféél igazolja állításait. Tékát ha a belföldi adós vmitéaáés, ás ssaat felszólítást kapott hitelezőjétől, hogy e váltók 1931. szept. IS. előtt lettek a külföldi pénzintézetekre vagy magánhitelezőkre átforgatva, megtagadhatja a fizetést, ha 6 1US1. szept. 18. után is a belföld pénzintézettel állott összeköttetésben és ennek a belföldi hitelezőnek, pénzintézetnek fizette a kamatot. Ugynais, ebbe* az esetbea nyilvánvaló, hogy a belföldi pénzintézet vagy hitelező a külföldi hitelezőtől nyert kölcsön fedezésére forgatta át a belföldi adós váltóját és most a törvény rendelkezéseinek és kedvezményeinek az adós terhére való kijátszása céljából akarja a forgatmányt 1931. szept. 18. előttinek feltüntetni. Ennélfogva, ha ezek a körülmények igazolhatók, a váltó adósok is élvezik a konverziós törvény kedvezményét és netaláni peresitésük esetén váltókifogásokban hozhatják fel, hogy a forgatmányok 1931. szept. 18. után keltek és kifogásaikat az illető hitelező kereskedelmi könyveivel és levelezéseivel is igazolhatják és pedig annál is inkább, mert a törvény értelmében a váltóforgatmánynak is biztos keletünek kell lennie és a törvény 52. szakaszának 3. bekezdése is megengedi azt. hogy az ados igazolja az engedményezésnek vagy forgatmánynak a törvény kijátszása végett való beállítását. Magyarázatunkkal a belföldi adósok és külföldi hitelezők közötti 1931. szept. 18. előtt közvetve létesült jogviszony és abból származó külföldi igények sorsát és elbírálását akartuk világossá tenni. Természetes, hogy ezek az intézkedések csak ilyen készpénzbeli követelésekre vonatkoznak, és hogy belföldi mezőgazda adós csak a most megmagyarázott esetekben élhet a külföldi hitelezővel szemben a törvényben megállapított kedvezménnyel. Más a helyzet, ha pl. a belföldi mezőgazda külföldinek mezőgazdasági birtok vételárával tartozik, mert erre az esetre a törvény 52. szakaszának második bekezdése világosan rendeli, hogy az ilyen követelések, illetve adósságok a Konverziós törvény rendelkezései alá esnek és a mezőgazda adósok, ezeket az adósságokat a törvény 3. szakaszának 3. bekezdése, illetve 9, 14. és 34. szakaszainak megfelelően rendezhetik. — 0— Az Országos Bankszövetség kidolgozta és a beadvány mintákkal együtt szétküldte az ösz- szes bankoknak a konverzióstörvény végrehajtására vonatkozó részletes utasításokat. Ha valamelyik pénzintézet ezeket az utasításokat nem kapta volna meg, forduljon az Erdélyi Bankszindikátushoz. ERDÉLYI QAZDft Rovatvezető: TÖRÖK SAUNT, as EGE titkár«. Megint büntetik a dolgozó gazdákat. A gazdasági munkálatokkal a gazdaközönsé" nagyon meg van késve, ezért az éjszakát is átdolgozná, ha lehetne, csakhogy a megélhetéshez szükséges pénzt elő tudja teremteni. A magyar gazdák több helyen hétfőn, a román husvét másodnapján munkába állottak és dolgoztak. A csend- őrség a dolgozó gazdákat és munkásokat elkergették a munka mezejéről és neveiket felirták. Érthetetlen ez az intézkedés, mert a kisebbségi felekezeti iskolákban miniszteri rendeletre zavartalanul folyt a tanitás, tehát a munka, amely nincs időhöz kötve, de a magyar gazdákat időhöz kötött munkájuktól elzavarták és megbüntetik. Amikor az adót a legkérlelhetetlenebb drákói szigorral behajtják és amikor köztudomású, hogy a gazda annyira tönkre van már téve, hogy adósságai felének mások kárára való elengedését kellett törvényesen kimondani, joggal követeljük a kormány drákói szigorú intézkedését a tekintetben, hogy az adófizető gazda ne legyen kitéve egy csendőrőrmester szeszélyének és ne kényszerüljön a legnagyobb munka idején olyan felekezet ünnepét ülni, amelyhez nem tartozik. Különös jelentőséggel bir a gazdasági munkák szabadságának biztosítása munkaidőben, mert az egész évi terméseredmény a tavaszi munkák idejében és megfelelő módon való elvégzését-"’ függ. A halászjegyek kiváltásának módja. 1. Állami halászjegy kiváltása minden halász részére kötelező. Állami halászjegy dija egy évre 500 lej, törv. alakult társaságok tagjai részére 100 lej: 2. A kiváltás módozatai a következők: Kérvény intézendő az Administraţia Finan- ciara-hoz, ezen kérvény a halászati területet igazoló jeggyel együtt a megyei halászati felügyelőséghez (Prefectura I., 30. ajtó) bemutatandó véleményezés végett, melynek alapján a pénzügyigazgatóság (földszint 6. szoba) kiadja az állami halászjegyet. 8. A halászat csakis bérelt vagy magánterületeken gyakorolható. A> bérlők, társulatok és magánosok kötelesek a halászterület birtoklását igazoló okmányaikat szintén a megyei halászati felügyelőségnél lát- tamoztatni. 4. A halászati felügyelőség minden intézkedést megtesz, hogy a halállomány ki- pusztítása tiltott eszközökkel megszűnjön. Ellenőrök vannak kinevezve, amelyek n rcndcle- tek ellen vétőket szigorúan felelősségre vonják,,
