Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-06 / 104. szám

4 KuETíUfsm XV. «VF. 104. SZÁM. Békéscsabán, a magyar lutheránusok Rómájában — Harmadik közlemény. — <Békéscsaba, áprilia hó végén.'» Nagyon szép Bé­késcsabán. a Hősok Temetője. Egyike Magyarország (legszebben és legjobban gondozott hősi temetőjének, j 1917-ben létesítette az akkor még nagy község elöljá­rósága a társadalom bevonásival, 1.650 négyszögöl te- I mieten, lfl.000 aranykorona költséggel. A békéscsabai HÖ:ök Temetőjében összesen 728 Ikőai halott alussza örök álmát., van közöttük 189 ma- [gyár, 195 román, 89 orosz, lé szerb, 13 olasz, 12 német jés 6 ismeretlen nemzetiségű katona. A 105 román katona holttestét a román megszállás »alatt a tiszai vörös harcok után temették itt el. Minden síron egyforma kösiremlék, ugyanazon [mintára és ugyanolyan felirásu emlékszoborral. Békéscsaba az iskolaváros Békéscsabát iskolavárosnak lehet minősíteni. Reg­gel nyolc óra előtt látni lehet, hogyan özönlenek be a »vasúttól, a környékbeli tanyáiéról és különböző közsé­gekről a kis tanulók és diákok, akik a város különböző iskoláiban nyernek oktatást. Békéscsaba város 600.000 pengő költséggel felépí­tette a Korán fcífy Zsuzsámra“ állami leányliceom im­pozáns épülettömbjét, kibővítette és átalakította a köz­ségi polgári leányiskola és községi tanonciskola épüle­teit, úgy a bel-, mint a külterületeken népiskolákat és óvodákat épített, megszervezte és elhelyezte a községi felsőkereskedelmi fiúiskolát, az lS23-ban szervezett ál­lami felsőmezőgazdtsági fiúiskola részére pedig *5 ka- tasztráUs hold földet adott gyakorlati szakoktatás cél- ; jaira. Ugyanott lehetővé tette egy meteorológiai állo­más felállítását és telszerelését. 1925-ben megnyitotta a leányiparos tanonciskolát. Végül kibővítette az álla­mi gazdasági szakiskolát és ugyanott modern igazga­tói lakást és melléképületeket épített. Palotaszerüen kiépítette és átalakította a városhá­za épületét, mintegy 300.0QC pengő költséggel. Uj, szép vasútállomás épül. Burkolt közutelnak terjedelmét az utolsó tiz év alatt 1,200.000 pengő költséggel 9 kilométerről 27 kilo­méterre növelte és azonkívül 9 kilométer hosszú beton gyalogjárót épített, 150.000 pengő költséggel. Befejezéshez közeledik a városi közkórház kibőví­tése, szülészeti osztállyal, amely 550.000 pengő költsé­get jelent. Folyamatban van a M.A.V. pályaudvarának a kibő­vítése és uj felvételi épület emelése, ez utóbbi 600.000 .pengő költséggel. Ez azonban már az állami beruházá­sok számlájára történik. Ugyancsak az államkincstár építette fel a póst* és a járásbíróság modern stílusa, szép, emeletes épületeit. Nagyszabása magánépitkezések is voltak. A középitkezésekkel természetesen lépést tartott a magántőke vállalkozása, amennyiben ugyancsak az utolsó elmúlt öt esztendő alatt, diszes, modern és szé­pen berendezetett, emeletes, szép házakat építettek ma­guknak az egyes érdekképviseletek és pedig Időbeli sor­rendben az iparosok, a kereskedők, a kisgaadák, továb­bá architektúrái szempontból Is figyelmet érdemlő épít­kezés a „Zsidó Aggok Otthona" és a „Csaba Mozgó“ épület Végül nagyban emelik a városias külsőt a ró­mai kathollkus egyház háromemeletes bérpalotái, nemkülönben a Békésmegyei Kereskedelmi Bank, vala­mint a Magyar Olaszbank békéscsabai fiókjának két­emeletes székházai. Hogy gazdálkodik a váró* vezetősége.. A város vagyona ezidő szerint 9,071.731-82 pengő, adóssága pedig 2,960.517.36 pengő, ebből a törlesztései kölcsön 452.708 dollár, vagyis 2,603.072 pengő. A város jövedelmi forrásai, ingatlanainak jövedel­me és pedig ház- és területbérek, öntözött rét, bolgár kertészet, és vlllamosmü hozama, jogok, javadalmak, az Ingatlan haszonbér csökkenését kiadásainak csők-1 kentésével egyenlíti ki. i Békéscsaba költségvetésének rendbehozatalára ed­dig még nem volt szükség, mert az mindig rendben volt. Az általános gazdasági helyzet rosszabbodásával a város vezetősége azonban igyekezett nemosak a folyö kiadásoknál, hanem az elhatározott beruházásoknál is megtakarításokat elérni, igy a városi közkőrház sebé­szeti pavillonjának építési költségeit is sikerült az elő-! irányzottal szemben 316.000 pengővel mérsékelni. Költségvetési deficit ez Ideig még nem volt Békés- , osabán és előreláthatóan nem is lesz, jóllehet, a város; 50 százalékos községi pótadót meghaladó mértékben sohasem vette igénybe polgárainak teherblroképességét, sőt a pótadónak ezt a mértékét is lényegesen csökken­tené a szorosan vett és a városra hárított állami felada­tok költségének megszüntetése, illetve visszavállalása, A városnak legközeletüá, programmját képezi, egy fertőtlenítő intézet, dispenzar felállítása, egy napközi otthon, és óvóda felépítése, útburkolások, kútfúrások. Miit tett és tesz Békéscsaba a szegényekért Békéscsaba város vezetősége nagy munkát végzett és végez a szegény-segélyezés terén is. 610 szegény­során elemi Iskolás gyermek naponta 10 órai tej és ke­nyér segélyt kap. A város éjszakai menedékhelyén havonta ötven személy (átutazó szegény) fordul meg, akik teljesen díjmentesen legfeljebb 48 órát ott tartózkodhatnak. A két városi lnségkonyháfcin naponta 670-en étkez­nek. A téli Inségsegélyezés során, 2639 családfő, 6139 csa­ládtaggal, összesen 8.778-an részesültek nagyobbrészt munka ellenében hatósági támogatásban. Ezek között kiosztott a város 2.101 mázsa kenyérlisztet, 95 mázsa zsírt, és 7.800 mázsa tűzifát. Karácsonykor fejenként 1 pengő, husvétkor pedig a családfő 1 pengő, a család­tagok 50 fillér készpénzbeli segélyben is részesültek. Az Iskolás gyermekek karácsonyi felruházása során 350 gyermeket, 160 felnőttet ruhaneművel és lábbelivel láttak el Gyógyszersegélyben, hábasegélyben, lakbérsegély­ben, Békéscsaba város l.OpO pengőt fizetett ki. Száztíz szellemi inségnmnkás háromhetes felvál­tással dolgozott a különböző városi hivatalokban. Jánossy Gyuláné, a polgármester feleségének .el­nöklete alatt álló Békéscsabai Nöegylet bárom hónapon keresztül körülbelül 100 család (a legkisebb négytagú), részére ebédeltetést akciót rendezett, amelyet magán- házaknál bonyolítottak le, ahonnan az igénylők az ebédjeiket kihordták. Ez a Nőegylet azonkívül a tél folyamán tűzifasegélyben is részesítette a családokat és 150 szegény gyermeket ruházott fel. Hasonlóan nemes fáradozást fejtett ki, a békéscsabai Szociális Missziós Társulat is, amelynél naponta 158 gyermek kap élel­met és nem maradt mögötte a jótékonykodásban a* Evangélikus Nőegylet sem, amely külön is és a többi jótékonysági intézményekkel együttesen Is siet a szü- kölködök segítségére. Lutheránus Róma. Békéscsaba legjellemzőbb és legnagyobbszerü épü­lete az ág. h, ev. Nagytemplom. Hatalmas méretei messziről kimagaslanak a város épületei közül és éppen úgy hozzátartozik a lutheránus Róma fogalmához, mint a debreceni Nagytemplom a kálvinista Rómáéhoz, Ea a magyar evangélikusok legnagyobb temploma és a protestáns templomok közül, csak a debreceni múlja felül. 1807—1824-ig épült, mintegy 500.000 forint költ­séggel és körülbelül ugyanannyi akadállyal. Építészeti remekmű, A templomon 20 nagy és 20 kisebb ablak ta­lálható, 480 nyíló szárnnyal éa 2640 ablaküveggel. Orgo­nája is hatalmas, 32 fó- és 32 zenei mellékváltozata van. Felváltva tőt- és magyarnyelvű laten tisztele tokét tartanak benne. Befogadó képessége 6000 ember. Ez a nagy templom mélyen bevésődött a vallásos hitéhez ra­gaszkodó csabai evangélikus nép lelki világába. A kéttornyú római katolikus templom szintén mo­numentális kivitelű, uj { pület. XII. századbeli gótstilu?-. ban 1907-től 1910-ig, a liistemplom helyén, 300.000 arany korona költséggel épült. Több mint 3000 ember fér el benne. normandiai utifeápefe Irta; Báthorí Ferenc Hej — sóhajtottam búcsút mondva Orleans város­nak — csak már minél előbb Trouvilla-ban lehetnék! Madridtól, a hőség miatt a szememet se hunytam be egész Orleánsig, Orleánsban pedig az Orleánsi szűz nem hagyott aludni. Minek is szemléltem olyan sokáig e csodás leány szobrát: A szoborba vésett remek jelene­tek, amelyek e hős nő életét mutatják, egymásután vo­nulnak el éjjel szemem előtt. Láttam a fa alatt tehe­neit őrző ábrándos parasztleányt, amint az ég felé te­kint és szent fogadást tesz, hogy majd hazájának szen- i -teli életét, megjelent előttem páncélba öltözött férfias alakja, midőn kivont karddal, délceg lovon ülve buz­dítja társait; láttam rabruhában, bilincsekbe verve, a bírái előtt, akik ártatlanul halálra Ítélték s végül, amint égre tekint s a fakereszttel kezében a máglyára fellép. Ki hitte volna, hogy ötszáz évvel később a külön­ben roppant csendes városkában az Orleans! szűz ment meg nem egy kereskedőt. A fényes üzletek kirakatai­dban alig találhatunk olyan árucikket, amelyen rajta ne yolna az Orleánsi szűz, sőt még a eőtartón s az asztal- ■ kendőn is ott látjuk mindenütt érdekes alakját. Szóval Orleánsban az Orleánsi szűz, épugy, mint Pizában a nagy görbe torony, valósággal éltetője a kereskedelem­inek. Termék-ny mezőkön halad a vonatunk folyton nyu­gat felé. A Bordeauxtól csaknem Orleáneig nyúló szöl- lóíöldek helyett itt már mindenütt a gabona hullám­zik, ahol — amint mondák — kétszer is aratnak. Mig igy szemlélem a tengerként hullámzó arany kalászodat, a csak két órára eső világváros: Párizs ju­tott az eszembe, ahol egykor ifjú, ábrándos lélekkel másfél évig szövögettem merész terveimet. Üdvözöllek, Párizs, ábrándok tanyája, amely azért vonzasz magad­hoz annyi sok álmodozó ifjút, hogy a nyomort megis- merve — kiábrándulhasson! Amint igy merengek a Párizsban töltött idők em­lékein, egyszerre csak megpillantom a hegy alján Rouen-t. A Szajna két patrján fekvő régi város ko­mor palotái oly busán szemlélik a Szajna vizében repedt homlokukat, mint a sokat átélt, tisztes agg nők szok­ták, valahányszor a szobájuk tükre előtt állnak. Ezer évvel előbb, mikor a normannok itt leteleped­tek, legfeljebb a viking hajók jártak fel a Szajnán, mig ma nsm találunk e gyarló földgömböu olyan müveit népet, amelynek a hajói itt meg ne fordulnának. A norvég hajóró» fát, vasat és jeget raknak ki a partra, a svéd hajó acélhengerekkel s apró kőkockákkal ép most érkezett meg, mig az Algirből jött hatalma* gőz hajó gyapjút és bort hozott a Szajnán Roucnba, Rouen a templomok igazi hazája. Oly remek tem­plomot mint a hétszáz éves roueni Notre-Dame vágj* pedig a komor, roppant Imponáló Saint Quen temploma, nem találtam sehol barangolásomban. Órákig nem tud­tam levenni a szemem e két óriásról, amelyeknél mé­lyebb hatást még semmi se tett rám. Pedig megbámul­tam, utazásom közben, a természet s az emberek nem egy alkotását. Meghatott a Nordkap és a csodás Mont Blanc roppant nagyságával, elmerengve bámultam a 145 méter magas piramisról Egyiptom szokatlan, bü bájos, világát, de egyik se keltett bennem olyan igaz és mély érzelmeket, mint amilyet a roueni templomok keltettek. Eddig azt tanultam, hogy a költészet a leg­nagyobb művészet, mivel minden művészetet egyesit magában: de a Sannt-Queni templom belsejében még csodarabban egyesül mind az öt művészet. Az építészet e páratlan remeke — amelynek belsejét a leg izebh szobrok és festmények diszitik — csodás összhangba olvad az ének- és zenével. A templomok után főkép a temető vonzott e város­ban. Aki azt hiszi, hogy a francia temetők is époly ri­deg helyek, mint aminöket Keleten általában látunk, csalódva józanodik ki csakhamar hitéből. A négy lábor álló s uccákat alkotó, kis üvegházfélék — amelyek két három méternyi magasak — valami fénylő városka ha­tását teszi ránk. A kis üvegházak elzárt belsejében, amelyeknek tetején ott fénylik a kis keresztvirágok, gyertyák és feszületek vannak, azonkívül mindegyik­ben a meghalt arcképe. Mint az ősidőkben eltemették a halottal kedvenc eszközét Is, úgy látjuk itt a gyerme­kek kedvelt játékszerét. A roppant alacsony sirhantot egészen eltakarja a sokféle virág szinhalmaza: a tuli­pán, szegfű, rózsa s másvirágok, aszerint, amint éltében kedvenc virága volt, elkísérik a halottat a túlvilágra is. A csendes ciprusok és cédrusfák között ott rezegnek litmikusan a nyárfalevelek, amelyek közt még a mada­rak is lassan, félve csicseregnek, nehogy megzavarják a halottak álmát. Itt már nem választja el a halottakat egymástól semmisem, egymás mellett pihen itt a barát s az ellenség, s akik életükben az elsőség miatt folyton marakodtak, a legjobb barátok lettek egymással a sir- ban .., A remek temető tőszomszédságában, a Jardin dea Plantes-nak a bejáratánál, egy óriási nagy oszlop tű­nik a szemembe. A 16 ezer kilogramot nyomó csiszolat­lan gránit, amelyen a régi rovásírás alatt kardot tartő kezek és pajzsok láthatók, Normandia ezeréves fenn­állását jelzi. A régi normannok szilárdságát jelző ha­talmas gránitkő — melyeket évekkel előbb, Norvégia szikláiból véstek ki nagy bajjal — a norvégek őseinek legszebb szimbóluma. Rauen igen gazdag művészi szobrokban; de azok között a remek szobrok között, amelyek e város tereit diszitik, engem legjobban érdekelt Corneille Töter szobra, A kanyargós Szajna egyik kis szigetén, amelyet gyönyörű parkká varázsoltak, áll e város szülöttének: Cornetile-nek a szobra. Alig ültem le a szoborral szem­ben egy hosszúkás fapadra, felidéztem emlékemben a „nagy" Corneille Pétert, akinek Cinna-ja s örökbecsű Ctd-je mélyen bevésődött egykor a lelkembe. Amikor beteltem a nagy drámairó remek ércszob­rával, amely Rouenban a legremekebb szobor, kihúz­tam a zsebemből egy francia földrajzot, amelyet pár órával előbb itt Rouenban vettem. Mivel ez a „jeles“ kis francia földrajz Európa minden népét tárgyalja rö­viden, roppant kiváncsi voltam, hogy mit ir a ma­gyarról.

Next

/
Thumbnails
Contents