Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-05 / 103. szám
XV. ÉVF. 103. SZÁM. KuetiUjs&g Mégy halóit a luxusautó ét utasa közül... koromsötét éjszakában, a magára hagyott őrkáz mellett elütötte a gyorsvonat Barth őrnagy aníéját s a borzalmas kara ni hőiből csak az egyetlen nő-ntas szabadult meg élve A vasúti őrt snlyos felelősség terheli A vidám vadásztársaság; a „Halai előtt“ draft frauda dalt játszatta el a gramofonnal az induláskor „“Sss; (Kolozsvár, május 4.) Török Imre dr. vég zetes vadászkatasztrófájának a nyomán támadt részvét és fájdalom könnyei fel sem száradtak, .máris újabb, méreteiben még nagyobb végzettragédia játszódott le szerdán éjjel a Cukorgyári utón levő 327-es halálsorompónál. Egész Kolozsvár lakossága mélyen megrendülve áll borzalmas katasztrófa előtt, amelynek négy ember esett áldozatául. A szerdára virradó éjjel kát óra 37 perckor indult el a kolozsvári állomásról a bukaresti gyors, amely a Cukorgyári úti átjárónál összeütközött Barth Károly nyu galmazott őrnagy szürke Steyer kocsijával, a robogó vonat a gyorsan haladó autót utasaival együtt csaknem derékon kapta el és irtózatos erővel tizenöt méter távolságra röpítette a két méter mélységű ingoványos talajú mezőre. A luxusautóban ötön ültek, akik közül négyen azonnal szörnyethallak és C3ak az ötödik utas menekült meg valami szerencsés véletlen folytán. A szörnyű karambol áldozatai: Barth Károly nyugalmazott őrnagy, Berniem Anastaziu, a Fonciera Biztositó Társaság igazgatója, Un- gár. György mészárosmester és Széplaky Imre soffőr. Az ötödik utas, Sorescu kapitányné csodával határos módon kisebb sebesülésekkel meg menekült és ma ő az egyetlen hiteles szemtanúja a katasztrófának. Vidám autótnra vadászat után. Május elsején Barth Károly őrnagy, a C. A. G. garage tulajdonosa, Demian Anastaziu igazgatóval Zsilióra, illetve Szamosudvarhelyre vadászatra indult. Szamosudvarhelyen lakik jóbarátjuk és régi ismerősük, Sorescu nyugalmazott huszárkapitány, akinek a birtokán pompás vadászterület van. Kitűnő hangulatban indultak el, Szamosudvarhelyen pompásan érezték magukat, sőt egy gyönyörű őzet is lőttek, amelyet szintén megtaláltak a töltés melletti véres roncsok között és kedden este hat órakor a Steyer kocsin visszaindultak Kolozsvár felé. So- reseu kapitányné szintén velük utazott, mert Ko lozsváron dolgai voltak. Vidám hangulatban autózott a társaság Zsibón, Hidalmáson és Kajántón keresztül Kolozsvár felé. Hidalmás környékén találták az országút szélén Ungár György mészárosmestert, akinek autóját defekt érte és barátságosan meginvitálták, hogy utazzék ő is tovább velük. Defekt nélkül utaztak, habár az országút mindenütt nagyon rossz. Eredetileg azt hitték, hogy már éjfél tájban Kolozsváron lesznek, de a rossz ut miatt a soffőr óvatosan hajtott. Az 'országúton Kajántóig jöttek, de ott figyelmeztették őket arra, hogy a kajántói hid az árvizek folytán megrongálódott, térjenek balra, a megyei útra és ott a Szentgyörgy-hegy alatti utón, tehát nagy kerülővel jöjjenek be Kolozsvárra. Nincs sorompó az őrháznál. Az autót Széplaky Imre huszonegy éves soffőr vezette. A volán mellett, tehát elől ült Sorescu kapitányné, hatul jobbra Barth őrnagy, közbiil Ungár és baloldalon Demian igazgató. Éjjel két óra tájban a már addig is felhős ég hirtelen megeredt, tavaszi zápor zudult alá. Kajántónál már felhúzták a kóbert és így haladtak a Szentgyörgy-hegy alatt a megyei utó« a 327-es őrház felé. Ez az ut még a soffőrök előtt is ismeretlen. Ettől eltekintve is, minden valószínűség amellett szól, hogy a zápor miatt az autóban ülők az éj sötétjében a felhúzott köbér alól csak a megyei ut egyenes irányvonalában láttak. Oldalt, illetve rézsut a zápor és az eső is megakadályozta a kilátást. Meglehetősen gyors tempóban haladtak a halálsorompó felé, ahol nem égett a lámpa, hiányzott a sorompóőr, 82 Orient. tyn **' „ssaa^1**» "““"««iit»*»'?.*''*» ‘ s nem volt leengedve a sorompó. Utóbb megállapítást nyert hivatalosan is, de személyesen is meggyőződtünk róla, hogy az őrház mellett nincs is sorompó. Mindössze egy üres vasrúd, amelyet a sorompóőr az átjáró előtti vaskerítés korlátjain át szokott dugni, hogy azzal zárja el a síneken való áthaladást. Barth őrnagy még sürgette a soffőrt, hiogy gyorsan hajtson. Nem volt semmiféle akadály, tehát az autó gyors iramban akart áthaladni a síneken. Az utolsó pillanatban az őrnagy észre»- vette, hogy a gyorsvonat közeledik. A katasztrófa A mozdony reflektorai hatalmas erővel világítottak az autóra és ekkor Barth őrnagy el kiáltotta magát: — Gyorsan, gyorsan! Azonban már késő volt, mert ebben a pillanatban megtörtént a borzalmas karambol, a robogó gyorsvonat a síneken át haladó autó hátsó részét elkapta és borzalmas erővel a sínek jobboldalán fekvő kétméter mély sáncba, illetve ingoványos mezőre dobta ki. Az autó és a benne ülő emberek egyetlen végzetes masszává váltak, rémitő sikoly hasított bele az éj csöndjébe és aztán csak halálbörgés volt hallható mindenfelől. A gyors iramban rohanó autó felső része már áthatolt a sineken, tehát az autó első része beröpült a mély sáncba, mig a felső vázát és a kóbert egy félkilométernyi távolságra vonszolta magával a mozdony. Valószínű, hogy az összeütközés pillanatában a baloldalon ülő kapitányné az autóból kirepült és az autó első részével együtt zuhant a sáncba. A homlokán, jobb vállán és bal térdén sebesült meg. A jobb oldalon ülő soffőrt a volán olyan hatalmas erővel ütötte mellbe és hasba, hogy a mellkasa valósággal összetört, a gyomra összezuzó- dott és pillanatok alatt Sorescu kapitányné mellett kiszenvedett. Az arcán semmiféle sérülés nem látszik. Sőt, még a halálos borzalom ijedelme is hiányzott az arcáról, süniből megállapítható, hogy a robogó gyorsvonatot nem vette észre és az egész halálos karambol készületlenül, meglepetésszerüleg érte. Amint már előbb említettük, a gyorsvonat ütközője az autó felső vázát és a kóbert magával ragadta, Demian igazgatót és Ungár mészárosmestert magával cipelte és a karambol színhelyétől négyszáz méternyi távolságban egymás mellé dobta ki a töltésre. Mindketten a fejükön sérültek meg és halálos kimenetelű belső zuzódásokat szenvedtek, de nyilvánvaló, hogy a vonat kerekei alá nem kerültek. A ruhájuk ép volt s az első pillanatban az arcon látható zúzott sebek sem látszottak halálosaknak, de ugylátszik, már az összeütközés pillanatában olyan belső sérüléseket szenvedtek), hogy azonnal meghaltak, de a négyszáz méteres utat a mozdony ütközőjén tették meg és azután repültek holtan a sínekre. A legborzalmasabb véget azonban Barth őrnagy érte. ö is az autó hátsó ülésén ült, de a karambol pillanatában a kóber vásznába gön- gyölődött, amelyet a mozdony magával cipelt többszáz méter hosszúságban, ngy, hogy az őrnagy teste a mozdony kerekei alá került, a kóbervászon a holttestet magával cipelte és a hatalmas termetű őrnagyot valósággal darabokra vagdalták fel a mozdony kerekei. Az őrháztól húsz méterre megtaláltak’ az őrnagy koponyájának a hátsó részét. Azután a törzs egy részét, háromszáz méterre egyik lábát, a sin egyik részén feküdt a karja, az agyveleje valósággal szétmorzsolódott és többszáz méteren át fehéres, festékszerü foltokkal frecskelte be a sineket. A hasüreg és a különböző szervek mind más és más irányban szóródtak szét és a különböző szerveket a belek, mint egy dróthálózat kötötte össze. ...♦ minőségileg Loulaj utánozhatatlan, teljes garanciát nyújt. A végzetes karambol után a gyorsvonat azonnal fékezett és az őrháztól egy kilométer távolságra megállott. Borzalmas pánik tört ki az utasok között. A gyorsvonat pár perccel azelőtt indult el Kolozsvárról, tehát még minden ki ébren volt. Az összeütközés pillanatában ha talmas lökést éreztek és azután a sötét éjszakában egy rémes sikolyt, Sorescuné hangját hallották. Mindenki azt hitte, hogy a vonat siklott ki. Ahogy a gyorsvonat megállott a pánikhangulat következtében mindenki leugrált a kocsiról, sikoltozott, ordított és hozzátartozóit kiabálta. A mozdonyvezető megnyugtatta a közönséget, amely aztán beszállt a vonatba. A moz doii5^ működni kezdett és a vonat hátrálva visz- szatért a katasztrófa színhelyére. Itt már csendes volt minden. Az eső zuhogott és a sötétségben csak a poz- dorjává tört autó kontúrjait lehetett látni. Azon snal az állomásra és onnan a menőkhöz telefonáltak. Hosszú ideig nem tudta senki sem, hogy mi történt. Azt sem tudták, hogy hány halálos áldozata van a karambolnak. Csak lassanként bontakozott ki a maga borzalmasságában a tragédia. A hatóságok a helyszínen. Már hajnalodott, midőn a hatóság emberei a helyszínére megérkeztek. Elsőnek érkeztek ki Bireescu királyi ügyész, Hatieganu rendőr- kvesztor, Hosu városi főorvos és Marpozan ügye letes rendőrtiszt. Első dolguk volt, hogy az időközben a szomszédos uccákból összecsődült kiváncsiak tömegét távol tartsák a katasztrófa színhelyétől. Később átkutatták az autó romjait, de ott senkit sem találtak. Az autó vasalváza és a fel váznak az első része romokban hevert. A tengelyek kettétörtek, a motor palacsinPánik a gyorsvonaton
