Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-05 / 103. szám

f ÜELETlüJSm XV. ÉVF. 103. SZÁM. tává lapult, a kerekeknek csak az elgörbült vas­váza maradt meg, a gummik szétgurultak. A roncsok mellett pár méterre feküdt Széplaky Imre huszonegy éves soffőr holtteste. Hosszas kutatás után találták meg a többi halottat és később egy temetkezési intézet emberei darabok­ban szedték össze és rakták koporsóba Barth őr­nagy többszáz méterre szétszóródott testrészeit. Demian igazgatónak és Ungárnak a holttestét. Hosu városi főorvos csak a beállott halált kon­statálhatta. Bireescu királyi ügyész és Hatiega- nu rendőrkvMztor legelőször Margineanu luon sorompóört hallgatta ki, aki azt vallotta, hogy az autó vezetőjét figyelmeztette a gyorsvonat közeledésére. Hiábavaló volt minden, Barih őrnagy erőszakoskodott, a vasru­dat, amely elzárta a vasúti síneket, félretolta és midőn az autó elindult, akkor történt a katasztrófa. Ez a vallomás azonban nem bizonyult való­színűnek. Mindjárt a helyszínen Bireescu ügyész kihallgatta Sorescu kapitánynét, aki az őrházban ekkor az arcát mosta. A borzalmas idegállapotban lévő uriasszony azt vallotta, hogy a sínek nem voltak elzárva. A sorompóőrt sem ő, sem más, nem látta, nem égtek a lám­pák és az autó rendes gyorsasággal, minden akadály és figyelmeztetés nélkül rohant bele a gyorsvonat mozdonyába. Bireescu királyi ügyész utasítására Margineanu Iuont azonnal letartóztatásba helyezték. A Keleti Újság munkatársának helyszíni szemléje A reggeli órákban autón hajtattunk ki a helyszínére. Óriási csődület az őrház közelében. A karambol színhelye sik helyen fekszik. A Cukorgyári-ut a Szentgyörgyhegy alól kanya­rodik be és félkilométernyire az őrháztól a megyei ut szélén nincs egyetlen fa, nincs egyet­len ház és nemcsak a sorompót helyettesitő primitiv vasrúd, hanem a vasúti sin is tisztán látható. A vasúti sínek mellett szintén nem gá­tolja semmi a kilátást. Ahogy a Szentgyörgy­hegy alól bekanyaródik a megyei ut, körülbe­lül egy kilométernyi hosszúságú területen az egész terep belátható, tehát észre lehetett volna venni a gj’orsvonat közeledését is. Hogyan történhetett meg mégis a karam­bol? Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy az utasok fáradtak voltak, zuhogott az eső és koromsötétség borult az egész vidékre. A Ste- yer kocsi motorja hangos zakatolással dolgo­zott. A soffőr és az utasok nem ismerhették ezt az útvonalat. A soffőr valószinüleg észrevette az őrházat, mert autó reflektorai egyenes irány­ban megvilágították az átjárót, de midőn látta azt, hogy a gyorsvonat közeledtét jelző lám­pák nem égnek, sorompónak nyoma sincs, a vasúti őrt sem tudták felfedezni, nem is gon­dolhatott arra, hogy éppen ebben a pillanatban robog feléjük az éjszakában a veresszemü szörny. A vasúti őrnek az az állitása. hogy közte és Barth őrnagy között valóságos dulakodás támpdt a sorompót helyettesítő vasrúd körül, teljesen valószínűtlen. Nem más, mint Margi- ncanu Iuonnak az együgyü védekezése. Ha az autó az őrháznál megáliott volna, sőt dulako­dás játszódott volna le Barth őrnagy és a va­súti őr között, akkor bizonyára figyelmesek lesznek a közeledő gyorsvonatra. „Având de moutir Vs Midőn a helyszínen mindezeket megállapí­tottuk, már a halottakat elszállították. A sínek jobboldalán a két méter mélységben csak az autó első részének és alvázának-roncsai látha­tók. A roncsok mellett egy méterre egy hatal­mas kalács fekszik a mezőn. Tovább balra egy ugorkás üveg szomorkodik, tele zsírral. Az őr­ház melletti vaskorlátot az autó szintén kidön­tötte. A nádasban egy darab sonka maradványai piroslanak. A vasúti sin mellett a tragikus végű Barth őrnagy autó szemvédője hever. A talpfák között egy cipősarok látható. És elszór­tan, a sinek között véres húscafatok, Barth őr­nagy véres maradványai, amelyet a zápor sem tudott elmosni. Egy kiálló kő mellől egy göm­bölyű, megkeményedett kékszinü husdarabot kapirgál elő egy gyerek. Jobban megnézzük és elborzadunk. Barth őrnagy veséje. Szinte menekülve sietünk vissza az autó vázához. Már messziről megláttunk egy gra­mofonlemezt. Közelebbről megnézzük. Arany- betűk csillognak le róla. Elolvassuk: „Avant de mourir“, a „halál előtt“... Talán indulás előtt, Szamosudvarhelyen a gramofon ezt a végzetes című dalt játszotta, Talán még mosolyogtak is rajta és a jókedvű társaság útközben dúdolta a dalt: avant de mourir! Sorescu kapitányáé, a végzetes kirándulás egyetlen élő szemtanúja a katasztrófáról mai, arról nem tudtam semmit. Eddig tart Sorescunének az elbeszélése, ami teljesen megegyezik Bireescu királyi ügyész előtt tett vallomásával. Sérülései nem súlyosak, csak az idegei mondták fel a szolgálatot. Az áldozatok. Barth Károly nyugalmazott őrnagy előkelő osztrák nemesi családból származott, szárnyse­géde volt Ferencz Ferdinand trónörökösnek, szolgált a kolozsvári 51. gyalogezredben. Szám­talan kitüntetést szerzett s a háború után Ko­lozsváron telepedett meg. Özvegye és két gye­reke maradt hátra. Mindössze 57 éves volt. De­mian Auastaziu a Fonciera Biztositó Társaság igazgatója, egyike volt a legjobb barátainak. Puritán, szimpatikus tisztviselő, akit Kolozsvá­ron mindenki nemzetiségre, fajra és vallásra való tekintet nélkül tisztelt. Tragikus halálát három gyermeke gyászolja. Demian Tassy, a ki­váló tehetségű festőművész, dr. Demian I. se­bészorvos és leánsm, Anastaziu tábornok fiának a felesége. Ungár György ötvenhárom éves kolozsvári közismert hentesmester, akit a felesége és öt gyereke gyászol. Széplaky Imre soffőr, huszon­egy éves volt. Az apja néhány hónappal ezelőtt tragikus módon öngyilkosságot követett el, az egyik nővére súlyos idegbeteg és ő volt a csa­ládnak egyetlen kenyérkeresője. Május elsején vigan és boldogan indultak el Kolozsvárról, de a végzet már ott lebegett a fejük fölött. A szamosudvarhelyi kúrián a gra­mofon Boulanger dalát játszta el nekik. Barth őrnagynak nagyon megtetszett a dal. Elkérte a lemezt, amelyre a szomorú dalt a Halál kottáz- ta le. Négy derék, vidám és jókedvű ember a 327-es őrháznál a halálba rohant. Gyászbaborult családok és Kolozsvár város közönségének a megdöbbentő részvéte kiséri utolsó útjukra. Olajos Domokos. EGYESÜLETI ÉLET «**«* A Magyar Zenekonzervatórtum és az Ifjú Erdély 1932 május hő 6-én, áldozócsütörtökön este 8 órai kez­dettel a kolozsvári református teológián az árvízkáro­sultak felsegélyezésére estélyt rendeznek. Szereplők; a konzervatórium zenekara S. Kouba Paula vezetésé­vel, Varró Dezső, Traurig Giziké, Mihályffy Irén, Nagy József, Szabó Sándor, ifj. Szabó Géza, dr. Gönczy La­jos. teol. professzor. Perseiyesadományokat az árvízká­rosultak felsegélyezésére kérnek. Beethoven-szlmfónia. A kolozsvári filharmonikus társaság a kolozsvári Magyar Dalárda közreműködé­sével május hó 5-én rendezi meg 2-ik nagyszabású szimfonikus hangversenyét a róm. kát. főgimnázium Jósika-disztermében. A műsor kiemelkedő pontja lesz Beethoven: Op. 67. V-ik szimfóniája, a „Sors-szimfó­nia“, melyet 1807-ben komponált a halhatatlan zenei zseni. Ezen kivtil Mendelssohn; Hebridák-ja, Hubay: Szerdán déli 12 órakor a sebészeti klinikán C^rescu kapitányné, az egyetlen élő szemtanú után érdeklődünk. A földszint 10. szám alatti elsőosztályu betegszobában fekszik szigorú őri­zet alatt. Egy generális rokona megkérte a pro­fesszort, hogy Sorescuné idegállapotára való tekintettél, _ senkit se bocsássanak be hozzá. Chendi kapitány ki akarja hallgatni. Nem en­gedik be. A főügyésztől hoz igazoló írást, a professzor udvariasan, de „nem“-et mond. Az újságíró tétován vár, talán egy kedvező pilla­natra, amikor Sorescu kapitánynóval beszélhet. És ekkor feltűnik a folyósón egy fiatal ro­mán ismerős. Rövid beszélgetés után kiderül, hogy Sorescu kapitányné unokaöccse. A reggeli órákban magához hivatta Sorescu kapitányné és több óráig beszélgetett vele, utasításokat adott és elmondotta mindazt, amit a katasztró­fával kapcsolatosan emlékébe vissza tudott idézni. Sí# eszerint reprodukáljuk Sorescuné 2M£>na ! NEM MINDEGY hogy hol csináltatja ruháit. Tegyen egy próbát és meg fog győződni róla, hogy ELEGÁNSAN t» OLCSÓN M0ŢISH. urisüabő csakis dolgozik Cluj, Str. Memorandului 4. (Udvarban), unokaöccsének, illetve Sorescu kapitánynénak alábbi előadását: — Szamosudvarhelyen vendégeink voltak Barth őrnagy és Demian igazgató, akik férjem­nek régi jó barátai. Pompásan töltöttük az időt és vidám hangulatban indultunk el Kolozsvár­ra. Én is velük jöttem, mert Kolozsváron ha­laszthatatlan dolgaim voltak. Az utón felvettük Ungár mészárosmestert is és ötön jöttünk a rossz utón. Barth kapitány folyton sürgette a soffőrt, mert minél előbb otthon akart lenni. Kajántó környékén utolért egy hatalmas zápor és nem mertünk a kajántói bidon átmenni, te­hát a Szentgyörgy hegy alatti megyei utón ro­bogott lefelé az autónk. Én a soffőr mellett ül­tem. A nagy sötétségben és hatalmas záporban nem láttam semmit. Sorompó nem volt leenged­ve, nem égtek a vonat érkezését jelző lámpák, nem láttuk a vasúti őrt és jóformán észre sem vettük, hogy a töltésre érünk. Az autó is gyor­san robogott. Már éppen a síneken voltunk, ami­kor az őrnagy elkiáltja magát: .Repede, repede!' Az utolsó szót már ki sem tudta mondani, már megtörtént a végzetes katasztrófa. Elsikoltot- tam magam és csak azt éreztem, hogy repülök. Pillanatok múlva visszanyertem az eszmélete­met és kimásztam az autó roncsai alól. NTem mdtam semmiről semmit. Jóformán azt sem tudtam, mi történt velem, csak azt éreztem, hogy a homlokomat nagyon megütöttem és vér­zik. Az örházba mentem és ott vízzel rüegmos- tam az arcomat. Ekkor egy hadnagy hozzáro- jött, udvariasan bemutatkozott és felültetett a visszatérő vonatra. Hogy mi történt utitársaim­Sóhajtás-a, gróf Zichy G.: Szerenádja, Fierné: Izéyl-je lesznek műsoron. Kolozsvár zeneművészet iránt érdek­lődő közönségének ismét alkalma nyililc hallani olyan klasszikus zenei előadást, minő az ősszel előadott Liszt: monumentálig Szent Erzsébet Legendája voTT. Az elő­adás előkészítésén Rezik Károly, a kiváló csellómü- vész és dirigens fáradozik. Kitűnően sikerült az EKE Gyopár turistacsoport túrája. A román húsvéti ünnepek alkalmával hirdetett két- és háromnapos turistakirándulások, melyeket az EKE Gyopár turistacsoport vezetősége rendezett, a kedvező és szép időjárás mellett várakozáson felül si­került. A torockói túrát a Gyopár-turisták még a nyár folyamán közkívánatra megismétlik. * Felhívás véndiákok találkozójára. Mind­azokat, akik 1883-ban a kolozsvári piarista gimnáziumban érettségit tettek, felkérjük, hogy címüket a „Magyar kisebbség' nemzetpo­litikai szemle Lugos cimre közöljék, hogy egy évforduló találkozóra meghívhatok legyenek.

Next

/
Thumbnails
Contents