Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-05 / 103. szám
f ÜELETlüJSm XV. ÉVF. 103. SZÁM. tává lapult, a kerekeknek csak az elgörbült vasváza maradt meg, a gummik szétgurultak. A roncsok mellett pár méterre feküdt Széplaky Imre huszonegy éves soffőr holtteste. Hosszas kutatás után találták meg a többi halottat és később egy temetkezési intézet emberei darabokban szedték össze és rakták koporsóba Barth őrnagy többszáz méterre szétszóródott testrészeit. Demian igazgatónak és Ungárnak a holttestét. Hosu városi főorvos csak a beállott halált konstatálhatta. Bireescu királyi ügyész és Hatiega- nu rendőrkvMztor legelőször Margineanu luon sorompóört hallgatta ki, aki azt vallotta, hogy az autó vezetőjét figyelmeztette a gyorsvonat közeledésére. Hiábavaló volt minden, Barih őrnagy erőszakoskodott, a vasrudat, amely elzárta a vasúti síneket, félretolta és midőn az autó elindult, akkor történt a katasztrófa. Ez a vallomás azonban nem bizonyult valószínűnek. Mindjárt a helyszínen Bireescu ügyész kihallgatta Sorescu kapitánynét, aki az őrházban ekkor az arcát mosta. A borzalmas idegállapotban lévő uriasszony azt vallotta, hogy a sínek nem voltak elzárva. A sorompóőrt sem ő, sem más, nem látta, nem égtek a lámpák és az autó rendes gyorsasággal, minden akadály és figyelmeztetés nélkül rohant bele a gyorsvonat mozdonyába. Bireescu királyi ügyész utasítására Margineanu Iuont azonnal letartóztatásba helyezték. A Keleti Újság munkatársának helyszíni szemléje A reggeli órákban autón hajtattunk ki a helyszínére. Óriási csődület az őrház közelében. A karambol színhelye sik helyen fekszik. A Cukorgyári-ut a Szentgyörgyhegy alól kanyarodik be és félkilométernyire az őrháztól a megyei ut szélén nincs egyetlen fa, nincs egyetlen ház és nemcsak a sorompót helyettesitő primitiv vasrúd, hanem a vasúti sin is tisztán látható. A vasúti sínek mellett szintén nem gátolja semmi a kilátást. Ahogy a Szentgyörgyhegy alól bekanyaródik a megyei ut, körülbelül egy kilométernyi hosszúságú területen az egész terep belátható, tehát észre lehetett volna venni a gj’orsvonat közeledését is. Hogyan történhetett meg mégis a karambol? Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy az utasok fáradtak voltak, zuhogott az eső és koromsötétség borult az egész vidékre. A Ste- yer kocsi motorja hangos zakatolással dolgozott. A soffőr és az utasok nem ismerhették ezt az útvonalat. A soffőr valószinüleg észrevette az őrházat, mert autó reflektorai egyenes irányban megvilágították az átjárót, de midőn látta azt, hogy a gyorsvonat közeledtét jelző lámpák nem égnek, sorompónak nyoma sincs, a vasúti őrt sem tudták felfedezni, nem is gondolhatott arra, hogy éppen ebben a pillanatban robog feléjük az éjszakában a veresszemü szörny. A vasúti őrnek az az állitása. hogy közte és Barth őrnagy között valóságos dulakodás támpdt a sorompót helyettesítő vasrúd körül, teljesen valószínűtlen. Nem más, mint Margi- ncanu Iuonnak az együgyü védekezése. Ha az autó az őrháznál megáliott volna, sőt dulakodás játszódott volna le Barth őrnagy és a vasúti őr között, akkor bizonyára figyelmesek lesznek a közeledő gyorsvonatra. „Având de moutir Vs Midőn a helyszínen mindezeket megállapítottuk, már a halottakat elszállították. A sínek jobboldalán a két méter mélységben csak az autó első részének és alvázának-roncsai láthatók. A roncsok mellett egy méterre egy hatalmas kalács fekszik a mezőn. Tovább balra egy ugorkás üveg szomorkodik, tele zsírral. Az őrház melletti vaskorlátot az autó szintén kidöntötte. A nádasban egy darab sonka maradványai piroslanak. A vasúti sin mellett a tragikus végű Barth őrnagy autó szemvédője hever. A talpfák között egy cipősarok látható. És elszórtan, a sinek között véres húscafatok, Barth őrnagy véres maradványai, amelyet a zápor sem tudott elmosni. Egy kiálló kő mellől egy gömbölyű, megkeményedett kékszinü husdarabot kapirgál elő egy gyerek. Jobban megnézzük és elborzadunk. Barth őrnagy veséje. Szinte menekülve sietünk vissza az autó vázához. Már messziről megláttunk egy gramofonlemezt. Közelebbről megnézzük. Arany- betűk csillognak le róla. Elolvassuk: „Avant de mourir“, a „halál előtt“... Talán indulás előtt, Szamosudvarhelyen a gramofon ezt a végzetes című dalt játszotta, Talán még mosolyogtak is rajta és a jókedvű társaság útközben dúdolta a dalt: avant de mourir! Sorescu kapitányáé, a végzetes kirándulás egyetlen élő szemtanúja a katasztrófáról mai, arról nem tudtam semmit. Eddig tart Sorescunének az elbeszélése, ami teljesen megegyezik Bireescu királyi ügyész előtt tett vallomásával. Sérülései nem súlyosak, csak az idegei mondták fel a szolgálatot. Az áldozatok. Barth Károly nyugalmazott őrnagy előkelő osztrák nemesi családból származott, szárnysegéde volt Ferencz Ferdinand trónörökösnek, szolgált a kolozsvári 51. gyalogezredben. Számtalan kitüntetést szerzett s a háború után Kolozsváron telepedett meg. Özvegye és két gyereke maradt hátra. Mindössze 57 éves volt. Demian Auastaziu a Fonciera Biztositó Társaság igazgatója, egyike volt a legjobb barátainak. Puritán, szimpatikus tisztviselő, akit Kolozsváron mindenki nemzetiségre, fajra és vallásra való tekintet nélkül tisztelt. Tragikus halálát három gyermeke gyászolja. Demian Tassy, a kiváló tehetségű festőművész, dr. Demian I. sebészorvos és leánsm, Anastaziu tábornok fiának a felesége. Ungár György ötvenhárom éves kolozsvári közismert hentesmester, akit a felesége és öt gyereke gyászol. Széplaky Imre soffőr, huszonegy éves volt. Az apja néhány hónappal ezelőtt tragikus módon öngyilkosságot követett el, az egyik nővére súlyos idegbeteg és ő volt a családnak egyetlen kenyérkeresője. Május elsején vigan és boldogan indultak el Kolozsvárról, de a végzet már ott lebegett a fejük fölött. A szamosudvarhelyi kúrián a gramofon Boulanger dalát játszta el nekik. Barth őrnagynak nagyon megtetszett a dal. Elkérte a lemezt, amelyre a szomorú dalt a Halál kottáz- ta le. Négy derék, vidám és jókedvű ember a 327-es őrháznál a halálba rohant. Gyászbaborult családok és Kolozsvár város közönségének a megdöbbentő részvéte kiséri utolsó útjukra. Olajos Domokos. EGYESÜLETI ÉLET «**«* A Magyar Zenekonzervatórtum és az Ifjú Erdély 1932 május hő 6-én, áldozócsütörtökön este 8 órai kezdettel a kolozsvári református teológián az árvízkárosultak felsegélyezésére estélyt rendeznek. Szereplők; a konzervatórium zenekara S. Kouba Paula vezetésével, Varró Dezső, Traurig Giziké, Mihályffy Irén, Nagy József, Szabó Sándor, ifj. Szabó Géza, dr. Gönczy Lajos. teol. professzor. Perseiyesadományokat az árvízkárosultak felsegélyezésére kérnek. Beethoven-szlmfónia. A kolozsvári filharmonikus társaság a kolozsvári Magyar Dalárda közreműködésével május hó 5-én rendezi meg 2-ik nagyszabású szimfonikus hangversenyét a róm. kát. főgimnázium Jósika-disztermében. A műsor kiemelkedő pontja lesz Beethoven: Op. 67. V-ik szimfóniája, a „Sors-szimfónia“, melyet 1807-ben komponált a halhatatlan zenei zseni. Ezen kivtil Mendelssohn; Hebridák-ja, Hubay: Szerdán déli 12 órakor a sebészeti klinikán C^rescu kapitányné, az egyetlen élő szemtanú után érdeklődünk. A földszint 10. szám alatti elsőosztályu betegszobában fekszik szigorú őrizet alatt. Egy generális rokona megkérte a professzort, hogy Sorescuné idegállapotára való tekintettél, _ senkit se bocsássanak be hozzá. Chendi kapitány ki akarja hallgatni. Nem engedik be. A főügyésztől hoz igazoló írást, a professzor udvariasan, de „nem“-et mond. Az újságíró tétován vár, talán egy kedvező pillanatra, amikor Sorescu kapitánynóval beszélhet. És ekkor feltűnik a folyósón egy fiatal román ismerős. Rövid beszélgetés után kiderül, hogy Sorescu kapitányné unokaöccse. A reggeli órákban magához hivatta Sorescu kapitányné és több óráig beszélgetett vele, utasításokat adott és elmondotta mindazt, amit a katasztrófával kapcsolatosan emlékébe vissza tudott idézni. Sí# eszerint reprodukáljuk Sorescuné 2M£>na ! NEM MINDEGY hogy hol csináltatja ruháit. Tegyen egy próbát és meg fog győződni róla, hogy ELEGÁNSAN t» OLCSÓN M0ŢISH. urisüabő csakis dolgozik Cluj, Str. Memorandului 4. (Udvarban), unokaöccsének, illetve Sorescu kapitánynénak alábbi előadását: — Szamosudvarhelyen vendégeink voltak Barth őrnagy és Demian igazgató, akik férjemnek régi jó barátai. Pompásan töltöttük az időt és vidám hangulatban indultunk el Kolozsvárra. Én is velük jöttem, mert Kolozsváron halaszthatatlan dolgaim voltak. Az utón felvettük Ungár mészárosmestert is és ötön jöttünk a rossz utón. Barth kapitány folyton sürgette a soffőrt, mert minél előbb otthon akart lenni. Kajántó környékén utolért egy hatalmas zápor és nem mertünk a kajántói bidon átmenni, tehát a Szentgyörgy hegy alatti megyei utón robogott lefelé az autónk. Én a soffőr mellett ültem. A nagy sötétségben és hatalmas záporban nem láttam semmit. Sorompó nem volt leengedve, nem égtek a vonat érkezését jelző lámpák, nem láttuk a vasúti őrt és jóformán észre sem vettük, hogy a töltésre érünk. Az autó is gyorsan robogott. Már éppen a síneken voltunk, amikor az őrnagy elkiáltja magát: .Repede, repede!' Az utolsó szót már ki sem tudta mondani, már megtörtént a végzetes katasztrófa. Elsikoltot- tam magam és csak azt éreztem, hogy repülök. Pillanatok múlva visszanyertem az eszméletemet és kimásztam az autó roncsai alól. NTem mdtam semmiről semmit. Jóformán azt sem tudtam, mi történt velem, csak azt éreztem, hogy a homlokomat nagyon megütöttem és vérzik. Az örházba mentem és ott vízzel rüegmos- tam az arcomat. Ekkor egy hadnagy hozzáro- jött, udvariasan bemutatkozott és felültetett a visszatérő vonatra. Hogy mi történt utitársaimSóhajtás-a, gróf Zichy G.: Szerenádja, Fierné: Izéyl-je lesznek műsoron. Kolozsvár zeneművészet iránt érdeklődő közönségének ismét alkalma nyililc hallani olyan klasszikus zenei előadást, minő az ősszel előadott Liszt: monumentálig Szent Erzsébet Legendája voTT. Az előadás előkészítésén Rezik Károly, a kiváló csellómü- vész és dirigens fáradozik. Kitűnően sikerült az EKE Gyopár turistacsoport túrája. A román húsvéti ünnepek alkalmával hirdetett két- és háromnapos turistakirándulások, melyeket az EKE Gyopár turistacsoport vezetősége rendezett, a kedvező és szép időjárás mellett várakozáson felül sikerült. A torockói túrát a Gyopár-turisták még a nyár folyamán közkívánatra megismétlik. * Felhívás véndiákok találkozójára. Mindazokat, akik 1883-ban a kolozsvári piarista gimnáziumban érettségit tettek, felkérjük, hogy címüket a „Magyar kisebbség' nemzetpolitikai szemle Lugos cimre közöljék, hogy egy évforduló találkozóra meghívhatok legyenek.
