Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-30 / 122. szám
r. 122. SZÁM. KtiniüJSXG Termésjelentés Irta: Jlyirő József Egy hét óta szomorú, aggasztó világ vau errefelénk, állandóan sir az óg. A nehéz fellegek a házak tetején járnak és nedves, szürke ködre ülnek, gomolyognak a földön A hidegben emberek, állatok dideregnek s a mezei munka megakadt. A föld gondja nyomja az embereket. A zabnak, kukoricának rég a föld ben kellene lennie, de lehetetlen szántani. Aki végső nekibusulásában mégis megkísérti föld be vetni az ekét, pár fordulat után lihegve, sötéten áll ki belőle, mert csak sarat szánt. Az árvizek, vadvizek verte talajon térdig süpped ember, állat, s az emberfeletti erőlködéstől ve- rejtékes testeket veri a ködös eső. Mintha Jeremiások ballagnának az eke után. A föld súlyos gondja őröl bennünket. Sem mi vigasztaló, megnyugtató kilátás. Az erdők ugyan három nap alatt kizöldültek, a fű is elég szépen ip*redik, de a kenyérrel nagy baj van. A buza gyéren, erőtlenül, sárgán, betegen lengedez, mint kopaszodó fejen néhány vén hajszál. A rideg tél után nem hirt erőre kapni, hi szén ugy8zólva, a nyár szájába csurgóit az ol vadó hó, a méteres hótakaró alatt, mely hat teljes hónapig ült rajta — a gabona kipállott. Azután se járt neki az idő. Hengerelhetted, kinlód hattál vele, a beteg, félig halott kicsi élet csaknem akar bokrosodni. Most pedig fullad meg a vizben és didereg a hidegben. Abban remény kedünk, hogy kalászban, szemben pótol valamit. A kalendáriumok (a fene egye meg, akik csinálják őket) nem sok jóval biztatnak. Eső eső, zivatar, rossz idő, A tenyeremen elférne az a napsütés, amit bejósolnak. A hagymanap- tár is csak rosszat jelent. Hogy mi az n „hagy ma-naptár!" A szegény ember százesztendős kalendáriuma. Az ember tizenkét rétegre bont egy szép fej hagymát és a közit meghinti s(> val. Mármost, csak le kell olvasni a só nedves, ségéből, vagy szárazságából aZ iidöjárást. Ki az ördögnek telik a mai világban barométerre! Mégis erőltetjük a dolgot, ahogy lehot. Hajnalban kimegy az ember a mezőre, pár órát mocskolódik odakinn, nyolc órára pedig hazaveri az eső. A gúnya rothad le az ember válláról. Fenesi szomszéd keserűségében minden nap megveri a feleségét, aminn nem is lehet esu dálkozni. — Mire szép üdő lenne, kifogyok az asszon ból — ismeri be maga is —, de mit tudjak esi nálni! A kapu előtt tatjuk a szájunkat s esnfolko dunk egymással. Sütő Jóska megtette a tenné szettel azt a csúfságot, hogy szövőt tétetett s beült az osztovátába. A többi gazdát pedig csül- leni hivja. Ha az a sok káromkodás, mit a szőttesre reatett, mind megfoganna; ezer ördög ugrálna a felesége rokolyáján. Hiszen — nem mondom — szökdösik így is elég minden rokolyán; de kinek van kedve ilyenkor fogdosni az ördögököt. Valahogy megértük no, hogy legalább a ta vasz farkára kicsaphattuk az állatokat, miután megették a saját istállójuk tetejét is, de ebben sincs köszönet. Sáros orral jönnek haza, ázot tan, síkosán, s a követ is kiköhögik a földből. Ügy reszket az inuk, mintha nekik kellene ki liuzni a világot a gazdasági válságból. Ha a szegény állat meggondolatlanul lendít egyet ;r farkán, a hátához ragad a bojtja. A pásztorunk beszélni se tud, olyan rekedt, s a híg sárban foly utána -t kapcabocskor. A botját nem meri a földön hagyni, mert a kezében kihajt a sok víztől. Élig egy hete, hogy a jószággal kirán dal a legelőre, s már hálni jár a lélek bele. pedig kezdetben ugy szökdösött, mint a csergo bolha. Az üdő csak nem akar felállani. Délben is lámpát kell gyújtani, hogy az ebédnél megkapja az ember a száját, A kényszerpihenésben levő gazdáktól azonban veszedelmes megkér dezni, hogy „mit csinálnak“, mert olyan esu tő kot felelnek, hogy a délben feljött csillag is le esik tőle az égről. A mult héten legalább valamit szórakoztunk a vén Gergőn, aki a rossz időt arra használta fel, hogy a sok italtól megromlott szemeit kuráltassa. A hévizi doktor esszecsapta jedtiben a kezeit. f — Bácsi! Ha maga többet iszik, magának Vajé van!- Wo, kiesi tudománya van a doktor urnák, — válaszolt a vén Gergő. — Hol hallotta maga az életben, hogy két rossz ablak miatt az egész liáz esszedőljön? Azzal ott is hagyta. Jól is tette Hogy ne hazudjak, volt egy pár szép napunk, de az isten akárhová tegye, az is mind ünnepnapra esett. Különben is egész máim fele van piros betűvel, pedig a fagyos szenük nincsenek is benne. No, ha ezek a vértanuk is íeiötöztetnek, egész nyárra beülhetünk a pad alá kotlóstyuknak- Sok bizalmunk nines bennük, mert erősen idegen haugzafu nevük van: Pongrác, Szerváé. Bonifác; — hacsak a tan fel ügyelő ur a szokásos névvegyelernzés alapján ki nem utasittatja őket, mondván pl., hogy Pongrác, az rác. Jugoszláviába vele! Különben maradhatnak, mert. a termést az időjárás náluk nélkül is eléggé konvertálta. Még szerencse, hogy az elnök ur az újságban idejében megolvasta, hogy valami uj törvény 7 szerint a ganyét áprilisban ki kell hordani. Ki is takarítottuk ugy, hogy az ellenőrző uraknak még egy bét'aló falast se hagytunk. Abba hiba nem lesz; általában a mi házi dolog volt, nagyjából elvégeztük. A bárányok fülét meglikasz- tottuk, a szuszék fenekiről összesepertük, ami kiesi búzát az egerek, s az adósság meghagyott, .ekét; boronát, szekeret megigazítottunk, a fát rég eladtuk, s most nyugodtan hallgathatjuk, hogy dobolják az adót. Éppen beszélgettünk az emberekkel. Kár, hogy most nem csinálnak választásokat. A dob gunktól mi is reaérnénk, s a kormányon is segítenénk, hogy kinyugodhassa magát. Másképpen szép itt falun és kényelmes. Ugy élünk, mint az urak. Nem csinálunk sem» mit. Igaz, hogy nincs is semmink, de nekik se igen van. Azt azonban mondom, hogyha fel nem pillant az idő, erőst bő lesz a nadrág raj- 1 luk a jövő félen. Felhívás Sorsjegytulajdonosokhoz! A Kereskedelmi Hitelintézet Részv.-Társ. CLUJ-KOLOZSVÁR, PIAŢA UNIRII 20. a szabadalmazott román állami osztálysorsjáték föelárusitéja felkéri igen tisztelt sorsjegy vásárló ügyfeleit, hogy a harmadosztályú sorsjegyek újítását játékjoguk megóvása érdekében legkésőbb junius 11-lg eszközöljék pénztáránál. Szerencsés ügyfelei sorsjegyeit, melyeket a második osztályban nyereménnyel húztak ki, ugyancsak az intézet pénztára váltja be, ahol a hivatalos nyereményjegyzék is a nagyközönség rendelkezésére áll. Búvárruhába öltöztették és lebocsátották áldozatukat a tengerbe az emberrabíók, csak annyi levegőt szivattyúztak le, hogy a szerencsétlen a váltságdíj érkeztéig meg ne fúljon (Newyork, május 28.) Körülbelül tíz héttel ezelőtt rabolták el a kis Lindbergh-fiut s ez a tiz hét a szakadatlan izgalmak s végül a megrendülés ideje voi" az egész világ minden jóérzésü emberének. A muH év ben 283 gyermekrablás esete foglalkoztatta a rendőrséget Eszakamerikának abban a 28 államában, ahol a bűnt elkövették. Letartóztatni csak 65 gyermekrablót sikerült, jóllehet a rendőrség megállapíthatta, hogy körülbelül 2000 ember keze volt benne a dologban. A gyermekrablás első esetei, melyekről a rendőrségek tudomást szereztek, az alvilág szükebb köreiben fdrdultak elő: a gyermekeiktől megfosztott szülök a különböző bandák kötelékeibe tartoztak. Az okot mindig a gangsterek közt felmerülő ellentétekben, a zsákmányban való osztozkodás körül támadt nézeteltérések pen lehetett megtalálni. A váltságpénz, melyet ily esetekben követeltek, 500 dolláron kezdődött és 2000 dől lármái sohasem volt nagyobb. De e2ek az összegek éppen elégségesek voltak arra, hogy a lehető legegy szerübb módon tegyék pénzzé azt a zálogot, melyet r kezükben tartottak. Hogy pedig nem maiadtak mee ezeknél a „minimális" összegeknél s hogy a gyermek- rablás a legveszedelmesebb fajtájú emberrablássá fajult, bizonyltja az itt kővetkező eset, melyet a esikágói rendőrség derített fel: egy alvilági szerencse játékost elraboltak és 3(10 ezer dollárnyi váltságdíjat követelve, őrizetben tartottak. Csak Ál Capone közbenjárásával sikerült a váltságdíjat 75.000 dollárra leszorítani és az elrabolt embert kiszabadítani. Arról Is beszélnek a esikágói alvilág annalesei, hogy a hires gang-vezér perének idejében bandájának tagjai fölöttébb egyszerű módon igyekeztek szert tenni a kiszabadításához szükséges biztosítékra; elrabolták az ellenséges bandák kimagasló jelentőségű tagjait s addig rejtegették őket, mig a yáU- ságpér.zt meg nem fizették értük. Az ember- és gyermekrablásnak az alvilági bandák körein belül való ezt a stádiumát természetesen már csak egy lépés választja el a Kidnap-nek, vagyis ember- és gyermekrablásnak iparszerü folytatásától. A detroiti, esikágói és st.-!ousi emberrabíók szövetkezetei elsősorban tekintélyes és gazdag kereskedőkre és családjaikra vetették szemüket. Csikágóban egy banda buváröltözetbe kényszeritette egyik áldozatát. Az el. rabolt embert ebben a kénytelen páncélruhában lebo- 3sátották a tenger fenekére és csak igen szűk mér. téliben szivattyúzlak le hozzá levegőt. S hogy nines, hiány a kínzás egyéb módszereiben sem, bizonyság reá, hogy a rendőrség annak rendje és módja szerint való kinzókanirát fedezett fel Csikágóban. > Találtak abban a legszörnyübb fajtából való közéj*» kori kinzóeszközöket is. De vannak az emberrablásnak fölös számmal olyan esetei is, amelyek némi tragikomikus színezettel elégj szerencsésen végződtek. Ezek közé tartozik Mrs. Nell. Quiulan Donnelly-nek. egy gazdag amerikai nőnek esete, kit a mult év decemberében Cansas Cityben ra. holtak el fekete sofíörjével együtt s kivel az ember-r rablók barátságoson bántak s ráadásul szabadon is bocsátották, anélkül, hogy megfizettették volna vele az jredetileg tőle követelt 75.000 dollárnyi váltságpénzt. Lake Piacid ben esett meg egy mende-monda szerint, az emberrablásnak egy különös esete, melynek sikere magán az áldozatul kiszemelt leányon, egy milliomos család gyermekén hiúsult meg. Tudniillik a rabló, ki hátán cipelte, feleutján letette s ott. hagyta a kisasszonyt, mint utóbb Cleveland- ban, ahol letartóztatták, ö maga beszélte, azért, mert „őnagysága nagyon nehéz volt neki“. A szomorú esetek fejezetébe tartozik a esikágói Leopold és Loeb esete, kik 1924-ben a kis Frank Bobbyt elrabolták és meggyilkolták. A 10 éves Buda Gracet 1928-ban Newyork állam Greenwich Village nevű helységében egy Farzer nevű ember rabolta el. A világ többé nem hallotta hírét egyiküknek sem. A kis Thompson Jackiet 1929-ben Detroitban rabolták el; a szülök 17.000 dollár váltságdíjért szerencsésen visszakapták gyermeküket, ráadásul pedig a rendőrség hurokra kerítette a rablókat s a letétbe helyezett öszT szegből még 5000 dollárt is megmentett. De a kis Lind-, bergh-fiu esetében tragikum dolgában legközelebb áll Ross Charlie esete: bár a rablókat ismertek s a szülők készek voltak megfizetni a váltságpénzt. a gyermek életét vesztette s a pénz sohasem jutott a banditák kezébe.
