Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-28 / 120. szám
î>r Un ßhä: A ?p(j ^ Cluf-Koloxsvdr, o.- .,, 1932. május 23. * SSSOHkOCtl KritTiUisXú Előfizetés belföldönt Egyévre 800, fiiévre 400, negyedivre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lel. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőségi és kladóhlvatall telefon: 508, 6.94 XV. évfolyam * 120. szám Előfizetés Magyarországon: Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára SO fillér* A külföldi tartozások ügye A külföldi tartozások csökkentését még nem kéri a kormány. Pedig a végén mégis csak odalyukadunk ki, mint a többi államok: nem tudunk külföldi tartozásokat fizetni. A számos nemfizetés között aránylag még ez a legkevésbé szégyenteljes. Nehéz megérteni, hogy a kormány eddig is miért játszotta külföld felé fordult arccal a Fenn az ernyő, nincsen kas vígjátékot? Talán azt remélte, hogyha szorgalmasan amortizál, nagyobbszabásu külföldi kölcsönhöz jut hozzá? Bohó remények! Ezek a franciák, amikor — ha lehet e szóval élnünk — zár alá vesznek egy országot, tulajdonképpen a multat likvidálják, a múltbeli kihitelezéseik után szaladnak és nem az uj gazdasági jövőt készítik elő. Nos, ha nincs remény, hogy segítsenek rajtunk, segítsen egy ország úgy magán, ahogy nehéz helyzetbe jutott országok segíteni tudnak. Mert az nem mehet tovább úgy, ahogy eddig ment. Nem mehet, hogy a tisztviselők és a nyugdíjasok éhhalálra legyenek kárhoztatva, mert elvár ja az állam tőlük, hogy hazafiak, intelligens emberek és nem csinálnak ribiliót. Az nem lehet, hogy például ötmilliárddal tartozzék az állam a belföldi iparnak. Félelmetesen igaz a romániai gyárosoknak memoranduma, amelyet Taşca kereskedelemügyi miniszterhez terjesztettek be, amikor a gyárosok hangoztatják, hogy ma már nem egyes vállalatokról van szó, hanem tízezrek egzisztenciájáról, akiknek léte a gyárak fennmaradásához kapcsolódik. Az nem lehet, hogy az árlejtési hivatal, amikor beérkezik egy ajánlat, szeszély, vagy szaktudás hiánya miatt üssön el pályázókat a versenytől, akkor, amikor már ott tartunk, hogy nagyszabású árlejtésekre nem is fut be ajánlat, mert hiszen az állam —- legalább is a mult tanúsága szerint — aligha fog fizetni az áruszállításért, vagy a vállalt munka elvégzéséért. Az nem lehet, hogy Románia, amely a legkritikusabb években is aktiv kereskedelmi mérleggel dolgozott — tehette, mert Ilománia még porig alázottságában is a gazdasági lehetőség kimeríthetetlen országa —, saját zsírjába fulladjon meg, mert nem képes a szomszéd államokkal az áruforgalom fönntartására módot találni. És igy tovább, az nem lehet, hogy ne keressenek kivezető utat munkaalkalmak élénkítésére, a vasúti forgalom fellendítésére akkor, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a közterheket senki som tudja teljesíteni és ennek csak az állam issza meg a levét. Az nem lehet, hogy egy ország ne alkalmazkodjék az árleszállitási tendenciához, változatlanul fönntartsa a postacikkek, monopóliumi cikkeinek az árát, a drága vasúti tarifát, amikor az élet színvonala legalább is harminc százalékkal csökkent, a kereseti lehetőség pedig legalább is hatvan százalékkal. Az nem lehet, hogy ne revidiálják a fényüzési adónak, a forgalmi adónak, a helyi illetékek szedésének, a szociális teherviselésnek a rendszerét, amikor ezek a gyakorlati élet tanúságai szerint teljesen hibásnak bizonyultak. Az nem lehet, hogy megállapodjanak Németországgal preferenciális egyezménnyel és jöjjenek a franciák, felborítsák az egészet, anélkül, hogy valami jobbat hoznának magukkal. Az nem lehet, hogy konvertálják a mezőgazda- sági adósságokat anélkül, hogy magánadósságok konverziójáról is gondoskodjanak, noha az az igazság, hogy ezzel az agráradósságok konverziójával is baj van és a kritika beszédes A külföldi kölcsönök párisi értekezletén szóba sem hozták a romániai államkölcsönt Tardieu-nek az az álláspontja, hogy az ő kormánya csak a lengyeleknek tett ígéretet — Argetolanu rádióbeszéde tele volt optimizmussal s tömegbolondságnak minősiti a bizalmatlanságot — A Banca Naţionala cáfolja Auboin lemondását (Bukarest, május 26.) Argetoianu pénzügy- miniszter tegnap este a rádióban beszédet mondott a pénzügyi helyze tről s e beszédében rendkívül optimista és bi akodó színekben festette meg Románia pénzügyi viszonyait Egyben erélyes hangú felhívást intézett a közönséghez, hogy az elrejtett pénzeket adják a pénzpiac rendelkezésére. Kijelentette hangsúlyozottan most is, hogy Románia a külföldi szelvényeket pontosan fizetni fogja, ennek ellenére s bár a román állampapírok húsz százalékot is jövedelmeznek, a közönség mégis bizalmatlan s az értékpapírok árfolyama e bizalmatlanság miatt esik. Nem talál erre más magyarázatot, mint azt, hogy a közönségen tömegbolondság vesz erőt, aminek semmi reális alapja nincsen. Arra figyelmeztet, hogy akik rejtett pénzeket térfogatnak maguknál, nagyon súlyosan megjárhatják, mert a forgalomból kivont nagy összegek miatt a pénz értéke leesketik. A pénzrejtegető igy kiteszi magát annak, hogy dugott pénzének értékéből veszíteni fog. Auboin szolidáris a többi francia szakértővel Az Adeverul a pénzügyminiszternek a rádióban mondott beszédével, valamint Auboin pénzügyi szakértő lemondásának hírével és a francia kormánynak Romániával szembeni magatartásával kapcsolatban rendkívül érdekes, hosszabb cikket közöl. Azt irja, hogy lia a pénzügyminiszter optimista és bizakodó is, annál váratlanabb Auboinnak a lemondása, aki ha formálisan Írásban nem is adta be ezt a lemondást, szóbelileg közölte távozási készségét. A pénzügyminiszteri optimizmus és Auboin lemondása között ellentét van. Lehet, hogy Auboin ezzel csak annak a szolidaritásnak akart kifejezést adni, amellyel Rist főszakértőnek és a többi francia szakértőknek a véleménye mellett áll. A Banca Naţionala szolidáris Argetoianuval abban, hogy a külföldi szelvényeket fizetni fogják és igy Auboinnak ilyirányu aggodalmai alaptalanok volnának, mert sem a Banca Naţionala, sem a kormány nem fogják megszegni a lej stabilizálásáról szóló szerződést. Valami félreértés a francia szakértők és a kormány között mégis van, de az is bizonyos, hogy Ristnek és a többi francia szakértőknek a véleménye nagy elégedetlenséget fejez ki a romániai pénzügyi helyzettel szemben. Tardieu nem tett kötelező igeretet. Az Adeverul-nak ez a cikke ir egy nagyjelentőségű párisi értekezletről, amelyen Herriot és Tardieu vettek részt, s amelyen Lebrun köz- társasági elnök is jelen volt. Ezen az értekezleten tárgyalták annak a hatszázmillió francia frankos kölcsönnek az ügyét, amit Lengyelország kért. Érdekes ennek az értekezletnek a lefolyása azért, mert ezen Románia kölcsönügyéről egyáltalában még csak szó sem esett. Bukarest számára azzal magyarázzák ezt, hogy a lengyel helyzet sokkal súlyosabb és sokkal gyorsabb segélyezést igényel. Az a körülmény azonban, hogy a román kölcsön ügyét szóba sem hozták, abban leli magyarázatát, hogy Lengyelországgal szemben Tardieu bizonyos kötelezettségeket vállalt, de az ő kormánya Romániával csak tárgyalásokat folytatott, minden kötelezettség nélkül. A hosszú cikk azzal végződik, hogy bármenynyire jogos is Franciaországnak az aprehen- ziója, mely a román kormány legutóbbi külpolitikája miatt vált nehezteléssé, a román külpolitika ezután sem lehet más, mint eddig: a szoros baráti viszony ápolása Franciaországgal. (Folytatás a 2 i!c oldalon). csokrot állított össze ezekből a konverziós vadvirágokból. Sok minden nem lehetséges és ezért nem is menne meglepetésszámba, ha végre a kormány megmerészelné érinteni ezt a tabut: a külföldi tartozások, illetve azok kamattételeinek a csökkentését. Félős azonban, hogy amig a kormány áttér erre az uj modus vivendire, már nem fog segíteni a belső bajok orvoslásában ez sem. Mert ne felejtsük el, — hogyha a román kormány a transzfermoratórimnos államoktól vesz példát, akkor vegyen példát tőlük abban is, hogy ezek az államok mindig a legpontosabban fizetik a nyugdijakat, a tisztviselői fizetéseket és eleget is tesznek a közszállitások után járó tartozásaik kiegyenlítésének.
