Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-28 / 120. szám
KnmUjsss TV. EVF. 120. SZÁM, A Banca Naţionala a devizapiac javulásáért. 'A Banca Naţionala igazgatótanácsa ma délelőtt 10 órakor ülést tartott Anghelescu kormányzó elnöklete alatt s amint az ülésről ki adott kommünikéből is megállapítható, bár ez a kommüniké igen diplomatikus kifejezéseket tartalmaz, igen fontos ügyekről tárgya tak. A kommüniké cáfoló mondata ellenére a lapok fenntartják azt a hirt, hogy Anboin legalább is formaságból közölte lemondását a kormányzóval és erről is szó volt az igazgatótanácsi ülésen, de úgy látszik, hogy a lemondás visszavonását elintézettnek tekintik. Charles Kist francia szakértőnek a jelentéseit tárgyalták a gyűlésen, amely jelentések tartalmazzák a szakértők munkálatait s amelyek Románia pénzügyeit igen kedvezőtlenül Ítélik meg. Az ülésről kiadott kommüniké a következőket tartalmazza: A Banca Naţionala megállapította, hogy a deviza korlátozására vonatkozó intézkedések óta a devizával és valutával kapcsolatos forgalmi helyzet lényegesen javult. Amig a deviza korlátozása előtt az országból kimenő és a bejövő devizaforgalom mérlege passzív volt, addig a korlátozó intézkedések hatása alatt aktivvá lett. A közönség kezd nagymennyiségű devizát és aranyat bemutatni a Banca Nafionala-nál, kérve ez értékeknek lejre való beváltását. A Banca Nationala-nak nincs tudomása arról, hogy Anboin lemondott volna szaktanácsadói tisztségéről. Orghidean, a kereskedelmi és iparkamarák szövetségének elnöke, ma megjelent Anghelescu bankkormány(Kolozsvár, május 26.) A Patria, a nemzeti parasztpárt erdélyi hivatalos lapja legutóbbi számában megírja, hogy honnan került külföldi lapokba a Miklós herceggel kapcsolatos hiradás. A cikk szerint a május 18-án megjelent francia és amerikai lapok azt a hirt röpítették szét a világban, hogy Barbu Stirbey és Miklós herceg között politikai megegyezés jött volna létre. Illetékes körök érdeklődtek a hir forrása iránt és kiderült, hogy ezt a hirt a párisi Sud-Vest távirati ügynökség adta le a lapoknak, amelyet a Le Journal eredeti szövegében igy közöl: „Bukarest, V. 16. Illetékes körök nagy érdeklődéssel kommentálnak egy külföldről érkezeti hirt, mely szerint Miklós herceg. Károly király öccse és Barbu Stirbey herceg, az udvari uradalmak volt adminisztrátora között politikai megállapodás jött létre. A román közvéleménynek Stirbey herceg tevékenységéről s udzónál s a kereskedelmi és iparkamarák nevében köszönetét fejezte ki a devizaforgalom korlátozásával kapcsolatos intézkedésekért. Eliat Erneát, a berlini Diskont Gesellschaft képviselője, ma hosszú tanácskozást folytatott Anghelescu bankkormányzóval. vari szerepléséről alkotott véleménye arra bírták, hogy Károly király hazatérése után külföldre távozzon. Stirbey herceg Bernben telepedett le, hogy állandó összeköttetést tartson fenn a Romániában működő francia és német nagyvállalatok vezetőjével. Az eddigi információkból arra lehet következtetni, hogy Stirbey herceg külföldi pénzügyi relációit nemcsak üzleti, hanem politikai célokra is felhasználta. Másrészről azt hiszik, hogy Stirbey herceg korántsem állott távol Miklós hercegnek áprilisi bukaresti utjától, amellyel kapcsolatosan a legellentétesebb verziók kerültek forgalomba.“ A Patria a sajtóügynökség jelentéséhez any- nyi kommentárt fűz, hogy várt a külföldi hir ismertetésével, azt remélve, hogy a kormány hivatalos cáfolatot tesz közzé. Ez azonban nem történt meg. Párisi távirati ügynökségtől kapták a külföldi lapok a Miklós herceg és Stirbey herceg politikai akciójáról szóló hirt Magyar Színház Rendes helyárak! A budapesti Operette Színház primadonnájának vendégjátékai: Pénteken Maya« Szombaton Pillangó} Vasárnap Szedik az asszony. Előadások kezdete 98A órakor. Rendes helyárak. Shakespeare-ért egy bárány, ért egy kakas s Katoná-ért egy pár cipő!... Kommcrciaíizált szinpodi múzsa a — vidéken (Kolozsvár, május 26.) Lassanként megyünk visszafele. Nem politikai, hanem gazdasági téren. Egyes országokban azonban a politika is visszafele fordult. Inflációról, deflációról beszélnek. szükségpénzeket akarnak’bevezetni, bonokat kibocsátani. Mindez azonban egyelőre csak tenvezgetések, tapogatózások, nem mások,: mint a fiaáncpolitikusok kiagyalt medicinái. Közben az élet, a gyakorlat részben megoldja a pénzhiány következtében jelentkező problémákat. Csak részben és átmenetileg. Kétségtelen, hogy az emberek akkor is éltek, amikor még a mai értelemben nem volt pénz. Sőt, a primitiv népek között a cserekereskedelem mai nap is fennáll. Maradjunk azonban itthon. Nézzünk szét a saját pátriánkban. A vidéki szatócs manapság tojásért, lisztért, majorságért ad dohányt, petróleumot s mindazt, amire a parasztnak szüksége van. Es amilyen méretekben a pénzhiány nő, úgy termeli ki magából az élet a cserekereskedelemnek a legbizarrabb formáit. Egy vidéki szinigazgatóval beszéltünk. Jelenleg valahol Segesváron áldoz Thalia isten- asszony oltárán. Husz-huszonöt tagból álló társulata van. és csodálatosképpen talán áz egyetlen szinigazgató nemcsak Romániában, hanem egész Európában, aki meg von elégedve. Boldo- dogan dörzsöli a kezét, mint aki megtalálta a módját annak, hogyan lehet Shakespeare-t Mo- liéret: a Bájik-Bánt, operettet, vígjátékot, népszínművet előadni, sőt még kabaréelőadást is tartani úgy, hogy a színházi pénztár bevétele mellékes legyen, de a színészek mégse panasz kódjának. — Meg^lßk én úgy is társulatommal együtt, ha a színházi pénztárt ki sem nyitom. Először azt hittük, hogy a romániai magyar szinpadi múzsának egyik lelkes képviselője éppen a színházi válság következtében megzavarodott. Elképedt arccal fordultunk feléje és az jutott az. eszünkbe, hogy lelkileg megroppant emberrel állunk szemben, akire rá kell hagyni mindent. Azonban az előadása mindjobban kezdett érdekelni. — A vidéki színészet a régi formájában meghalt — folytatta. Nincs senkinek pénze és még a leszállított, sőt mélyen leszállított színházjegyek ára mellett is minden este üres házak előtt játszhatnánk, ha egy zseniális ötlettel — és itt büszkén kidüllesztette a mellét, a vidéki színigazgatók elegáns mozdulatával megigazította a nyakkendőjét, — meg nem oldottam volna a színházi válság problémáját... — Hogyan csinálja ezt direkor ur? — Ma már a bérletgyüjtésnél és általában a színházi előadások megtartásánál a fősulyt nem a bérletre, nem a színházjegyek eladására fordítjuk, hanem... — Hanem? — Csak egy kis türelmet kérek. A színházi előadásokért nem kérek senkitől pénzt. Lakásért, ruháért, cipőért, kenyérért, husért, fáért, fűszerért adok bérletet. Magam járom be a kisvárosokat. Mindenütt megmagyarázom, hogy mit jelent kisebbségi sorsban a magyar színház, a magyar nyelv és a magyar kultúra. Ahol * Szőlősgazdák! Az u.i szőlészeti törvény (Megjelent a f. évi április 22-i 93. szám i Mentorul Oiictalban) magyar fordítása kapható clr Mandel Fordító Irodában, Str. Memorandului kiadó lakás van, ott lakbér címén csinálok bérletet, a mészárosnál husért, a péknél kenyérért, a vendéglősnél étkezésért, a suszternél cipőért. — Es nehezen megy, az újfajta bérletgyüj- tés? — Először nehezen ment. Az emberek meglepődtek, de minden városban akad néhány szinházkedvelő, lelkes ember, akik megértették, hogy a vidéki magyar színészetet nem szabad a pusztulás utján tovább engedni. Megcsinálták a bérletet. En és a családom és a színészeim lakáshoz és élelemhez jutottak. Az idea csakhamar megtetszett mindenkinek. Az erdélyi kisvárosokban senkinek sincs pénze, de az országunk gazdag. Élelmiszer bőven akad. Az iparosnak amúgy sine« sok dolga, tehát szabad idejében szívesen dolgozik a magyar művésznek, hogy azért színházba járhasson. Nap- ról-napra szaporodtak a cserekereskedelem hívei valóságos divat lett színházba járni. Az emberek ma úgy is szomorúak, el vannak keseredve és soha sem kellett annyira a színház, a mese, az illúzió és a művészet, mint éppen a mai időkben. — A színházam ma már nagyszerűen megy. Minden este akad tiz. tizenöt ember olyan is, aki megváltja a jegyét és az igy befolyt ösz- szeget kollektiv alapon szétosztjuk, mert ez a zsebpénz. Egyébre már úgy s .cs szükségünk. Es megható az a lelkesség és rajongás, amit az újfajta közönségnél estéről estére tapasztalunk. — Megható jelenetek játszódtak le, — mondotta tovább a szinigazgató. Egy joviális mészáros kopogtatott be hozzám, pünkösdit van bátyám. Egy bárányt hozott az ölében és arra leért, hogy egy Shakespeare előadásra engedjem be a fiát, aki harmadik gimnazista és szereti a klasszikusokat. A házigazdám pedig egy Moliere-előadás után. habár bérlet fejében ingyen lakom nála, még egy gyönyörű fajkakassal lepett meg. A Bánk-bán előadás után pedig egy pár cipőt hoztak a lakásomra. íme a kommercializált szinpadi múzsa a vidéken. Tessék uraim, tessék, kezdődik az előadás — Shakespeare-ért egy bárány, Moliére- ért egy kakas s Katonáért egy pár cipő! . . , Olajos Domokos.
