Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-20 / 113. szám

XV. EVP. 113. SZÁM.

KuetiUjskg

5

Döcögős, rossz utakon Kolozsvárra érkezeti a közlekedésügyi miniszter

A franciák útépítési munkáit nézte meg és nyilatkozott

sok aktuális kérdésről

(Kolozsvár, május 18.) Szerdán a reggeli órákban váratlanul Kolozsvárra érkezett Val- covici Victor közlekedésügyi miniszter és a város autójával Bornemisa dr. és Tilea főmérnök társaságában Gyaluba hajtatott, ahonnan déli félkettőkor tértek vissza. Az étterem fehér asztalánál fogad. Harmincöt év körüli középtermetű, barna szemüveges férfiú. Az asztalnál a kolozsvári állami hivatalok vezetői. Az utóbbi időben nagyon sokat beszéltek a közlekedésügyi minisztériumról és annak vezetőjéről. Kiüriti a poharát és egy szelet sajt után várja a kérdéseket.

A francia útépítők.

— Erdélyi utjának mi a tulajdonképpeni célja?

— Nem politika.

— Pedig éppen erről beszélnek.

— A Masson francia útépítő társaság Kolozsvár közelében, valamint Gyulafehérváron és Szeben vidékén munkához látott. Felkeresem ezeket a helyeket, hogy személyes tapasztalatok révén győződjem meg az építés menetéről.

— A bukaresti híradások szerint a közeljövőben sor kerül a kormány átszervezésére?

— Nincs tudomásom róla, — hárítja el a feleletet.

— Csodálatos, hiszen a miniszter ur a kormány aktiv tagja.

— Igen, de a menesztéseket őfelsége intézi Iorga miniszterelnök úrral.

Szó sincs erdélyi kormányzóságról.

— Igaz-e, hogy a három lemondatott erdélyi alminisztert a tartományi igazgatóság talp- raállitásával kárpótolnák, melynek vezetését Tataru Coriolan venné át.

— Szó: sincs róla, a tartományi igazgatósági intézmények életrekeltéséről.

Aztán hosszasabban igyekszik magyarázni, hogy ő ugyan elvileg és eredetileg a decentralizáción arhivei volnának, de szerintük ezek az intézmények nem lettek volna korszerű és racionális szervek és hogy a Iorga-kormány — bár a decentralizáció hívének vallja magát, — azért mégsem hajlandó mást csinálni, mint amit csinált.

A Stewart-pöv.

A Stewart-ügyről szeretnénk valamit hallani és a miniszter válaszol is a kérdésre:

— A Stewart-ügyről? Komplikált história. A kérdés fölött nemzetközi döntőbiróság ítélkezik, amelynek elnökét Svájc bukaresti követe személyében választották meg, tagjait viszont az utak autonom testületé és Stewarték nevezték be.

— Az összeg mennyisége?

— Kétszázmillió lej.

— Tudomásunk szerint nemrégen újabb pert inditottak az utak autonom testületének vezetőségi tagjai ellen.

— Úgy van. Megállapodtak a Svenska svéd tőkeérdekeltséggel, amiből a kincstárnak tekintélyes kára származott. Éppen ezért a pénzügy- miniszter úrral az igazságügynek adtuk át az ügyet, hogy állapitsák meg a felelősséget.

A román-magyar vendéglátás

Vége az ebédnek, a miniszter Gyulafehér várra utazik. A gépkocsiig azonban tovább folyik a beszélgetés. Ionescu generális a napokban tért vissza Budapestről. A vasút vezér- igazgatójának külföldi látogatásáról ezeket mondja:

— Meghívást kapott a magyar államvosutak vezetőitől. A napokban beszéltem vele és

őszintén szólva, nagyon él van ragadtatva a magyar államvasutak példás szervezetétől.

Ezenkívül nagyon szívélyesen és igazi magyar vendégszeretettel fogadták.

A tábornok ur szintén meghívta magyarországi kollégáját, aki rövid időn belül a mi vendégünk lesz.

— A közvéleményt főképpen egy igen nagy jelentőségű kérdés érdekelné. Mi lesz a vasúti díjszabás csökkentésével, mert a mai drága jegyek mellett aligha utaznak az emberek.

MEGJELENT MAGYARUL

a konverziós törvény IS-Ik kiadása

Ara 20 lej. Kapható mindenütt (könyvkereske désben, újságárusoknál). Megrendelhető dr Mandel Fordító Irodánál Cluj, Str. Memoran dului 24. Vidékre 30 lej bélyeg ellenében portó mentesen küldjük.

ODA!...

Irta: Színi Gyula

A főnök összecsapta a kezét:

— On meg... házasodik?!

A vézna kis könyvelő lesütötte a szemét és halkan, bátortalanul szolt:

— Ha a főnök ur lenne az egyik tanúm, nagyon lekötelezne vele.

J6, hogy gyorsan előállt ezzel a kérésével, mert a főnök már lélekzetet vett, hogy belefogjon hosszú mondókájába, amely Így kezdődött volna: „Könyvelő ur, hogy lehet ilyen bolondságra cáak gondolni is?"

A főnök igy a levegőbe nézett, gondokodott és felelt:

— - Jő, nem bánom... de a következményekért ne engem okoljon!

Az esküvő megtörtént és ettől fogva a kis, vézna könyvelő nagyon komolyan nézett szembe az élettel.

Keskeny, csapott vállain uj világot tartott, mint valami furcsa kis Atlasz. Mindenféle munkát, megbízást magára vállalt. Tiz ember helyett dolgozott, hogy mentül többet kereshessen uj háztartása számára, amelyet az ég még egy gyermekkel is megáldott.

De mentül többet fáradt, annál jobban látta, hogy tlincs hálátlanabb valami a világon, mint a munka. Addig koptatják az embert, amíg egyszerre csak félni kezdenek tőle, hogy hátha elkopik egészen és segítségre szorul.

Minden’ főnökben van annyi emberszeretet, hogy már előre fél saját magától, hogy majd a jó szivére fognak hivatkozni.

— Könyvelő ur, ön túlságosan sokat dolgozik, — mondta a főnök aggodalmasan. — Pihennie kellene... a saját érdekében. Mi lesz, ha majd egyszerre munka- képtelen lesz? Mit fog kezdeni? Hova fog menni?

A könyvelő erre megnyugtatásul előmutátott egy takarékpénztári könyvet, amelyben három év alatt hihetetlenül nagy összeg halmozódott föl, kerek kétezer korona.

De nemcsak a főnöke nyugtalankodott miatta, hanem odahaza a felesége is:

— Miért dolgozod magad agyon? Pihenned kellene... a saját érdekedben. Mi lesz, ha egyszerre munkaképtelen leszel? Mit fogsz kezdeni? Hova fogsz menni?

— Oda! — felelte a könyvelő és elréveöezett a messzeségbe.

Az asszony már tudta, hogy mire céloz és ő is bízott abban a jövőben, amelyet a férje lelki szemével már szinte látott maga előtt.

„Oda" annyit jelentett családi körök bizalmas nyelvén, mint — Itália.

Mert ebben a vézna kis könyvelőben, amilyen tízezer is akad egy városban, volt egy különös vonás, egy szin, egy valószínűtlenség. Itáliába vágyott, ahol meleg van és gazdag művészeti kincsek.

Más ember, aki annyira epekednék Olaszország felé, már rég sikkasztásra vetemedett volna, de öt máskép nevelték. Csak a becsületes, nehéz munka egyenes útját ismerte. Es azt hitte, hogy az ut végén már várnak rá a szorgalom gyümölcsei, a jó tettek jutalma, sötétzöld lombokban az aranynarancsok.

Ez az Itália, amely előtte lebegett, csak afféle délibáb volt, illúzió, hazugság. Olvasni nem igen ért rá, képeket nem igen láthatott, csak a mások szavait; szűrődött le benne ez a Meseország.

Ha az ujjaiban irógörcs bujkált, ha télen takarékoskodnia kellett a tüzelni valóval és fázott, ha a főnöke kellemetlenkedett, ha a felesége betegeskedett, ha a nyakába szakadt az a sok bu, baj, gond, amely igazán csak szegény embert érhet... csak Itáliára kellett gondolnia, hogy megint erőt gyüjthessen a küzdelemre.

Oh, ott minden má.skép lesz! Pihenni fognak. Né— Elismerem, hogy a mai kereseti viszonyok mellett nagy megpróbáltatást jelent a jegy megvétele s éppen ezért a közel jövőben sor fog kerülni a személyi tarifára is, mert a teher- áruét részben csökkentettük.

— És az újságírók szabadjegyei?

Döcögős, rossz utak.

— Jaj kérem, kemény dió ez. Részemről még nem zártam le a kérdést, hanem Bukarestbe értekezletre hivom a napilapok főszerkesztőit és közös egyetértésben fogjuk elintézni a kérdést.

Végül utitapasztalatairól beszél.

— Nem hittem volna, hogy Kolozsvár környékén ilyen rossz és szinte járhatatlan utak lennének. Most, hogy személyesen is láthattam, elhatároztam, bőgj/ póthitelnyitás révén javasolni fogom a munkálatok elvégeztetését.

Már bent ül a polgármester hatalmas fekete kocsijában és már az első fordulónál zökken a gép, mert gödrös az ut...

Demeter Béla.

Gyermekek a gyermekekért

A Szociális Missziótársulat kolozsvári szervezete egy felállítandó napközi otthon javára gyermekelőadást rendez szombaton, május 21-ón d. u. 4 órakor és vasárnap, május 22-én d. e. likőr a piarista gimnázium nagytermében. Nagy gonddal összeállított bájos műsor, mely úgy a felnőtteknek, mint a gyermekeknek nagy élvezetül szolgálhat. Seholtz Klára vezetésével a monostori-gyermek csoport mutat be táncokat, játékokat, majd a „Babatündér“, kedves balettjét táncolják édesebbnél-édesebb csöppségek és pedig: Gyallay Dodo, Szöllősy Bandi, Folyovits György, Patruban Judith, Hirschfeld Iduka, Retezár Antonka, Platsintár Sárika, Rosescu Lia, Koleszár Judith. Hargitay Öcsi, Nagy Klára, Mátyás Klára, Hoffmann Bubi, Appán Ágnes, Selényi Kató és Zsuzsi, Mátyás Matyi, Platsintár Öcsi, Vájná Palkó, Nagy Babi, Herepei Judith, Osüry Pista, Mátyás Adrien, Balogh Mária, Szász Pista. A táncokat Dunky Kató tanítja be, a zenekiséretet Imbery, Gabriella látja el.

Kedves meglepetés, hogy Grürwald Ágota és Steiner Judith külön láncszámot lejtenek Vargha Böske betanításával.

Befejezésül a cserkészek, — kik ötletességükről híresek — mutatnak be néhány ügyes cserkészszámot.

Műsor előre váltható Lepage üzletében vagy Főtér 13. I. em. Caritász irodában.

zelődni fognak. Ott más az ég. Más a virág. Más az ember. Más a levegő. Még az öregség Is más... Es a takarékpénztári könyvben lassan, csöndesen, de folytonosan épült a rév, ahova menni vágyott.

— Csak egy kis türelem... még egy kicsit... no még egy kicsit... — súgta a fülébe szerelmes Itáliája.

— De hiszen önnek egészen csinos kötöhártyalobja van, — mondta egyszerre az orvos.

— Önnek pihennie kellene, — szólt aggodalmasan a főnöke a saját érdekében. — Mi lesz, ha munkaképtelenné válik? Mit fog kezdeni? Hova fog menni?

Es a felesége is intette:

— Legalább három hónapig ne dolgozz. Hiszen egészen véres már a szemed. Pihenned kell. A saját érdekedben. Mi lesz, ha egyszerre munkaképtelenné válsz? Mit fogsz kezdeni? Hova fogsz menni?

Majd megint az orvos szólt:

— Pardon, önnek nem a kötöhártyalob a legnagyobb baja, hanem önnek pupilla-tágulássá van. Egy hétig ne mozduljon a szobájából, függönyökkel sötétítse el a szobát és borogassa a szemét. Legjobb volna, ha mozdulatlanul feküdne a hátán, mert attól tartok, hogy szem ideg-sorvadása lesz.

A könyvelő nem sötétítette el a szobáját, nem feküdt a hátán mozdulatlanul, nem borogatta a szemét, hanem még az este — valami különös szomorú elöér- zet sugallataként — igy szólt a feleségéhez:

— Holnap utazunk!

— Hová? — kérdezte meglepetve az asszony.

— Oda!... oda!... oda!... Itáliába!... Még látni akarom!

Az asszony nem akarta elhinni a dolgot és ezért nyomatékosan kérdezte:

— A gyermeket is magunkkal visszük?

Es ott álltak a Márkus-téren, Velencében.

A gyermek nagy, értelmes szemmel bámult maga