Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-15 / 110. szám

KuetiUjsKG

XV. ÉW. m SZÁM.

Mme Pythiáról Budapesten kiderítették, hogy Hétfaluban és nem Párisban született

Az Erdélyben jólismert jósnő Budapesten viharos afférok

középpontjába került

(Budapest, május 13.) A budapesti lapok sokat Írnak most az Erdélyben jól ismert Mme

Pythiáról, aki Kolozsváron és más városokban, ipiiit jósnő szerepelt. Pythia asszony budapesti karrierjét most kellemetlen konfliktus akasztotta mej$,

A múlt héten érkezett meg Pythia asszony Budapestre.

Bár a híradásokat eleinte kétkedéssel fogadták Pesten, Madame Pythia Carlton-beli lakosztálya mégis már az első napokban megtelt boldogan szerelmesekkel, inzolveneia előtt álló ké'rdskcdőkl: el, jövőjük iránt kiváncsi nőkkel és^mföden transcendentális felé hajló pesti hisztérf&Skkl, akik húsz pengő ellenében sorra Pythia Ml^fSrultak, hogy Írásukból vagy tenyerükből megtudják a „nagy igazságot.“

Hétfala, vagy Páris?

A jelentkezőket mindig Nagoa Flandor, Madame Pythia titkárnője fogadta, mert a világhírű grafológusnö titkárral jött Budapestre.

Pesten -«ehány napon belül sikk lett megjelenni Pythia dunaparti lakosztályában, ahol a magas, karcsú s még mindig izgalmasan érdekes megjelenésű grafológus hölgy előkelő nyugalommal vizsgálta az Írásokat és tenyerek vonalait, de csak franciául és németül beszélt. Magyarul nem akart tudni.

Közben azonban jelentkezett valaki a rendőrségen, aki bejelentette, hogy ismeri Pythiát, Pythia képességeit is és kötelességének tartja bejelenteni, hogy Madame Pythia magyar nj5, névszerint Bogijai Szilárd ne', szeleteit Nagy Bözsi, illetve, miután másodszor is férjhez ment, Pászijiy Kálmánná a neve s a grafológiát . Erdélyben tanulta ki egy ugyancsak magyar ember, Bárt Zuárd mellett, aki mint titkárnőt alkalmazta a feltűnően szép és intelligens Nagy Eózsit, ki különben is erdélyi, hétfalui születésű.

Ez a bejelentés csak azért keltett nagyobb feltűnést, mert

Madame Pythia mint párizsi születésű Pythia Flandor töltötte ki a Carlton-szál- lóban bejelentő lapját.

ugyanazt a vezetéknevet hasznáiv-i. mint titkára, aki Nagoa Flandor néven sz népéit.

Az újságíró kalandja.

A bizalmas leleplezés természetesen még nem gördítek akadályt Madame Pythia behirdetett estélye elé, amely a „Szivek krízisét“ volt hivatva megoldani, csupán bizalmatlanságot keltett egyes körökben, ahol már különben is ellenőrizhetetlen hirek kerültek forgalomba a titokzatos képességekkel rendelkező Madameról és titkáráról.

így került ez a hir egy fiatal pesti újságíróhoz, Komáromi Zoltánhoz is, aki elhatározta, hogy leleplezi a grafológusnőt és titkárát. Min denekelött adatokat szerzett be Madame Pythiá ról, amely adatokból kiderült, hogy

Flandor Pythia 1H30 januárjáig Bukarestben élt, ott Bárt Zuárd mellett dolgozott, mint titkárnő, ezután mikor Bártot kiutasították, önállósította magát,és egész szépen keresett tudományával.

Az ujságiró néhány nappal ezelőtt Tesseni Jenő rajzoló társaságában jelentkezett Pythiáék carltoni szá lásán az ilyenkor szokásos interju- crt._ A diskurzus franciául és németül folyt

Pitígriüí: A 8 karátos szűz, a

világirodalom szenzációs újdonsága, 264 oldal, fűzve '96, kötve 135 Lei. Dreiser „Amerikai tragédia“, uj propaganda kiadás 3 kötet 1120 oldal 234 Lei. „Most itiár értem a rádiót“, 245 képpel. 76 Lei Lepagenál Kolozsvár. Vidékre utánvéttel. Kérjen prospektust az uj könyv- szenzációkókrol Lepagetól.

A betyárirtó gróf

Irta: Dienes Adorján

Nem kellettek nagy kerülőutak ahhoz, hogy úgy ezó- és gondolatvetés közben bele ne kerüljön a társalgás fonalába a nagy magyar Alföld, ennek metropolisa, a tanyai. cívisek élete, a szegedi paprika, az árvíz, a csillagbörtön. No, ez utóbbit éppen, hogy nem lehetett szóba hozni anélkül, hogy föl ne tűnjék lelkünk előtt Káday Gedeon gróf nem annyi.a markáns és kegyetlen, mint inkább kedélyes táblabiról arca.

— Es nem csodálatos? — jegyezte meg a patikus, söröspoharával megsurolva az asztalt, — ez a jovális arc nem ismerte az irgalom fogalmát. Torquemada el- bujhatoţţgtoilette, Szegeden minden lépését kin, borzalom ég?MS|e követte.

Sz&keég volt erre — így az ügyvéd —, mert a

.társadalom akkori, nem csak fájdalmas, de megszégyenítő, sebei^şz alföldi betyárok, csakis in radice, jogorvoslattal imfták eltüntethetők a föld színéről. . .

— De nem a középkori inkvizíciót megszégyenítő kegyetlenkedéssel! — fortyant föl a patikus.

Az öreg doktor végigsimitott hosszú szakállán. Dacára kilencven félé közeledő éveinek, teljes szellemi frissességgel vett részt a fiatalabbak társalgásában, vitatkozásaiban és — sörözéseiben. Hát megsimogatta szakákat, ami nála annyit jelentett, hogy szólni akar és mi hallgatva figyeltünk reá.

s — Elveitek a sulykot, ocşkosok — monda —, mert Ráday gróf egyszerűen csak nagy emberismerő volt

— Igen ám — vágott szavába a makacs patikus —, könnyű volt neki belelátni a betyárok veséjébe, mikor előzőleg véresre verette őket, éjjel-nappal vizet csöp- ,pen! t fejükre, tüzes vassal csipette testüket, rogyásig etette velük a héringet s vizet nem adott nekik utána. Et cetera.

— A... fiam, ez mind mese, — legyintett kezével az öreg ur.

— Mese? De hiszen mindez bele van edződve a köztudatba. Hát honnan veszi azt, doktor bácsi, hogy ez a

köztudat mese?

•— Onnan, te sárgaszáju köztudates, hogy Ráday gróf hároméves szegedi működése alatt én a csillag- börtön orvosa voltam. balled-e.

Mindnyáján egymásra néztünk. Est nem tudtuk.

— Akkor hát meséljen, doktor bácsi! — volt az egyhangú kivánalom,

Eş a doktor bácsi mesélt:

Az 1868-ik év őszén idegen úriember állított be a szegedi csillagbcrtönbe és a parancsnokkal kívánt beszélni. Rövid volt a szava:

— En Ráday királyi biztos vagyok, aki az itteni közbiztonság helyreállítására küldettem ki. íme megbízólevelem. Kérem a rabok névjegyzékét.

Szorgosan áttanulmányozta e listát és éles szeme egy rabon, valami ispánfélén akadt meg. Fölhivatta, le is ültette szépen és igy szólt hozzá:

— Intelligens emberhez beszélek. Nem kell hát magyaráznom, mi az a királyi biztosság. Nagy hatalom van kezemben. Lássa, én magán, fiam, segíthetek, de viszont legyen szintén segítségemre. Kinn a tanyán bizonnyal megfordultak házában szegénylegények, akik ennivalót kértek. Mondja meg hát bátran, kik jártak ott, mit tud felőlük. Nem kell senkitől és semmitől félnie, én szavamat adom, hogy amit nekem mond, amiatt soha semmi bántódása nem lesz.

Ez az ispán adta ezen egyszerű s biztató szavak hatása alatt Ráday kezébe az első fonalat, aminél fogyást azután ügyes -r és hát úgy igaz, energikus — keze a többit is lebonyolította. Nem is volt ott kínzásra szükség. csak éppen el kellett találni, hogy kire, mivel lehessen hatni. Volt a többek között egy megrögzött rab, aki sehogysem akart vallani. Még azt is letagadta ez a Bajdor Pesta, hogy tudná^ kicsoda az a Rózsa Sándor’. Soha hírét sem hallotta! Pedig... embervér is tapadt ennek a delikvensnek a markához. Ráday fölhozatta, jól szemre vette s azt mondta neki:

— Édes fiam, Bajdor! neked olyan böcsületes jó képed van és már fizimiskádból is látom, hogy téged az Isten böcsületes embernek teremtett. Hej, Bajdor fiam! úgy látom én, nagy dolognak kellett veled történni, ami téged a böcsületesség útjáról letéritett.

Ott állt előtte Bajdor Pesta lecsüggesztett fővel jó ideig, azután hirtelen fölvetette tekintetét és csöndes szóval mondta:

— Ha már Így beszél hozzám, méltóságos uram, hát megmondom az igazat. Úgy volt az, hogy elveszett a gazdámnak négy birkája. De úgy segéljen a mennyei Atya, hogy én ezekben a birkákban ártatlan voltam. Mégis gazdám, miért, miért nem, egyenesen nekem ri- pakodott a szóval:

Pythia és'az ujságiró között, Tesseni rajzolómÜ- vész és a francia titkár jelenlétében. Az ujságiró végül is felkérte Madame Pythiát, hogy az ő írását is vizsgálja meg és ezért egy darab papirt kért, amelyre a következő mondatot irta tel.

„Én ismerem önt Erdélyből.1'

Az ujságiró jól számított, ha Pythia valóban azonos az Erdélyben működött Nagy Rózsival, akkor most elszólja magát. Ha pedig nem tud magyarul, úgy közömbösen fogja vizsgálni az előtte érthetetlen szavakat.

Madame Pythia megnézte az írást, azután a következőkkel adta vissza az újságírónak:

X Ezt nem érdemes grafologizálni.

És sokat sejttetően intett az ablaknál álló ' titkárának.

— Egyet azonban látok belőle,— folytatta a clairvoyante az ujságiró felé, — hogy ön nem veti meg a pénzt.

Ezzel Komáromi be is fejezte, az interjút azzal, hogy a tulajdonképpeni riport be fejtésére másnap tér vissza Pythiáék lakosztályába. Ez a másnap ma volt.

Komáromi jelentkezett a Carlton-szállóban és Podban Rezső szolgával lekérette a hallba a Madafne titkárát. A válasz az volt, hogy a Monsieur nincs otthon, de a Madame szívesen látja.

Komáromi Zoltán felment s a szobában azonnal

szembetalálta magát Nagoa Flau dórral, a titlcárral.

A titkár és az ujságiró között rövid és éles ezö- harc keletkezett, amely most már itt-ott magyar nyelven folyt.

— Ha egy szót mer irni, kivégzem, —• mondotta a titkár s ennek a beszélgetésnek szem- és fültannja volt egy Kleimvald Károly nevű fogtechnikus is, aki ebben az időpontban éppen Pythiáknál tartózkodott, bizonyos üzlet megbeszélése céljából.

A következő pillanatban

a titkár már az újságírónak esett és hatalmas ökölcsapások kel a földreteritette Komáromit,

aki percekig a földön hempergett s a súlyos üt- legektől félig eszméletlenül találta magát később a folyósón, olyan állapotban, hogy alig lehetett felismerni.

Komáromi azonnal leszaladt az uccára,

rendőrt hivott, Nagoa Flandort előállították a IV. kerületi kapitányságra, ahol megkezdték kihallgatását.

— No. Pesta, elő a négy birkákkal, vagy pedig fizesd meg. Ha se igy, se úgy, holnap kitelt az éved nálam, mehetsz.

— Jó hely is volt, nem akartam otthagyni, de meg a böcsület megtartása végett is tenni kellett valamit. Hát azt tettem, hogy szereztem egy tinót, azt eladtam és ebből megfizettem a négy birka árát. Úgy ám, de pár hétre rá jött a pandúr:

— Hallod-e, Bajdor Pesta, baj van. Tinót loptál a Kocán Imre alsóvárosi tanyájáról. Hanem ha... izé... adsz száz forintot, elsimítjuk az esetet, no.

— Mit tehettem, hogy kikerüljek a bajból, mikor maga a pandur fölkínálta a menekülést? Szereztem most már egy ökröt és megint fizettem, Nem sokáig volt nyugalmam, mert esmég csak előterem a pandur:

— No. Bajdor, most már csüstől szakad reád a baj. Annak a kecskeméti határban elkötött ökörnek dolgáról a főkapitány ur is tud. De nézd csak ,.. 300 forintokkal meguszod, azt üzeni.

— Most már négy ökröt szereztem és — fizettem. Hát, méltóságos uram, tetszik-e látni, igy kerültem én a csávába, ezek és igy vittek engem a bűnbe. Soha én még csak meg sem kívántam felebarátaim jószágait, de böcsületemnek ezt a foltját, ami a gyanúnak egy befeketítő szavára rajta esett, rcparální akartam. Aztán hát a pandur segítségével úgy megreparáltam, hogy ide kerültem la...

Mélyen lehajtotta fejét Bajdor Pista, hogy ne lássa meg Ráday azt a könnycseppet, mely napbarnitotta, keményarcára leszivárgott. Azonban ennek éles szeme bizony észrevette ezt és látta az is, hogy embere igazat mond s meg van törve. Még csak egy ujjával sem ért hozzá. De a íelke mélyén szunnyadó .jöjpdulatokat azokat igenis megpiszkálta, felszínre hozta és ajnározta — csak egypár helyénvaló szóval. Hanem ebből az esetből kifolyólag a hirös városnak, Kecskemétnek főkapitánya bekerült ám a csillagbörtönbe. Nem volt ott személyválogatás. Igaz, hogy Ráday színe elé nem került mert mindjárt az első napon börtönében nadrágszijára fölakasztotta magát.

Es nem ö volt az egyedi!?! akinek volt oka rettegni Rádaytól. Sok közhivatalnak, sog úgynevezett jobb család tagja bizonylaton ezennel nereit maga e!c,

ha a betyárirtó grftf egy ej»» ,,, r»g-4.«aroi értesült. Sőt ez képezte a közbeszéd tárgyát U sokszor. Egy ízben például úri társaság ült együtt az égjük szegedi ven-